E-Titán, avagy a Kresz tanulás jövője! (?)

 

Gondoltam írok a KRESZ tanulási folyamatáról is, mert az is megér egy misét.

Sokat olvasom alapjáraton, mert könyvtáros vagyok, munkaköri "ártalom". Ebből adódóan úgy gondoltam mindig, hogy a szövegértési dolgokkal nincs gondom. Így amikor felvetette az autós iskola, hogy lehet online tanulni (azt nem vetette fel, hogy nem online is lehetne), akkor mondtam, hogy hú ez remek. Munka mellett én osztom be, hogy mikor tanulok, mikor és mennyit tudok vele foglalkozni, ez tök jó.

Aha, egy francokat. Amúgy tényleg jó ez a része, hogy akkor foglalkozol vele amikor akarsz, ha ügyes vagy akkor letolod ezt egy hét alatt is. Meló mellett korántsem volt annyi lelkesedésem, hogy én ezt így roham tempóban megcsináljam. Elejével fogtam egy füzetet és jegyzeteltem a modulokat....bocs, így tanulok, nekem nem elég elolvasnom. Aztán rájöttem, nem sok értelme van jegyzetelni, úgyhogy onnantól elég gyorsan haladtam, mert hát azért valamennyit megjegyez az ember, az egyszer olvasottból is. De mivel nem tudtam, hogy pontosan mennyi az annyi, amit meg kell tanulni, hát csak haladtam előre. Az oldal alján lévő "kérdés-válasz" részt is mindig elolvastam. Oké, a jogszabályi részt annyira nem, azt nem éreztem annyira fontosnak első blikkre. Majd pótolom.

 A modulzárókat általában 95%-al végeztem el, talán 1-2 volt, ahol elsőre nem mentem át, általában akkor, amikor egy modult nem egyhuzamban olvastam, hanem napok teltek el a modul kezdése és befejezése közt. És igen, ez remekül mutatja, hogy körülbelül mennyi marad meg az ember fejében...konkrétan az enyémben.

 Elolvastam minden modult, megcsináltam minden tesztet. Megcsináltam a nagy próbavizsgás mókát a végén, és le is jelentkeztetett az iskola vizsgára. Míg a vizsga időpontja nem jött el, addig naponta kb. 10-15 tesztet csináltam. Általában mindegyiken átmentem, elenyésző mennyiségben buktam meg. Kb. 2-3 naponta 1-szer. A bukás általában egy ponton, hogy éppen, hogy nem sikerült, tehát nem olyan, hogy "oh semmit nem tudok" állapotból adódott. 

Eljött a valódi vizsga időpontja. Vizsga helyszín Székesfehérvár. Szerencsém van, hogy van ott rokonom, úgyhogy én busszal be Dunaújvárosba, Onnan vonattal Pusztaszabolcsig, majd onnan vonattal Székesfehérvárra (és vissza ugyanígy), ott felvett kocsival, elvitt a vizsgaidőpontig ott üldögéltem és vártam a vizsgát. Vittem a bizonyítványt, mert kérték, be lett mutatva, minden meglett ellenőrizve mindenkinél. Majd közölték, hogy hát a program nem működik, de a régi igen, azt indítják. És így találkoztam egy csomó olyan kérdéssel, amivel életemben még nem. Ami amúgy ha egy stabil kresz tudásom van, akkor nem számított volna, de nem volt annyira stabil. Egy ponton buktam el, kb. 25 percig voltam benn a vizsgán. A következő vonatot el is értük. Majd kb. két héttel később mentünk is a következő vizsgára. Itt is hasonlóan jutottam le, most működött a rendszer és, azt hiszem, talán egy pontot vesztettem összesen, nagyjából 30 percet voltam benn, és elértem a vonat fordultát is simán.

Már rég forgalmi vezetésen voltam, amikor rátaláltam a KRESZ professzorra, meg a tantermi oktatásának felvételére. És igen, itt volt az, hogy egy csomó mindent megértettem, amit olvastam már rég.

Persze párhuzamosan olvastam KRESZ könyvet is, és a forgalmi oktatóm is rengeteg mindent felhozott újra, hogy pontosítsuk. Pláne, hogy beültem mellé, és közöltem, hogy megvan a vizsgám, de erre ne alapozzunk, mert lehet nem tudom jól, nem jól értelmeztem, vagy nem hagyott olyan mély nyomot.

 Ma, hogy már vezetek, tartom, hogy ismerem a kreszt, de biztos vagyok benne, hogy szinten kell tartanom majd a dolgot, mert amivel nem találkozik az ember, azt képes elfelejteni, és abból csúnya dolgok következhetnek.

 Nem használtam fel a rendelkezésre álló 75 órát amúgy a tanulásra, mert annyira nem tartottam jónak a modulos megoldást, hogy újra elölről elolvasgassam. Teszteket amíg nem dobott ki a rendszer csinálgattam, de igazándiból, a tesztek az utakon szerintem pont nem érnek semmit.

 Tegyük hozzá, hogy én az a tanuló vagyok, aki utána olvas, mellette olvas, mellette értelmez, mellette néz mindent. Videókat és mindenfélét. Mint kiderült...nem az átlag diák vagyok....

 A tantermi KRESZ oktatást feltehetően részben utáltam volna, mert hozzá kellett volna igazítanom a munkarendemet, részben viszont szerettem volna. Ugyanis az a típus vagyok, aki úgy  élete túl  az egész iskolai tanulmányait, hogy csak a könyvtárosi OKJ-sen ült le tanulni, amúgy mindent hallás után és órán lévő figyeléssel megjegyzett. Na nekem ebből adódóan rohadtul hiányzott, hogy halljam, elmondva a szabályokat, mutogatva a táblánál :D 

 És feltehetően minden olyan embernek is hiányzik a tantermi oktatás, akinek nem olyan jó a szövegértése mondjuk. Vagy diszlexiás, vagy bármi. Egyre többször látom amúgy, hogy megint vannak tantermi oktatások, és ez tök jó, mert amúgy le lehet vizsgázni úgy is, hogy nem érted mit csinálsz, csak nyomkodsz. Ha minden kérdéssel találkoztál, simán kilehet totozni...és akkor te leszel az első aki tök szabálytalanul vezet és meglepődik, ha jobbról oldalba kapja egy kocsi egy jobbkezes utcánál. Vagy helyeken áthajtasz ahol nem lehet, vagy nem tudod ki mehet először ki nem. 

 Tehát jó az E-Titán...de nem elég. Tehát, csak abból tanulni khm...nem. Youtube-on vannak fenn jó videók, azokat érdemes letolni. Oh, hát hogy 8 órás? Istenem, vezetni tanulunk, beülünk egy kocsiba, ami nagy és veszélyes, ha olyan vezeti, aki nem tudja mit csinálhat az utakon és mit nem. (bár elnézve a sofőrök egy részét, bármit lehet :P). Tehát senki se sajnálja rá az időt az életéből, hogy felfrissítse a tudását, hogy karbantartsa a tudását, és hogy valahogy megjegyezze és menjen első gondolatra, hogy hú ott nincs elsőbbségadástábla, akkor lassítunk, mert lehet jönnek. (tudom, tudom, van bizalmi elv is, erről mindig az jut eszembe, hogy az oktatóm azt mondta "Menj bátran, védett úton vagyunk!", és az volt az első kérdésem, hogy " A Többiek is tudják?"....elméletben tudják, de azért mindenki fenntartásokkal kezeljen mindent (is).)

 Én olvastam Kresz könyveket, az alábbiakat:

Pető Attila: Bírságmegelőzési ​kézikönyv  : ez tök jó, meg is kellene vennem, bár lassan frissíthetik lehet ;)

Kotra Károly: Interaktív KRESZ könyv személygépkocsi-vezetők részére: Ezt már forgalmi vezetés alatt olvastam, egész jó volt. Féltem, hogy mond valami újat, hú...nem mondott, úgyhogy megnyugodtam. A fékezés és parkolás egész korrekt benne. Az izzó cserét és kerék cserét, meg tüntetőleg átlapoztam.

Sefcsik Judit: Jogosítványt minden nőnek!: Ez meg egy szar :D Bocsánat, semmi hasznos nem volt benne, kivéve a végén lévő kreszes dolgok, de maga a sztori, valami borzalom....booorzaaaalom :D

Hogyan válassz oktatót?

 Mint azt, a bemutatkozásban is olvashattátok, 3 oktatót is sikerült megismernem a forgalmi tanulás alatt. Így én annak a híve lettem, hogyha az ember elkezd egy ilyen drága dolgot tanulni. Mint, ami a jogosítvány. Ami alsó hangon is nagyjából 500.000 körül van, és akkor ügyes aki tanulja. Nos, az a minimum, hogy olyan oktató mellé üljön be az ember lánya/fia, aki mellett nem esik még nagyobb depresszióba, és aki mondjuk úgy, nem ordibál vele.

 Benne vagyok facebookon egy Sikeres Forgalmi vizsga csoportba, és én ott borzalmasan meredek dolgokat olvasok. És boldog vagyok, hogy nekem a forgalmi oktatás alatt minden egyes vezetés óra egy élmény volt. De amúgy ismerős is mesélte már,  hogy hát őt sosem dicséri az oktatója. Nekem ez fura, mert oké, nem voltam rommá dicsérbe, de azért elhangzott elég sokszor, hogy "ez most jó volt, akkor váltsunk 3-ba" és társai. 

 Elmondom, hogy nálam, hogyan történt minden.

A Kresz letétele után (másodszorra sikerült, az elsőt 1 ponton buktam...), írtam egy emailt az autósiskolának, ahol tanultam. Melyben jeleztem, amit amúgy is tudtak, hogy sikeres kresz vizsgát tettem, szeretnék oktatót, kit ajánlanak. Felvetettem, mert akkor még egy Opel Meriva örököse voltam, hogy mivel az nagy, így nagy kocsis oktató kellene, mindenképpen manuális váltós. Mondták, hogy egyetlen egy ilyen oktatójuk van, ő egy Suzuki Vitarával oktat, ez itt a név, ez itt a telefonszám, hívjam fel és beszéljük meg. Nem szeretek telefonálni, és néha elég gátlásosnak érzem magam, ha telefonálni kell (majd kinővöm), de mély levegőt vettem, és pár órával később felhívtam. Mondtam, hogy az iskolától kaptam meg a számát, és szeretnék forgalmi oktatásban részt venni, mikor találkozzunk és hol? Szerencsém volt, másnap már találkoztunk is. Bemutatkoztunk, beültem mellé, elmentünk a parkolóba, átültem a bal oldalra. és nem érte el a lábam a kuplungot. Nem volt amúgy bajom az oktatóval, de beülve mellé, nem azt éreztem, hogy "én most itt akarok lenni", nem tudom, olyan belső érzés, hogy "imádkozom, hogy valami ne stimmeljen", pedig amúgy cuki volt. Megpróbáltuk állítani az autó ülését-kormányát, mindent...nem. Úgyhogy visszaültünk a helyünkre (lefertőtlenített mindent...megvárhatta volna, hogy kiszálljak, de ez csak figyelmesség része :D Nem voltam beteg, csak allergiás). Visszamentünk a bázisra, a kartonomat leadta, adott egy másik elérhetőséget, kisebb kocsihoz.

Még az nap felhívtam a 2. számú oktatomat, hogy hát az első nem jött össze, vele mikor tudnék találkozni? Meglett az időpont másnapra (megsúgom, csoda volt, hogy ilyen gyorsan pattoghattam oktatók között, általában ennyire nem érnek rá, de augusztus végén úgy látszik volt egy üresjárat). Találkoztunk, kimentünk ugyanabba a parkolóba.  Egy óra alatt elmondta nekem, hogy mi a vizsga menete, mit nézzek (amúgy tök jól, mert relatíve megmaradt minden, amit mondott), átültem, beállítottunk mindent, elérte a lábam a kuplungot!! :D

Mentünk pár kört a parkolóban, egyszer fék helyett gázra léptem kanyarnál, és egyszer böcölészett előttünk egy nem túl szomjas bácsi, akire rádudált az oktatóm. De nem öltünk embert, nem rongáltunk meg kocsikat. Tehát annyira szar nem voltam. Elmondta, hogy általában 10 óra amit a parkolóban tölt egy diákkal, és utána fogunk majd talán kimenni forgalomba. Visszafelé ő vezetett, elmondta, hogy hát "úgy vezet, mint aki még sosem ült bal egybe", mondtam neki, hogy akkor jó, mert sosem ültem ott. Végül abba egyeztünk meg, hogy majd ad időpontot messengeren. Én úgy mentem haza, hogy megkérdezte anyukám, milyen volt...mondtam, hogy hát "vezetgettünk". Aztán három hétig csend volt, én közben néha ráírtam, hogy lesz-e időpont? Semmi válasz, majd egyszer írt, hogy másnap reggel. Írtam neki, hogy én  11-re járok dolgozni, ha délutános vagyok, nekem, ha 10 kor kezdünk már nem jó, de elintézhetem a dolgokat, de akkor mondjon egy rákövetkező időpontot is, mert a három hetente egy óra, nem az, ami nekem optimális. Hát ő nem tudja mikor lesz utána... itt jött el a pont, hogy akkor jeleztem felé, hogy hagyjuk.

 Majd még az nap hazafelé a vonaton írtam az iskolának, hogy "unatkozó oktatót keresek, a kocsi mindegy, csak manuális váltós legyen". Kaptam 4 nevet, 4 telefonszámot, válasszak és ha megvan jelezzem feléjük. Mindenkinek megnéztem a képét, meg hogy milyen kocsival oktatnak és választottam egy szimpatikusat. Felhívtam, hogy az iskolától kaptam meg a számát, oktatót keresek, aki nem három hetente oktat egyszer. Azt mondta nála az e bevett szokás, hogy heti kétszer két óra, az egy jó ütem. Mondtam, hogy nekem tökéletes, de két műszakban dolgozom, hol reggel érek rá, hol délután. Azt mondta nem gond, megoldja. Azt hiszem két-három napra rá találkoztunk, a munkahelyemnél vett fel a diákja vezetett még. Elmentünk az amúgy találka pontra, kiszállt a diák, ő át ült a vezető ülésbe, én az anyósülésre és lementünk a betonkockákhoz. Épp apadt az áradó Duna ;D, úgyhogy többen voltak ott mint szerettük volna. Helycsere, mindent beállítottunk, elérte a lábam a kuplungot, mentünk pár kört, majd közölte, hogy akkor balra, és ki az útra. Na most...én megvoltam előtte nyugtatva, hogy az első 10 órában nem ölök embert, annak alap feltétele, hogy nem találkozom velük :D...mindegy, kimentünk az alsó Dunapartra és 20-al száguldoztunk, mentünk ott fel és alá, aztán amikor eljött a közös időnk vége, mondta, hogy hát akkor irány az uszoda. És mondtam neki, hogy "átülsz"? És rám nézett, hogy nem, az is út, menjek csak nyugodtan :D ... Én akkor tiszta parába voltam még, visszagondolva tök feleslegesen, hát ellenőrzött körülmény volt, van neki is fékje, meg minden. Mindegy is, uszinál megbeszéltük mikor találkozunk legközelebb. És akkor majd kartont is aláírunk, mert valahogy a kartonom még az előző oktatónál maradt. Kiszálltam a kocsiból, és majdnem elestem, annyira elzsibbadt a lábam, ő meg nézett aggódva rám, hogy megvagyok-e még :D Hazaérve anyum kérdezte, hogy na milyen volt a vezetés? Én szerintem legalább egy órán át ecseteltem, hogy hát száguldottunk vagy 20-al :D Voltak futók, más tanuló vezetők, és erre és arra és amarra mentünk :D

Ennyit jelent egy jó oktató, akivel megtalálod a hangot, és relatíve élménnyé válik a tanulás.

3 oktatóból, csak az első oktatóm nem ajánlotta fel, hogy menjek automata váltós kocsira, mert annyi ideig nem ültem a kocsijába, hogy ez felmerüljön benne. A második oktatóm kifejtette, hogy szerinte jobb lenne...a harmadik oktatóm jelezte, hogy "lehet" jobb lenne, de amikor mondtam, hogy nem szeretném, azt mondta, hogy szól, ha mégis úgy látja, hogy jobb lenne. Végül sosem szólt.

3 oktatóból, az első kettő nyíltan közölte velem, hogy öreg vagyok. (38 éves), akik amúgy szerintem nagyjából velem egykorúak voltak, vagy minimálisabban öregebbek nálam. A 3. oktatómnak jeleztem, hogy ne mondja, hogy öreg vagyok, mert már megkaptam ezt mástól. Mondta, hogy ő nem akarta mondani, annyit mondott, hogy a "korom miatt", feltehetően több órára lesz szükség, de még ez se biztos, meglátjuk hogy tudok vezetni. Aztán az E-titánba megnéztem, hány éves (kiderült meglehet ilyet nézni ott :D)...kiderült ő 28 úgyhogy mondtam neki, hogy TE leöregezhetsz, nem akart, de amúgy a fél év alatt párszor azért burkoltan sikerült ;), de azok tényleg magas labdák voltak, kár lett volna ha kihagyja ;D

De, hogy a témához visszatérjünk, ami fontos, ha oktatót választasz:

• Amikor mellette ülsz, érezd magad biztonságban
• Türelmes legyen és megértő: olyan szempontból, hogy ne ordibáljon veled, mert az pl. nem normális. Az, ha valami extra veszélyes helyzetben felemeli a hangját még hagyján. De pl. az én oktatóm ott is, csak annyit mondott, hogy "juj, ez csúnya volt".
• Amikor beülsz mellé ne legyen gyomorideged, mert az nem normális.
• Amikor vége a vezetés órának akkor azt érezd, hogy ma is tanultál valamit, előrébb vagy, és egy relatíve jó érzéssel szállj ki a kocsiból.
• Az én esetemben borzalmasan jó hallgatóság volt, én mint kiderül, ha stresszelek akkor beszélek, és végig dumáltam a vezetés órákat :D Szegény kibírta, sose szólt, hogy hallgassak, csak annyit mondott, hogy majd vizsgán csöndbe kell ám lenni :D (fú de rossz is volt a csendes vizsgák)
• Amit amúgy sokan nem tudnak (én se tudtam), én pl. ha stresszes állapotban vagyok, is mosdóba kell mennem, és a kétszer 50 perc az mégiscsak hosszú, úgyhogy nagyon hamar megtanulta az oktatóm, mert jeleztem neki, hogy fél távnál menjünk pisilni, mert így koncentrálni nem lehet. Tehát bátran jelezzétek az oktató felé ezt. Kevesen tudják amúgy. Tény a "te idődből megy", de legalább utána megint fókuszált vagy ;)
• Fizetsz az órákért, így tudd, hogy bármikor válthatsz.

Mikor érdemes váltani:

• Órától független, ha nagyon nem passzoltok egymáshoz és ez kiütközik. Én beszéltem a harmadik oktatómmal, hogy mennyire szokták magukra venni a váltó diákokat. Azt mondta, hogy egyszerűen vannak, akik között nincs meg a kémia, ő a sajátjainál ajánlja is mindig, hogyha nem érzik magukat jól, akkor váltsanak, mert ezt frusztráltan és rettegve nem lehet megtanulni. Biztos meglehet, de sokáig tart, és egy életre traumatizálódsz...és ugye nem ez lenne a cél.
• A forgalmis csoportba olvasottak alapján, ha az 50 perces vezetés 25 perc, az se normális.
• Ha te viszed ügyet intézni, se normális. Erről is beszélgettem az oktatómmal, azt mondta hallott ő is ilyet már, de el se tudja képzelni. Nekem tanulás idő alatt egyszer volt, hogy egy embert aki mögöttem ült elvittünk haza, ezzel kipipáltuk az országúti vezetésünket is akkor már. De maga, hogy valakit viszel, ez 3 perc volt a tanulás megakadásába, az a 3 perc, míg kiszállt a célállomáson. Soha máskor nem intéztünk ügyet.
• Ha folyton késik és ez a te idődből megy. Az én oktatóm sem a pontoság híve volt. Viszont akkor az óra akkor kezdődött amikor megjött és onnan pörgött a 2*50 perc. Mint kiderült az egyik legtürelmesebb tanulója voltam, mert sose hívtam fel, hogy "hol a ***** vagy", öt perccel azután, hogy találkozni kellett volna. Én akár fél-egy órát is vártam rá, ha kellett (de talán egyszer késett sokat, annak oka volt, bocsánatot is kért. A többi késése, hát akkor kezdtük). Ellenben a többiek már 2 perccel később telefonáltak, hogy hol van o.O
• Ha ordibál, lekezel és azt erősíti benned, hogy szar vagy. Akkor nagyon gyorsan!
• Kis surlódások lehetnek oktató és diák közt, nem kell mindenben egyetértened vele. Beszélgetni sem, de ha nagyon-nagyon nem passzoltok, és meg se tudjátok beszélni. Ha félsz az oktatótól, ha frusztrál a jelenléte, ha beülve gyomorideged van, akkor válts. Mert ennek nem így kell történnie.
• Hallottam mendemondát nagyon szexista oktatókról is, én nem találkoztam ilyennel. Na az se normális :D

Őszintén, nem kell, hogy a tanulás rossz élmény legyen. Az első alkalom amikor oktatóhoz mentem, láttam, hogy hogyan ülnek be az emberek a tanuló kocsikba és bíztam benne, hogy egyszer eljön a pillanat, hogy én is így fogok. A harmadik oktatómnál elértem ezt, hogy előre vártam, mikor mehetek vezetni, amikor ott voltam, sokkal feldobottabban szálltam ki a kocsiból, mint ahogy beültem. És napokig meséltem mindenkinek (akár érdekelte őket, akár nem), hogy én vezetni voltam, és mit csináltunk és száguldottunk vagy 30-al :D, és fú erre és arra voltunk, és y-t csináltunk, és váááá, hát húúú. Tehát igen, ha nem is ilyen sztorizos legyen mindenki órája, de azért legalább ne úgy szállj ki, hogy "ez is megvolt, jaj jönni kell megint majd".

Balesetmentes közlekedést mindenkinek!