Májusi zárás - Járjuk az országot

 

Jó, hát az AI szerint Abaliget maga Japán ;D

Májusban összesen 740.2  km-rt vezettem. Nagyjából, kerekítve, amennyit a google maps állít, hogy megtettem.

A hónap közepén kocsi csere történt, így a felét egyikkel, felét másikkal tettem már meg. A kocsi megszokását elősegítve elmentünk Cecére is, és végül gyereknapra lementünk Abaligetre, így ez erősen megdobta, az amúgy havi km számomat.

Egyelőre, csak verőfényes napsütésben vezettem. Ez egyrészt jó, olyan szempontból, hogy a szemüvegem (az is új), átesik minden nap erősen azon a próbán, hogy jó-e vagy nem-e. Eddig ugyanis cserélgetnem kellett a szemüvegeket, mert sajnos bár sötétedős volt, a szélvédő uv védelme miatt nem sötétedett, mert uv-ra sötétedett volna. Így tavaly amikor meglett a jogsi kellett csináltatnom egy napszemüveget, hogy nyáron is tudjak vezetni. De most, amikor a munkaalkalmassági jelezte, hogy szerinte nem olyan jó a szemem, akkor mentem új szemüveget csináltatni, megnézetni (egy negyedet romlott az egyik). Ott felvetettem a problémát, hogy annyira nem poén megint két szemüveget csinálni...már csak az ára miatt se. És akkor jelezték, hogy de van nem UV-ra, hanem fényre sötétedős is. Így lett most egy szemüvegem, meg két pót, mert a régieket azért megtartottam, mert az az egy negyed romlás nem annyira rossz.

 Tehát nem teszteltem még az új kocsit, nem nyári viszonyokban, de majd annak is eljön az ideje. Egyelőre a légkondi jól bírja a hűtést. A motor halk, bár az előző sem volt hangos. Szokom, hogy tök mást látok ebből a kocsiból, mint a pirosból. Magasabban vagyok ugyanis valamennyivel. 

 Pénteken egy Suzuki jött mögöttem, ahol feltehetően tök jó zene szólt, mert láttam, hogy a sofőr nagyon vidáman énekelget meg a kezével dobol a kormányon. Aranyos volt amúgy ^^

Jelenleg épp ma cserére került a jobb első helyzetjelző égő és a rendszámtábla világítás bal oldala (ennek két lámpa van ott XD). Meg is jegyeztem a szervizbe, hogy mire, kicseréltem a pirosban ezt a kettő égőt... lecseréltem a kocsit, hogy most újra kicseréljem ugyanazt a két égőt.

 Megszokás: néha fura, néha még a pirosat keresi a tekintetem. Komolyabb, de amúgy kezes és könnyű vezetni ezt a kocsit is. Két hét múlva megyünk Horvátországba, így jól meg lesz járatva a kocsi. A vezetéstechnikai tréning is legkésőbb ősszel esedékes lesz, addigra aztán már tényleg össze kell barátkoznunk. De meg kell jegyeznem, könnyű vezetni. Hamarosan remélhetőleg okosodik is, és akkor újra ott leszünk, ahol voltunk, annyi, hogy itt analóg a kilométeróra.

 

 

Meg is jegyeztem anyukámnak, hogy amúgy olyan, hogy fordulatszámmérő, ami mutatná, olyan ebbe nincs. És jött a jogos kérdés, hogy "amúgy szoktad azt figyelni?"....NEM. A régiben tudtam, hogy a digitális óra mely része szolgál arra, hogy a fordulatot mutassa, de ott se nagyon néztem, talán elejével. Utána már a motor hangjából lehetett sejteni, hogy kapcsolj fel-le. Itt meg itt a hülyebiztos cucc, ami jelzi, hogy fel vagy le kapcsolj. 

 Elejével amúgy telefontartóval mentem, de miután kétszer esett le, úgy döntöttem, hogy akkor hagyjuk. Nagyjából 4-5 km/h hazudik a kilométeróra. Így ha az alapján 50-el megyek akkor az 45...abba se hal bele senki. Úgyhogy most szokom, hogy a kilométerórát azért nézzem, aktívabban, mint eddig. Fura, hogy nem digitális...

De most van cserében még rádióm, ami majd kikerül és bekerül az érintő képernyő, a wazze és újra okosabbak leszünk egy kicsit. Szerettem a pirosba, hogy olyan okos volt ;)

 Amúgy ez a kocsi is több oldalról hülyebiztos:

• mutatja, hogy kapcsolj fel-le
• Sípol, ha ég a lámpa,de a kulcs nincs benne, és nyitva van a vezető felöli ajtó
• Nem enged indítani, amíg nem csukod be a vezető oldali ajtót. Először azt hittem kormányzár zárt le, azért nem hagyja, de nem. Konkrétan nem hagyja elfordítani a kulcsot, míg a vezető oldalon nyitva az ajtó...utána kinyithatod, az nem zavarja :D De tök logikusan gondolkodik, ne akarj nyitott ajtóval menni XD
  

Járjuk az országot - Abaliget

 

Tovább folytatódik a "járjuk be az országot" programjaim. Avagy oda-vissza a távot levezetni egy nap, gyakorlás ;)

Útvonalterv: Nagyvenyim - Cece - Dombóvár  - Abaliget - Nagyvenyim

Megtett km: hozzávetőleg 265

A cél az volt, hogy tesómékhoz eljussunk, vigyünk mindenféle virágot (levendulát), lássuk őket, kicsit együtt legyünk aztán irány haza, mielőtt besötétedik.

 Kilométer ügyileg amúgy, nagyjából  hasonló volt az út, mint egy héttel előtte Kozármisleny, viszont sokkal kanyargósabb, legalábbis érzésre, több volt a "nem egyenes" útszakasz benne, mint a másikban. Rá kellett arra is jönnünk, főleg odafelé, hogy elkezdődött az őszi "szántunk-vetünk-aratunk" szentháromság, ebből adódóan egyetlen egy hátránya van agrár területek mellett elhaladni, az, hogy oda a gépeknek is el kell jutnia, és azok a bizonyos gépek hétvégén is dolgoznak. Hisz ebben a szakmában, ebben az időszakban a "hétvége" feltehetően egy mitikus idő csak. Nos, azt hiszem 4  magokat szállító lassú járművel találkoztam szemből, és 3-al a saját sávomba. 2 megelőzése nem volt annyira gáz, jókor voltak jó helyen, a kevés egyenes szakasz egyikéhez közel, tehát nem kellett sok idő, és tádám megelőzted. De aztán volt egy, ami nehéz szülés volt. Tudni kell, az 1.0-ás kis Toyotám nem arról híres, hogy ő olyan kis "vadállat", és hipp-hopp megelőz bárkit, és tudni kell, 7 hónapos jogsival én se előzgetek mindenkit csak úgy brahiból. Na most a magokat szállító cucc ment előttünk. Ugye, ha én egy lassú jármű mögött vagyok, nem túl egyenes úton, akkor már azért komoly akadály vagyunk. Egymagában nem, de egy kocsival maga mögött halmozottan hátrányt jelent. Így tiszta sor volt, nem maradok mögötte...aha. Folyton jöttek szemből, jött kanyar, nem belátható, nem indulsz el. Egyszer kijebb jöttem nézelődni, de no, jöttek szembe. Meglehetősen közelről láttam a megelőzendő cuccmák kerekét (igen...követési távolság...az ott nem volt túl ideális). Két-három kitekintés és kb, érzésre 10-15 perc kellett, hogy végre annyi utat belássak amennyi szerintem kell, és az nem emelkedő, és ne jöjjenek szembe. De meglett. Anyum ott mondta mellettem, hogy nyoooooooooooooooomd a gázt ;D És igen, vissza kapcsoltam, hogy nagyobb gyorsulásunk legyen, de na....nem erre találtak ki minket a kocsival. De semmi gond nem volt.

 Dombóváron elmentünk csapot venni, aztán keveregtünk kicsit, hogy kijussunk Dombóvárról, félre informálásból megnéztünk egy parkolót. Ez a kanyarodj balra...az volt az első no ;) De amúgy minden egyéb zökkenő nélkül vettük az oda utat. Ott átpakoltunk a kocsikból, kipakoltuk amit hoztunk. Én vigyáztam a gyerekekre és ügyeltem a kenyér-ebéd főzést, míg anyumék bementek Pécsre stb. Unokahúgomnak vittem két könyvtári könyvet...hát a várakozásba ki is olvasta, hozhattam is vissza :D Mondom, már megérte elhozni ;) Imádom, hogy ennyire szeret olvasni. Ebéd után még ejtőztünk kicsit, megnéztük mennyit változott tesómék udvara, meg a ház, aztán indultunk haza. A haza út vicces volt. Voltak amúgy haza tartó lassú járművek, de kevés. Világos volt még, szerintem, amíg tudtak maradtak a földeken. Kétszer-háromszor jegyeztem meg anyukámnak, hogy "neki nem ég a lámpája"...nem mindenkinek ég, meg van akinek csak az egyik, ilyet is láttunk. Aztán félre állítottak minket és életemben először végre igazoltattak ;) Tudom-tudom ennek nem mindenki örül látványosan, de én igen ;). Aztán két településsel odébb félre állítottak, mert szüreti felvonulás volt és azt hiszem utána már semmi izgi nem történt. Végül leszavaztuk a tankolást, átraktuk hétfőre, amikor úgyis ismét ide-oda csavarogtunk a környéken, mert már nagyon haza akartunk érni :D

 Kicsit fárasztóbbnak éreztem, mint a Kozármislenyi kiruccanást, de nem volt gond. Néha cserélgetni kellett út közben a szemüveget, mert hol kisütött a nap, hol meg sötét lett. Hála az égnek állatokkal nem találkoztunk az úton, de amúgy erre extrán figyeltem, mert hát ki tudja, bárhonnan előbukkanhatnak ;)

Járjuk az országot - Kozármisleny

 

Útvonal: Nagyvenyim - Kozármisleny - Dunaújváros - Nagyvenyim

Megtett km, nagyjából:  267

Életem legelső leghosszabb útja, nagyjából ennek a fele volt (+Abaligetre még átmentem), még valamikor március végén. Anyukám megkérdezte, hogy benne lennék-e abba, hogy csak lemegyünk, kicsit ott vagyunk, aztán visszajövünk. Gondolkodtam egy kicsit rajta, majd jeleztem, hogy miattam mehetünk.

 Nem igazán volt még hosszabb utam úgy, hogy oda-vissza is egy nap jöttem, így  benne volt a pakliban, hogy kellő mód elfáradok, és, hogy az nem lesz annyira jó. De azaz igazság, így levezetve a dolgot, ott pihentem, olvastam, relaxáltam, és nem éreztem, hogy hazafelé gond lett volna, vagy fáradtabb lettem volna sokkal. Arra rájöttünk, hogyha megyünk valahova, vegyek kólát, mert nekem az olyan, mint másnak a kávé, tehát kevésbé álmosodom el, kevésbé érzem a fáradtságot. Így azért néha ásítoztam hazafelé :D (megjegyezném, ugyanúgy figyeltem, csak néha muszáj volt ásítanom). De Dunaföldváron tankoltunk, mosdó szünetet tartottunk és vettünk kólát, és aztán Dunaújvárosba még bementünk a Müllerbe, de ott is sokan voltak, úgyhogy a kutya táp vásárlás már majd máskor lesz....pedig tervben volt.

Az útról:

• Azt hittük szombaton nem nagyon mozognak a népek...tévedtünk. Tehát többen voltunk az úton, mint gondoltuk, de ez nem volt gond.
• Sokak passziót csinálnak abból, hogy nem egy kocsit, hanem kocsisort előznek. Nem mondom, hogy nem nyugtalanított, amikor a visszapillantóba azt látom, hogy 3-al mögülem indul a kocsi nagy slunggal.
• Sokak nem tartanak megfelelő követési távolságot. Sokan rosszul mérik fel az előzéshez adott helyet és időt. Kétszer kellett fékeznem, hogy szemből ne jöjjenek belém, mert ő "előz".
• Előztem....2-szer is. Csaltam, mert az egyik eleve két sávunk volt, nem akkora menőség ott előzni. Továbbra se szeretem. Továbbra is úgy gondolom, hogy ÉN ráérek busz mögött menni. Oké...lassú járművet (traktor, kombájn, franceszitudjamicsoda), azokat már simán, de hát ők LASSUAK :D
• Kivételesen sikerült mindig időbe kimennem a kapaszkodó sávra, és megválasztani azt a fokozatot, amibe még a drágám feltud menni a hegyen. Egyszer volt csak, hogy "fel fogunk érni, csak tarts ki XD" mantrám volt, nem szenvedett, de azért lassultunk rendesen.
• Nem igazán értettem, hogy amikor ÉN 90-el megyek...akkor miért előznek? Meg minek? Komolyan betartottam a sebesség határokat az út időtartamának 86%-ban :D A fennmaradóban vagy busz mögött séta kocsikáztam, vagy anyum rám szólt, hogy 94-el megyünk....
• Egyszer eltévedtünk, és zsákutca, ami egy behajtani tilosba torkolt, bemutathattam, milyen szépen tudok tolatni, majd kiválasztottam a legszarabb helyet y megfordulásra...de sikerült. Mondjuk nehezítés, hogy hátul bokor volt, elől parkoló kocsi...ne, ne kérdezzétek miért nem tolattam tovább...megtehettem volna...csak azt hittem elférek XD
• Baleset volt Bonyhádnál, úgyhogy volt egy kis "ismerd meg Bonyhádot" kalandtúra, picike utcákon, majd amikor már végre visszajutottunk volna  a 6-ra, ...lefulladtam vagy 4-szer :D Mire rájöttem, hogy rohadtul 2-ben óhajtanék elindulni. Na az aki mögöttem volt, és végig nézte a szenvedéseimet, a lehető leggyorsabban ott is hagyott utána. Amúgy a lezárás után értünk ki a 6-ra, STOP tábla. Én biztonsági játékos vagyok. Tudom, hogy nem kaphat senki oldalba (hisz le van zárva az út), de megálltam. Mondom, nem fogok a rendőr képe előtt áthajtani csak úgy lazán a STOP táblánál.
• Visszafelé volt egy körforgó ahol egy tranzit méretű kocsi jött mögöttem, és elkezdett fekete füstöt okádni. Nem tudom, nála ez feltehetően normális, de én biztonsági okokból nagyon ráléptem a gázra, mondván " ha felrobban ne legyek ott", amúgy Dunaföldvár környékén ért utol minket, mint kiderült, az emelkedőket füstölve veszi be....mert azt elmúlt, azt ha erőlködik akkor fekete füst jön belőle...cseppeeeeet seeeeeeeee aggasztóóóó o.O
• Sajnos elég sok elcsapott macska-róka-nemtudommit láttunk :(

Azt hiszem összességében ennyi. Fárasztó volt, de nem teljesíthetetlen. Jövő szombaton, hasonló paramétereket futunk, mert megyünk-jövünk Abaliget a célállomás. Cecén közben megállunk, mert ott dolgunk lesz (így időre indulunk). Remélem jó időnk lesz. Tegnap olyan szép napsütés volt. Nem mondom, hogy annyira élveztem, hogy mindig arra mentem, amerre  a nap az arcomba süt...de hála az égnek elég sokat segít a napszemüveg ;) Amúgy kezd őszülni a táj ^^ 

Szeptemberi zárás

 Az első hónap, hogy a vezetési naplómat tök szépen sikerült vezetnem ;)

Összes megtett km, kerekítve: 745

Mondanám, hogy mindennap vezettem, de nem. Volt egy hét betegállomány, ahol értelemszerűen nem vezettem, csak a hét vége felé, amikor már nem akartam megpusztulni a jó kis hasmenős vírusomtól. Senkinek se kívánom, nem volt kellemes, és az ember száz probiotikummal sem boldog, ha ilyenkor mennie kell valahova.

 Hosszú út az Visegrád volt, az azért valamelyest kompenzálta a munkába járás hiányát, amit a betegség okozott. Az október előre láthatóan sokkal több kilométert hoz majd mert Kozármisleny és Abaliget is tervben van, két külön hétvégén és csak oda-vissza úttal, tehát nem tervezünk ott aludni. Lehet nagyon elfáradok a végére, de hát gyakorolni kell a hosszabb utakat is.

 A hónapban vezettem nagy esőben, nem szerettem igazán. Annyiból volt jó, hogy láthatóan minél cudarabb az idő, annál valószínűbb, hogy mindenki más se akar száguldozni az utakon, így kevésbé veszélyes. 

 A hónapban jártam a városban erre-arra, amerre amúgy nem szokásom, és utáltam a piacra menni, mert tömeg volt, és araszolva centizve, hogy "ne húzd meg a kocsikat", annyira nem mókás a dolog, mint úgy amúgy.

A hónapban voltam Csirkékért is, vittem könyveket iskolába, Mezőfalvára. Úgyhogy igazándiból, az, hogy egy hétig nem vezettem máshol kompenzálva volt ;)

Jah és Visegrádon láttam nagyon aranyos kocsikat...és érezte a kicsi kocsim magát kicsit kicsinek a többi mellett ;D

Igen, tökre kicsi volt a többi kocsi mellett...

Fél éve az utakon, tapasztalatok és hasonlók...

Helló Mindenki!

Aki még a jogsi megszerzés fázisában van, annak hajrá ;) menni fog, ne adjátok fel, menni fog. Arra gondoltam, hogy összeszedem az elmúlt fél év tapasztalatait, hátha valakinek segít. Vagy legalábbis nekem majd később jól fog jönni ;)

2025.03.05-én 9.30-kor megkezdtem a 4. vizsgámat. Addig levezettem 956 km-rt, és 64 órát. Az E-titán rendszer szerint 67-et, de 3 az, csak a „oktatókeresési” fázisom volt. A valós vezetés az 64 óra.

Az első három vizsgám, mind tanított dolgokat, az első azt, hogy ne kapkodjak, és az oktatómnak megtanította, hogy jobban bízzon bennem. A második megtanította, hogy ha eltévedek, képes vagyok bepánikolni(de így is a tábláknak megfelelően közlekedni), és stressz alatt nem megy a számolás…a harmadik vizsgám top mondata „Merre nézzünk, ha tolatunk?” ha 100-szor nem hallottam, akkor egyszer sem. Itt is üzenem a vizsgabiztosomnak, hogy megtanultam ;) A vizsgák közt vett (az 1 és a 4- között), nagyjából 10 óra megtanított arra, hogy nem szeretem a körforgókat, de a város, nagyjából abból áll. Elmentünk mindenhova ahol eltévedhetek, másik irányból, hogy „Ha eltévedsz, ne ess pánikba” és persze eljött az a pillanat, amikor én is és az oktató is tudta, hogy „végeztünk, most már menni fog a vizsga is”. Komolyan volt egy „aha” pillanat az utolsó órán, amikor átkattant a dolog, hogy „de tudok vezetni, tényleg”.

4 vizsgából 2-ön hangzott el, hogy „jól kezeli a kocsit, szépen vezet”, majd a 3.-on, hogy „csak önbizalmat valahonnan szerezzen”…4. vizsgára meglett azaz önbizalom, ami hozzásegített a sikerességhez.

2025.03.06-án 10.30-kor életemben először egyedül ültem a kocsimban, úgy hogy el is hagytam az udvart (tolatni, meg hasonlót addig is gyakoroltam az udvarban), és elmentem dolgozni. Lefulladtam az utca végén, de ezzel az egy lefulladással abszolváltam az utat. Próbáltam rájönni, merre járjak dolgozni, melyik a rövid, melyik a „kedvesebb”, és „tanulóbarátabb” út. Így a belvároson keresztül napi 16 körforgóval járkáltam dolgozni. Az első nap, első lefulladás után jött, hogy „ugrál a kocsi” – szarul váltasz, „lefullad” – többször, komolyan, első nap csodálom, hogy egyszer csak :D…

Ez itt a fennakadás..

Ekkor még „tél” volt, tehát sötétben jöttem haza mindig. 3 napos jogsival hóviharban jöhettem haza, sötétben. Nem élveztem túlzottan, de megnyugtatott, hogy más se és más se megy gyorsan. Kb. egy hetes jogsival fennakadtam a hidunkon, úgy kellett emelővel leszedni és kihúzni a szomszédnak. Már majdnem hívtunk autómentőt. Ugyanezen a héten hazajöttem helyzetjelzővel (sötétben), és nem értettem miért villognak meg dudálnak… amúgy láttam, nem sokat, de láttam – és megjegyezném, egy jelzés van a helyzetjelzőre a kocsin és a tompítottra, ha nem figyeli az ember, akkor nem észleli (igen-igen fényben igen), hogy csak helyzetjelző van bekapcsolva. Ugyanezen a héten parkoltam balf*szul, és zárt le a kormányzáram. Senkinek se kívánom azt a pánikot, amikor az se jut eszedbe, hogy amúgy interneten megnézd mi a teendő. Csak sötétben ülsz a kocsiba, nem tudod elfordítani a kulcsot és a kormány nem mozog, és te, mint az őrült csapkodod…és feloldott ;) És Még ugyanezen, úton, amikor eleve idegbe vagyok a kormányzáras fiaskója miatt, lefullad a körforgó előtt a kocsi, de úgy, hogy isten se indítja el. Kitoltak…és elindult végül….de őszinte leszek az első 2 hét után gondolkodtam rajta, hogy visszaadom a jogsim, mert kinyír és utál a kocsi (és fordítva). Aztán elmentem szervízbe, mert volt pár problémám (kormányzár fiaskó, fennakadás, meg kellett nézni mennyire sérült a kocsi alja – semennyire – motorhiba lámpa) és a szervízes ember konkrétan kinevetett, és közölte, hogy „mindenki ment haza már lámpa nélkül”, és nyugodjak meg lesz jobb. Nem nyugodtam annyira meg, de azért elfogadtam, hogy majd megszokjuk egymást a kocsival.

3 hetes jogsival levezettem egy 175 km-es távot, szerpentinnel, és Pécs belvárosával, kézifékes elindulással és hasonlókkal, egy lefulladással (az emelkedőn XD), majd pár nappal később haza is jöttünk, lefulladás és probléma nélkül, pedig viharos szél volt, és kicsi kocsi, ergó azért megérzem durván, ha fúj. Ezek után lett jobb a lefulladási rátám, szép lassan kikopott. Most már csak havi 1-2 van. Nem szűnt meg teljesen, de most már legalább tudom, hogy mikor és miért csinálja.

A motorhiba lámpával 4-szer voltam kb. szervízbe, végül egy másik helyen való tankolás után teljesen megszűnt a lámpa égése, azóta se jött vissza (lekopogom).

3 hónapos jogsival vettem le a T-betűt a kocsi hátuljáról, mert aki utál így is fog, aki nem az így se lesz tekintettel rám. Jó esetben ma már nem látszik annyira rajtam, hogy tanulok ;) Egyelőre a T még a kocsiban van, egyszer majd kiveszem, elfér, megnyugtat.

Nagyjából 1.000 km /  hónappal számoltam, most, hogy megnéztem a kilométerórát és azt, mennyivel vettem. Hol kevesebb, hol több. Minden nap vezetek (hét közben mindenképpen, hétvégén alkalmanként). Havonta próbálok beiktatni 1-1 nagyobb utat, hogy meglegyen a km. Munkába kocsival járok, most már másik útvonalon, mint kezdésnek. Néha kitérőkkel, ha viszek valakit haza ;)

Idő volt, míg a munkába járós útvonalon engedélyezett 70 km/ órát valóban elértem. Át nem tervezem lépni, néha emlékeztet a kocsi, hogy 72-vel mész… gyakorlom, hogy pont annyival menjek. Sorra előznek meg kocsik, de azaz igazság, jobban szeretem, ha előttem vannak, mint mögöttem. a 90 elérése ahol lehet még gyakorlás alatt van. De azért a 85 már simán kezelhető nálam, és mentem már 90-el többször is. Csak nehéz tudni mennyivel megyek. A kilométerórám kb. 6-8 km/h csal… Azóta okosítottuk a kocsit, de az egyik utasom kirúgta a vezetéket, úgyhogy jövő hétvégéig marad csak a kocsi km órája….

 Most már itthon tolatva állok be az udvarba, a könnyebb indulás miatt. És őszintén megvallom, könnyebbnek érzem a tolatva beállást (most pl. kamera nélkül), is. Annak ellenére, hogy a fejemben néha nem áll össze, a „ferde vagyok, merre tekerjem, ha arra akarok korrigálni” dolog. De pl. ma elsőre beálltam ;)

Fél év alatt sokat fejlődött azon tulajdonságom, hogy eldöntsem a körforgóba bemegyek, vagy megállok. De még mindig meg tudnak lepni. Mert ugye indexet nem használnak sokan…

Próbálom leküzdeni azt az érzést, hogy béna vagyok, és azt az érzést, hogy feltartok mindenkit. Ez akkor is rám szokott néha törni, amikor tényleg annyival megyek amennyivel lehet. Próbálok kedves és előzékeny sofőr lenni, és minden KRESZ szabályt betartani. De tény, néha sikerül záróvonalon előzni (bicajost vagy kaszáló cuccot). Továbbra is tanulok, minden vezetésből. Látom azt, hol vagyok béna, és próbálok fejlődni mindenben… amibe egyedül is megy. ;)

Jó vezetőnek tartanak, akik ültek mellettem, bízom abban, hogy pár hónap / év és én is elhiszem, hogy jól vezetek. Addig marad az, hogy bólogatok, hogy „jah” és elgondolkodom, hogy amúgy ezek az emberek kik mellett ültek, ha az jön mellettem, hogy „laza és biztonságos sofőr vagyok XD”

 Bárki azt hiszi, hogy a jogsival megtanult vezetni, nagyot téved. Borzalmasan nagy hiányok vannak. 30 órában se és 64-ben se lehet mindent megtanítani. Nekem is kimaradtak dolgok, pl. az egész rutinpálya, a szlalomozás, stb. aminek érzem a hiányát és pótolom majd szépen magamtól… ha úgy nem megy, akkor majd oktatóval.

Fél év, balesetmentesen. Ez idő alatt 2-szer dudáltak rám, elsőbbség adás tábla miatt. Először jogosan, másodszor kevésbé jogosan (mind a kettőben körbenéztem, csak kevésszer). Ez idő alatt erre-arra jártam az országban. Vittem utast, vittem gyerekeket magam mögött. Voltam ügyességi vezetős versenyen (egy hibaponttal, de lassan XD). Ismertem meg embereket a vezetésnek hála, lettek nagyratörő terveim. Mert bizony én jól akarom csinálni ;) Jó vezető akarok lenni. Igen, egyenesen akarok beparkolni (lehetőleg elsőre…), nem derogál, ha javítanom kell, mert belefér az időmbe. Szeretnék úgy vezetni, hogy engem ne szidjanak ;)

 Az oktatóm azt mondta, hogy amikor vezetünk legyünk előzékenyek és felesleges manőverekbe ne keveredjünk. Ezt a mai napig vallom. Én ráérek megvárni, hogy kitolassanak az útra. Én ráérek, tudok lassítani, hogy besoroljanak elém, amikor tudom, hogy gáz van az úton. Én megállok a stop táblánál (sokan nem, egyszer nem álltam meg, fú…úgy utáltam magam :D)

Én használom az indexet, egyszer nem tettem, akkor is utáltam magam, pedig amúgy közel távol senki se volt, de na! Elvek!

 Fél év alatt meg tanultam váltani, néha még rángat, akkor magamra szólok, hogy „lassabban emeld a lábad” :D….megtanultam ablakmosót feltölteni, kereket fújni, tankolni.

 Nagyjából kéthetente takarítom a kocsit, van, hogy sűrűbben (ha lekakilja a madár), amivel sokakat sokkoltam… pedig na… szeretem, ha rend van. Fél év alatt megszoktuk egymást a kocsival. Szeretem és hálás vagyok neki, hogy vigyáz rám, és az a legkevesebb, hogy cserébe én is vigyázok rá és tisztán tartom ;)

 

Friss jogsisok, hajrá. Csak vezetéssel javul a vezetésetek. Komolyan, gyakorlás nélkül nem fog. Utasaim közül, a barátnőm mondta, hogy az első hetekhez képest sokat fejlődtem. Amit ÉN amúgy nem észlelek, de örülök neki. (én mindig bénának tartom magam ;( :D)

Augusztusi zárás

 Gondoltam, hogy nekem meglegyen itt is, ezért lesz ilyen vezetős összegzés a hónap végén mindig (remélhetőleg, nem felejtem el :D)

A hónapban sokat voltam szabadságon, így sok napon egyáltalán nem vezettem. Viszont szabadság alatt tud az ember random helyekre is elmenni, ami azért megdobja a vezetett kilométereket.

Augusztus hónapban, hozzávetőleg 640 km-rt vezettem. Ami amúgy szerintem nem rossz, de azért lehetne ezen javítani. A városba vezetés az nagyjából 2 hét, ennyit dolgoztam. Persze vásárolni, vagy egyéb miatt mentem a városba más napokon is. Két nagyobb út volt a hónapban. Tápiószecső illetve Szigetszentmiklós. Egyéb helyekre nem mentem ami megyehatár elhagyást eredményezett volna. Egyszer voltunk Cecén a temetőbe, de távolabb nem mentünk.

4x mentem át a Pentele hídon ;) és nagyjából 4 x tankoltam. A kocsi amúgy jól fogyaszt, nem eszik sokat, de most sokat mászkáltam munkán kívül másfelé, vagy legalábbis messzebb a szokásosnál.

A hónapban voltam a kinti parkcenter DM boltjába is, így megtapasztaltam az ottani körülményeket. Kijelölt haladási irányt stb. Érdekes volt, szeretek új helyekre menni. Vittem haza kolléganőt oda ahol csak tanuló időm alatt voltam, egész nosztalgikus volt arra járni megint ;)

Egyszer fulladtam le beparkolás közbe az udvarra, másik lefulladásra nem emlékszem. Egyszer váltottam félre, és nem is esett jól (nekem se, a kocsinak se :D).

Mindenki kitér a hitéből, legalább 3x mostam le a kocsit, és legalább 2x porszívóztam ki (és megint úgy néz ki, mintha focicsapatot utaztatnék...de komolyan, nincs is senki hátul mégis koszos :D

+ ugye egy ügyességi verseny ;)
2.53 perccel és 1 hibavonallal ;)

Ismeretlen utakon - Nyaralunk 4. nap - Visszatérés Fejér vármegyébe ;)

2025.07.01

Megtett km:  kb. 200

Az útvonal nagyjából az volt, mint odafele. Kivéve a Péceli állomás, ellenben cserében valahol tankoltunk. Nem tudom pontosan hol, de mivel ugye nem tudtam teli tankolni az előző tankolási kísérletemkor, így tudtuk, hogy hazafelé szintén megállunk valahol. MOL kút volt szintén, úgyhogy a motorhiba lámpám azóta se ég ;)

Hazafelé is hármasban jöttünk, Anyukám, az unokaöcsém és én. Egy ideig követtük a tesómékat, de eleve induláskor úgy egyeztünk meg, hogy arra mennek amerre akarnak, ne várjanak meg minket, mert mi a magunk kis tempójába, és útvonalába megyünk, tehát menjenek csak. Így nagyjából amúgy fél-egy órával hamarabb értek haza mint mi. 

 Még az út elején láttunk két mezei nyulat. De olyan roppant nagy fajtát a naaaaagy fülükkel kandikáltak ki a fűből. Hála az égnek nem gondoltak arra, hogy "de jó lenne átmenni az úton", úgyhogy csak ott szépen elvoltak. 

Volt útépítési szakasz, több is. Ilyen cuki lámpás megoldással. Na most, elfelejtettem elsztorizni, hogy amikor odafelé mentünk, akkor az egyik ilyen cuki lámpát nem láttam. Mert előtte állt egy kocsi, aminek egyetlen egy lámpája sem égett, és én a kis agyamba elkönyveltem, hogy balfasz helyen parkoló kocsi, és elég magas volt (olyan útépítős platós), hogy az úgy csak áll, úgyhogy szabályosan irányjelző, körbenézés, kikerültem és mentem...és kiderült, hogy feltehetően nekünk piros volt, úgyhogy szemből jöttek, én meg húzódtam le szépen. Amúgy még csak para sem volt túlzottan, hisz a random ott lakó emberke is elindulhat, a szembe jövők se ijedtek túlzottan meg. Remekül megoldottuk, aztán ugye találkoztam ezzel a lámpával, és innentől betartottuk amit mond. Ő meg a kb. 5 tesója. Amikor hazafelé jöttünk, már kicsit mókásabb volt a helyzet, kevesebb ilyen lámpa volt, és jobban szétbarmolt út, ahol volt egy pillanat, amikor nem igazán értettem miért oda rakták a lámpát ahova. Ugyanis, te megállsz, mert lámpa..melletted meg fel van törve az út, de úgy durván, nem kicsit. Namost...akkor akik a másik irányból jönnek, hogy kerülnek ki? Megsúgom, nagyon lassan és anyázva... Már én éreztem magam szarul, hogy szar helyen állok, de igazándiból én jó helyen álltam, egy másik kocsi mögött és egy másik kocsi előtt, tehát ott kellett állnunk. Lehúzódtunk mi amennyire lehetett, de így is szar volt a szembejövőnek.

 Több útépítés is volt, a legtöbb lámpás megoldással, úgyhogy véletlen sem volt olyan része az útnak, amikor repeszthettem volna 90-el vagy ha igen akkor ezt mondjuk 5 percnél több ideig tehettem volna. Mert vagy az út volt szar és kátyús, vagy település jött, vagy kanyar.

Izgalom a vezetés alatt hazafelé. Egyszer előttünk furán közlekedett egy kocsi...úgyhogy a kelleténél nagyobb követési távolsággal haladtunk mögötte, amit a mögöttem lévő teherautó nem igazán értett, és ő meg túl közel jött hozzám...nem éreztem azt a negyed órát túl kellemesnek, míg az előttünk lévő elment a mögöttünk lévő is más irányba ment...

Gödöllőn volt, egy út, ahol emlékszem, hogy senki nem volt, stop tábla volt, megálltam, azt mentem balra...és amint kikanyarodtam tudtam, hogy irányjelzőt nem használtam. Fú, idegesít ám! Senki nem volt közel távol, de elveim vannak, hogy betartok mindent és ilyenkor ez tökre lelkiismeretfurdalást okoz ;(

Aztán volt egy szakasz amikor tankok voltak mellettünk a réten...csak fél szemmel láttam őket, de tökre menő volt, meg poros. Aztán volt sok körforgó, egyszer lefulladtam....a körforgónál, aztán nagyobb lendülettel kapcsolódtam oda be, mint szerettem volna. De amúgy jó volt, csak olyan lendületes, ennél én megfontoltabban szoktam menni ;)

Aztán jött a híd, és máris a Dunaújvárosi Aldinál voltunk, ott gyorsan vettünk ebédnek valót, és jöttünk is haza. Hát nem mondom, hogy nem fáradtam el. De érdekes mód, amikor vezetek tényleg nem tűnik olyan hosszú időnek a vezetés, mint amennyi volt.

Összességében vezetés szempontjából (is), nagyon élveztem  a nyaralást. Kikapcsolódás volt ezerrel és lehetett gyakorolni a vezetést. Ilyenkor amúgy megfigyelem, hogy minden hosszabb út után kicsit nő a vezetési önbizalmam, nem parázok annyit azon, hogy béna vagyok. Jó esetben ez csak javul.

A nyaralás alatt megtett km, körülbelül:

 Oda: 200

1. nap: 60

2. nap: 57.1

3. nap: 53

Vissza: 200

Összesen, nagyjából: 570 km

Meleg van! Szétszórtabbak az emberek az utakon melegben?

 Ma 2025.06.19-én, nagyjából 33-34 fok volt kinn. Érzésre mondjuk nagyjából 39, de feltételezzük, hogy a hőmérő nem hazudott és 33-34 a reális fok.

Ez a parkolóban hagyott kocsiban, nagyjából az ajtó kinyitásától számított pillanattól 45-nek is érződik. Nekem az volt az első, amikor beparkoltam, hogy felraktam az árnyékoló bigyót a szélvédőre. Ilyen belülről visszaverős cuccom van, általában egész jól szokott működni. Ma annyira nem. Feltehetően azért, mert tűző napon álltam, és nem ezt szokta meg. Mert vagy reggel szoktam árnyékba lenni, vagy délutántól szoktam árnyékba lenni, ma sikerült azt a helyet megtalálnom, ahol a nap a legjobban süt. Egyetlen egy pozitívuma ennek csak és kizárólag az volt, hogy mellőlem viszont mindenki elállt a nap folyamán, úgyhogy ha bénáztam volna a tolatva kiállás közben akkor is ment volna, mert borzalmasan nagy helyem volt ;)

Ellenben az árnyékoló ellenére is meleg lett minden, tehát ODA soha többé nem parkolok. Mivel, kedves-aranyos-cuki ember vagyok (kivéve amikor nem), felajánlottam a kolléganőmnek, hogy nekem nem nagy kerülő hazadobom őt és a fiát a Kertvárosba. Éltek is a lehetőséggel, úgyhogy kicsit más útvonalon mentem ma is haza, mint amúgy. Én előre mentem, leszedtem az árnyékolót és elindítottam a klímát, így mire ők is kiértek a parkolóba, már aránylag tűrhető volt a kocsi, bár megjegyezném, a kormány így is meleg volt.

 Elindultunk, de már a parkolóból ki se érve ott állt be valaki rögtön a parkoló első parkolójába, de láthatóan a jobbra előre merőleges parkolás alapjait nem ismerte, így kisebb hely volt rákanyarodni, mint amennyi kellett volna, így lezárta a parkolóba bejövők elől az utat, nekünk meg a kifelé menőt. Hát pár percig néztem, ahogy próbálta menteni a menthetőt, aztán átcsaptam az irányjelzőt balra, és inkább mentünk egy kört a parkolóba, hogy kimenjünk a másik kijáraton.

 A Meki felé kanyarodva, jobbra tartás megvolt. Amíg nem volt muszáj nem soroltam át a balra kanyarodós sávba. Érdekes volt, hogy mi oda váltottunk, az előttünk lévő meg jobbra-jobbra. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve visszarántotta két sávon át elénk a kocsit. Oké. Messze voltunk, és amúgy is fékezés közben, de ilyet nem csinálunk. Mármint ÉN nem csinálok ilyet. A pirosnál egy tanulóvezető volt mellettünk, nagyon koncentrált :)

Leraktam a kolléganőméket, majd megfordultam. Kedvesen megvárta a szűrke kocsis, hogy teljesen megforduljak. Tényleg kedvesen :), majd irány a megszokott útra vissza. Körforgó...lefulladás...ráfogom, hogy a klíma miatt kezdtem megint lefulladni...remélem... aztán három körforgóval később megint lefulladtam, de amúgy hála az égnek senki sem dudált, vagy elégedettlenkedett, minden simán ment. Az Aldi utáni körforgónál félreállt előlem a fákat szállító utánfutós ember, pedig amúgy örültem, hogy ő van előttem, mert akkor nem kell gyorsan menni, de feltehetően valami gondja volt. A dupla körforgós résznél, sikerült kicsit gyorsabban bevennem a körforgót, mint amit én szeretek, ilyenkor érzem, hogy a kocsi se boldog, majd haladtunk tovább, és a következő körforgó egészen érdekes volt. Három kocsi futott egymásba konkrétan, mellettük még elfértek a kocsik (gondolom egész addig, míg nem jönnek a rendőrök, mert akkor gyanús, hogy már nem fér el senki ott.  
Innentől amúgy nem volt gondom az úttal, míg nem kellett bekanyarodni az utcába. Jöttek szemből, úgyhogy megállás, és egyes, és várás, majd jelzett az egyik szemből, hogy menjek, lefulladás...lefulladás, jelzett megint, hogy menjek, mentem. :D

De facebookon szembejött velem egy baleset ami a városban volt, és mindenki keresi, hogy hát ez hogy történhetett. A cikket itt olvashatjátok. Tehát, gyanús, hogy a meleg miatt most mindenki egy kicsit szétszórt lett.

Köztük persze én is. Nem tagadom, hogy nehezebben  fókuszálok, és boldog vagyok, hogy megy a klíma és hogy amúgy nem egy túl nagy távot kell megtennem míg hazaérek és végre pihenhetek. Mert egész nap melegbe vagyok, amíg vezetek is melegbe vagyok, míg a klíma nem éri el az utazási hőmérsékletet (feltöltve, már egész gyorsan :D), de ettől még tompább az érzékelésem nekem is. Vigyázzatok magatokra, mert tudom-tudom, tök sablonos. De mindenkit haza várnak! 

És még a meleg csak most fog bedurranni, még annyira az elején vagyunk ennek az egész nyárnak. Oké, tudom már június közepe van, de azért a nyár még így is masszív kettő és fél hónap. Úgyhogy kitartást, és türelmet, figyelmet, és biztonságot az utakra. Legyetek óvatosak!

A Nap Amikor Lekerült A T-betű!

 Írtam, hogy sztorizok majd arról, hogy mi volt 2025.06.05-én. Tehát pontosan 3 hónappal azután, hogy a jogosítványt kézhez vettem.

Nos hol is kezdjem? Úgy volt, hogy elhittem, hogy tudok vezetni. Igen, tisztában vagyok vele, hogy ennek ellenére minden egyes nap, minden egyes vezetésem továbbra is a tanulásom része, hogy talán majd, egyszer, valamikor képes legyek nagyon-nagyon jól vezetni. Tehát, 3 hónap volt az, hogy már nem voltak gikszerek, már nem voltak lefulladások, és a nap is kezdte ráégetni a ragasztót a kocsira, hát úgy döntöttem, hogy leveszem. Majd elhasználtam egy csomó ragasztó eltávolítót, hogy a nyoma is eltűnjön, és ne égesse a ragasztó maradékát rá a nap a kocsira. Lemostam a kocsit, hogy csilli-villi legyen, és vártam, hogy majd a következő nap nekivághassak az amúgy ismert útvonalnak, de immár T-nélkül.

 2025.06.06.-án, reggel bementünk az Aldiba, mivel nem romlandó dolgokat akartunk venni, ezt vettük előre, és utána a piacot. Bevásároltunk, kiparkoltam, indulás, majd körbenézés, mert tudom, hogy nem nekem van elsőbbségem. Elnéztem jobbra-balra-jobbra-balra, majd elindultam, majd fékeztem, mert odatermett egy kocsi jobb oldalra. Ő is fékezett, dudált. Megálltunk, semmi nem történt, én biccentettem, hogy "bocsi", majd mindenki ment a maga útján tovább. Már felgyulladt a motorhiba probléma lámpa, amit pedig varázslatosan már egy hónapja nem láttam - és nem is hiányzott annyira - , pedig csak most terveztünk tankolni. Általában tankolás után nyűg ezzel. Ilyenkor idővel megunom, hogy ég, és elmegyek a szervízbe, leolvassák, közlik, hogy katalizátor, de ne foglalkozzam vele, és kiütik, csak hogy a következő tankolásnál újra világítson. Elkönyvelte a szerviz és én is, hogy Reni (a kocsi), nem fiatal és ez a nyűgje, fogadjam el, barátkozzam meg azzal, hogy az a kis ikon nekem ott világít.

 Tankoltunk, irány a piac. Pont valaki elment, úgyhogy parkolóhelyünk volt! Míg anyukám a húsbolt előtt állt sorba, én vettem ki pénzt. És az alábbi párbeszéd (párordíbálás), hangzott el mögöttem.

-A K----- anyádat, nem ismered a jobb kezed? Jobbról jöttem, te barom, nem látsz?

És én  áldom a hálát, hogy mi ezt ordibálás nélkül letoltuk az Aldinál, pedig sejtésem szerint, hasonló lehetett a szituáció. Megvettünk mindent (is), ami csak kellett, majd emelkedős-tolatós kiállás a parkolóból. Cukik voltak mind a két oldalról, mert villogtak, hogy mehetek megvárják (aztán hogy melyikük parkolhatott a helyemre már az ő gondjuk volt). Tehát emelkedő...lefulladás, meg még egyszer, és nem, nem jutott eszembe kézifékes elindulás, pedig csináltam is már civilbe is, nem csak tanulás alatt. Mindegy kb. két-három lefulladás után kijutottunk, irányba álltunk, majd beálltunk a kifelé araszolók sorában. MI nem tudtuk, hogy ez az a Péntek amikor Pünkösd lesz, és az éhenhalás miatt minden ember boltba és piacra jár...nem, ezt nem figyeltük...Mindegy, jó sokan voltunk, előttünk haladt a sor, majd a kettővel előttünk lévő kocsi állt (lehet régóta), az előttünk lévő meg gondolta kikerüli. Használta az indexet ez dícséretes, minden más amit csinált kevésbé. Ugyanis adott egy kiálló kocsi az utadba, aki tolat, és amúgy arra akar jönni, amerre te vagy. Te kiállsz elé, hogy nehezebb dolga legyen. Amikor konstatálta, hogy rohadtul nem volt jó ötlet ez a kikerülős móka elkezdett tolatni, szerencséje, hogy mindenki ráhagyással volt, úgyhogy tolattunk, hogy vissza tudjon jönni, mert az lett volna  a logikus...de nem. Nem, ő csak félig jött vissza, hogy mindenkinek útba legyen. Úgyhogy az a gyanúm, hogy aki kitolatott és elment (rohadt nehezen, mert így centizve tudott csak kikászálódni, nagyon szidta ennek a kocsisnak az anyukáját), no de nagy nehezen elment, aki kitolatott, ez meg rögtön ráfordult a helyre, és beparkolt. Én is tudok hülyén parkolni...khm, de na. És ahelyett, hogy hagyta volna, hogy jobbról-balról elmenjen a sor és utána kényelmesen megigazítsa a kocsit, ő vehemensen tolatott, majd újra próbálta. Tudni kell, hogy közben én és a szemben lévők is elindultunk, úgyhogy annyira nem voltunk boldogok. Mindegy, senkinek se ment neki. Utána gyalogosok jöttek random át, de nagy nehezen kijutottunk a piacról. Balra kanyar, balra kanyar, balra kanyar és indulás haza. 

 Nem tudom, hány emberrel történt már meg. Velem az nap először és azóta még hála az égnek soha. Konkrétan nekem akart futni egy nő ilyen jó magas-tömör talpú cipőbe, és fekete ruhába. Nem zebrán, csak úgy. Na most...piros a kocsim, eléggé feltűnő szín. És olyan szinten csörtetett át az úton, hogy kezdtem szabályosan félni o.O, hogy nekünk rohan. De azt megállt, bár addigra már én is lassítottam, hátha mégis nekünk akarna. Innentől nem volt gond a haza úttal. De ugye ezek után mentem még csak dolgozni.

 Kb. 1-1,5 órát voltam itthon majd indulás vissza a városba, dolgozni. A kolléganőmet az utca végén vettem fel, ott épp kezdett kiállni egy teherautó, de olyan vehemenciával, hogy úgy döntöttem, hogy "szerintem nem lát minket", és tolatásra kapcsolva, hátra mentem vagy 5 métert, és hagytam, hogy nyugiba kitolasson és biztos ami tuti, azt is megvártam, hogy el is hagyja az utcát. Utána megálltam az utca elején a stop táblánál. A legtöbbek nem szoktak, mert nem tudom...nem dívik. Én betartom a kreszt, megálltam, körbe néztem. Jöttek, úgyhogy vártam. Feltehetően a mögöttem lévő szürke szuzukis bátrabb ember, gondolta, ez itt előttem úgy hülye ahogy van, mellém sorolt, ugyanúgy jobbra indexel. Azon gondolkodtunk, hogy mi a gondolata? Mi a terv? Ő se jutott hamarabb ki, mert meglepő mód...jöttek. Aztán mire én kifordultam, és menetbe álltam ő eltűnt, úgyhogy nem tudom végül merre ment. Jövünk a város felé, és előttünk a kis teherautó hátsó része elkezdett füstölni. Kolléganőm jelezte, én meg mondtam, hogy sajnos ezzel az információval nem tudok mit kezdeni :D, de látom én is.

 Azóta amúgy nem merem kivenni a T-betűt hátulról. Mert annyi minden összejött másnap, hogy konkrétan féltem, hogy valami történne, ha kiveszem :D Másnap, mármint szombaton meg bicajosok járkáltak az úton a lehető legrosszabb helyen...

Komolyan elgondolkodtam amúgy, azon a pénteken, hogy lehet vissza kellene ragasztanom, mert olyasmik történnek itt körülöttem, amik nem szoktak. Végül nem raktam vissza, de a hátsó ülés hátuljára lett ragasztva, elfér ott, nem látszik, de engem megnyugtat.

Feltehetően akkor front volt, hogy mindenki megőrült. Vagy tényleg csak minden utamon volt legalább egy olyan dolog, ami már rééégóta nem volt :D

Napi extra vezetés - gyűjtsük a kilométereket ;)

 Nem tudom, hogy amúgy más is így van-e vele, vagy csak én, hogy ha azt mondják, hogy menjünk valahova, akkor az első gondolat az, hogy "juppi, gyakorolhatom a vezetést". Nekem ez, így amikor anyukám a munkaidőm körülbelül közepén bedobta, a "ma mehetünk meggyért, elmegyünk?" írtam, hogy persze. Háromkor végzem, amúgy is nagyon gyorsan el akarom hagyni a várost, mert valami rendvédelmi felvonulás kezdődik fél négykor - és nem akarnám az útvonalamban - úgyhogy miért ne?

 A mai vezetésem amúgy így  telt:
Nagyvenyim - Dunaújváros, egy kitérővel a megszokottól (8 km)

Dunaújváros - Nagyvenyim (direkt a Meki felé jöttem, hogy ne mindig ugyanarra menjek amerre "megszoktam" + ismerkedjek a város útjaival. (8 km)

Mind a két út igazándiból zökkenőmentes volt. Fél hétkor, az ember lánya a legtöbb hülyét még elkerüli. És háromkor az első adag haza menőket már lekéste a négykor indulok előtt meg bőven megvan a táv. + 1 lefulladás, mert nem lehet ugye körforgónál jelezni, hogy kijön az ember.... :P

Volt busz elengedés a falun belül, volt előző kocsi miatti fékezés, hogy ne jöjjön frontálisan belém, csak mert, azt hitte a bicajost kitudja kerülni.  - Ez esetben roppant hálás vagyok, hogy mögöttem tartják a  követési távolságot.

Hazaértem, kipakoltunk, bepakoltunk, elmentem pisilni, ittam egy jót, aztán wazze megkapta az új úti célt, a Velence melletti  gyümölcsöst.

Nagyvenyim - Velencei gyümölcsös (42 km)

Odafelé szinte nem volt forgalom. Nagyjából mindenki arra ment, amerről jöttünk, úgyhogy igazándiból nem nagyon aggattam a forgalmat. Párszor szólt a wazze, hogy gyorsan megyek...de amúgy próbáltam a 90, 60,50,40-es táblákhoz igazodni, bár néha morogtam, hogy "most komolyan", a randomnak tűnő 60-as tábláknál főleg. Itt általában utált minden ember aki mögöttem volt. Mivel amúgy nem a legjobb utakon haladtunk, így volt, hogy a megengedettnél lassabban mentünk, olyan megfontolásból, hogy  szar az út. De biztonsággal odaértünk, megvettük a bontott meggynek valót, meg egy kis padlizsánt, meg egy kis diót, aztán fordultunk is meg.

Velencei gyümölcsös - Nagyvenyim (42 km)

Kiemelném az aranyos anyukát és kifiát Adonyba talán, akik a zebránál álltak. Megálltam (továbbra is ez úgy éreztem csoda számba megy -.-), cukin intett az anyuka, elmagyarázta a kisfiúnak, hogy akkor most átmennek. Az írtó aranyosan integetett nekünk, míg átmentek a zebrán :) Édespofák voltak.

Kiemelném a haza útból a szűrke furgont, aki nem érti a követés távolság mértékét, vagy nem tudom, szeret a seggembe lenni. Nem előzött meg, amit nem értettem, hisz lett volna rá lehetőség. Tény, hogy 88-90 között mentem mert ez a megengedett, nem fogok neki 100-al menni, csak mert menne. Előzőn meg, ha ennyire menne. Minden esetre pechére a 90-60-90-60 sávos autóút szakaszt sikeresen abszolválta mögöttem. És igen aggódtam, hogy ő nem fékez eléggé amikor én igen a 60-as tábla miatt ....

Tehát kicsit megdobta az út a kilométeremet ma a kis kiruccanás, de legalább megvolt a gyakorlás, és az ismeretlenbe közlekedés. És hála a tegnapi klíma töltésnek, ma néha le kellett kapcsolni olyan hideg volt :D (1-sen...régen 4-sen se volt ennyire hideg :D), viszont rá kell szoknom, hogy most, ha megállok és pakolgatok kifelé, addig kapcsoljam le a klímát mert majd bele gebedt, a szintre hozásba nyitott ajtókkal. Tisztában vagyok azzal, hogy vannak akik ennyit napi szinten vezetnek, egyelőre én nem. Nekem az ilyen kiruccanások még mind jó gyakorlások, de nem a rutinom részei. ÉN büszke vagyok a ma megtett távra ;)

Mai napi km: 100 km ;)

Mindenkinek balesetmentes közlekedést!! :)