A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatok. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 29., csütörtök

Heti furcsaságok

 Na akkor sorba, csak mert már annyi minden történt aztán még csak Csütörtök van! Mi lesz itt még a héten :D

  • Kedd:  Reggeles voltam, tehát 8-ra kell beérnem. Tök időben indultam, és a télben valahogy ennyien nem mászkáltak, most meg mégis sokan voltak. Továbbra is le volt "zárva" a kátyús út szakasz, bár érzésre valakinek teli lett vele a töke, és a táblát felrakta a járdára. Nem megoldás, de a tábla se volt az amúgy, és az még pluszba akadályozta is a közlekedést, mert egyrészt nem tudtad kikerülni a kátyút (illetve azt igen, de a következő 78-at nem), de át kellett menned a másik sávba, ami kanyar és egyéb miatt, egy elég forgalmas szakaszon, annyira nem egészséges. Mindegy is, azóta voltak javító emberek, valamit csináltak, de még nagyjából 76 kátyú megmaradt. De ami miatt a kedd fontos volt. Reggel megyek, valamit látok, hogy a dombon, tőlem balra ugrál a házak között. Először azt hittem vad nyulak, mert ugráltak - a nyúl ugrál no - de aztán ahogy figyeltem (és lassítottam, mert bocs de ami ott ugrál az elém is ugrálhat, nem próbálom ki 50-el milyen ez), akkor láttam, hogy két fiatal őzike (vagy szarvas....van különbség? :D) ugrált ott, és nagyjából amikor kis rés volt a forgalmon mert a másik oldalon se jöttek és még én se értem oda, tök bohón átugráltak előttem. Innen is, nagyon kedves tőlük, hogy amúgy nem akartak ismerkedni a kocsival. 
  • Még mindig kedd, hazafelé beállt a forgalom, el vagyok szokva ettől, mostanában nem volt ennyi ember 4-kor na. Emellett még lemenőben a nap. Mit ne mondjak, szerintem tök jó dolog, hogy tudom, hogy hol lakom :D mert napszemüveg ide vagy oda, csilli-villi napsütés, kiégette a retinámat telibe. Hazaértem, felvettem anyumat és mentünk vissza, így még kipróbálhattam milyen amikor a visszapillantóba égeti ki a retinámat a nap. Elmentünk szervízbe, életembe először voltam ott (ma, kedden nem jutottam be, csak anyumat raktam le a szerelni valóval), na az egy keskeny utca körbe körbe lehet menni mert egyirányú és telibe parkolnak mindenhol (is). Na míg anyum elvitte a szerelőhöz a dagasztógépet addig  én köröztem. Amúgy élveztem, gyakoroltam, a "hogy ne menj neki parkoló kocsiknak" dolgot ;)
  • És még mindig kedd. Jelzem, hogy be akarok jönni az utcába. Tudni kell, hogy ez nekem balra kanyar, tehát megkell mindenkit várni, aki keresztezni akarja az utam, de jobbra van 2 db utca is, és vannak emberek akik vagy nem használnak irányjelzőt, mert gondolják tudom mit akarnak, vagy használják, de már akkor amikor rájöttek, hogy nem tudom mit akarnak. Így volt ekkor is, mert állok, a másik sávba a másik és jelez balra...mondom, hát remek gyerek, mert 1. hátra már nem tudok menni, mert vannak mögöttem, el nem férsz. 2. ha előre megyek, én nem fogok bemenni az utcába. És mivel én konfliktus kerülő ember vagyok. Visszacsaptam az irányjelzőt, tovább mentem és kanyarodtam egy utcával odébb, de ilyenkor gondolkodóba esek, hogy miért nem jelez időbe. Akkor jóval előbb megállok és kanyarodhat nyugodtan. Komolyan oda egy rohadt körforgó kellene -.-
  • Ja és még mindig kedd, gyalogos a zebránál, lassítok, megállok, a  fék úgy nyikorog karcoló akármilyen hangot adott, hogy ott ijedtem meg, hogy telibe elromlik nekem. Aztán kiderült, hogy jeges az út, mindenkinek ilyeneket csinál, mert mindenki aggódott, hogy elromlott a fékje. Amúgy tény, hogy beállva a parkolóba sokak éppen, hogy nem taknyoltak a jégen, én meg örültem, hogy elsőre sikerült beállnom.
  • Szerda: Délutános voltam, reggel mentünk sebészetre. És mivel parkolni nem lehet, mert sokan voltak, így elmentem addig a könyvtárba, ledobáltam a cuccaimat, amik már nálam voltak, és elmentem elintézni a lottózót, azt irány vissza, addigra lett hely, be is tudtam parkolni, és mire beértem az épületbe anyukám végzett is. Igazándiból szerdán mondhatni, hogy minden eseménymentes volt, bár voltak érdekes emberek. Pl. a körforgót nagyjából egyenesnek levágó audis (fúj sztereotípia :D).
  • Jah de szerdán volt, hogy ahogy mentünk a városba, építkezésre menő teherautók is mentek és az egyik már a faluba megelőzött a másik meg falun kívül, de míg nem előzött meg, addig telibe kaptam a reflektorát. 
  • Csütörtök : Nézzük a mai nap jó oldalát. Nem sütött a nap! Na most, újabb kátyúk jelentek meg az útvonalamba és van egy  só(?) zsák is ami mintha minden nap kicsit kijjebb jönne, és lassan a sávban nagyon zavaró lesz. Lehet holnap megállok és beljebb rakom, mert tök életveszélyes. Mindegy. Reggel kátyúkat kerülgettem, de volt amit későn vettem észre. Nekem se esett jól, a kocsinak se. Ugye kerülgettem a pocsolyákat is, mert nem kell azokba belemenni. Odafelé, nagyjából a kátyú volt a legnagyobb bajom. Hazafelé, csomagot adtam fel, így egy utcával elébb jöttem be, hát 1. a buszmegálló ugye nincs messze tőle, és kocsi nem jött a buszra még szálltak, kanyarodok...azért elég közelről láttam a megindult buszt, nem hiszem, hogy egészséges volt a dolog. Persze már x méterre benn voltam, amikor elhaladt mögöttem, de na. Feladtam a csomagot, akkor utána elszoktam menni az utca végére, ott felmenni az összekötő utcán és úgy haza (mert most megint mentünk vissza így jobb irányba állva érkezni), soha ott ember nem járt, nem hogy kocsi. Na most igen. És az az utca nem két kocsira van kitalálva. A normális utcák se, nem hogy az összekötők. Ugye elsőbbségadási kötelezettségem lett volna, ha ő már ott lett volna és láttam volna de szerintem nagyjából erre az utcára egyszerre kanyarodtunk be a két végén, nagyjából mind a ketten azzal a 18-25km/h sebességünkkel. Rá kell jönnöm, hogy jó  a reflexem, meg az övé is, mert gyönyörűen mind a ketten kiirányítottuk magunkat az út oldalára, nem is találkoztunk közelről, de azért én gyorsan vissza is jöttem, mert azért állnak kocsik oldalt is. És azon gondolkodtam, hogy ha ilyen esetben egymásnak megyünk, akkor ki a hibás? Nem történt semmi, de na.
  • Még mindig Csütörtök, felvettük az összes létező csomagot amit kellett, irány vissza a városba. Sötét-eső....gyalogos mibe lenne, ha nem feketébe. Egy volt, ahol bunkónak éreztem magam, hogy nem álltam meg, de még a másik oldalon volt, és mire láttam már max. vészfékezéssel, és mögöttem jöttek mindenki meglepődött volna. A másik gyalogos meg tök messze volt, de ő is feketébe. Aztán volt egy bácsi visszaverős cuccba,  ő meg nem a zebrán akart átmenni, úgyhogy így járt :D

Tehát tessék, még csak csütörtök van, azt annyi minden történt. Őzek, gyalogosok, eső, jég. És most azon gondolkodom, hogy mind a két oldalon van-e helyzetjelző a kocsin, vagy csak a balon, de gyanús, hogy mind a kettőn, de akkor kiégett, úgyhogy mehetek jövő héten szervízbe, hogy kicseréljék. Most épp a rendszámvilágítást nem láttam, hogy ég vagy nem, de holnap csekkolom újra. Végtére is, még úgyse égett ki sose égőm, csak az van, hogy mindig morcos vagyok, hogy mások fél lámpával közlekednek. Nekem legalább csak a kb. sose használt helyzetjelzőm nem olyan, mint szerintem kellene lennie.
 Még van...ha minden igaz 3 oda-vissza utam a városba a héten, remélem semmi izgi nem fog történni :D Semmi állat, meg hasonló. Bár cukik voltak, de na ^^
Vigyázzatok magatokra az utakon ^^

2025. november 6., csütörtök

Járjuk az országot - Gyula

 


Útvonal: Nagyvenyim - Dunaföldvár - Solt - Fülöpszállás - Izsák - Jakabszállás - Fülöőjakab - Kiskunfélegyháza - Csongrád - Szentes - Gyula

Km: 235 

Gondoltuk anyukámmal, hogy hát még olyan szép idő van, és télen úgyis be leszünk szorulva feltehetően a házba, hát most még kimozdulunk egy kis városnézős hétvégére. Gyula nekem, már jogsi előtt is tervezett volt, mert a Wellness Hotel Gyula facebookon egy csomószor feljött és annyira jó videói voltak, hogy eldöntöttem, hogy ha valaha megyek Gyulára akkor oda menjünk. 

Az utazás kicsit szerintem nekünk tovább tartott, mint itt a tervezett, de a legtöbb helyen, ahol az út minősége hagyta, ott mentünk a megengedettel. Egyszer tévedtünk el (kanyarodtunk rossz felé), az egyik településen, azt hiszem Csongrádon, ahol a kilátót kerestük, de az időbe csak pár perces kitérő volt. Két megállónk volt, Csongrád, és valahol megálltunk pisilni és inni egy noname benzinkúton.

 Oda felé amúgy láttunk egy elütött szarvast :(, mondjuk hála az égnek élő példánnyal nem futottunk össze. Ellenben hollókkal meg varjakkal sikerült párszor találkoznunk, ahogy békésen csipegettek az úton ;)

Gyulán meglepően könnyen megtaláltuk a szállodát, ott is a hátsó utcát, ott is a parkolót. Amikor mondtuk a recepciós hölgynek, hogy megjöttünk, be is parkoltunk, aranyos volt, mert mondta, hogy "hát nagyon ügyesek vagyunk, mert nem szokták megtalálni :D".

Odaérkeztünk, becsekkoltunk, aztán megebédeltünk, ekkorra én már naaaaaagyoooon éhes voltam. Úgyhogy örültem, hogy van amit ehetek én is. Amikor jóllaktunk és nem húzott már le a hasunk, neki is indultunk a városnak. Hát, alapból fáradtak voltunk, de hát meg akartuk nézni a könyvtárat, a könyvtár udvarában lévő Japán kertet és másnap elseje volt, tehát minden zárva lett volna. Út közben azért erőt gyűjtöttünk egy cukrászdában. És igen, itt is volt amit én is ehetek o.O Fura érzés volt, hogy glutén - laktóz érzékenyként nem kell mellőznöm a dolgokat. A könyvtár csidi-csudi szép amúgy, mármint a felnőtt rész. Tartom, hogy a gyerekkönyvtár a miénk sokkal otthonosabb és szebb ;) Kolléganőm meg is jegyezte, hogy na mi is milyenek vagyunk, elmegyünk, aztán mit nézünk meg? Könyvtárat :D

Másnap kisvonaton megnéztük a várost, majd bementünk az Almásy - Kastélyba, és megnéztük a kiállítást. Én nem vagyok egy nagy múzeumba járó ember, de élveztem, mindenféle interaktív cucc volt, és hát...amit nyomkodni lehet, azt nyomkodtam, mint egy rossz gyerek. Nem tudom meddig voltunk benn, de alaposan körbe jártuk, megnézve mindent amit a jegyünkért kaptunk. Szerintem teljesen jó az ár-érték arány, nem éreztem azt, hogy "keveset" kaptunk volna a pénzünkért. A bejárás után leültünk a kávézójukba és anyum egy ország tortáját evett én meg mangós paleo akármit, ez volt az egyetlen gm-lm cucc, de volt! És ez a lényeg.

Még megnéztük a vártornyot, aztán visszatértünk a szállásra, és ott ebéd, majd pihenés és utána már csak relax szobában olvasgatás, koktélozás, és lazulás volt. Vasárnap reggel reggeli után meg irány haza. A haza úttal sem volt gond, emlékeim szerint még kevésbé volt problémás mint az oda út (ott volt egy útfelújítás ahol elég sokat álltunk).


Útvonal: Gyula - Izsák - Dunaföldvár - Dunaújváros - Nagyvenyim
Km: 243

Amúgy érdekes oda fele jobban elfáradtam, mint hazafelé, pedig nagyjából az az útvonal volt, annyi, hogy csak egyszer álltunk meg pisilni - megmozgatni magunkat. Illetve Dunaújváros felé mentünk, hogy ebédnek valót megvegyük. Szerintem délre értünk haza, fél egykor már ettünk, és utána még ezer dolgot csináltunk itthon (A fél diófa lehullott...komolyan, bokáig a levélbe :D).
 Összességében, vezetésileg jó volt. Egyszer álltunk sokat egy helyen, egyszer hirtelen kanyarodtam, mert bár időben tudtam, hogy hol fogok jobbra kanyarodni, a mögöttem lévő előzésből bevágódott mögém, és nem tudom ösztönösen féltem féket nyomni annyira, mint kellett volna... így kicsit vehemensebb jobbra kanyar volt, mint azt szeretjük, de amúgy hála az égnek senki sem jött szemből, így volt, hova kanyarodnom. Békéscsaba elkerülőn, meg lehetett repeszteni :D Nem igazán van hozzászokva a kocsim, a 110-el száguldáshoz, de egész jól bírta ;)


Pár kép a nyaralásról, Gyula szép hely :) No meg ezek az igazi őszi színek ^^















2025. augusztus 19., kedd

Ismeretlen utakon - Nyaralunk - Gyerekekkel a kocsiban

 


Útvonal: Nagyvenyim - Szigetszentmiklós (Motobutterfly lepkekert) - Szigetszentmiklós (Szabó Malom) - Ráckeve (Horgásztanya vendéglő) - Nagyvenyim
Megtett km: 154... nagyjából

A nap remekül kezdődött, mert indulás előtt belerugtam a fürdőszoba ajtóba (nem direkt, útban volt...még most is érzem), káromkodtam egy sort és gondoltam cifrákat. Minden esetre ennek ellenére túllendültünk  a dolgon, vezetés közben nem éreztem, hogy fáj...csak amikor nem vezettem és nincs cipőbe a lábam, azért érzem...szerintem holnapra belilul o.O
A lepkekerthez nagyjából eseménytelenül telt az út. Egyszer megálltunk pisilni, illetve a Dunaújvárosi Aldinál kellett félre állni, mert valaki hívott telefonon, és akkor még azt hittük a barátnőm (mert volt róla szó, hogy csatlakozik saját kocsival hozzánk, csak közbe ő is lesérült fuck!), de kiderült, hogy ismeretlen magán szám a kereső...úgyhogy így vissza se hívtam, ellenben a telefonomat olyan helyre raktuk, hogy anyukám, ha még egyszer valaki keresne minket felvegye és közölje, hogy vezetek, úgyhogy nem veszem fel.

A hídon át jöttünk-mentünk. A terv az volt, hogy amúgy hazafelé kompolunk, de elment az idő a kajával, és így mire indultunk 20 percünk lett volna odaérni, ami elméletben teljesíthető is lett volna, de..de kapkodósan és nem szeretünk kapkodni.  A lepkekertben nem ettek meg minket a lepkék, ellenben sokáig kellett unszolni őket, hogy partyzzanak velünk. Bori-t meglepték, elsőre sikerült mindenkit levadásznia, nekem és Kristófnak kevésbé volt szerencsés a lepkefogásunk. Én úgy az idő felénél ki is mentem, mert az augusztus közepétől-októberig nagyjából a parlagfű elintézi, hogy ne akarjak szabadtéri programot -.-
Fontos megemlítenem, hogy nem sűrűn látok ilyen táblákat. Ismerem őket, csak Dunaújvárosban, talán 1-2 helyen van ilyen. Tanulás alatt jártunk is arra. Na most a GPS a barátunk, megtalálja a legrövidebb utat, ami ilyen volt. Úgyhogy ma nagyon gyakorolhattam a félreállást. Igen, visszafelé mi voltunk a menők...de odafelé folyamat félre álltunk. Ami amúgy egész jól ment, úgyhogy büszke vagyok magamra. Persze volt, aki ilyen és 30-as övezetben, nem bírta a 30-at és ránk előzött, mert hát bunkók mindig vannak. De amúgy nekem nagyon tetszett, utána még volt random 3 körforgó, az út közepén körbekerített tudjuk is mi micsoda. Persze a lepkés kertnél, csak az út szélén lehet parkolni, és ott is kedvesen ki van kb. írva a közeli házakhoz, hogy meg se próbáld :D Ami amúgy jogos teljesen, én is rühelleném, ha folyton elénk parkolnának, mert ők egy órát lepkét akarnak nézni, én meg nem tudok így kiállni. Tehát amúgy jogos, de míg a kocsiba ültem nem jöttem rá, hogy mi lehetne erre megoldás. Az udvar nem elég nagy, hogy kocsik álljanak be...az utca vége amúgy nincs messze, de az pénz ráköltés lenne ott telekrészt venni és parkolót csinálni...talán ha egyszer nagyon bejön a biznisz akkor gondolnak rá. Jelenleg az "old meg valahogy" elv van. Mi nagyjából 20 méterre tudtunk leparkolni a lepkekerttől, nem volt nagy gáz, bár vigyázni kellett, hogy se a bejárat se a kocsifelhajtó elé ne álljak.

A nap másik top táblája. Én ennyit még nem mentem egyirányú utcákba, mint ma :D Sajnálom, Dunaújvárosban ez sincs ilyen tömegével, mint Ráckevén :D Egyrészt roppant menő, hogy szemből nem jöhetnek, másrészt sakkozás megy, hogy azért az ott parkoló kocsikat ne kapd oldalba, mert bár van értelemszerűen egy csomó tök jó fizetős parkoló, azért az út mellett is tudnak állni. Végül egyszer eltévedtünk...mert a jobbra menj, ott parkoló volt, és ilyen lankásan mentek az utak, hogy nehéz eldönteni, hogy az "enyhén jobbra", az mi is, mint kiderült kicsit jobbra jobbrább...igen, van ilyen, meg van balra balrább is :P és az enyhén tarts jobbra néha tényleg a "kövesd az utat" és néha a "megrohadsz a derékszögbe jobbra" de GPS mi így szeretünk ;D


Há, az étterem zsákutcába volt, úgyhogy elmondhatom, hogy ma voltam Zsákutcába is. Pssz, parkoltam rohadt szarul az étteremnél :D Jött az ötlet ugyanis, hogy úgyis a napon fog a kocsi állni, akkor már álljunk irányba. Jah, de persze már álltak mind a két irányba, így a forgolódást végig nézte legalább 5 ember, hogy nagyjából 3-4 szeri javítás után már ...ugyanolyan balf*sz ferdék voltunk, mint a mellettünk lévő. És ez nem azért gáz, mert ferdék voltak mellettem, hanem, mert én nem szeretek ferde lenni, és persze, mire megkajáltunk és elértük azt a szintet, hogy "nem húz le a hasam"...addigra mellőlem elálltak, így az új érkezők már csak azt látták, hogy ÉN balf*szul parkoltam. Hogy ennek oka volt :D azt már nem.

Ráckevéről kifelé is egyirányú utcán mentünk. Tapasztaltam meg, parkoló kocsit előttem. Hogy segítsem a párhuzamos hátra parkolását, (mert senki nem volt mögöttem), kicsit hátra tolattam, hogy ne legyek útba. Mert persze nem jelezte, hogy ő parkolni akar (index...olyan nincs, nem szokták használni, mert elkopik), csak ugye a féklámpából, és utána  a tolatólámpából kisakkoztam. Érdekes sztori ehhez, hogy amúgy amikor én parkolok (én használom az indexet), is a sarkamban vannak mindig. Azt amikor tolatni kezdek átgondolják az életüket...bár sosem értettem, hogy ha látsz valakit egy PARKOLÓBAN, irányjelzővel jobbra jelezni, gyök kettővel menni...mi a halálért mászol a seggébe? Hisz mégis vajon mit akarhat? Parkolóban...

Mivel lekéstük a kompot (meg se próbáltuk, mert az idő szerint felejtős lett volna), arra jöttünk haza, amerre mentünk. Tehát a Híd felé. Itt volt egy érdekes jelenet, amit próbáltunk felvenni telefonnal, de pont a lényeg nem látszik. (megjegyzés NEM ÉN vettem fel :D Én vezetek, egyszer lesz fedélzeti kamerám akkor mindenről lesz felvétel, de amúgy a mellettem ülő készíti a videót). A lényeg, ami feltehetően nem látszik rendesen rajta. Volt egy kocsi, meg egy busz. A kocsi megakarta előzni ezt a buszt, (először még használt irányjelzőt :D), de a busz konkrétan az út közepére sorolt. Csak akkor jött le, amikor jöttek szembe, vagy záróvonal volt, vagy előzni tilos tábla. Ahányszor a szerencsétlen kocsis előzni akart, annyiszor ment úgy középre, hogy se ne lásd mi van elötted, se ne tudj előzni. Nálam ez kimerítette a bunkóság fogalmát amúgy. Végül nem sokkal Dunavecse előtt sikerült megelőznie. Azért tartottam a követési távolságot, hátha ezt büntetőfékezéssel köszönné meg a kocsis (fúj, túl sok Bp-i Autósok videót nézek :D én már mindenkiben a megtorlót látom XD) 


De amúgy összességében a vezetési rész hála az égnek eseménytelen volt. Megtudtunk állni, ahol megakartunk, csak egyszer tévedtünk el, de az csak egy extra kört jelentett egy parkolóban. A kocsi jól szuperált, a gyerekek csak a vége felé kezdtek fáradni annyira, hogy az udvarba parkoláskor azért már rájuk kellett szólni, hogy ezt a két percet bírják már ki :D Láttunk lepkéket, vettünk lisztet (Gluténnal volt teli a kocsi XD), ettünk egy jót (fincsi volt, de meg se tudtam az egészet enni, és dőzsölés van kérem, vettem két adag halászlét, mert halászlét kívánok , szép kártya így szeretlek ;)). Azért elfáradtam, de összességében jó volt. Kicsit tüsszögők és kinyír a levegő, úgyhogy nem akkora buli így, mintha mondjuk tavasz lenne, vagy csak két héttel ezelőtt...akkor még nem akart kinyírni a Parlagfű ;(
De ismét gyűjtöttem egy kis kilométert, voltam helyeken, ahol még nem. Voltam helyeken ahol már igen. (Dömsödig szerintem már lassan rutin lesz XD)

Vigyázzatok az utakon! Mindenkit haza Várnak! Balesetmentes közlekedést!!


(itt jegyezném meg, hogy a két 8,5 éves gyerek hátul meglepően szabály követően elsők közt csatolta be az övet, miután a magasító be lett rakva, és mindig mondták, hogy becsatolva, indulhatunk. Büszke vagyok rájuk ;)

2025. július 7., hétfő

Ismeretlen utakon - Nyaralunk 2. nap

 


2025.06.29.

Útvonal: Kétbodony - Romhány - Bánk - Rétság - Tolmács - Diósjenő Erdei Szabadidő park (és vissza)

Megtett Km: 57.1

Jó kis táv volt vezetés ügyileg is a 2. nap (az oda utat nem számoltam napnak...pedig az volt, de most már így marad). Tehát voltak emelkedők és voltak települések is út közben. Ellenben az úton csak egy kilapított macskával találkoztunk :( Sajnálom őket, de tény, hogy a legtöbb elgázolt állat amit látok amióta vezetek az macska. Feltehetően sokan vannak és sokat kóborolnak az utakon ide-oda.
 A nap egyik fontos momentuma az volt, hogy tankoljunk. Bár félig volt még a tank, de ahogy a kilométer órámban, úgy a benzint mutató jelzőmben sem szoktam annyira bízni. Tehát ha már csak 1-2 kis bigyóka van, akkor elmegyek tankolni. Kivételesen MOL kútnál, ez volt éppen útban. Amúgy OMV-nél szoktam tankolni, mert Dunaújvárosban meg az van közel az útvonalamhoz. Maga a tankolás valami rejtélyes oknál fogva eléggé nyögvenyelősen ment, folyamatosan kikattant a cucc, így időigényes volt, és 10.000-nél feladtuk a dolgot. Megjegyzés...tudok tankolni, ilyet nem szokott csinálni, vagy a meleg, vagy én, vagy a kocsi, vagy a benzinkút hisztije volt. Az első meglepetés nagyjából tankolás után 5 perccel ért, amikor...elaludt a motorhiba probléma lámpám.
 Tudni illik, a 2008-as Toyota yarisok egyik kedvelt hisztije a bizonyos motorhiba probléma lámpa, amivel idegzsábát idéznek elő a tulajba, főleg, ha friss kocsi, friss jogsi "nem értek a kocsikhoz" pánik van eleve. Ezzel a cuki lámpával 5-ször voltam szervízvbe...mindig tankolás után. Mindig kiütötték. Első körben vettem valami adalékanyagot, hogy jó legyen a katalizátornak. Második-harmadik-negyedik-ötödik alkalommal csak kiütöttük, és mondta a szervízes ember, hogy "próbáljam semmibe venni azt a lámpát", mert igazándiból nincs baja a kocsinak, csak öreg, nyűgös és szereti azt a lámpát égetni, a katalizátornak MAJD baja lesz, 5 év múlva kb. ne foglalkozzak azzal a lámpával, amíg nem világít más vagy esetleg pirosan bármi addig pont engedjem el a történetet. Na most, én megszoktam azt a lámpát...most tökre hiányzik, hogy nem ég :D (nem-nem, nem kell égnie, megszokom, hogy csak a fényszóró visszajelző ég, ha megyek valahova, meg az irányjelző szükség esetén, megvagyok nélküle, de mire megszoktam, hogy ott van, most nincs ott :D)
 Tehát tankoltunk, aztán irány a Diósjenő Erdei Szabadidő park. Míg ezt elértük volt egy gps által tökre későn szólt jobb kanyar. Ennek hála életem legrondább jobb kanyarja volt. Egyrészt rendesen nem tudtam lelassítani, de azért nagyjából okék voltunk, és lendületből vettük be, minek hála minimálisan átlógtunk a záróvonalon és hála az égnek a nyüvek se járt arra. Minden esetre jó tanulság volt, hogy akkor inkább Álljak meg, és úgy kanyarodjak, vagy jobban nyomjam a féket, mert ez így nem túl kedves kanyarbevétel volt. De az ilyenekből (is) tanul az ember. Diósjenő mókás hely, nagyjából 30-as és 20-as táblákkal teleszórva, legalábbis érzésre ez volt, a Szabadidő parkhoz a lejárat meg egy elég keskeny út volt. Hála az égnek sem lefelé, sem hazafelé (tehát felfelé), se találkoztunk szembe jövő forgalommal. Gyanúsan amúgy azt csak úgy oldhattuk volna meg, ha valaki visszamegy az út számára elejére és elengedi a másikat. De hála az égnek nem kellett ilyet csinálnunk. Bár gyakorlásnak az se lett volna rossz amúgy ;)
Voltak ebben a parkban cuki állatok, szép növények, árnyas túra útvonalak. Hidak, kötél pálya (ehhez már öreg, magas és nehéz vagyok :P), és mindenféle jó dolog. Szépen körbe sétáltunk mindent, volt elég pad ahol leüldögélhettünk út közben, és amúgy kellemes volt a klíma. Itt nem éreztük azt, hogy megöl minket a nap. Igen...elég sokat számít, ha az ember az erdőben van. Amikor végeztünk a körbejárással, akkor még vettünk egy-egy jégkrémet és azt majszolva pihentünk. Megjegyezném, sok féle jégkrém volt, és 2 egész olyan ami velem is kompatibilis volt. Ami amúgy kihívás ám ;) Mert legyen laktóz, glutén mentes, ne legyen benne édesítő, tehát cukor legyen benne ha már édesítesz. Ne legyen benne citrus, málna, eper, mogyoró és társai...igen....élmény ilyet találni. Amúgy nagyon finom volt, ez egy kókuszos jégkrém volt, kókusztejjel és nádcukorral úgyhogy minden kritériumnak megfelelt. És nem lett tőle bajom. Bocs, semmibe sem bízok :D
Miután elmajszoltunk mindent és mindenki kimosdott a jégkrémből, indultunk is vissza a szállásra. A visszafelé út amúgy eseménytelenebb volt. Itt kb. 2-szer éreztem, hogy utálják, hogy nem száguldozom, számomra ismeretlen úton, a mögöttem lévők (mind a 2-szer azért éreztem, mert záróvonal volt, és én átérzem, hogy mennyire utálhatja a másikat az ember, ha ő repesztene 90-el, és az előtte lévő kemény 75 ig hajlandó csak gyorsítani, mert aztán random elé ugrik egy 60-as tábla, és ő ehhez alkalmazkodni akar, vagy egy kanyar, ami egy rutinosnak biztos sitty-sutty, de egy alig 4 hónapos jogsisnak még megfontolás tárgya ;). Tehát átérzem az utáló embereket mögöttem amint nem volt záróvonal próbáltam a lehető legjobbrábra húzódni, hogy menjenek...és a vicc, nem mentek :P
 Ebből amúgy mindig arra következtetek, hogy sokkal jobban utálom ÉN magamat, mert lassabban megyek, mint ténylegesen a mögöttem lévő. Meg kellene tanulnom, hogy egyrészt ne ostorozzam magam feleslegesen. Másrészt ne akarjak gondolatolvasó lenni. Ne töltsön el aggodalommal, ha jó messze követnek engem (legalább megvan a követési távolság), és az se zavarjon, ha dudálnak, és nincs rá okuk (mert vannak a poénból dudálók, meg az elmebetegek, és vannak a normálisok akik okkal nyomják - ez utóbbit még nem láttam, de tudom, hogy létezik ;))
 A szálláson pihentünk, grilleztünk, pancsiztunk, lepucoltam a kocsi összes ablakát...és olvastunk. Jó kis nap volt, egyre melegebb kezdett lenni. Úgyhogy egyre kevésbé volt kedvünk messzebb merészkedni napon sétálós dolgot csinálni. Ennek ellenére következő nap még elmentünk túrázni.

2025. július 6., vasárnap

Ismeretlen utakon - Nyaralunk 1. nap

 


Tehát 2025.06.28. szombat.

Útvonal: Kétbodony - Szécsénke -Becske -  Szanda - Szandaváralja - Terény (és vissza)

A táv, ha nem tévedtünk volna sose el: 55,3 km körülbelül - kerekítsünk eltévedésekkel tévutakkal 60-ra ;)

Reggel indultunk, hogy a környéket bejárjuk, és a fellelhető izgalmas részeket megtekintsünk. A testvérem kocsija mögött haladtam, amúgy az útvonal nagy részében. Ebben az útvonalban volt, az őzike találkozás is és a kígyó is, amiről írtam már, egy külön posztot. Hála az égnek az Őzike elkerült minket, időben fékeztünk, hogy áthaladhasson az úton szépen a tesómék kocsija előtt. A kígyónak elméletben sajnos ekkora szerencséje nem volt. Bár én láttam, hogy lekígyózik az útról, úgyhogy én hiszek abban, hogy nem vette zokon annyira, hogy áthajtottak rajta :D

Első megállónk nem olyan messze Terényen volt, ez volt az arra a napra tervezett út legtávolabbi útvonala. Itt voltak szobrok, harangláb, nagy Magyarországos faragott kerítés, és amúgy egy csomó látnivaló. Csak egy képet rakok fel, mert amúgy készült egy csomó. Innen mentünk immár visszafelé Szanda felé, ahol a tervek szerint egy várromot néztünk volna meg. De azaz igazság, hogy A csapat fele az út felénél a 35 fokban megunta, hogy felkeresse ezt a bizonyos várromot. A csapat másik fele természetesen teljesítette a távot ;) Úgyhogy igazándiból 7-ből nagyjából 3-an megnézték, a fotókból ítélve amúgy, egy teljesen várromos várrom, és töredelmesen bevallom, hogy nekem nyáron a hőmérséklet emelkedésével együtt zuhan a "szabadban sétálgatni szeretek" mércém... 
Amúgy induláskor már hozzám csapódott az unokaöcsém, és Szandánál már a tesóm is át ült a kocsiba. Gondoltunk rá, hogy bevárjuk a család másik felét, de ehhez túl meleg volt, így mi elindultunk Becske-re, mert ott van egy Sztupa és gondoltuk, hogy megnézzük.
 A képen is látható a sztupa...olyan kicsibe ott fenn. Na ennél közelebb nem igazán mentünk, mert az út nem tűnt kocsi kompatibilisnek, gyalog meg, már a várromhoz se mentünk fel, ez sem tűnt sokkal kecsegtetőbbnek. Viszont van ott egy nagyon szép kialakított meditációs hely, mosdók (amik zárva vannak...pedig szerintem ide csak direkt tévednek emberek, azoknak kellemetlen, hogy zárva a mosdó). Itt egy kicsit keveregtünk, mert elindultunk másik irányba, mint kellett volna, majd a következő domb másik oldalánál a Cooopnál - ami éppen bezárt -  jött rá a gps, hogy...amúgy nem vagyunk jó helyen, menjünk vissza Becske-re, és onnan Szécsénke felé, most már akkor útba állva ;)

Vezetés szempontjából:

Nehézségek: 
Emelkedők, amiket már tábla is emelkedőnek jelzett. Nem tudom pontosan, hány százalékos, akkor tudtam, amikor a táblára néztem. Na most a kocsi adottságaiból adódóan ez tipikusan az a terep volt, ahol visszaváltogat az ember, mert nem akar lefulladni, nem akar visszacsúszni, se kézifékes elindulást prezentálni a domb közepétől. Büszke vagyok magamra, hogy amúgy nem fulladtunk le, nem volt gáz a visszaváltásokkor sem, nagyjából éreztem, mikor kell visszább kapcsolni, és minden emelkedőn felértünk.
Kanyarok: Sok volt, szerintem egész úton talán egyszer sikerült amúgy 5-be kapcsolni....kb 5 percre, mert azt megint kanyar, vagy emelkedő jött, és lassíthattunk ezerrel. Nem volt gond sehol, nem volt gázos szitu sem. Az út minősége miatt néha erősen megfontoltan kellett haladni. Az őzike meg cuki volt, amióta vezetek az első őz volt akivel találkoztam. És megjegyezném, ennél közelebbről nem is szeretnék velük találkozni, tök aranyosak...féktávon túl.

Pozitívum:
Semmi problémával vettük az első helyi viszonyokban eltöltött utunkat. Érdekes és fura volt, hogy az unokaöcsém mögöttem ült, aztán már a tesóm is. Ilyen sokan nem ültünk még ebben a kocsiban. Fura volt, figyelni mindenre és közben válaszolni a feltett kérdésekre. De összességében egy élmény vezetésnek vettem és így igazándiból tök jó volt. Büszke voltam magamra, hogy mindenhol beparkoltam, mentem, fordultam, tettem amit kellett ;) 


2025. július 4., péntek

Ismeretlen utakon - Állatok úton-útfélen

A szerencse hozó teknősöm, és a kocsi,
amit találtam :D

 Hamarosan lesz élmény beszámoló a nyaralásom vezetési oldaláról, mert volt egy csomó megtett kilométer, és ért egy csomó élmény, és mind ezekről szeretnék majd részletesen írni. Feltehetően napi bontásba.

 Viszont úgy gondoltam, hogy külön poszt születik arról, hogy mifélékkel találkoztam az utakon. Olyanokkal, akik nem emberek és nem kellene ott lenniük, saját épségük érdekében főleg.

 Teli vannak a hírek, őzzel találkozó motorosokkal és autósokkal is (csak az elmúlt két napban 2 ilyen jött velem szembe). Feltehetően, a cikkek szerint az aratás megkezdése miatt, a nagy munkagépek hangja miatt nagyobb a valószínűsége, hogy összetalálkozunk őzekkel vagy hasonló kaliberű állatokkal. A legtöbb helyen tábla is jelzi, hogy van esélyed vele találkozni, de tény az ember már megszokásból ignorálja ezeket a táblákat, mert annyi van belőle. Én mint friss jogosítványos nem ignorálom, sőt szoktam hangosan és vagy halkan magamban mondani milyen táblát látok éppen.

 De ahogy a cím is mutatja Állatok Úton-útfélen, tehát találkoztam velük...konkrétan 2 nagyobbal és 2 kisebbel és sok bogárral, és pár elcsapott macskával, de őket már nem számolom.

Kétbodony környékén cikáztunk június 27 - július 02 között. Én általában követtem a testvérem kocsiját, de nálunk is be volt állítva az útiterv, tehát ha véletlen elhagytam volna a nagy követésben, akkor se lett volna gond. A követés amúgy egy jópofa dolog, mert gyakorolhatja az ember az egészséges követési távolság tartását. Tudni kell, hogy megkaptam, hogy "nem vagyok elég gyors", úgyhogy hazafelé már nem követtük egymást, hanem ők jöttek mi is jöttünk a saját tempónkba. De amíg ott voltunk, általában a követés ment. 

 A terep adottságai arra voltak jók, hogy pár dolgot gyakoroljak:

  • kanyarok, az sok volt
  • kátyú kerülgetés, mert az is sok volt
  • vissza váltások, mert sok volt az emelkedő. Fú azért egyszer féltem, hogy későn váltok vissza lefulladunk és visszagurulunk :D . . .  nem, ilyen nem történt, anyukám szerint nagyon szépen kezeltem a helyzeteket
  • követési távolság betartása
  • tolatás, és fordulások
És, hogy milyen állatokkal találkoztunk:
  • Volt egy őz, még fiatal volt. A tesómék kocsija előtt szaladt el, én már csak akkor láttam amikor ott ugrált előttük el az erdő felé. Tesóm már akkor, amikor közelített a tisztásról, feltehetően, ha én vagyok elől én is láttam volna már akkor. Érdekes volt. És fontos momentum, hogy az észlelés és megállás között aránylag kevés idő volt, mégis finoman álltunk meg. Ők is, mi is. És egész távol egymástól, így mondhatni jól megválasztott követési távot tartottunk.
  • Ugyanezen a napon 10 perccel később, nem tudtuk miért állunk meg az emelkedő közepén, majd a tesóm elindult, akkor láttam meg a siklót az úton, aki ott tekergett szépen lefelé az útról. Hát, elméletben azért el lett ütve...mert azt hitték már átért, de nem. De én megnyugtattam a tesóm, hogy amúgy...utána az a kígyó még eltekergett, tehát lehet túlélte...
  • Nyuszik. Velük már hazafelé úton találkoztunk, ott rohangáltak az út mellett. De olyan nagyon nagy vad nyuszik/ mezei nyulak 
  • Emellett legalább 2 elütött macskával találkoztam. Egy macskával közöltem, hogy takarodjon az útról, mert nem szeretném elcsapni (elment), és egy madár repült el a látóterembe valamikor, de nem elemeztem milyen madár :D
  • +Anyukám megjegyezte, hogy nincs is annyi bogár a szélvédőnkön, régen amikor apukám vezetett, sokkal többre emlékszik. Na miután ez a mondat elhangzott...már lettek bogarak a szélvédőnkön a kocsi orráról is vakartam le egy csomót itthon amikor lemostam :D

Járjuk az országot - Gyöngyös (Mátraháza)

  Idén is folytattuk az országjárást! Mondván egy csomó helyen nem voltunk, akkor ideje felfedezni. Kicsit aggódtunk, hogy a Mátrában lévő ő...