Egy kis cukiság ;)

 

A kép csak illusztráció

Már egy éve, hogy kocsival járok, kivéve persze a telet, amikor pár hétig buszoztam. Viszont én nagyjából általános iskola felső tagozata óta jártam busszal Nagyvenyim-Dunaújváros között, tehát azért a legtöbb sofőrt ismertem. Ha nem is névről, de arcról biztosan. Volt akiket kedveltem, mert biztonságosan vezetnek, és volt, aki egyrészt a jegyekkel folyton mahinált, másrészt nem igazán tartotta a sebesség határokat be, néha száguldozott. Amit ismerjük be kocsival se annyira menő, de amikor buszt vezetsz és mögötted még vannak 30-40-en akkor talán nem kellene állatkodni. Lényegtelen is, tehát a legtöbb sofőrt ismerem. 

Tegnap, amikor megérkeztünk Budapestről az állomásnál éppen akkor mentek el a buszok. Kocsival voltunk, úgyhogy pont nem figyeltem, csak arra lettem figyelmes, hogy a nagyvenyimi busz konkrétan előttem megáll és rám mosolyog a sofőr jelezve, hogy "megyünk-e vele, vagy sem", megráztam a fejem, mosolygott és ment tovább. De én olyan boldog voltam. A gesztus, hogy megállt volna, bár ott már nincs megállója (ott már helyi járatos megálló van), és felvett volna minket, ez tök aranyos ;) Úgyhogy tegnap mosolyogva vezettem haza, mert bár nem sok ez, de jól esik az embernek :)

Heti furcsaságok

 Na akkor sorba, csak mert már annyi minden történt aztán még csak Csütörtök van! Mi lesz itt még a héten :D

• Kedd:  Reggeles voltam, tehát 8-ra kell beérnem. Tök időben indultam, és a télben valahogy ennyien nem mászkáltak, most meg mégis sokan voltak. Továbbra is le volt "zárva" a kátyús út szakasz, bár érzésre valakinek teli lett vele a töke, és a táblát felrakta a járdára. Nem megoldás, de a tábla se volt az amúgy, és az még pluszba akadályozta is a közlekedést, mert egyrészt nem tudtad kikerülni a kátyút (illetve azt igen, de a következő 78-at nem), de át kellett menned a másik sávba, ami kanyar és egyéb miatt, egy elég forgalmas szakaszon, annyira nem egészséges. Mindegy is, azóta voltak javító emberek, valamit csináltak, de még nagyjából 76 kátyú megmaradt. De ami miatt a kedd fontos volt. Reggel megyek, valamit látok, hogy a dombon, tőlem balra ugrál a házak között. Először azt hittem vad nyulak, mert ugráltak - a nyúl ugrál no - de aztán ahogy figyeltem (és lassítottam, mert bocs de ami ott ugrál az elém is ugrálhat, nem próbálom ki 50-el milyen ez), akkor láttam, hogy két fiatal őzike (vagy szarvas....van különbség? :D) ugrált ott, és nagyjából amikor kis rés volt a forgalmon mert a másik oldalon se jöttek és még én se értem oda, tök bohón átugráltak előttem. Innen is, nagyon kedves tőlük, hogy amúgy nem akartak ismerkedni a kocsival. 
• Még mindig kedd, hazafelé beállt a forgalom, el vagyok szokva ettől, mostanában nem volt ennyi ember 4-kor na. Emellett még lemenőben a nap. Mit ne mondjak, szerintem tök jó dolog, hogy tudom, hogy hol lakom :D mert napszemüveg ide vagy oda, csilli-villi napsütés, kiégette a retinámat telibe. Hazaértem, felvettem anyumat és mentünk vissza, így még kipróbálhattam milyen amikor a visszapillantóba égeti ki a retinámat a nap. Elmentünk szervízbe, életembe először voltam ott (ma, kedden nem jutottam be, csak anyumat raktam le a szerelni valóval), na az egy keskeny utca körbe körbe lehet menni mert egyirányú és telibe parkolnak mindenhol (is). Na míg anyum elvitte a szerelőhöz a dagasztógépet addig  én köröztem. Amúgy élveztem, gyakoroltam, a "hogy ne menj neki parkoló kocsiknak" dolgot ;)
• És még mindig kedd. Jelzem, hogy be akarok jönni az utcába. Tudni kell, hogy ez nekem balra kanyar, tehát megkell mindenkit várni, aki keresztezni akarja az utam, de jobbra van 2 db utca is, és vannak emberek akik vagy nem használnak irányjelzőt, mert gondolják tudom mit akarnak, vagy használják, de már akkor amikor rájöttek, hogy nem tudom mit akarnak. Így volt ekkor is, mert állok, a másik sávba a másik és jelez balra...mondom, hát remek gyerek, mert 1. hátra már nem tudok menni, mert vannak mögöttem, el nem férsz. 2. ha előre megyek, én nem fogok bemenni az utcába. És mivel én konfliktus kerülő ember vagyok. Visszacsaptam az irányjelzőt, tovább mentem és kanyarodtam egy utcával odébb, de ilyenkor gondolkodóba esek, hogy miért nem jelez időbe. Akkor jóval előbb megállok és kanyarodhat nyugodtan. Komolyan oda egy rohadt körforgó kellene -.-
• Ja és még mindig kedd, gyalogos a zebránál, lassítok, megállok, a  fék úgy nyikorog karcoló akármilyen hangot adott, hogy ott ijedtem meg, hogy telibe elromlik nekem. Aztán kiderült, hogy jeges az út, mindenkinek ilyeneket csinál, mert mindenki aggódott, hogy elromlott a fékje. Amúgy tény, hogy beállva a parkolóba sokak éppen, hogy nem taknyoltak a jégen, én meg örültem, hogy elsőre sikerült beállnom.
• Szerda: Délutános voltam, reggel mentünk sebészetre. És mivel parkolni nem lehet, mert sokan voltak, így elmentem addig a könyvtárba, ledobáltam a cuccaimat, amik már nálam voltak, és elmentem elintézni a lottózót, azt irány vissza, addigra lett hely, be is tudtam parkolni, és mire beértem az épületbe anyukám végzett is. Igazándiból szerdán mondhatni, hogy minden eseménymentes volt, bár voltak érdekes emberek. Pl. a körforgót nagyjából egyenesnek levágó audis (fúj sztereotípia :D).
• Jah de szerdán volt, hogy ahogy mentünk a városba, építkezésre menő teherautók is mentek és az egyik már a faluba megelőzött a másik meg falun kívül, de míg nem előzött meg, addig telibe kaptam a reflektorát. 
• Csütörtök : Nézzük a mai nap jó oldalát. Nem sütött a nap! Na most, újabb kátyúk jelentek meg az útvonalamba és van egy  só(?) zsák is ami mintha minden nap kicsit kijjebb jönne, és lassan a sávban nagyon zavaró lesz. Lehet holnap megállok és beljebb rakom, mert tök életveszélyes. Mindegy. Reggel kátyúkat kerülgettem, de volt amit későn vettem észre. Nekem se esett jól, a kocsinak se. Ugye kerülgettem a pocsolyákat is, mert nem kell azokba belemenni. Odafelé, nagyjából a kátyú volt a legnagyobb bajom. Hazafelé, csomagot adtam fel, így egy utcával elébb jöttem be, hát 1. a buszmegálló ugye nincs messze tőle, és kocsi nem jött a buszra még szálltak, kanyarodok...azért elég közelről láttam a megindult buszt, nem hiszem, hogy egészséges volt a dolog. Persze már x méterre benn voltam, amikor elhaladt mögöttem, de na. Feladtam a csomagot, akkor utána elszoktam menni az utca végére, ott felmenni az összekötő utcán és úgy haza (mert most megint mentünk vissza így jobb irányba állva érkezni), soha ott ember nem járt, nem hogy kocsi. Na most igen. És az az utca nem két kocsira van kitalálva. A normális utcák se, nem hogy az összekötők. Ugye elsőbbségadási kötelezettségem lett volna, ha ő már ott lett volna és láttam volna de szerintem nagyjából erre az utcára egyszerre kanyarodtunk be a két végén, nagyjából mind a ketten azzal a 18-25km/h sebességünkkel. Rá kell jönnöm, hogy jó  a reflexem, meg az övé is, mert gyönyörűen mind a ketten kiirányítottuk magunkat az út oldalára, nem is találkoztunk közelről, de azért én gyorsan vissza is jöttem, mert azért állnak kocsik oldalt is. És azon gondolkodtam, hogy ha ilyen esetben egymásnak megyünk, akkor ki a hibás? Nem történt semmi, de na.
• Még mindig Csütörtök, felvettük az összes létező csomagot amit kellett, irány vissza a városba. Sötét-eső....gyalogos mibe lenne, ha nem feketébe. Egy volt, ahol bunkónak éreztem magam, hogy nem álltam meg, de még a másik oldalon volt, és mire láttam már max. vészfékezéssel, és mögöttem jöttek mindenki meglepődött volna. A másik gyalogos meg tök messze volt, de ő is feketébe. Aztán volt egy bácsi visszaverős cuccba,  ő meg nem a zebrán akart átmenni, úgyhogy így járt :D

Tehát tessék, még csak csütörtök van, azt annyi minden történt. Őzek, gyalogosok, eső, jég. És most azon gondolkodom, hogy mind a két oldalon van-e helyzetjelző a kocsin, vagy csak a balon, de gyanús, hogy mind a kettőn, de akkor kiégett, úgyhogy mehetek jövő héten szervízbe, hogy kicseréljék. Most épp a rendszámvilágítást nem láttam, hogy ég vagy nem, de holnap csekkolom újra. Végtére is, még úgyse égett ki sose égőm, csak az van, hogy mindig morcos vagyok, hogy mások fél lámpával közlekednek. Nekem legalább csak a kb. sose használt helyzetjelzőm nem olyan, mint szerintem kellene lennie.

 Még van...ha minden igaz 3 oda-vissza utam a városba a héten, remélem semmi izgi nem fog történni :D Semmi állat, meg hasonló. Bár cukik voltak, de na ^^

Vigyázzatok magatokra az utakon ^^

Járjuk az országot - Abaliget

 

Tovább folytatódik a "járjuk be az országot" programjaim. Avagy oda-vissza a távot levezetni egy nap, gyakorlás ;)

Útvonalterv: Nagyvenyim - Cece - Dombóvár  - Abaliget - Nagyvenyim

Megtett km: hozzávetőleg 265

A cél az volt, hogy tesómékhoz eljussunk, vigyünk mindenféle virágot (levendulát), lássuk őket, kicsit együtt legyünk aztán irány haza, mielőtt besötétedik.

 Kilométer ügyileg amúgy, nagyjából  hasonló volt az út, mint egy héttel előtte Kozármisleny, viszont sokkal kanyargósabb, legalábbis érzésre, több volt a "nem egyenes" útszakasz benne, mint a másikban. Rá kellett arra is jönnünk, főleg odafelé, hogy elkezdődött az őszi "szántunk-vetünk-aratunk" szentháromság, ebből adódóan egyetlen egy hátránya van agrár területek mellett elhaladni, az, hogy oda a gépeknek is el kell jutnia, és azok a bizonyos gépek hétvégén is dolgoznak. Hisz ebben a szakmában, ebben az időszakban a "hétvége" feltehetően egy mitikus idő csak. Nos, azt hiszem 4  magokat szállító lassú járművel találkoztam szemből, és 3-al a saját sávomba. 2 megelőzése nem volt annyira gáz, jókor voltak jó helyen, a kevés egyenes szakasz egyikéhez közel, tehát nem kellett sok idő, és tádám megelőzted. De aztán volt egy, ami nehéz szülés volt. Tudni kell, az 1.0-ás kis Toyotám nem arról híres, hogy ő olyan kis "vadállat", és hipp-hopp megelőz bárkit, és tudni kell, 7 hónapos jogsival én se előzgetek mindenkit csak úgy brahiból. Na most a magokat szállító cucc ment előttünk. Ugye, ha én egy lassú jármű mögött vagyok, nem túl egyenes úton, akkor már azért komoly akadály vagyunk. Egymagában nem, de egy kocsival maga mögött halmozottan hátrányt jelent. Így tiszta sor volt, nem maradok mögötte...aha. Folyton jöttek szemből, jött kanyar, nem belátható, nem indulsz el. Egyszer kijebb jöttem nézelődni, de no, jöttek szembe. Meglehetősen közelről láttam a megelőzendő cuccmák kerekét (igen...követési távolság...az ott nem volt túl ideális). Két-három kitekintés és kb, érzésre 10-15 perc kellett, hogy végre annyi utat belássak amennyi szerintem kell, és az nem emelkedő, és ne jöjjenek szembe. De meglett. Anyum ott mondta mellettem, hogy nyoooooooooooooooomd a gázt ;D És igen, vissza kapcsoltam, hogy nagyobb gyorsulásunk legyen, de na....nem erre találtak ki minket a kocsival. De semmi gond nem volt.

 Dombóváron elmentünk csapot venni, aztán keveregtünk kicsit, hogy kijussunk Dombóvárról, félre informálásból megnéztünk egy parkolót. Ez a kanyarodj balra...az volt az első no ;) De amúgy minden egyéb zökkenő nélkül vettük az oda utat. Ott átpakoltunk a kocsikból, kipakoltuk amit hoztunk. Én vigyáztam a gyerekekre és ügyeltem a kenyér-ebéd főzést, míg anyumék bementek Pécsre stb. Unokahúgomnak vittem két könyvtári könyvet...hát a várakozásba ki is olvasta, hozhattam is vissza :D Mondom, már megérte elhozni ;) Imádom, hogy ennyire szeret olvasni. Ebéd után még ejtőztünk kicsit, megnéztük mennyit változott tesómék udvara, meg a ház, aztán indultunk haza. A haza út vicces volt. Voltak amúgy haza tartó lassú járművek, de kevés. Világos volt még, szerintem, amíg tudtak maradtak a földeken. Kétszer-háromszor jegyeztem meg anyukámnak, hogy "neki nem ég a lámpája"...nem mindenkinek ég, meg van akinek csak az egyik, ilyet is láttunk. Aztán félre állítottak minket és életemben először végre igazoltattak ;) Tudom-tudom ennek nem mindenki örül látványosan, de én igen ;). Aztán két településsel odébb félre állítottak, mert szüreti felvonulás volt és azt hiszem utána már semmi izgi nem történt. Végül leszavaztuk a tankolást, átraktuk hétfőre, amikor úgyis ismét ide-oda csavarogtunk a környéken, mert már nagyon haza akartunk érni :D

 Kicsit fárasztóbbnak éreztem, mint a Kozármislenyi kiruccanást, de nem volt gond. Néha cserélgetni kellett út közben a szemüveget, mert hol kisütött a nap, hol meg sötét lett. Hála az égnek állatokkal nem találkoztunk az úton, de amúgy erre extrán figyeltem, mert hát ki tudja, bárhonnan előbukkanhatnak ;)

Járjuk az országot - Kozármisleny

 

Útvonal: Nagyvenyim - Kozármisleny - Dunaújváros - Nagyvenyim

Megtett km, nagyjából:  267

Életem legelső leghosszabb útja, nagyjából ennek a fele volt (+Abaligetre még átmentem), még valamikor március végén. Anyukám megkérdezte, hogy benne lennék-e abba, hogy csak lemegyünk, kicsit ott vagyunk, aztán visszajövünk. Gondolkodtam egy kicsit rajta, majd jeleztem, hogy miattam mehetünk.

 Nem igazán volt még hosszabb utam úgy, hogy oda-vissza is egy nap jöttem, így  benne volt a pakliban, hogy kellő mód elfáradok, és, hogy az nem lesz annyira jó. De azaz igazság, így levezetve a dolgot, ott pihentem, olvastam, relaxáltam, és nem éreztem, hogy hazafelé gond lett volna, vagy fáradtabb lettem volna sokkal. Arra rájöttünk, hogyha megyünk valahova, vegyek kólát, mert nekem az olyan, mint másnak a kávé, tehát kevésbé álmosodom el, kevésbé érzem a fáradtságot. Így azért néha ásítoztam hazafelé :D (megjegyezném, ugyanúgy figyeltem, csak néha muszáj volt ásítanom). De Dunaföldváron tankoltunk, mosdó szünetet tartottunk és vettünk kólát, és aztán Dunaújvárosba még bementünk a Müllerbe, de ott is sokan voltak, úgyhogy a kutya táp vásárlás már majd máskor lesz....pedig tervben volt.

Az útról:

• Azt hittük szombaton nem nagyon mozognak a népek...tévedtünk. Tehát többen voltunk az úton, mint gondoltuk, de ez nem volt gond.
• Sokak passziót csinálnak abból, hogy nem egy kocsit, hanem kocsisort előznek. Nem mondom, hogy nem nyugtalanított, amikor a visszapillantóba azt látom, hogy 3-al mögülem indul a kocsi nagy slunggal.
• Sokak nem tartanak megfelelő követési távolságot. Sokan rosszul mérik fel az előzéshez adott helyet és időt. Kétszer kellett fékeznem, hogy szemből ne jöjjenek belém, mert ő "előz".
• Előztem....2-szer is. Csaltam, mert az egyik eleve két sávunk volt, nem akkora menőség ott előzni. Továbbra se szeretem. Továbbra is úgy gondolom, hogy ÉN ráérek busz mögött menni. Oké...lassú járművet (traktor, kombájn, franceszitudjamicsoda), azokat már simán, de hát ők LASSUAK :D
• Kivételesen sikerült mindig időbe kimennem a kapaszkodó sávra, és megválasztani azt a fokozatot, amibe még a drágám feltud menni a hegyen. Egyszer volt csak, hogy "fel fogunk érni, csak tarts ki XD" mantrám volt, nem szenvedett, de azért lassultunk rendesen.
• Nem igazán értettem, hogy amikor ÉN 90-el megyek...akkor miért előznek? Meg minek? Komolyan betartottam a sebesség határokat az út időtartamának 86%-ban :D A fennmaradóban vagy busz mögött séta kocsikáztam, vagy anyum rám szólt, hogy 94-el megyünk....
• Egyszer eltévedtünk, és zsákutca, ami egy behajtani tilosba torkolt, bemutathattam, milyen szépen tudok tolatni, majd kiválasztottam a legszarabb helyet y megfordulásra...de sikerült. Mondjuk nehezítés, hogy hátul bokor volt, elől parkoló kocsi...ne, ne kérdezzétek miért nem tolattam tovább...megtehettem volna...csak azt hittem elférek XD
• Baleset volt Bonyhádnál, úgyhogy volt egy kis "ismerd meg Bonyhádot" kalandtúra, picike utcákon, majd amikor már végre visszajutottunk volna  a 6-ra, ...lefulladtam vagy 4-szer :D Mire rájöttem, hogy rohadtul 2-ben óhajtanék elindulni. Na az aki mögöttem volt, és végig nézte a szenvedéseimet, a lehető leggyorsabban ott is hagyott utána. Amúgy a lezárás után értünk ki a 6-ra, STOP tábla. Én biztonsági játékos vagyok. Tudom, hogy nem kaphat senki oldalba (hisz le van zárva az út), de megálltam. Mondom, nem fogok a rendőr képe előtt áthajtani csak úgy lazán a STOP táblánál.
• Visszafelé volt egy körforgó ahol egy tranzit méretű kocsi jött mögöttem, és elkezdett fekete füstöt okádni. Nem tudom, nála ez feltehetően normális, de én biztonsági okokból nagyon ráléptem a gázra, mondván " ha felrobban ne legyek ott", amúgy Dunaföldvár környékén ért utol minket, mint kiderült, az emelkedőket füstölve veszi be....mert azt elmúlt, azt ha erőlködik akkor fekete füst jön belőle...cseppeeeeet seeeeeeeee aggasztóóóó o.O
• Sajnos elég sok elcsapott macska-róka-nemtudommit láttunk :(

Azt hiszem összességében ennyi. Fárasztó volt, de nem teljesíthetetlen. Jövő szombaton, hasonló paramétereket futunk, mert megyünk-jövünk Abaliget a célállomás. Cecén közben megállunk, mert ott dolgunk lesz (így időre indulunk). Remélem jó időnk lesz. Tegnap olyan szép napsütés volt. Nem mondom, hogy annyira élveztem, hogy mindig arra mentem, amerre  a nap az arcomba süt...de hála az égnek elég sokat segít a napszemüveg ;) Amúgy kezd őszülni a táj ^^ 

Ismeretlen utakon - Nyaralunk - Gyerekekkel a kocsiban

 

Útvonal: Nagyvenyim - Szigetszentmiklós (Motobutterfly lepkekert) - Szigetszentmiklós (Szabó Malom) - Ráckeve (Horgásztanya vendéglő) - Nagyvenyim

Megtett km: 154... nagyjából

A nap remekül kezdődött, mert indulás előtt belerugtam a fürdőszoba ajtóba (nem direkt, útban volt...még most is érzem), káromkodtam egy sort és gondoltam cifrákat. Minden esetre ennek ellenére túllendültünk  a dolgon, vezetés közben nem éreztem, hogy fáj...csak amikor nem vezettem és nincs cipőbe a lábam, azért érzem...szerintem holnapra belilul o.O

A lepkekerthez nagyjából eseménytelenül telt az út. Egyszer megálltunk pisilni, illetve a Dunaújvárosi Aldinál kellett félre állni, mert valaki hívott telefonon, és akkor még azt hittük a barátnőm (mert volt róla szó, hogy csatlakozik saját kocsival hozzánk, csak közbe ő is lesérült fuck!), de kiderült, hogy ismeretlen magán szám a kereső...úgyhogy így vissza se hívtam, ellenben a telefonomat olyan helyre raktuk, hogy anyukám, ha még egyszer valaki keresne minket felvegye és közölje, hogy vezetek, úgyhogy nem veszem fel.

A hídon át jöttünk-mentünk. A terv az volt, hogy amúgy hazafelé kompolunk, de elment az idő a kajával, és így mire indultunk 20 percünk lett volna odaérni, ami elméletben teljesíthető is lett volna, de..de kapkodósan és nem szeretünk kapkodni.  A lepkekertben nem ettek meg minket a lepkék, ellenben sokáig kellett unszolni őket, hogy partyzzanak velünk. Bori-t meglepték, elsőre sikerült mindenkit levadásznia, nekem és Kristófnak kevésbé volt szerencsés a lepkefogásunk. Én úgy az idő felénél ki is mentem, mert az augusztus közepétől-októberig nagyjából a parlagfű elintézi, hogy ne akarjak szabadtéri programot -.-

Fontos megemlítenem, hogy nem sűrűn látok ilyen táblákat. Ismerem őket, csak Dunaújvárosban, talán 1-2 helyen van ilyen. Tanulás alatt jártunk is arra. Na most a GPS a barátunk, megtalálja a legrövidebb utat, ami ilyen volt. Úgyhogy ma nagyon gyakorolhattam a félreállást. Igen, visszafelé mi voltunk a menők...de odafelé folyamat félre álltunk. Ami amúgy egész jól ment, úgyhogy büszke vagyok magamra. Persze volt, aki ilyen és 30-as övezetben, nem bírta a 30-at és ránk előzött, mert hát bunkók mindig vannak. De amúgy nekem nagyon tetszett, utána még volt random 3 körforgó, az út közepén körbekerített tudjuk is mi micsoda. Persze a lepkés kertnél, csak az út szélén lehet parkolni, és ott is kedvesen ki van kb. írva a közeli házakhoz, hogy meg se próbáld :D Ami amúgy jogos teljesen, én is rühelleném, ha folyton elénk parkolnának, mert ők egy órát lepkét akarnak nézni, én meg nem tudok így kiállni. Tehát amúgy jogos, de míg a kocsiba ültem nem jöttem rá, hogy mi lehetne erre megoldás. Az udvar nem elég nagy, hogy kocsik álljanak be...az utca vége amúgy nincs messze, de az pénz ráköltés lenne ott telekrészt venni és parkolót csinálni...talán ha egyszer nagyon bejön a biznisz akkor gondolnak rá. Jelenleg az "old meg valahogy" elv van. Mi nagyjából 20 méterre tudtunk leparkolni a lepkekerttől, nem volt nagy gáz, bár vigyázni kellett, hogy se a bejárat se a kocsifelhajtó elé ne álljak.

A nap másik top táblája. Én ennyit még nem mentem egyirányú utcákba, mint ma :D Sajnálom, Dunaújvárosban ez sincs ilyen tömegével, mint Ráckevén :D Egyrészt roppant menő, hogy szemből nem jöhetnek, másrészt sakkozás megy, hogy azért az ott parkoló kocsikat ne kapd oldalba, mert bár van értelemszerűen egy csomó tök jó fizetős parkoló, azért az út mellett is tudnak állni. Végül egyszer eltévedtünk...mert a jobbra menj, ott parkoló volt, és ilyen lankásan mentek az utak, hogy nehéz eldönteni, hogy az "enyhén jobbra", az mi is, mint kiderült kicsit jobbra jobbrább...igen, van ilyen, meg van balra balrább is :P és az enyhén tarts jobbra néha tényleg a "kövesd az utat" és néha a "megrohadsz a derékszögbe jobbra" de GPS mi így szeretünk ;D

Há, az étterem zsákutcába volt, úgyhogy elmondhatom, hogy ma voltam Zsákutcába is. Pssz, parkoltam rohadt szarul az étteremnél :D Jött az ötlet ugyanis, hogy úgyis a napon fog a kocsi állni, akkor már álljunk irányba. Jah, de persze már álltak mind a két irányba, így a forgolódást végig nézte legalább 5 ember, hogy nagyjából 3-4 szeri javítás után már ...ugyanolyan balf*sz ferdék voltunk, mint a mellettünk lévő. És ez nem azért gáz, mert ferdék voltak mellettem, hanem, mert én nem szeretek ferde lenni, és persze, mire megkajáltunk és elértük azt a szintet, hogy "nem húz le a hasam"...addigra mellőlem elálltak, így az új érkezők már csak azt látták, hogy ÉN balf*szul parkoltam. Hogy ennek oka volt :D azt már nem.

Ráckevéről kifelé is egyirányú utcán mentünk. Tapasztaltam meg, parkoló kocsit előttem. Hogy segítsem a párhuzamos hátra parkolását, (mert senki nem volt mögöttem), kicsit hátra tolattam, hogy ne legyek útba. Mert persze nem jelezte, hogy ő parkolni akar (index...olyan nincs, nem szokták használni, mert elkopik), csak ugye a féklámpából, és utána  a tolatólámpából kisakkoztam. Érdekes sztori ehhez, hogy amúgy amikor én parkolok (én használom az indexet), is a sarkamban vannak mindig. Azt amikor tolatni kezdek átgondolják az életüket...bár sosem értettem, hogy ha látsz valakit egy PARKOLÓBAN, irányjelzővel jobbra jelezni, gyök kettővel menni...mi a halálért mászol a seggébe? Hisz mégis vajon mit akarhat? Parkolóban...

Mivel lekéstük a kompot (meg se próbáltuk, mert az idő szerint felejtős lett volna), arra jöttünk haza, amerre mentünk. Tehát a Híd felé. Itt volt egy érdekes jelenet, amit próbáltunk felvenni telefonnal, de pont a lényeg nem látszik. (megjegyzés NEM ÉN vettem fel :D Én vezetek, egyszer lesz fedélzeti kamerám akkor mindenről lesz felvétel, de amúgy a mellettem ülő készíti a videót). A lényeg, ami feltehetően nem látszik rendesen rajta. Volt egy kocsi, meg egy busz. A kocsi megakarta előzni ezt a buszt, (először még használt irányjelzőt :D), de a busz konkrétan az út közepére sorolt. Csak akkor jött le, amikor jöttek szembe, vagy záróvonal volt, vagy előzni tilos tábla. Ahányszor a szerencsétlen kocsis előzni akart, annyiszor ment úgy középre, hogy se ne lásd mi van elötted, se ne tudj előzni. Nálam ez kimerítette a bunkóság fogalmát amúgy. Végül nem sokkal Dunavecse előtt sikerült megelőznie. Azért tartottam a követési távolságot, hátha ezt büntetőfékezéssel köszönné meg a kocsis (fúj, túl sok Bp-i Autósok videót nézek :D én már mindenkiben a megtorlót látom XD) 

De amúgy összességében a vezetési rész hála az égnek eseménytelen volt. Megtudtunk állni, ahol megakartunk, csak egyszer tévedtünk el, de az csak egy extra kört jelentett egy parkolóban. A kocsi jól szuperált, a gyerekek csak a vége felé kezdtek fáradni annyira, hogy az udvarba parkoláskor azért már rájuk kellett szólni, hogy ezt a két percet bírják már ki :D Láttunk lepkéket, vettünk lisztet (Gluténnal volt teli a kocsi XD), ettünk egy jót (fincsi volt, de meg se tudtam az egészet enni, és dőzsölés van kérem, vettem két adag halászlét, mert halászlét kívánok , szép kártya így szeretlek ;)). Azért elfáradtam, de összességében jó volt. Kicsit tüsszögők és kinyír a levegő, úgyhogy nem akkora buli így, mintha mondjuk tavasz lenne, vagy csak két héttel ezelőtt...akkor még nem akart kinyírni a Parlagfű ;(

De ismét gyűjtöttem egy kis kilométert, voltam helyeken, ahol még nem. Voltam helyeken ahol már igen. (Dömsödig szerintem már lassan rutin lesz XD)

Vigyázzatok az utakon! Mindenkit haza Várnak! Balesetmentes közlekedést!!

(itt jegyezném meg, hogy a két 8,5 éves gyerek hátul meglepően szabály követően elsők közt csatolta be az övet, miután a magasító be lett rakva, és mindig mondták, hogy becsatolva, indulhatunk. Büszke vagyok rájuk ;)

KRESZ az életben - Busz a faluban

 

Bennem megvan az a kíváncsiság, hogy szeretek elgondolkodni dolgokon, elemezni őket, amikor már pl. vége van. Ilyen a mai eset is.

Adott egy busz, amiről messziről nem feltétlen látja az ember, hogy milyen busz. Jelez balra, hogy becsatlakozna a forgalomba, a buszmegállóból. Na most, ilyenkor, településen belül, nekem reflex szerűen jött, a lassítok, megállok dolog. Nem, nem néztem milyen busz. Csak, hogy busz formája van és buszmegállóból óhajt kijönni. Végül kicsit hezitált, hogy tényleg megálltam-e, és amikor rájött ki is jött, és ment tovább a következő buszmegállóba. Ilyenkor persze már láttam a T-betűt a hátulján, de addig, míg meg nem álltam igazándiból bármilyen busz lehetett volna.

Na most megkérdeztem a Mesterséges Intelligenciát, mert  ő okos, hogy na most kit is kell elengednem a faluban. És ő jött azzal, hogy helyi járatú buszokat kell csak elengedni, tehát a Volán buszokat nem. Sántított a dolog, úgyhogy fogtam az 1983-as Kresz könyvet (ez volt éppen kéznél), és szó sincs helyijáratról. Menetrend szerinti buszokra él a fáma:

Lakott területen belül a járművek vezetői kötelesek az elindulási szándékot jelző, menetrend szerint közlekedő autóbusznak, trolibusznak, az iskolabusznak és a gyermekeket szállító autóbusznak a megállóhelyről való elindulását – ha ez hirtelen fékezés nélkül megtehető – lassítással, szükség esetén megállással is lehetővé tenni. Az autóbusz, az iskolabusz, a gyermekeket szállító autóbusz, valamint a trolibusz vezetője azonban ilyen esetben is csak akkor indulhat el, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről.

Tehát, minden MENETREND SZERINTI buszt el kel engedni, ha ezt megteheted hirtelen fékezés nélkül. Megfigyelve amúgy...nem szokták elengedni. Én eddig kb. az ugye 4 hónapos jogsimmal, 3 buszt engedtem el. Egyet a városban, és kettőt a faluban, illetve ma a tanuló buszt, akit nem kellett volna ugyan elengednem, de mögöttem úgyse voltak, és busz-busz elv miatt elengedtem (nálunk a faluban nem szokott nem menetrend szerinti busz közlekedni....úgyhogy jogosan hittem azt, hogy ez is menetrend szerinti. Ilyen formájú a Sárbogárdi busz amúgy ;)).

 Ebből a 3 busz elengedésből arra jöttem rá, hogy a busz sofőrök meglepődnek. A városban nem, így feltételezem ott többször segítik az elindulásukat, viszont itt Nagyvenyimen igen.  Az itt lévő két busz elengedésem, mind emelkedős (miért is ne), feltételezem, nem szeretnek megállni a kocsik emelkedőn, csak mert a busz indulna. És feltételezem nem szeretnek busz mögött "tötyörögni". Így általában, megállással kellett elengednem őket, mert a lassításban nem bíztak annyira. Megálltam, és fél perc azért eltelt, míg konstatálta a sofőr, hogy "ő elenged" és ténylegesen kimert kanyarodni, és neki indulni. Ami amúgy tök gáz...mennyi időt veszt az ember, ha betartja ezt a szabályt? 30 másodpercet, húúú ne adj isten egy percet? Hát...én ráérősen szoktam vezetni, hogy be tudjak ilyeneket tartani ;)