Ismeretlen utakon - Állatok úton-útfélen

A szerencse hozó teknősöm, és a kocsi,
amit találtam :D

 Hamarosan lesz élmény beszámoló a nyaralásom vezetési oldaláról, mert volt egy csomó megtett kilométer, és ért egy csomó élmény, és mind ezekről szeretnék majd részletesen írni. Feltehetően napi bontásba.

 Viszont úgy gondoltam, hogy külön poszt születik arról, hogy mifélékkel találkoztam az utakon. Olyanokkal, akik nem emberek és nem kellene ott lenniük, saját épségük érdekében főleg.

 Teli vannak a hírek, őzzel találkozó motorosokkal és autósokkal is (csak az elmúlt két napban 2 ilyen jött velem szembe). Feltehetően, a cikkek szerint az aratás megkezdése miatt, a nagy munkagépek hangja miatt nagyobb a valószínűsége, hogy összetalálkozunk őzekkel vagy hasonló kaliberű állatokkal. A legtöbb helyen tábla is jelzi, hogy van esélyed vele találkozni, de tény az ember már megszokásból ignorálja ezeket a táblákat, mert annyi van belőle. Én mint friss jogosítványos nem ignorálom, sőt szoktam hangosan és vagy halkan magamban mondani milyen táblát látok éppen.

 De ahogy a cím is mutatja Állatok Úton-útfélen, tehát találkoztam velük...konkrétan 2 nagyobbal és 2 kisebbel és sok bogárral, és pár elcsapott macskával, de őket már nem számolom.

Kétbodony környékén cikáztunk június 27 - július 02 között. Én általában követtem a testvérem kocsiját, de nálunk is be volt állítva az útiterv, tehát ha véletlen elhagytam volna a nagy követésben, akkor se lett volna gond. A követés amúgy egy jópofa dolog, mert gyakorolhatja az ember az egészséges követési távolság tartását. Tudni kell, hogy megkaptam, hogy "nem vagyok elég gyors", úgyhogy hazafelé már nem követtük egymást, hanem ők jöttek mi is jöttünk a saját tempónkba. De amíg ott voltunk, általában a követés ment. 

 A terep adottságai arra voltak jók, hogy pár dolgot gyakoroljak:

• kanyarok, az sok volt
• kátyú kerülgetés, mert az is sok volt
• vissza váltások, mert sok volt az emelkedő. Fú azért egyszer féltem, hogy későn váltok vissza lefulladunk és visszagurulunk :D . . .  nem, ilyen nem történt, anyukám szerint nagyon szépen kezeltem a helyzeteket
• követési távolság betartása
• tolatás, és fordulások

És, hogy milyen állatokkal találkoztunk:

• Volt egy őz, még fiatal volt. A tesómék kocsija előtt szaladt el, én már csak akkor láttam amikor ott ugrált előttük el az erdő felé. Tesóm már akkor, amikor közelített a tisztásról, feltehetően, ha én vagyok elől én is láttam volna már akkor. Érdekes volt. És fontos momentum, hogy az észlelés és megállás között aránylag kevés idő volt, mégis finoman álltunk meg. Ők is, mi is. És egész távol egymástól, így mondhatni jól megválasztott követési távot tartottunk.
• Ugyanezen a napon 10 perccel később, nem tudtuk miért állunk meg az emelkedő közepén, majd a tesóm elindult, akkor láttam meg a siklót az úton, aki ott tekergett szépen lefelé az útról. Hát, elméletben azért el lett ütve...mert azt hitték már átért, de nem. De én megnyugtattam a tesóm, hogy amúgy...utána az a kígyó még eltekergett, tehát lehet túlélte...
• Nyuszik. Velük már hazafelé úton találkoztunk, ott rohangáltak az út mellett. De olyan nagyon nagy vad nyuszik/ mezei nyulak 
• Emellett legalább 2 elütött macskával találkoztam. Egy macskával közöltem, hogy takarodjon az útról, mert nem szeretném elcsapni (elment), és egy madár repült el a látóterembe valamikor, de nem elemeztem milyen madár :D
• +Anyukám megjegyezte, hogy nincs is annyi bogár a szélvédőnkön, régen amikor apukám vezetett, sokkal többre emlékszik. Na miután ez a mondat elhangzott...már lettek bogarak a szélvédőnkön a kocsi orráról is vakartam le egy csomót itthon amikor lemostam :D