Segítség az utakon, avagy ha ember navigál

 Én beismerem, hogy egy év után is egyszerűbb beállnom anyukám segítségével, tolatva az udvarba, mint egyedül. De azzal is tisztában vagyok, hogy feltehetően menne egyedül is, bár este azért olyan sok minden nem látszik a hídból.

 De ma volt először az, hogy mérlegelnem kellett, hogy valahol átfér-e a kocsi vagy sem. És igen-igen, a yaris kiskocsi, mindenhol elfér, de azért voltak kétségeim, hogy a képen látható helyzetben átfér. Én a másik oldalról jöttem, és eléggé belógott a teherautó. Annyi könnyebbsége a helyzetnek - mérlegelés közben - volt, hogy bár ott van egy villanyoszlop, ami pont nem a legideálisabb helyen van, de van ott egy híd / behajtó is egy házhoz, tehát nem is lehetetlen. Ennek ellenére, azért feltehetően az arcomra volt írva pár kérdőjel, ahogy gondolkodom, hogy elférünk-e vagy sem. Anyum már felajánlotta, hogy kimegy engem navigálni, mire kipattant a csávó a teherautóból, és megállt velem szembe és gyorsan felmérte az én méreteimet, a hely méretét végül elkezdett mutogatni. A mutogatás univerzális dolog, bár mindig aggódtam, hogy ha valaha valaki nekem mutogatva akarja megmutatni mit csináljak totál nem fogom érteni, de értettem ;) Oksi, egyszer a sógornőm is navigált és az is tök érthető volt. 

 A lényeg, hogy sikerült átjönnünk azon a részen, és vissza amúgy se arra terveztünk menni, úgyhogy nem kellett a másik oldalról is kipróbálni. Amúgy az esetek 90%-ban ezen az úton nem járok kocsival. Ennek két oka van, ide célirányosan jövök csak (jelenleg virágföldért, mert az úgy nem fér el a bicajon XD), másrészt akkora kátyúk vannak, hogy a fél kocsi eltűnik benne, úgyhogy ide tényleg, csak ha muszáj. Na ezért nem számítottam a nagy sparos kamionra o.O. 

Végül, a foxpostos csomagért inkább bicajjal visszamentem, mert épp az automata környékén is 5 kocsi állt 4 irányba, és nem akartam megállni plusz egy főnek oda. Érdekesség: nagyjából 5 perccel később, amikor bicajjal visszaértem, már egy rohadt kocsi se volt az automata környékén :D

 Viszont sikerrel zártuk a küldetés, lett föld, a helyére is került, vettünk labdát (mert kidurrant az előző), úgyhogy mindent megvettünk amit akartunk, és már a helyén is van. A sparos kamion meg még mindig ott volt, gondolom árut hozott. Azért elgondolkodtam azon, hogy azért oda betolatni se volt egy maximális élvezet a sofőrnek. Lenyűgöz amúgy, hogy ekkora batárokat, milyen precízen tudnak vezetni emberek. Nem, nem...nem vonz annyira, hogy meg akarjam tanulni, nekem jó a kiskocsi is.

 A mai naphoz amúgy még: van a város felé két körforgó, a körforgók közt 30-as tábla, amit az esetek 90%-ban csak és kizárólag akkor tart be az ember, amikor 1. rendőr autó megy előtte 2. Ha tanulóvezető. Emlékszem tanulás alatt is jártunk erre (mert megkértem az oktatóm, hogy menjünk haza, hogy egyszer az életben ellenőrzött keretek között járjam be a munka-otthon útvonalat - feltehetően ezért sose volt félelmem, első pillanattól simán mentem dolgozni), és akkor rám szólt, hogy 30-as tábla, és emlékszem kifejtettem, hogy "30-al visszagurulunk" :D és szembe röhögött, hogy higgyem el, hogy nem. Ennek ellenére nagyon ritkán megyek ott 30-al, valahogy a 35-40 biztonságosabbnak tűnik, bár lehet rászokok a 30-ra. Mégpedig, mert nem akarom feltartani a többieket. Ilyen megfelelési kényszerem van ismeretlen emberekkel szemben (remélhetőleg kinövöm), ma is mentem 35-el...mire Béla (ki tudja, hogy hívják), a nagy kocsijával mit sem törődve, hogy záróvonal van, meg nem látsz semmit, előzget. Őszinte leszek, lehúzódtam a "leálló" részre és ott haladtam tovább, mert mondom, ez így rájön, hogy szemből jönnek nekem húzza a kormányt.... Tehát nem értem az embereket 30-al és 40-el is egy egy perces szakaszról beszélünk... Hogy a lócitromos limonádéba nem lehet ezt kibírni? Utána mehet, menjen a hatosra, akkor nem kell mögöttem "tötyörögni" :P

Múltkor meg hazafelé este égette ki a mögöttem lévő a retinám, mert láthatóan meg akart előzni, de jöttek szembe, én meg 70-es táblánál 70-el mentem....amúgy keményen a faluhatárig bírta, az 50-nél 50 már fájt neki, és megelőzött :D Bocs mindenkitől, de én olyan kis szabálykövető vagyok.

Egy kis cukiság ;)

 

A kép csak illusztráció

Már egy éve, hogy kocsival járok, kivéve persze a telet, amikor pár hétig buszoztam. Viszont én nagyjából általános iskola felső tagozata óta jártam busszal Nagyvenyim-Dunaújváros között, tehát azért a legtöbb sofőrt ismertem. Ha nem is névről, de arcról biztosan. Volt akiket kedveltem, mert biztonságosan vezetnek, és volt, aki egyrészt a jegyekkel folyton mahinált, másrészt nem igazán tartotta a sebesség határokat be, néha száguldozott. Amit ismerjük be kocsival se annyira menő, de amikor buszt vezetsz és mögötted még vannak 30-40-en akkor talán nem kellene állatkodni. Lényegtelen is, tehát a legtöbb sofőrt ismerem. 

Tegnap, amikor megérkeztünk Budapestről az állomásnál éppen akkor mentek el a buszok. Kocsival voltunk, úgyhogy pont nem figyeltem, csak arra lettem figyelmes, hogy a nagyvenyimi busz konkrétan előttem megáll és rám mosolyog a sofőr jelezve, hogy "megyünk-e vele, vagy sem", megráztam a fejem, mosolygott és ment tovább. De én olyan boldog voltam. A gesztus, hogy megállt volna, bár ott már nincs megállója (ott már helyi járatos megálló van), és felvett volna minket, ez tök aranyos ;) Úgyhogy tegnap mosolyogva vezettem haza, mert bár nem sok ez, de jól esik az embernek :)

Amikor az ember koccan

 Van az amikor az ember rájön, hogy ez nem az ő napja volt...ez a mai nap.

Na jó nem. Igazándiból ha azt nézzük, egyszer ezen is túl kellett lennem, úgyhogy végül is szerencsésnek mondhatom magam.

 Adott, hogy hamarabb indultam dolgozni, mert megbeszéltem a szervizzel, hogy ki kellene cserélni a helyzetjelző izzómat, mert hát eléggé zavar a tény, hogy ki van égve, még ha akkora nagy hatásfoka annak nincs is, és a legtöbb esetben nem is használom. Mindegy, mondták, hogy mehetek. Mondom, hát nem tudom mennyi idő ez úgyhogy megyek is, még így is marad egy órám a munkáig. Amúgy nagyjából 5 percet vett igénybe, pikk-pakk kicserélték, és kiderült ez pont annyira nehéz kicserélni, mint a rendszámtábla világítást, és nagyjából az az égő kell oda is.

 Na ott végeztem, gondoltam felfújom a jobb hátsó kerekemet, mert úgy éreztem laposabb. Állt ott egy kocsi, de megoldottam volna így is. Beálltam mellé, épp fújtam volna, mire kijött annak a tulaja, ill, jött egy idősebb házaspár, akik szintén kereket akartak fújatni. Azok elkezdtek ordítani a kocsi sofőrével, hogy ne parkoljon ott, menjen onnan. Nem túl kedvesen. Mindegy is, elment, én mondtam, hogy ÉN ráérek, menjenek csak. Mondták, hogy nem, nem kell, menjek csak én. Na ehhez ugye tolatni kell, meg átállni. Miközben amúgy tűz a nap, és hasonlók. Így történt, hogy nem túl nagy lendületemmel többet mentem hátra, mint azt lehetett volna, és nekikoccantam egy másik kocsinak. Okééé....előre menet, visszaálltam a helyemre, és váram, hogy kijöjjön a sofőr, hogy ezt elintézzük.

 A néni közben elkezdte nekem magyarázni, hogy nem is akkora a sérülés, nem is kell szólni, jó van az úgy...mondtam neki, hogy nem van az úgy jól, nem ez a menete. Kijött az úriember, beszállt, hogy elmegy, akkor szóltam neki, hogy ne menj, mert ez és ez történt. 

 Szegény kétségbe esett, mert konkrétan ma adta el ezt a kocsit...vitte volna, hogy átadja a vevőnek :( Én meg tök sajnáltam, mert egyrészt tényleg nem heppből megyek neki kocsinak, másrészt ez így neki tök gáz. Kivettem a betétlapot a kocsiból, szereztünk tollat az OMV-n. Majd kitöltöttük a papírt - rosszul. Akkor elmentünk a közeli papírboltba és vettünk új papírt. Optimista vagyok, mondtam, hogy hát akkor már veszek hármat, hátha azt is elrontjuk.

Visszamentünk, körbefotóztuk a kocsikat, kitöltöttük, rajzoltunk (olyan jól rajzol mint én - nem jól), mindegy azért hihető rajzolás, a lényeg látszik rajta. Elismertem, hogy hibáztam. Közbe beállt egy rendőr s a kútra, megkérdeztem, hogy kell-e ilyenkor rendőr. Mondta, hogy maximum akkor, ha szeretnék még bírságot is, de mivel elismerem, hogy én tettem nem szükséges. Felvetettem, hogy biztosító nélkül mennyi lenne-e (igazándiból csak érdekelt), mondta, hogy alsó hangon 600 ezer, és amúgy ne foglalkozzak vele, mert erre van a kötelező, úgyhogy ne foglalkozzak vele. Elkérte a telefonszámom, de ennyi igazándiból, mindenki ment tovább, ő intézi a kárigényt, én meg elkönyvelem, hogy legalább az első évem balesetmentes volt. Reméljük idén ennyi volt a baleset ^^"

 Úgy gondolom, amúgy szerencsém volt, egy nyugodt embert fogtam ki, nem kiabált. Én szántam bántam a tettemet, és nagyon sajnáltam őt, mert hát ez mindenhogy kellemetlen. És amúgy...az én kocsimon meg nem látszik semmi...nem tudom miből van az enyém...

 Nem sérült senki, csak az én önbecsülésem, és mentségemre csak azt tudom felhozni, hogy elvakított a nap, és bár jelzett a tolatóradar az idősek nógatása miatt nem voltam fejben teljesen ott.

Övé

Enyém

Egy Éve az utakon ;)

 Az van, hogy ezt is megértük! Mondtam is a kollégáimnak, el se hiszik, hogy már egy év eltelt ^^

Egy kis statisztika:

1. 14.503 km vezettem
2. Az év legtöbb napján volán mögé ültem, volt, hogy többször is
3. Legmesszebb Gyulán voltam
4. Legsűrűbben járt utam az Nagyvenyim - Dunaújváros
5. Volt a kocsim szervizbe, olajcserén, és a kerekeit is felfújtuk, a klíma is volt töltve és hóból is takarítottam már ki ;D és izzót is cseréltünk benne. No meg okosítottuk és kapott érintőképernyőt.
6. Vezettem verőfényes napsütésben, ködben és hóesésben, no meg este és délután amikor "vakulj meg a naptól/szemből jövőtől" "játék" zajlik. Néha megjegyeztem, hogy még jó, hogy tudom hol lakom ;D
7. Ezen idő alatt nem okoztam balesetet! Nem ütöttem el senkit  (bár néhányan nagyon szerették volna ezt  - fekete ruhában - ködben - és véletlen se a zebránál). Nem bírságoltak meg, ez remélem továbbra is így lesz XD
8. Ellenben megvolt életem első igazoltatása és megmutogathattam, hogy tök legálisan vagyok a kocsi volánjánál ;)
9. Vittem utasokat, hol egyet, hol többet. Mindenki szerint jól és lazán (ez jelentsen bármit is) vezetek. 
10. Mostanában már nem fulladok le, kivéve amikor mégis, de az már ritkán van. Aránylag elsőre sikerülni szokott a parkolás - kivéve amikor nem, akkor korrigálok - 
11. A T betű 3 hónapig volt kinn, a legnehezebb az első hónap volt, akkor még úgy hittem inkább visszaadom a jogsimat, annyi hülyeséget csináltam : fennakadtam a hídon, világítás nélkül jöttem haza, orrba-szájba lefulladtam mindenkor (is), kemény volt no!

Idei tudott terveim:

1. Esztergom
2. Nagykovácsi
3. Horvátország
4. Abaliget
5. Kozármisleny
6. Mátra
7. Vezetéstechnikai tréning ahol remélhetőleg megtanulok egy csomó hasznos dolgot, aminek nagy részét feltehetően nem kell majd használnom soha.
8. Novemberben megy majd műszakira a kocsi + olajcserére

Az egy évre visszatekintve:

 Nem mondom, hogy elhiszem, hogy tudok jól vezetni. Úgy hiszem, még mindig csinálok hülyeséget, még mindig váltok néha félre, és még mindig néha eltévedek (a városban :D). Nem mondom, hogy rosszul vezetek, mert állítják, hogy amúgy tök jól vezetek....egyszer majd tuti elhiszem majd.

 Látom, hogy a kezdeti dolgokhoz képest azért már jobb. De azt is, hogy még annyi mindenben van hova fejlődnöm.

 Tudom, hogy szeretek vezetni és szeretek a volán mögött lenni, teljesen ki tud kapcsolni, hogy vezetek. Nem, nem úgy, hogy nem tudom mi van körülöttem :P Hanem úgy, hogy igazándiból feltöltődöm, ha vezethetek. Ezt mondjuk tanulás alatt is éreztem, hogy jó ott lenni. A közlekedés, a kresz továbbra is érdekel és továbbra is figyelem a többieket körülöttem. Bár továbbra is pesszimistán viszonyulok ahhoz, hogy szerintem engem mindenki bénának tart - majd kinövöm? - . Szeretném hinni, hogy jól vezetek, és akik körülöttem vezetnek azoknak nem az jön le, hogy "jézusom előttem ez a Toyota yaris mit csinál???" :D Hiszem, hogy talán nem az van, hogy Dunaújvárosban egy éve rettegnek a piros Toyotától XD

 Dudálni a kezdeti időszakban dudáltak rám, amikor lefulladtam - amitől azt lefulladtam, úgyhogy tök nem volt értelme. Villogni néha villognak...ilyenkor órákig gondolkodom rajta, hogy mi a francért villoghatott....gyanús, hogy összekevert valakivel.

 Összességében nagyon gyorsan eltelt ez az év, és egy csomó helyen voltunk úgyhogy tök jó :)

Mindenkinek balesetmentes közlekedést. Nekem eddig sikerült, remélhetőleg sok-sok ilyen évem lesz még ;)