Vezetéstechnikai - Alap - tréning

 

Mi család ügyileg nem igazán szoktunk ajándékozni, ennek egyik fő oka, hogy mindenkinek van keresete, és meg tudjuk venni, amire szükségünk van, felesleges dolgokat meg nem akarunk adni a másiknak, csak azért, hogy adjunk. Így lett, hogy családilag megegyeztünk, hogy a gyerekeken kívül, mindenki más csak kerek évfordulókor kap ajándékot, de ekkor kicsit drágább ajándékot kérhet. Így esett, hogy én vezetéstechnikai tréninget kértem, mert úgy éreztem, hogy én ezt nagyon szeretném, és hogy hasznos is, meg milyen jó dolog már!

Nyáron betöltöttem a 40-et, és a családtól megkaptam a kupont, amivel mehettem Zsámbékra vezetéstechnikai tréningre. Jött is a szervezgetés, hogy miként, mikor, hogyan váltsam be, mert nem akartam túl sokáig húzni. Nem akartam túlzottan télen se menni, a tavasz meg olyan messze van, hőkupolás időbe sem akartam, így lett az, hogy akkor ősszel. AniTiger barátnőmmel összeegyeztettük naptárainkat, hogy mikor érünk mind a ketten rá, mikor nem dolgozik egyikünk sem, mikor van erre időnk. Ugyanis, nekem volt egy olyan érzésem, ami utólag be is bizonyosodott, hogy jobb, ha a tréning előtt és után NEM én vezetek. Mert ugyan másfél éves és egy hetes a jogsim, úgy éreztem, hogy egy 4 órás tréning kellő odafigyelést, koncentráltságot igényel, hogy utána egy "kicsit" fáradt leszek. Megjegyzem AniTigerrel hazaértünk, ő kiszállt, én hazavezettem, beparkoltam, aztán egy órát aludtam, annyira le voltam fáradva ^^.

8.30-ra kellett odaérnünk, 9-kor kezdődött egy elméleti oktatás, ide amúgy a kísérők is beülhettek, miután szétoszlottunk három felé. Voltak a haladó csoportosok páran, és volt az alap tréninges csoport, ahova amúgy elég sokan jöttek. Két instruktor között oszlottunk el oktatás után, hogy sehol se legyen túl sok autó, hogy pőrgősen lehessen haladni, ne legyen akkora sor, és ne kelljen sokat várni. Amúgy a csúsztatott kuplungos haladást nagyon lehetett gyakorolni, mert míg újra én lehettem a pályán kocsinként haladtunk előre, mindig csak kicsit, bár azt dinamikusan. Azért volt, amikor kiraktam üresbe és kézifékkel rögzítettem, de így is olyan izomlázam lett :D.

Maga a pálya is nagyon menő, ahogy egyik modulról a másikra mész, jó kis nagy szöget bezáró emelkedő, szlalomozás, csak, hogy ne unatkozz. Az első modulunk a Hajtúkanyaros volt. Itt elsőre csak mentünk egy kört, megmutatta  az instruktor, hogy mi a terület, majd a kis infós konténerben lerajzolta, merre menjünk, hol fékezzünk, mennyivel menjünk. Amúgy aranyos volt, többször elhangzott, hogy aki négy évszakossal van az lehet bátrabb, mehet gyorsabban, mint a nyári gumisok...én közepesen bátor maradtam.

(videó a pályáról, mert hiába rakom be, nem nyitja meg)

Úgy hiszem, még úgy is kellően hasznos volt, hogy nem tervezek semmilyen hegyi túrába kezdeni, pláne nem esős-latyakos és csúnya csúszós utakon. Érdekes volt, hogy mennyire lehetett tartani a kocsit, és feltehetően még mehettem volna gyorsabban is, de nekem így is elég volt megtapasztalni a dolgokat. Egyszer az egyik víztornyot sikerült is telibe trafálnom. Úgy hittem, hogy azt én meg tudom balról is kerülni...nos nem. De legalább le lett mosva a kocsi egy kicsit XD. Amúgy minden modult nagyjából 3-szor csináltunk meg, mindig változott, hogy mennyivel kell menni, illetve, hogy kapunk-e akadályt rá, vagy sem. Itt elsőnek azt hiszem 20-25-el, másodszorra 35-40-el azt hiszem (nem esküszök meg rá), és a végén már kerülgetni kellett a harmadik körben a vizes akadályokat, tehát nem szimplán, csak fékezgetsz, hanem manőverezel is közben, miközben az ideális ívet próbálod tartani.

(videó a pályáról, mert hiába rakom be, nem nyitja meg)

Innen tovább mentünk, a körpályás modulra, itt a feladat az volt, hogy minden körben 3 kört tesz meg mindenki, az elsőbe félig rajta a műgyantás részen, aztán teljesen, és még gyorsabban. Aztán jött, hogy itt is manőverezni kellett, és volt, ahol hirtelen megállni. Hogy megtapasztalhassuk, hogy mi történik, ha megcsúszik a kocsi, mennyit és hogy segít a rásegítő rendszer, és mennyire tudunk jól kormányozni. Itt is növekvő sebességgel, majd utoljára már "akadály" vízoszlopokkal, hogy ne csak aranyosan körbe-körbe menj, hanem kerülgess, manőverezz és élj túl ;D

A két modul után jött egy 15 perces szünet, amíg visszamentünk a főépületre és mindenki mosdóba ment, ivott, evett, és töltekezett. AniTiger amúgy a végén megjegyezte, hogy olyan lassan csinálunk mindent, meg hogy sokáig álldogálunk. Én meg megjegyeztem neki, hogy amúgy ha ott ülsz, akkor ez így sitty-sutty megy, mert felnézel, és megint te jössz. Ahol volt rálátásom a többiekre ott amúgy néztem őket, hogy ki, hogyan oldja meg a dolgot, mert hát érdekes és abból is lehet tanulni, ha a másikat nézed. Nálunk olyan nagy kilengés vagy akár pályaelhagyás nem volt, elég nagy amúgy a tér, ha kisodródsz akkor se sodródsz igazándiból ki.

 Pihenő után tovább mentünk, hogy vészfékezést gyakoroljunk. Itt el lett mondva, hogy mit csináljunk, manuális váltósok, kuplungra is ugorjanak rá XD, ne csak a fékre, mert akkor furán reagál a kocsi. Amúgy egyetlen bajom a megfelelő sebesség elérésével volt, mert vagy felváltogatok, de az idő-hely, vagy hagyom bőgni a motort (azt meg sajnálom), így addig nem váltogattam fel, míg ildomos lett volna, mert akkor mire odaérek, hogy elérem a sebességet amit kérnek, már fékezhetek is, de megközelítőleg azért sikerült kímélnem a kocsit is. Vészfékezés: Rájöttem, hogy már csináltam ezt máskor is, akkor amikor baleseteztem, és aztán ugye belém jöttek, de legalább ÉN nem mentem senkibe se bele. Illetve oktatáskor egyszer az oktató, na akkor fejeltem majdnem le a műszerfalat (de megtapasztaltam oktatás alatt, ez tök jó). Úgyhogy ez nem volt már új terep, viszont sose rossz, ha valamit az ember gyakorol. Amúgy általában elég jól sikerült ez mindenkinek.

Ez után jött, az egyezményesen, mindenkinek a legjobban tetsző rész. Beismerem, a legtöbb figyelmet, fegyelmet, kormányzást és mindent ez a modul igényli. Nem mondom, hogy kellemes érzés, amikor kirántják a kocsit az egyik irányba, és az ukász, hogy nem fékezel, nem adsz gázt, semmire ne lépj rá, csak kormányozd egyenesbe a cuccot, mert őszinte leszek féltem, hogy olyan szinten reflexből fékez az ember, hogy képes leszek elrontani és ráfékezek. Hála az égnek nem. Nem néztem volna mondjuk meg, hogy mit csinál, ha ilyen csúnya dolgot művelek....de hála az égnek, mindig visszatudtam kormányozni a kocsit a helyére. Amúgy háromszor mentünk, egyre növekvő rántásintenzítással, elsőnek, csak olyan kis lájtossan, mint amikor kicsit csúszik az út, te meg gyorsabban kanyarodsz. Ilyesmi volt velem "télen" nem kellemes, de nem is akkora gáz. Harmadik körbe azért, már elég durván meg lettünk rángatva, jóval nagyobb idő volt az, míg a kocsi újra egyenesen megy és nem random amerre akar. Mindenkinek amúgy ez dobta meg rendesen a vérnyomását :D

(Videó a pályáról, mert sajnos nem nyitja meg, pedig beraktam ide videóként)

Utána, csak, hogy levezessük a dolgot, jött szlalomozás. Őszinte leszek én ezt tökre vártam, mert nekem kimaradt a rutinpálya és szerintem tök hasznos dolog az egész. Itt első körben szlalom volt, először 25-el, majd gyorsabban, úgy, hogy nem fékezhetsz bel, tartanod kell a tempót és jó esetben nem gyilkolod a bolyákat. Egyet löktem fel azt hiszem.

 A következő feladat már "rosszabb" volt, ott kikerülés, hirtelen sávváltás a feladat, maga a feladat, még a relatív 35-40-es tempónál sem volt annyira gáz, na de a vége, hogy menjé 65-el (el se érem mire odaérek :D), és majd mondja, mikor vesz fékezz. Na itt én hamarabb ijedtem meg, hogy nekimegyek annak amit ki kell kerülnöm, szerintem 5 másodperccel hamarabb vész fékeztem, mint ahogy az instruktor mondta, hogy "most" :D Sajnálom, nem szeretek ütközni! De még így is tök hasznosnak találom, de én nagyon defenzív vezető vagyok, én szeretek elkerülni, minden veszélyes dolgot :P

Összességében tehát szerintem megérte, szerintem még fogok ilyenre menni, és úgy érzem hasznos is volt. Mindenképpen élmény volt, imádtam ott lenni, és mindenfélét csinálni. Először amúgy volt bennem egy kis félsz, hogy fú, nehéz lesz, meg hát én friss jogsival, és jaj, meg amúgy is (túl agyalásnak hívják ezt), de amikor ott voltunk, berakták a rádiót a kocsiba (megkértek, hogy mindent rakjunk el, ami le-fel-el eshet, ha olyat csinálunk), és az instruktor nagyon türelmesen, nagyon kedvesen, és érthetően mindent elmondott. Tudtuk, hogy mikor mit kell csinálni, ha rosszul csináltuk, szólt, hogy mit javítsunk, maximálisan mindig arra figyelt, aki akkor és ott csinálta a feladatot, úgyhogy én elégedett vagyok. Amúgy volt humoruk is az instruktoroknak, kellően oldani tudták, az esetleges feszültséget is. Hasonlóan friss jogsis, amúgy nagyjából még 5 volt. Sokaknál a kísérő és beült a kocsiba, ennek azt hiszem 25.000 lett volna a tarifája, így AniTiger lemondott, a lehetőségről (így volt, aki videózott, meg fotózott :*).

 Korban amúgy elég vegyesek voltunk, sok volt a fiatal, de voltak idősebbek is. Volt egy hölgy, ő a férjétől kapta a tréninget, mert ezer éve van jogsija, de nem használta, most úgy hozta az élet, hogy használnia kellene, és úgy gondolták, ez egy jó dolog neki is, hogy magabiztosabb legyen. A végén kérdezték, hogy elégedettek voltunk-e, szerintem mindenki azt mondta, hogy igen. 

 Az amiért mentem, azt megkaptam, érdekes volt, és szerettem részt venni benne. Lehet nézőként nem izgi, de résztvevőként nagyon jó volt, néha summáztam magamban, hogy "na ezt is megtudtam csinálni", az úgy amúgy jól esik az embernek, amikor valamiben nem olyan rossz ;D De rávilágított arra is a dolog, hogy még annyi-annyi mindenben tudok fejlődni, még annyi mindent kell megtanulnom, hogy ihaja....na majd következő tréningig gyakorlok ;D 
Kérdeztük ki megy a haladóra, azt mondták, úgy kb 2-3 alap után szoktak, mert akkor már elég bátrak, hogy jóval nagyobb sebességgel is megugorják a feladatokat. Igen....a haladó még nem nekem való...még ;D És az a 4 óra amúgy...ha ott vagy akkor tök gyorsan eltelik. Egyrészt imádtam és vezettem volna még tovább, másrészt hulla fáradt voltam ettől a négy órától is.

Itt voltam, itt be tudjátok járni az egész tanpályát virtuálisan, szerintem tök menőőőő!!!

ITT

Egy Éve az utakon ;)

 Az van, hogy ezt is megértük! Mondtam is a kollégáimnak, el se hiszik, hogy már egy év eltelt ^^

Egy kis statisztika:

1. 14.503 km vezettem
2. Az év legtöbb napján volán mögé ültem, volt, hogy többször is
3. Legmesszebb Gyulán voltam
4. Legsűrűbben járt utam az Nagyvenyim - Dunaújváros
5. Volt a kocsim szervizbe, olajcserén, és a kerekeit is felfújtuk, a klíma is volt töltve és hóból is takarítottam már ki ;D és izzót is cseréltünk benne. No meg okosítottuk és kapott érintőképernyőt.
6. Vezettem verőfényes napsütésben, ködben és hóesésben, no meg este és délután amikor "vakulj meg a naptól/szemből jövőtől" "játék" zajlik. Néha megjegyeztem, hogy még jó, hogy tudom hol lakom ;D
7. Ezen idő alatt nem okoztam balesetet! Nem ütöttem el senkit  (bár néhányan nagyon szerették volna ezt  - fekete ruhában - ködben - és véletlen se a zebránál). Nem bírságoltak meg, ez remélem továbbra is így lesz XD
8. Ellenben megvolt életem első igazoltatása és megmutogathattam, hogy tök legálisan vagyok a kocsi volánjánál ;)
9. Vittem utasokat, hol egyet, hol többet. Mindenki szerint jól és lazán (ez jelentsen bármit is) vezetek. 
10. Mostanában már nem fulladok le, kivéve amikor mégis, de az már ritkán van. Aránylag elsőre sikerülni szokott a parkolás - kivéve amikor nem, akkor korrigálok - 
11. A T betű 3 hónapig volt kinn, a legnehezebb az első hónap volt, akkor még úgy hittem inkább visszaadom a jogsimat, annyi hülyeséget csináltam : fennakadtam a hídon, világítás nélkül jöttem haza, orrba-szájba lefulladtam mindenkor (is), kemény volt no!

Idei tudott terveim:

1. Esztergom
2. Nagykovácsi
3. Horvátország
4. Abaliget
5. Kozármisleny
6. Mátra
7. Vezetéstechnikai tréning ahol remélhetőleg megtanulok egy csomó hasznos dolgot, aminek nagy részét feltehetően nem kell majd használnom soha.
8. Novemberben megy majd műszakira a kocsi + olajcserére

Az egy évre visszatekintve:

 Nem mondom, hogy elhiszem, hogy tudok jól vezetni. Úgy hiszem, még mindig csinálok hülyeséget, még mindig váltok néha félre, és még mindig néha eltévedek (a városban :D). Nem mondom, hogy rosszul vezetek, mert állítják, hogy amúgy tök jól vezetek....egyszer majd tuti elhiszem majd.

 Látom, hogy a kezdeti dolgokhoz képest azért már jobb. De azt is, hogy még annyi mindenben van hova fejlődnöm.

 Tudom, hogy szeretek vezetni és szeretek a volán mögött lenni, teljesen ki tud kapcsolni, hogy vezetek. Nem, nem úgy, hogy nem tudom mi van körülöttem :P Hanem úgy, hogy igazándiból feltöltődöm, ha vezethetek. Ezt mondjuk tanulás alatt is éreztem, hogy jó ott lenni. A közlekedés, a kresz továbbra is érdekel és továbbra is figyelem a többieket körülöttem. Bár továbbra is pesszimistán viszonyulok ahhoz, hogy szerintem engem mindenki bénának tart - majd kinövöm? - . Szeretném hinni, hogy jól vezetek, és akik körülöttem vezetnek azoknak nem az jön le, hogy "jézusom előttem ez a Toyota yaris mit csinál???" :D Hiszem, hogy talán nem az van, hogy Dunaújvárosban egy éve rettegnek a piros Toyotától XD

 Dudálni a kezdeti időszakban dudáltak rám, amikor lefulladtam - amitől azt lefulladtam, úgyhogy tök nem volt értelme. Villogni néha villognak...ilyenkor órákig gondolkodom rajta, hogy mi a francért villoghatott....gyanús, hogy összekevert valakivel.

 Összességében nagyon gyorsan eltelt ez az év, és egy csomó helyen voltunk úgyhogy tök jó :)

Mindenkinek balesetmentes közlekedést. Nekem eddig sikerült, remélhetőleg sok-sok ilyen évem lesz még ;)

Fél éve az utakon, tapasztalatok és hasonlók...

Helló Mindenki!

Aki még a jogsi megszerzés fázisában van, annak hajrá ;) menni fog, ne adjátok fel, menni fog. Arra gondoltam, hogy összeszedem az elmúlt fél év tapasztalatait, hátha valakinek segít. Vagy legalábbis nekem majd később jól fog jönni ;)

2025.03.05-én 9.30-kor megkezdtem a 4. vizsgámat. Addig levezettem 956 km-rt, és 64 órát. Az E-titán rendszer szerint 67-et, de 3 az, csak a „oktatókeresési” fázisom volt. A valós vezetés az 64 óra.

Az első három vizsgám, mind tanított dolgokat, az első azt, hogy ne kapkodjak, és az oktatómnak megtanította, hogy jobban bízzon bennem. A második megtanította, hogy ha eltévedek, képes vagyok bepánikolni(de így is a tábláknak megfelelően közlekedni), és stressz alatt nem megy a számolás…a harmadik vizsgám top mondata „Merre nézzünk, ha tolatunk?” ha 100-szor nem hallottam, akkor egyszer sem. Itt is üzenem a vizsgabiztosomnak, hogy megtanultam ;) A vizsgák közt vett (az 1 és a 4- között), nagyjából 10 óra megtanított arra, hogy nem szeretem a körforgókat, de a város, nagyjából abból áll. Elmentünk mindenhova ahol eltévedhetek, másik irányból, hogy „Ha eltévedsz, ne ess pánikba” és persze eljött az a pillanat, amikor én is és az oktató is tudta, hogy „végeztünk, most már menni fog a vizsga is”. Komolyan volt egy „aha” pillanat az utolsó órán, amikor átkattant a dolog, hogy „de tudok vezetni, tényleg”.

4 vizsgából 2-ön hangzott el, hogy „jól kezeli a kocsit, szépen vezet”, majd a 3.-on, hogy „csak önbizalmat valahonnan szerezzen”…4. vizsgára meglett azaz önbizalom, ami hozzásegített a sikerességhez.

2025.03.06-án 10.30-kor életemben először egyedül ültem a kocsimban, úgy hogy el is hagytam az udvart (tolatni, meg hasonlót addig is gyakoroltam az udvarban), és elmentem dolgozni. Lefulladtam az utca végén, de ezzel az egy lefulladással abszolváltam az utat. Próbáltam rájönni, merre járjak dolgozni, melyik a rövid, melyik a „kedvesebb”, és „tanulóbarátabb” út. Így a belvároson keresztül napi 16 körforgóval járkáltam dolgozni. Az első nap, első lefulladás után jött, hogy „ugrál a kocsi” – szarul váltasz, „lefullad” – többször, komolyan, első nap csodálom, hogy egyszer csak :D…

Ez itt a fennakadás..

Ekkor még „tél” volt, tehát sötétben jöttem haza mindig. 3 napos jogsival hóviharban jöhettem haza, sötétben. Nem élveztem túlzottan, de megnyugtatott, hogy más se és más se megy gyorsan. Kb. egy hetes jogsival fennakadtam a hidunkon, úgy kellett emelővel leszedni és kihúzni a szomszédnak. Már majdnem hívtunk autómentőt. Ugyanezen a héten hazajöttem helyzetjelzővel (sötétben), és nem értettem miért villognak meg dudálnak… amúgy láttam, nem sokat, de láttam – és megjegyezném, egy jelzés van a helyzetjelzőre a kocsin és a tompítottra, ha nem figyeli az ember, akkor nem észleli (igen-igen fényben igen), hogy csak helyzetjelző van bekapcsolva. Ugyanezen a héten parkoltam balf*szul, és zárt le a kormányzáram. Senkinek se kívánom azt a pánikot, amikor az se jut eszedbe, hogy amúgy interneten megnézd mi a teendő. Csak sötétben ülsz a kocsiba, nem tudod elfordítani a kulcsot és a kormány nem mozog, és te, mint az őrült csapkodod…és feloldott ;) És Még ugyanezen, úton, amikor eleve idegbe vagyok a kormányzáras fiaskója miatt, lefullad a körforgó előtt a kocsi, de úgy, hogy isten se indítja el. Kitoltak…és elindult végül….de őszinte leszek az első 2 hét után gondolkodtam rajta, hogy visszaadom a jogsim, mert kinyír és utál a kocsi (és fordítva). Aztán elmentem szervízbe, mert volt pár problémám (kormányzár fiaskó, fennakadás, meg kellett nézni mennyire sérült a kocsi alja – semennyire – motorhiba lámpa) és a szervízes ember konkrétan kinevetett, és közölte, hogy „mindenki ment haza már lámpa nélkül”, és nyugodjak meg lesz jobb. Nem nyugodtam annyira meg, de azért elfogadtam, hogy majd megszokjuk egymást a kocsival.

3 hetes jogsival levezettem egy 175 km-es távot, szerpentinnel, és Pécs belvárosával, kézifékes elindulással és hasonlókkal, egy lefulladással (az emelkedőn XD), majd pár nappal később haza is jöttünk, lefulladás és probléma nélkül, pedig viharos szél volt, és kicsi kocsi, ergó azért megérzem durván, ha fúj. Ezek után lett jobb a lefulladási rátám, szép lassan kikopott. Most már csak havi 1-2 van. Nem szűnt meg teljesen, de most már legalább tudom, hogy mikor és miért csinálja.

A motorhiba lámpával 4-szer voltam kb. szervízbe, végül egy másik helyen való tankolás után teljesen megszűnt a lámpa égése, azóta se jött vissza (lekopogom).

3 hónapos jogsival vettem le a T-betűt a kocsi hátuljáról, mert aki utál így is fog, aki nem az így se lesz tekintettel rám. Jó esetben ma már nem látszik annyira rajtam, hogy tanulok ;) Egyelőre a T még a kocsiban van, egyszer majd kiveszem, elfér, megnyugtat.

Nagyjából 1.000 km /  hónappal számoltam, most, hogy megnéztem a kilométerórát és azt, mennyivel vettem. Hol kevesebb, hol több. Minden nap vezetek (hét közben mindenképpen, hétvégén alkalmanként). Havonta próbálok beiktatni 1-1 nagyobb utat, hogy meglegyen a km. Munkába kocsival járok, most már másik útvonalon, mint kezdésnek. Néha kitérőkkel, ha viszek valakit haza ;)

Idő volt, míg a munkába járós útvonalon engedélyezett 70 km/ órát valóban elértem. Át nem tervezem lépni, néha emlékeztet a kocsi, hogy 72-vel mész… gyakorlom, hogy pont annyival menjek. Sorra előznek meg kocsik, de azaz igazság, jobban szeretem, ha előttem vannak, mint mögöttem. a 90 elérése ahol lehet még gyakorlás alatt van. De azért a 85 már simán kezelhető nálam, és mentem már 90-el többször is. Csak nehéz tudni mennyivel megyek. A kilométerórám kb. 6-8 km/h csal… Azóta okosítottuk a kocsit, de az egyik utasom kirúgta a vezetéket, úgyhogy jövő hétvégéig marad csak a kocsi km órája….

 Most már itthon tolatva állok be az udvarba, a könnyebb indulás miatt. És őszintén megvallom, könnyebbnek érzem a tolatva beállást (most pl. kamera nélkül), is. Annak ellenére, hogy a fejemben néha nem áll össze, a „ferde vagyok, merre tekerjem, ha arra akarok korrigálni” dolog. De pl. ma elsőre beálltam ;)

Fél év alatt sokat fejlődött azon tulajdonságom, hogy eldöntsem a körforgóba bemegyek, vagy megállok. De még mindig meg tudnak lepni. Mert ugye indexet nem használnak sokan…

Próbálom leküzdeni azt az érzést, hogy béna vagyok, és azt az érzést, hogy feltartok mindenkit. Ez akkor is rám szokott néha törni, amikor tényleg annyival megyek amennyivel lehet. Próbálok kedves és előzékeny sofőr lenni, és minden KRESZ szabályt betartani. De tény, néha sikerül záróvonalon előzni (bicajost vagy kaszáló cuccot). Továbbra is tanulok, minden vezetésből. Látom azt, hol vagyok béna, és próbálok fejlődni mindenben… amibe egyedül is megy. ;)

Jó vezetőnek tartanak, akik ültek mellettem, bízom abban, hogy pár hónap / év és én is elhiszem, hogy jól vezetek. Addig marad az, hogy bólogatok, hogy „jah” és elgondolkodom, hogy amúgy ezek az emberek kik mellett ültek, ha az jön mellettem, hogy „laza és biztonságos sofőr vagyok XD”

 Bárki azt hiszi, hogy a jogsival megtanult vezetni, nagyot téved. Borzalmasan nagy hiányok vannak. 30 órában se és 64-ben se lehet mindent megtanítani. Nekem is kimaradtak dolgok, pl. az egész rutinpálya, a szlalomozás, stb. aminek érzem a hiányát és pótolom majd szépen magamtól… ha úgy nem megy, akkor majd oktatóval.

Fél év, balesetmentesen. Ez idő alatt 2-szer dudáltak rám, elsőbbség adás tábla miatt. Először jogosan, másodszor kevésbé jogosan (mind a kettőben körbenéztem, csak kevésszer). Ez idő alatt erre-arra jártam az országban. Vittem utast, vittem gyerekeket magam mögött. Voltam ügyességi vezetős versenyen (egy hibaponttal, de lassan XD). Ismertem meg embereket a vezetésnek hála, lettek nagyratörő terveim. Mert bizony én jól akarom csinálni ;) Jó vezető akarok lenni. Igen, egyenesen akarok beparkolni (lehetőleg elsőre…), nem derogál, ha javítanom kell, mert belefér az időmbe. Szeretnék úgy vezetni, hogy engem ne szidjanak ;)

 Az oktatóm azt mondta, hogy amikor vezetünk legyünk előzékenyek és felesleges manőverekbe ne keveredjünk. Ezt a mai napig vallom. Én ráérek megvárni, hogy kitolassanak az útra. Én ráérek, tudok lassítani, hogy besoroljanak elém, amikor tudom, hogy gáz van az úton. Én megállok a stop táblánál (sokan nem, egyszer nem álltam meg, fú…úgy utáltam magam :D)

Én használom az indexet, egyszer nem tettem, akkor is utáltam magam, pedig amúgy közel távol senki se volt, de na! Elvek!

 Fél év alatt meg tanultam váltani, néha még rángat, akkor magamra szólok, hogy „lassabban emeld a lábad” :D….megtanultam ablakmosót feltölteni, kereket fújni, tankolni.

 Nagyjából kéthetente takarítom a kocsit, van, hogy sűrűbben (ha lekakilja a madár), amivel sokakat sokkoltam… pedig na… szeretem, ha rend van. Fél év alatt megszoktuk egymást a kocsival. Szeretem és hálás vagyok neki, hogy vigyáz rám, és az a legkevesebb, hogy cserébe én is vigyázok rá és tisztán tartom ;)

 

Friss jogsisok, hajrá. Csak vezetéssel javul a vezetésetek. Komolyan, gyakorlás nélkül nem fog. Utasaim közül, a barátnőm mondta, hogy az első hetekhez képest sokat fejlődtem. Amit ÉN amúgy nem észlelek, de örülök neki. (én mindig bénának tartom magam ;( :D)

T-betű a kocsidon. Kell-e? Jó-e, ha ott van?

 

Amikor elkezdtem tanulni, úgy döntöttem, hogyha meglesz a jogosítvány, akkor felkerül  a T-betű a kocsimra. Mert engem, személy szerint megnyugtat a jelenléte, és a tény, hogy MINDENKI tudja, hogy még jelenleg friss jogosítványos vagyok, tartson kellő távolságot.

 Amikor a sikeres vizsgámat letettem, jeleztem is, hogy fel fog kerülni a kocsira a T-betű. Azt mondta a vizsgabiztosom és az oktatóm is, hogy "Utálni fogják/fognak érte". És erre mondtam én, hogy a T-betű nélkül is utálnak, ha lassú vagyok, ellenben a T-betűvel jelzem, hogy miért vagyok lassú, még tanulási fázisba, még ismerkedem a kocsival, nem úgy közlekedem, mint a 20 éve jogosítványt szerzett, minden nap vezető ember.

1 nap: nagyjából 10-szer fulladtam le. Dízelről álltam át amúgy benzinesre, de feltehetően a dízelt is ennyiszer kinyírtam volna, az első nap. Érdekes mód, nem a lefulladás miatt dudáltak rám. A dudálás oka, azt hiszem kétszer dudáltak rám. Hogy nem elég gyorsan megyek be a körforgóba. Ezt az első esetben jutalmaztam egy lefulladással, mert a frászt hozta rám, hogy rám dudál egy random ember, úgy, hogy amúgy egy busz van a körforgóba aki elé a f*sz fog kivágódni, pláne hogy életembe 5. alkalommal ülök kb. ebbe a kocsiba, és először jövök vele egyedül a városba. A másik szintén körforgónál volt, sajnálom - nem sajnálom, nem szoktam berongyolni lendületből. (illetve mostanában igen, néha meg is bánom és el is gondolkodom, hogy nem kellene ennyire vehemensen menni :D)

1 hét: Dudáltak eleget, a lefulladásaim már csökkentek. Általálban a piros lámpánál :D...meg körforgóknál...mert amúgy az emberek nem ismerik azt a tetves indexet, és fáj jelezni, hogy kijönnének..

1-2 hét: haszna annak, hogy kinn volt a T-betű. Nem utáltak, amikor olyan szinten lefulladtam a körforgó előtt, hogy az istenért nem indult el a kocsi. Bekopogtak, rám néztek, felajánlották, hogy kitolnak a körforgó első kijáratán. T-betű nélkül is felajánlották volna feltehetően, csak akkor kaptam volna az ívet is, így elkönyvelték, hogy ez nem alapból hülye, csak még béna.

Amit amúgy észrevettem, talán nagyobb követési távolságot hagytak mögöttem, de amúgy nem mindenki. Voltak emberek, akik utáltak, mert T-betű és megelőztek. Független, hogy jól-e vagy rosszul közlekedtem. Voltak akiket kifejezetten aggatott az a T-betű és random dudálgattak. Általában elemzem az utazásaimat, hogy hol lehettem volna jobb, hol figyeljek legközelebb jobban stb. És ilyenkor elemzem azt is, hogy csóri miért dudálhatott rám, már ha rám dudált, és nem csak valakinek köszönt így. 

A T-betűt 3 hónappal a jogosítvány megszerzése után, és nagyjából 2.500 km levezetése után ejtettem meg. Ennek oka az volt, hogy nyár jön és konkrétan a ragasztó kezdett ráégni a kocsira, és ennél én jobban sajnálom a kocsit. És, az első hetek katasztrofális közlekedéséhez képest, úgy éreztem,...hogy tudok vezetni....mármint jobban, mint kezdésnek. Borzalmasan sok mindent kell még megtanulnom.

Nem lett utána  semmi más, talán nem dudálnak rám. Ellenben továbbra is van aki megelőz, mert nem tetszem neki (jah durva 70-es táblánál 70-nel menni, tudom, amatőr vagyok... :P), tehát vannak random emberek akik megelőznek, és látom, hogy utálnak, de nem nagyon érdekelnek. Eleve annak a híve vagyok, hogy mindenki legyen előttem, menjen ha siet. Én haza szeretnék érni, és az, hogy most 2-5 perccel hamarabb vagy később érek haza az, engem nem szokott aggatni :D

De amúgy vannak jó tapasztalataim is, múltkor egy motoros megköszönte, hogy cukin lehúzódtam, hogy menjen. Meg a gyalogosok, mindig rám csodálkoznak, hogy megállok a zebránál - ez mondjuk szomorú...ez lenne az alap... - 

Tehát én a T-betű híve vagyok, a nagyon kezdeti időszakban mindenképpen. Ha már elhiszed, hogy tudsz egész tűrhetően, a forgalom ritmusában vezetni, akkor leveheted. Majd írok posztot arról a napról,  amikor levettem...azóta nem merem kivenni a kocsiból, tuti talizmán volt ;) De elhiszem azt is, hogy egy csomóan akkora önbizalommal ülnek a volán mögé a jogosítvány megszerzése után, hogy nem érzik azt, hogy nekik az kell, vagy cikinek érzik. Szívük joga nem kell kirakni. Amúgy ha nem láttam volna, hogy a ragasztó ráég a kocsira, feltehetően úgy számoltam volna, hogy egy évig kinn marad, és leveszem. De a negyed évben biztos voltam. És durva, hogy már eltelt negyed év a jogsi megszerzése óta o.O

Az, hogy miként reagál a többi vezető a T-betűre, az annyira egyén függő, mint hogy a friss jogsis ki akarja-e rakni. Van aki utálni fog érte (szard le), van aki elnézőbb lesz veled (értékeld, hogy ilyen), valaki pont leszarja, hogy kinn van-e a T úgyis látja, hogy hogy vezetsz és aszerint értékel. Van aki direkt szívatja a T-betűs kocsikat. Amúgy oktató kocsikat is, pont múltkor láttam... A vezetésnek hála, megtanultam nagyon cifrán káromkodni...én ennyi embert mint az elmúlt negyed évben...egész életemben nem küldtem a büdös ******-ba :D (mindenki megnyugtatására - hangosan szoktam, de csak én meg maximum az utasom hallja. Nem állok le vitatkozni, nem megyek bele érdekes helyzetekbe, ha nem muszáj. De igen, elküldöm őket a *****-ba, mert annyi bunkó paraszt van az utakon.).

Mindenkinek balesetmentes közlekedést kívánok!

Hogyan válassz oktatót?

 Mint azt, a bemutatkozásban is olvashattátok, 3 oktatót is sikerült megismernem a forgalmi tanulás alatt. Így én annak a híve lettem, hogyha az ember elkezd egy ilyen drága dolgot tanulni. Mint, ami a jogosítvány. Ami alsó hangon is nagyjából 500.000 körül van, és akkor ügyes aki tanulja. Nos, az a minimum, hogy olyan oktató mellé üljön be az ember lánya/fia, aki mellett nem esik még nagyobb depresszióba, és aki mondjuk úgy, nem ordibál vele.

 Benne vagyok facebookon egy Sikeres Forgalmi vizsga csoportba, és én ott borzalmasan meredek dolgokat olvasok. És boldog vagyok, hogy nekem a forgalmi oktatás alatt minden egyes vezetés óra egy élmény volt. De amúgy ismerős is mesélte már,  hogy hát őt sosem dicséri az oktatója. Nekem ez fura, mert oké, nem voltam rommá dicsérbe, de azért elhangzott elég sokszor, hogy "ez most jó volt, akkor váltsunk 3-ba" és társai. 

 Elmondom, hogy nálam, hogyan történt minden.

A Kresz letétele után (másodszorra sikerült, az elsőt 1 ponton buktam...), írtam egy emailt az autósiskolának, ahol tanultam. Melyben jeleztem, amit amúgy is tudtak, hogy sikeres kresz vizsgát tettem, szeretnék oktatót, kit ajánlanak. Felvetettem, mert akkor még egy Opel Meriva örököse voltam, hogy mivel az nagy, így nagy kocsis oktató kellene, mindenképpen manuális váltós. Mondták, hogy egyetlen egy ilyen oktatójuk van, ő egy Suzuki Vitarával oktat, ez itt a név, ez itt a telefonszám, hívjam fel és beszéljük meg. Nem szeretek telefonálni, és néha elég gátlásosnak érzem magam, ha telefonálni kell (majd kinővöm), de mély levegőt vettem, és pár órával később felhívtam. Mondtam, hogy az iskolától kaptam meg a számát, és szeretnék forgalmi oktatásban részt venni, mikor találkozzunk és hol? Szerencsém volt, másnap már találkoztunk is. Bemutatkoztunk, beültem mellé, elmentünk a parkolóba, átültem a bal oldalra. és nem érte el a lábam a kuplungot. Nem volt amúgy bajom az oktatóval, de beülve mellé, nem azt éreztem, hogy "én most itt akarok lenni", nem tudom, olyan belső érzés, hogy "imádkozom, hogy valami ne stimmeljen", pedig amúgy cuki volt. Megpróbáltuk állítani az autó ülését-kormányát, mindent...nem. Úgyhogy visszaültünk a helyünkre (lefertőtlenített mindent...megvárhatta volna, hogy kiszálljak, de ez csak figyelmesség része :D Nem voltam beteg, csak allergiás). Visszamentünk a bázisra, a kartonomat leadta, adott egy másik elérhetőséget, kisebb kocsihoz.

Még az nap felhívtam a 2. számú oktatomat, hogy hát az első nem jött össze, vele mikor tudnék találkozni? Meglett az időpont másnapra (megsúgom, csoda volt, hogy ilyen gyorsan pattoghattam oktatók között, általában ennyire nem érnek rá, de augusztus végén úgy látszik volt egy üresjárat). Találkoztunk, kimentünk ugyanabba a parkolóba.  Egy óra alatt elmondta nekem, hogy mi a vizsga menete, mit nézzek (amúgy tök jól, mert relatíve megmaradt minden, amit mondott), átültem, beállítottunk mindent, elérte a lábam a kuplungot!! :D

Mentünk pár kört a parkolóban, egyszer fék helyett gázra léptem kanyarnál, és egyszer böcölészett előttünk egy nem túl szomjas bácsi, akire rádudált az oktatóm. De nem öltünk embert, nem rongáltunk meg kocsikat. Tehát annyira szar nem voltam. Elmondta, hogy általában 10 óra amit a parkolóban tölt egy diákkal, és utána fogunk majd talán kimenni forgalomba. Visszafelé ő vezetett, elmondta, hogy hát "úgy vezet, mint aki még sosem ült bal egybe", mondtam neki, hogy akkor jó, mert sosem ültem ott. Végül abba egyeztünk meg, hogy majd ad időpontot messengeren. Én úgy mentem haza, hogy megkérdezte anyukám, milyen volt...mondtam, hogy hát "vezetgettünk". Aztán három hétig csend volt, én közben néha ráírtam, hogy lesz-e időpont? Semmi válasz, majd egyszer írt, hogy másnap reggel. Írtam neki, hogy én  11-re járok dolgozni, ha délutános vagyok, nekem, ha 10 kor kezdünk már nem jó, de elintézhetem a dolgokat, de akkor mondjon egy rákövetkező időpontot is, mert a három hetente egy óra, nem az, ami nekem optimális. Hát ő nem tudja mikor lesz utána... itt jött el a pont, hogy akkor jeleztem felé, hogy hagyjuk.

 Majd még az nap hazafelé a vonaton írtam az iskolának, hogy "unatkozó oktatót keresek, a kocsi mindegy, csak manuális váltós legyen". Kaptam 4 nevet, 4 telefonszámot, válasszak és ha megvan jelezzem feléjük. Mindenkinek megnéztem a képét, meg hogy milyen kocsival oktatnak és választottam egy szimpatikusat. Felhívtam, hogy az iskolától kaptam meg a számát, oktatót keresek, aki nem három hetente oktat egyszer. Azt mondta nála az e bevett szokás, hogy heti kétszer két óra, az egy jó ütem. Mondtam, hogy nekem tökéletes, de két műszakban dolgozom, hol reggel érek rá, hol délután. Azt mondta nem gond, megoldja. Azt hiszem két-három napra rá találkoztunk, a munkahelyemnél vett fel a diákja vezetett még. Elmentünk az amúgy találka pontra, kiszállt a diák, ő át ült a vezető ülésbe, én az anyósülésre és lementünk a betonkockákhoz. Épp apadt az áradó Duna ;D, úgyhogy többen voltak ott mint szerettük volna. Helycsere, mindent beállítottunk, elérte a lábam a kuplungot, mentünk pár kört, majd közölte, hogy akkor balra, és ki az útra. Na most...én megvoltam előtte nyugtatva, hogy az első 10 órában nem ölök embert, annak alap feltétele, hogy nem találkozom velük :D...mindegy, kimentünk az alsó Dunapartra és 20-al száguldoztunk, mentünk ott fel és alá, aztán amikor eljött a közös időnk vége, mondta, hogy hát akkor irány az uszoda. És mondtam neki, hogy "átülsz"? És rám nézett, hogy nem, az is út, menjek csak nyugodtan :D ... Én akkor tiszta parába voltam még, visszagondolva tök feleslegesen, hát ellenőrzött körülmény volt, van neki is fékje, meg minden. Mindegy is, uszinál megbeszéltük mikor találkozunk legközelebb. És akkor majd kartont is aláírunk, mert valahogy a kartonom még az előző oktatónál maradt. Kiszálltam a kocsiból, és majdnem elestem, annyira elzsibbadt a lábam, ő meg nézett aggódva rám, hogy megvagyok-e még :D Hazaérve anyum kérdezte, hogy na milyen volt a vezetés? Én szerintem legalább egy órán át ecseteltem, hogy hát száguldottunk vagy 20-al :D Voltak futók, más tanuló vezetők, és erre és arra és amarra mentünk :D

Ennyit jelent egy jó oktató, akivel megtalálod a hangot, és relatíve élménnyé válik a tanulás.

3 oktatóból, csak az első oktatóm nem ajánlotta fel, hogy menjek automata váltós kocsira, mert annyi ideig nem ültem a kocsijába, hogy ez felmerüljön benne. A második oktatóm kifejtette, hogy szerinte jobb lenne...a harmadik oktatóm jelezte, hogy "lehet" jobb lenne, de amikor mondtam, hogy nem szeretném, azt mondta, hogy szól, ha mégis úgy látja, hogy jobb lenne. Végül sosem szólt.

3 oktatóból, az első kettő nyíltan közölte velem, hogy öreg vagyok. (38 éves), akik amúgy szerintem nagyjából velem egykorúak voltak, vagy minimálisabban öregebbek nálam. A 3. oktatómnak jeleztem, hogy ne mondja, hogy öreg vagyok, mert már megkaptam ezt mástól. Mondta, hogy ő nem akarta mondani, annyit mondott, hogy a "korom miatt", feltehetően több órára lesz szükség, de még ez se biztos, meglátjuk hogy tudok vezetni. Aztán az E-titánba megnéztem, hány éves (kiderült meglehet ilyet nézni ott :D)...kiderült ő 28 úgyhogy mondtam neki, hogy TE leöregezhetsz, nem akart, de amúgy a fél év alatt párszor azért burkoltan sikerült ;), de azok tényleg magas labdák voltak, kár lett volna ha kihagyja ;D

De, hogy a témához visszatérjünk, ami fontos, ha oktatót választasz:

• Amikor mellette ülsz, érezd magad biztonságban
• Türelmes legyen és megértő: olyan szempontból, hogy ne ordibáljon veled, mert az pl. nem normális. Az, ha valami extra veszélyes helyzetben felemeli a hangját még hagyján. De pl. az én oktatóm ott is, csak annyit mondott, hogy "juj, ez csúnya volt".
• Amikor beülsz mellé ne legyen gyomorideged, mert az nem normális.
• Amikor vége a vezetés órának akkor azt érezd, hogy ma is tanultál valamit, előrébb vagy, és egy relatíve jó érzéssel szállj ki a kocsiból.
• Az én esetemben borzalmasan jó hallgatóság volt, én mint kiderül, ha stresszelek akkor beszélek, és végig dumáltam a vezetés órákat :D Szegény kibírta, sose szólt, hogy hallgassak, csak annyit mondott, hogy majd vizsgán csöndbe kell ám lenni :D (fú de rossz is volt a csendes vizsgák)
• Amit amúgy sokan nem tudnak (én se tudtam), én pl. ha stresszes állapotban vagyok, is mosdóba kell mennem, és a kétszer 50 perc az mégiscsak hosszú, úgyhogy nagyon hamar megtanulta az oktatóm, mert jeleztem neki, hogy fél távnál menjünk pisilni, mert így koncentrálni nem lehet. Tehát bátran jelezzétek az oktató felé ezt. Kevesen tudják amúgy. Tény a "te idődből megy", de legalább utána megint fókuszált vagy ;)
• Fizetsz az órákért, így tudd, hogy bármikor válthatsz.

Mikor érdemes váltani:

• Órától független, ha nagyon nem passzoltok egymáshoz és ez kiütközik. Én beszéltem a harmadik oktatómmal, hogy mennyire szokták magukra venni a váltó diákokat. Azt mondta, hogy egyszerűen vannak, akik között nincs meg a kémia, ő a sajátjainál ajánlja is mindig, hogyha nem érzik magukat jól, akkor váltsanak, mert ezt frusztráltan és rettegve nem lehet megtanulni. Biztos meglehet, de sokáig tart, és egy életre traumatizálódsz...és ugye nem ez lenne a cél.
• A forgalmis csoportba olvasottak alapján, ha az 50 perces vezetés 25 perc, az se normális.
• Ha te viszed ügyet intézni, se normális. Erről is beszélgettem az oktatómmal, azt mondta hallott ő is ilyet már, de el se tudja képzelni. Nekem tanulás idő alatt egyszer volt, hogy egy embert aki mögöttem ült elvittünk haza, ezzel kipipáltuk az országúti vezetésünket is akkor már. De maga, hogy valakit viszel, ez 3 perc volt a tanulás megakadásába, az a 3 perc, míg kiszállt a célállomáson. Soha máskor nem intéztünk ügyet.
• Ha folyton késik és ez a te idődből megy. Az én oktatóm sem a pontoság híve volt. Viszont akkor az óra akkor kezdődött amikor megjött és onnan pörgött a 2*50 perc. Mint kiderült az egyik legtürelmesebb tanulója voltam, mert sose hívtam fel, hogy "hol a ***** vagy", öt perccel azután, hogy találkozni kellett volna. Én akár fél-egy órát is vártam rá, ha kellett (de talán egyszer késett sokat, annak oka volt, bocsánatot is kért. A többi késése, hát akkor kezdtük). Ellenben a többiek már 2 perccel később telefonáltak, hogy hol van o.O
• Ha ordibál, lekezel és azt erősíti benned, hogy szar vagy. Akkor nagyon gyorsan!
• Kis surlódások lehetnek oktató és diák közt, nem kell mindenben egyetértened vele. Beszélgetni sem, de ha nagyon-nagyon nem passzoltok, és meg se tudjátok beszélni. Ha félsz az oktatótól, ha frusztrál a jelenléte, ha beülve gyomorideged van, akkor válts. Mert ennek nem így kell történnie.
• Hallottam mendemondát nagyon szexista oktatókról is, én nem találkoztam ilyennel. Na az se normális :D

Őszintén, nem kell, hogy a tanulás rossz élmény legyen. Az első alkalom amikor oktatóhoz mentem, láttam, hogy hogyan ülnek be az emberek a tanuló kocsikba és bíztam benne, hogy egyszer eljön a pillanat, hogy én is így fogok. A harmadik oktatómnál elértem ezt, hogy előre vártam, mikor mehetek vezetni, amikor ott voltam, sokkal feldobottabban szálltam ki a kocsiból, mint ahogy beültem. És napokig meséltem mindenkinek (akár érdekelte őket, akár nem), hogy én vezetni voltam, és mit csináltunk és száguldottunk vagy 30-al :D, és fú erre és arra voltunk, és y-t csináltunk, és váááá, hát húúú. Tehát igen, ha nem is ilyen sztorizos legyen mindenki órája, de azért legalább ne úgy szállj ki, hogy "ez is megvolt, jaj jönni kell megint majd".

Balesetmentes közlekedést mindenkinek!

Bemutatkozás

Egy csomó mindent írhatnék ide magamról, de nem hiszem, hogy a blog szempontjából releváns lenne :)

Úgyhogy próbálok csak azokra fókuszálni, ami a blogban visszaköszön majd idővel. Vagy úgy érzem, hogy fontos, hogy tudja aki rátalál a blogra.

Maga a blog azért jött létre, mert  jelenleg 3 hónapos a jogosítványom, és annyi baromságot látok az utakon, hogy kikívánkozik belőlem néha. És mivel a barátnőim jól szórakoznak rajta, gondoltam én, hogy más is okulhat belőle. És nem mellékesen pár év távlatából biztos vicces lesz visszaolvasni, hogy mik voltak a problémáim, vagy hogy éppenséggel mit tapasztaltam út közben.

Tehát a blog felé releváns információk:

Fejér vármegyében szereztem jogosítványt 2025.03.05.-én

Összesen 3 oktatóm volt ez idő alatt, és összesen 67 órát vettem. Ebből igazándiból 64 volt olyan, aminek értelme is volt. 956 km-t vezettem le az előírt 580 helyett. 4 alkalommal voltam vizsgán.

Az oktató váltásaim okai a következők voltak:

1. Nem érte el a lábam a kuplungot. Nem röhög, próbáltuk mindenhogy, komolyan, le a kalappal az oktató előtt. Suzuki Vitara lett volna a kocsi, akkor még rendelkeztem egy Opel Merivával, így volt ötlet, hogy NAAGY kocsin kell megtanulni vezetni. Nem érte el, sehogysem...úgyhogy kitöltöttük a kartont, megnéztük, hogy nem. Konstatáltuk, hogy rohadtul nem, visszamentünk a bázisra, a kartonom leadásra került, kaptam másik számot, másik oktatóhoz. Akivel másnap találkoztam is.

2. Számú oktatóm, megkérdezte tőlem, hogy mi a motivációm. Elmondtam, hogy anyukám nehezen mozog, apukám meghalt, aki eddig vezetett, és hát ez. Ez neki amúgy rossz motiváció, nekem meg épp elég. Elmentünk a parkolóba, elmondta, hogy mi lesz a vizsgán. Amit amúgy tök jól elmondta, fél év után is emlékeztem rá. Majd beültem elérte a lábam a kuplungot :D, öröm boldogság, mentünk pár kört a parkolóba, és vége is lett az órának. Megkaptam, hogy úgy vezetek, mintha sosem ültem volna bal egyben...megnyugtattam, hogy valóban nem ültem ott, úgyhogy akkor igazándiból tökre jó. Aztán eltelt...3 hét nagyjából és nem kaptam új időpontot. Többször ráírtam, hogy mikor, de nem. Aztán írt, hogy másnap reggel. Ami nem volt nekem jó, de megkérdeztem, hoogyha én elintézem, hogy jó legyen, akkor utána? Nem tudja.... Ez volt az a pont ahol Jeleztem az iskolának, hogy "unatkozó oktatót" keresek.

3. Kaptam kb. 4 számot, 4 nevet (hogy mennyire utálok telefonálni). Kiválasztottam egy szimpatikusnak tűnő nevet a listából, felhívtam. Mondta, hogy hát ő heti 2*2 óra híve. Amire mondtam, hogy az nekem tökéletes, mikor kezdhetünk? Elég hamar. Elérte a lábam a kuplungot ;) Róla még fogok mesélni, röviden annyit, hogy életem legjobb döntése volt váltani, egy borzalmasan jó fél év volt, míg tanultam, és nála türelmesebb embert se nagyon ismerek. Néha csak pislogtam, hogy "miért vagy ilyen nyugodt?" :D

Tehát három oktatóval zártam a jogosítványos utamat. Ebből 2 (az első kettő), közölte velem, hogy öreg vagyok. Khm...38 évesen az ember lánya ezt így nem szereti az arcába kapni amúgy. Pláne, hogy nem érzem magam öregnek. A harmadik oktatómnak már mondtam, hogy ne mondja, tudom, öreg vagyok. Ő amúgy nem akart leöregezni, de a fél év alatt azért néha burkoltan sikerült :D, de azok magas labdák voltak :D

És nagyon para, az első oktatóm is emlékezett rám fél év távlatából! De komolyan, meglátott a volánnál, felhívta az oktatómat, hogy "leváltottam a *--*-t is" ? :D Nagyon emlékezetes lehetek...(remélem nem rossz értelembe :D)

A vizsga bukási okaim, de amúgy majd lesz mindegyikről poszt feltehetően:

1. oktatói beavatkozás, körforgónál

2. jobbra tartás hiánya, ipari területen belül - eltévedtem mint a szar, és bepánikoltam - életem legviccesebb vizsgája volt...nem abban a pillanatban, hanem amint a jobb oldalra ülhettem, már vicces volt :D

3. Elsőbbség adás táblánál nem néztem el jobbra. Amúgy elnéztem, de nem jelentőségteljesen és a következőnél meg nagyon elnéztem, és így a konklúzió az volt, hogy nem néztem el. De amúgy én saját magamat az előtte kb. 10 perccel megtörténő parkolásnál már megbuktattam volna :D Komolyan...éltetek szar parkolást...az az volt ;)

Jelenleg egy 2008-as Toyota Yarissal járok, piros. 3 hónapig kinn volt a T-betű a hátulján, de a  nyár kezdte ráégetni, én kezdtem azt hinni, hogy tudok vezetni....és levettem. Arról a napról is írok, katasztrófa volt...azóta nem merem kivenni a kocsiból azt a T-betűt...

 A hét legalább 5 napján vezetek, általában az Otthon-Munkahely távon. Néha messzebbre megyek, néha az ország másik felébe. Wazze-t használok, mert a kilométerórám hazudik, mint a dög, és ha ahhoz igazítom a szabálykövető sebességem, akkor mindenki utál. (kb. 7-8 km-t csal...) Oh igen, a sikeres vizsgámon csak annyit mondott a vizsgabiztos, hogy "ez a kocsi tud-e 42-nél többel menni". Jelentem, 3 hónap alatt megtanultam gyorsan menni..., kevésbé utálom már a dolgot, de tény már egész gyors vagyok ;)

Röviden ennyi, írok majd a vizsgákról, a tanulásról, és a napi élményeimről. 

Mindenkinek Balesetmentes közlekedést ;)