Járjuk az országot - Cserkeszőlő

 

Ha minden igaz, akkor ez volt az útvonal (ha nem akkor majd korrigálom). Egybe raktam fel, de az oda és vissza út között volt 1 nap.

Az Úgy volt, hogy szembejött anyukámmal, hogy van Papaya termesztés kis hazánkban is. Életünkben eddig nem túl sokszor ettünk papayát...amikor kolléganőm hozott Tájföldről, akkor. És mi akkor el is ültettük a magokat, mert miért ne alapon, és tök szép növényeink lettek, ilyen derékig érő méretig fejlődtek...aztán jött a tél, és nem szerették a pincét, pedig világítottunk, meg locsoltuk is őket....no de így jártunk. Így amikor kiderült, hogy valaki termeszt és látogatható a hely ahol termeszti, hát kerestük az időpontot, hogy mikor tudunk menni.

Az alap ötlet az volt, hogy pénteken délig dolgozom, hazajövök, eszünk és megyünk is, majd vasárnap érkezünk haza. Szombaton meg megnézzük a papayást és ha lehet veszünk is. Ez annyiban módosult, hogy pénteken elmentünk, majd szombaton délután haza is indultunk, mert a szállásunkon bár jeleztük, hogy hideg van, ... nos kaptunk plédet, de fűteni, majd a fűtés szezonba fognak....október 15 után.

 A Papaya kertnek amúgy van hova fejlődnie, de így is érdekes volt, meg láttunk banánt, vaníliát, sárkánygyümölcsöt és mindenfélét. Szerintem nagyon érdemes megnézni, ha a közelben lakik az ember, vagy hát még a mi távolságunk se távolság ;D

 De akkor a vezetős részéről:

 Odafelé Tass felé mentünk, el is nosztalgiáztam anyukámnak, hogy életem első országúti vezetése Kunszentmiklósra vitt, úgyhogy Tasson jártam már, emlékeim szerint vannak macskaköves részek is, és valóban voltak. Az út Nagyvenyim és Cserkeszőlő között valami tragédia. Komolyan, szerintem az átlag sebességünk 60 volt. Mert bár mehettél 90-el...ha nem akarod rongálni a kocsit, akkor nem mész 90-el. Az út széle ilyen "lemészmeghalsz" típusú volt, tehát  amikor tudott az ember, akkor középen ment, és amilyen sűrű forgalom volt, elég sokat lehetett így menni....borzalmasan rossz az út széle, mély nyomvájuk és mindenek.... vezetési szempontból kell egy jó lengéscsillapító. Az út minőségén túl kettő érdemleges dolog történt. Volt egy kutya, aki meg akart halni, de én meg nem voltam hajlandó elütni, úgyhogy nagyjából egy kisebb, majd egy satufékkel kellett megállnom, mert az úton táncikált ide-oda...mögöttem nagyon figyeltek, senki nem jött belém a fékezés miatt, mindenki kedvesen kikerült, amíg mi próbáltunk rájönni, hol van a kutya - nem ütöttük el, ott mászkált a kocsi mellett -.- 

 Aztán nem sokkal később mi jobbra akartunk menni, és volt valami baleset előttünk, és a rendőr mutatta, hogy mehetünk egyenesen...akkor is jobbra mentünk mert arra volt dolgunk (nem arra volt a baleset). A szállásnál nem volt parkoló, de míg bepakoltunk, addig lehetett ott állni, aztán tolatva, lassan szlalomozva kijönni. A kocsim annyira nem rajongott azért, hogy tyúklépésben megyünk hátrafelé, és még kanyargunk is, mert más is odaállt, míg kipakolt...megsúgom én se rajongtam érte, de nem volt hely megfordulni. A szállástól kb. 50-100 méterre füves építési területen lehetett parkolni ....hát  jó.

 A szállás amúgy kényelmes volt, ha a hideget nem számoljuk. A kádban lehetett gyógyvízbe pancsolni (ezért ezt választottuk). De végül a hideg és a nekem aránylag kényelmes, de anyumnak annyira mégsem jó ágy miatt, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, ha megnéztük a papayást szombaton.

 Az úgy kezdődött, hogy a GPS szerint menjél Észak-Keletre...ugye, mindenki tudja a kocsiban ülve, merre van északkelet.... aha mi se, és az útkereszteződésig ő se, úgyhogy elmentünk balra....hogy 5-8 km után megforduljunk :D A Papayás amúgy nagyjából 500 méterre volt (plakát szerint) a szállástól, a valóságban, szerintem pár km-re.

Így hát, megnéztük a papaya farmot, vettünk papayát, meg papaya lekvárt, visszamentünk a szállásra, elmentünk ebédeltünk, anyum még fürdött egyet a kádas gyógyvízbe, aztán irány haza. Gondoltuk, miután a Tass felé lévő út szar....megyünk Solt felé, az biztos jobb...tuti...

 Amúgy jobb volt, eltekintve az indokolatlan 60-as tábláktól, amikor kerestük az útépítést, de nem volt sehol. Viszont szerintem tök jó volt, sokszor kellett megállni lámpánál, mert félig levolt zárva az útszakasz. Mentünk körforgóba FORDÍTVA, ez borzalmasan életidegen volt,  de hát a másik fele még nem készült el...nagyon szűrreális élmény volt. Ezen túl a két említésre méltó dolog, hogy az egyik normális körforgó után egy teherautó, mindenféle forgalomtól elzárt terület és záróvonalat sem érdekelve húzott el mellettünk....Látszott amúgy a mozgásán, hogy ilyen, tehát ha akartam volna balra kanyarodni, se mentem volna.....azért elhangzott belőlem ott egy cifra káromkodás beismerem. Aztán Soltnál talán, mentünk tankolni, MOL-kút. Olyan kedves volt a személyzet, hogy még írjuk a reklamálást. A fizetést kártyával appal (ne kérdezzétek, minek használok applikációt, ha úgyse használom amúgy....évente talán kétszer, totál nincs értelme), kicsit szerencsétlenkedtünk, de fapofával végig nézte, meg húzta a száját. Amikor végeztünk, elakartunk menni mosdóba, de oda kell rakni egy gépet ami nem enged be, se kártya, se app, se semmi, és ahelyett, hogy odajönnél segíteni, csak nézel ki a fejedből. Úgyhogy jobban jártunk volna, ha Dunaújvárosba bemegyünk és ott tankolunk OMV-nél...ott ellehet menni mosdóba simán.

Tehát ilyen kis hétvégi kiruccanás volt, a papaya lassan megérik,...már sárgul rendesen, úgyhogy pár nap és megehetjük majd. Az utakat nem tudom valaha felújítják-e, ahogy elnéztem a jelenlegi kormánynak nem prioritás, de remélem amit elkezdtek azt legalább már befejezik. Mert azért voltak ott eléggé rossz utak Tass felé. Azokat a gazdákat meg nem értem, akiknek kinn kószál a kutyája az úton...balesetveszélyes, de komolyan. Nem kóbor kutya volt, ez nyakörves, a közeli háztól jött ki....

Vezessetek óvatosan! Mert mindenkit, haza várnak.

Havi és egyben éves zárás is

Ez még amikor fenn volt a T és egy másik T-s mellé tudtam
parkolni :D

 Először is Boldog új évet holnaptól ;)

Gondoltam, egy decemberi zárást és magát az éves zárást nem szedem szét, mert elfér ez egy posztban is. De mivel itt a december vége, hát kezdem ezzel. A hónapban 584 km-rt vezettem megközelítőleg. Viszont nem mentem sehova sem messzebb, maradtam a Dunaújváros-Nagyvenyim távnál, csak ezt meglehetősen sokszor tettem meg. Bevásárlás, orvos, fa szerzés miatt ;)

 És akkor jöjjön az évértékelő része a blogbejegyezésnek.

A jogosítványomat 2025.03.05-én szereztem meg, tehát nagyjából 9 és fél hónapja vezetek.

Erre jártam az országban:

1. Dunaújváros (muhaha a legtöbbet ide járok ;))
2. Cece
3. Kozármisleny
4. Pécs
5. Abaliget
6. Mezőfalva
7. Dinnyés
8. Székesfehérvár
9. Dunavecse
10. Kétbodony
11. Tápiószecső
12. Tóalmás
13. Hatvan
14. Szigetszentmiklós
15. Ráckeve
16. Visegrád
17. Gyula
18. Pusztaszabolcs
19. Százhalombatta
20. Velence
21. Stb. tuti egy csomó települést érintettem stb. ezek azok ahova direkt mentem ;)

Levezett km megközelítőleg (későn kezdtem írni) 13.495 km.

Dunaújvárosba járok a legtöbbet, itt is azért sikerült egy-két olyan helyre ellátogatnom, ahol még nem voltam, se tanuláskor se máskor. Sok helyen jártam városon belül, ahol amúgy is.  Kezdőként a belvároson át jártam dolgozni, aztán egy idő után váltottam a Kertváros felé menetre, ott valahogy kevesebb a kocsi, ellenben kivilágítatlan zebrák, és random emberek ott is vannak.

 Sokszor vittem utast, remélem jövőre is. Szívesen hazaviszek bárkit, aki arra lakik amerre amúgy is megyek, de megtanultam, hogy ők szóljanak, ha szükséges, ne én. Tudják, hogy merre járok, tudják, hogy nem zavar egy utas sem ;D

Ebben a 9 és fél hónapban, sokszor dudáltak rám, főleg az elejével, de még ma is. Pár napja a mögöttem lévőnek nem tetszett, hogy nem lendületből megyek a vakvilágba, hanem megállok és KÖRBENÉZEK mielőtt kihajtok a főútvonalra, mert ÉN nem szeretem, ha oldalba kapnak ;D

 Sokszor előztek meg, néha magam sem értem miért, mert a megengedett sebességgel megyek. Néha kanyarba, néha záróvonalon keresztül előzgetnek...hát ők tudják. Az egyetlen időszak amikor nem előztek az a "köd van az utat se látom" típusú napok voltak.

 Sokszor kellett fékeznek rosszul felmért szemben lévő előzés miatt (nem szeretek frontálisan se karambolozni...inkább lassítok, csak érj be a sávodba...). Sokszor előztem....TRAKTORT :D...kocsit keveset, mert elvagyok mögöttük is. ÉN sose sietek bárhová megyek is. Időbe képes vagyok elindulni és/vagy leszarom mikorra érek oda.

 Azt hiszem a legmesszebb utam Gyula volt. A legjobban várt Tápiószecső ;), és ahova már rutinból vezetek szinte az Cece.

Láttam úton szarvast, őzikét, kígyót és nyulat. Egyiket se ütöttem el, hála az égnek sosem akkor voltak ott amikor én csak kicsit korábban.

Túl van a kocsi az első olajcseréjén, fel lett töltve a legkondi, be lett állítva  a lámpája, ki lett cserélve az ablaktörlője és az ablakhúzó biszbasza. Szállított csirkéket, karácsonyfát, és volt nagyon megpakolva, és volt, hogy üresen vitt ide-oda.

 Utaztam sokat egyedül (dolgozni általában egyedül járok, kivéve, ha a venyimi kollégával egy műszakba kerülök). Sokszor utazom anyukámmal, nyaralni, vásárolni, orvoshoz, vonathoz (jövőre már Pusztaszabolcsig kocsival, hogy egyenest a délibe tudjunk a vonattal menni :O). Utaztam gyerekekkel a hátam mögött, hol eggyel, hol kettővel. Utaztunk hármasban, tesómmal, meg kettesben is.

Vezettem, napsütésben, borult időben, felhőszakadásban, ködben, hószállingózásba, hóesésben...

Parkoltam párhuzamosan és merőlegesen is. De 90%-ban jobbra hátra merőlegesen parkolok, kényelmi szempontból. Vannak napok amikor nem kell korrigálni, mert elsőre megy, a többi napon elszórakozom, mire szépen áll a kocsi ;)

 Összességében, nagyon szeretek vezetni, remélhetőleg jövőre is jó sok felé eljutok, rajtam nem múlik. Tervezem, hogy nyerek egy új kocsit ;) De elégedett vagyok a jelenlegivel is, már eléggé összeszoktunk, nem veszi zokon, ha néha bénázok. Látom, hogy fejlődtem, de azt is, hogy még annyi mindent nem tudok, és még annyi mindenben van hova fejlődni. És hát a dudálók leszarását még gyakorlom :D

Jövőévi terv a Vezetéstechnikai tréningre eljutni, ezt kértem 40. születésnapomra ;) Remélhetőleg ott is csuda sok jó információt kapok (amit remélem soha a büdös életbe nem kell majd használnom).

 Mindenkinek balesetmentes 2026-ot kívánok. 

Vigyázzatok magatokra az utakon, túl sok bolond jár ott is ;) 

Októberi zárás

 Október elég mozgalmasra sikerült. Jártunk erre - arra az országban. Voltunk lenn tesóméknál Abaligeten, jártunk Cecére a temetőt megnézni, meg rendbe rakni a sírokat. Jártunk Gyulán és amúgy ide-oda cikáztunk a környéken is. És nagyjából amikor nem mentem valamerre távolabbra, akkor meg dolgozni jártam. Hála az égnek a hónapban nem voltam beteg, és így nem igazán maradt ki nap a hétvégén(néha akkor sem) vezetés szempontjából ;)
A megtett kilométer, nagyjából 1418 a hónapban. Nem tudom volt-e már nagyobb km/hó, de minden esetre szép szerintem. Gyulán meg is jegyezte akinek mondtam, hogy jah hát március óta van jogsim, hogy "hú, friss jogsival elég messzire jöttem" :D Én csak utólag néztem a térképet, hogy mennyit jöttünk. Őszintén bevallom, hogy ez a "helyezd el a települést egy vaktérképen" a halálom lenne. Tudom, hogy vannak megyék, talán még ha nagyon összeszedem magam azt is tudom melyik hol van :D De városok, falvak, hogy az tőlem észak-kelet-nyugat-dél melyik irány, kiii tudja :D

 Az egyik Cecei utunkon (de már szinte rutinból megyek), volt olyan naaaagy arató vagy ki tudja milyen gép. Amit esély nincs megelőzni, mert amúgy szerintem az úton sem lehetne. Akkora a kereke, mint az én kocsim, és nagyjából másfél sávot foglal el. Nem éreztem annyira amúgy komfortosnak a mögötte haladást, főleg mert mögöttem meg kamion volt, és hát kicsi vagyok, két nagy dolog közt, kicsit azért tikkel tőle a szemem, és nagyon drukkoltam, hogy Cecén ŐK menjenek másik irányba mint én (másikba mentek). De a sok ide-oda mászkálásban sok aratós járművel találkoztunk. Őket azért előztük is. A héten a traktort mondjuk már nem. Őszinte leszek 100-300 méter múlva tökre más irányba fog menni, mint én, akkor miért előzném meg? Ráérek, és a többiek is így voltak vele, mert hát hova ugráljunk, azért a pár méter és pár perc előnyért. Persze...jól gondoljátok, volt aki naaaaaaaaagyooooooooooooooon sietett, ő négy kocsit és a traktort előzte forgalomtól elzárt területen keresztül -.-

 Sokan előztek, pedig általában tartom a sebességet, tény, hogy míg valaki 20-ról 90-re fél pillanat alatt jut el, na...én nem. Nem verseny kocsi, nem száguldunk telibe fél perc alatt :D ilyenkor szoktak megkerülni és ott hagyni.

 Amúgy nem tudom ki hogy van vele, én jobban szeretem, ha akikkel együtt megyek a sávomba inkább előttem vannak, mint mögöttem. Előttem az kiszámíthatóbbnak tűnik, mármint látom őket, jobban mint a visszapillantó, jobban tudok reagálni az előttem csalinkázókra, mint a mögöttem ki tudja mit csinálókra. Néha amúgy csak arra eszmélek, hogy néggyel mögülem indul az előző móka o.O és értem, hogyha senki nem jön szembe, de azért ismerve a magyarok követési távolsági dolgaikat ...bátor dolog egyhuzamban előzgetni ennyi kocsit.

Erről jut eszembe, hogy amióta vezetek, azóta nagyjából havonta 2-3 alkalommal van az, hogy fékeznem kell, mert a szemben jövő sávban előznek és eléggé ki van számolva, vagy fékeznem kell, hogy beférjen elém, aki előz(ez kevésbé zavar, eleve elszoktam venni a lábam a gázról, míg előz és nem ér be elém)

Járjuk az országot - Gyula

 

Útvonal: Nagyvenyim - Dunaföldvár - Solt - Fülöpszállás - Izsák - Jakabszállás - Fülöőjakab - Kiskunfélegyháza - Csongrád - Szentes - Gyula

Km: 235 

Gondoltuk anyukámmal, hogy hát még olyan szép idő van, és télen úgyis be leszünk szorulva feltehetően a házba, hát most még kimozdulunk egy kis városnézős hétvégére. Gyula nekem, már jogsi előtt is tervezett volt, mert a Wellness Hotel Gyula facebookon egy csomószor feljött és annyira jó videói voltak, hogy eldöntöttem, hogy ha valaha megyek Gyulára akkor oda menjünk. 

Az utazás kicsit szerintem nekünk tovább tartott, mint itt a tervezett, de a legtöbb helyen, ahol az út minősége hagyta, ott mentünk a megengedettel. Egyszer tévedtünk el (kanyarodtunk rossz felé), az egyik településen, azt hiszem Csongrádon, ahol a kilátót kerestük, de az időbe csak pár perces kitérő volt. Két megállónk volt, Csongrád, és valahol megálltunk pisilni és inni egy noname benzinkúton.

 Oda felé amúgy láttunk egy elütött szarvast :(, mondjuk hála az égnek élő példánnyal nem futottunk össze. Ellenben hollókkal meg varjakkal sikerült párszor találkoznunk, ahogy békésen csipegettek az úton ;)

Gyulán meglepően könnyen megtaláltuk a szállodát, ott is a hátsó utcát, ott is a parkolót. Amikor mondtuk a recepciós hölgynek, hogy megjöttünk, be is parkoltunk, aranyos volt, mert mondta, hogy "hát nagyon ügyesek vagyunk, mert nem szokták megtalálni :D".

Odaérkeztünk, becsekkoltunk, aztán megebédeltünk, ekkorra én már naaaaaagyoooon éhes voltam. Úgyhogy örültem, hogy van amit ehetek én is. Amikor jóllaktunk és nem húzott már le a hasunk, neki is indultunk a városnak. Hát, alapból fáradtak voltunk, de hát meg akartuk nézni a könyvtárat, a könyvtár udvarában lévő Japán kertet és másnap elseje volt, tehát minden zárva lett volna. Út közben azért erőt gyűjtöttünk egy cukrászdában. És igen, itt is volt amit én is ehetek o.O Fura érzés volt, hogy glutén - laktóz érzékenyként nem kell mellőznöm a dolgokat. A könyvtár csidi-csudi szép amúgy, mármint a felnőtt rész. Tartom, hogy a gyerekkönyvtár a miénk sokkal otthonosabb és szebb ;) Kolléganőm meg is jegyezte, hogy na mi is milyenek vagyunk, elmegyünk, aztán mit nézünk meg? Könyvtárat :D

Másnap kisvonaton megnéztük a várost, majd bementünk az Almásy - Kastélyba, és megnéztük a kiállítást. Én nem vagyok egy nagy múzeumba járó ember, de élveztem, mindenféle interaktív cucc volt, és hát...amit nyomkodni lehet, azt nyomkodtam, mint egy rossz gyerek. Nem tudom meddig voltunk benn, de alaposan körbe jártuk, megnézve mindent amit a jegyünkért kaptunk. Szerintem teljesen jó az ár-érték arány, nem éreztem azt, hogy "keveset" kaptunk volna a pénzünkért. A bejárás után leültünk a kávézójukba és anyum egy ország tortáját evett én meg mangós paleo akármit, ez volt az egyetlen gm-lm cucc, de volt! És ez a lényeg.

Még megnéztük a vártornyot, aztán visszatértünk a szállásra, és ott ebéd, majd pihenés és utána már csak relax szobában olvasgatás, koktélozás, és lazulás volt. Vasárnap reggel reggeli után meg irány haza. A haza úttal sem volt gond, emlékeim szerint még kevésbé volt problémás mint az oda út (ott volt egy útfelújítás ahol elég sokat álltunk).

Útvonal: Gyula - Izsák - Dunaföldvár - Dunaújváros - Nagyvenyim

Km: 243

Amúgy érdekes oda fele jobban elfáradtam, mint hazafelé, pedig nagyjából az az útvonal volt, annyi, hogy csak egyszer álltunk meg pisilni - megmozgatni magunkat. Illetve Dunaújváros felé mentünk, hogy ebédnek valót megvegyük. Szerintem délre értünk haza, fél egykor már ettünk, és utána még ezer dolgot csináltunk itthon (A fél diófa lehullott...komolyan, bokáig a levélbe :D).

 Összességében, vezetésileg jó volt. Egyszer álltunk sokat egy helyen, egyszer hirtelen kanyarodtam, mert bár időben tudtam, hogy hol fogok jobbra kanyarodni, a mögöttem lévő előzésből bevágódott mögém, és nem tudom ösztönösen féltem féket nyomni annyira, mint kellett volna... így kicsit vehemensebb jobbra kanyar volt, mint azt szeretjük, de amúgy hála az égnek senki sem jött szemből, így volt, hova kanyarodnom. Békéscsaba elkerülőn, meg lehetett repeszteni :D Nem igazán van hozzászokva a kocsim, a 110-el száguldáshoz, de egész jól bírta ;)

Pár kép a nyaralásról, Gyula szép hely :) No meg ezek az igazi őszi színek ^^

Szeptemberi zárás

 Az első hónap, hogy a vezetési naplómat tök szépen sikerült vezetnem ;)

Összes megtett km, kerekítve: 745

Mondanám, hogy mindennap vezettem, de nem. Volt egy hét betegállomány, ahol értelemszerűen nem vezettem, csak a hét vége felé, amikor már nem akartam megpusztulni a jó kis hasmenős vírusomtól. Senkinek se kívánom, nem volt kellemes, és az ember száz probiotikummal sem boldog, ha ilyenkor mennie kell valahova.

 Hosszú út az Visegrád volt, az azért valamelyest kompenzálta a munkába járás hiányát, amit a betegség okozott. Az október előre láthatóan sokkal több kilométert hoz majd mert Kozármisleny és Abaliget is tervben van, két külön hétvégén és csak oda-vissza úttal, tehát nem tervezünk ott aludni. Lehet nagyon elfáradok a végére, de hát gyakorolni kell a hosszabb utakat is.

 A hónapban vezettem nagy esőben, nem szerettem igazán. Annyiból volt jó, hogy láthatóan minél cudarabb az idő, annál valószínűbb, hogy mindenki más se akar száguldozni az utakon, így kevésbé veszélyes. 

 A hónapban jártam a városban erre-arra, amerre amúgy nem szokásom, és utáltam a piacra menni, mert tömeg volt, és araszolva centizve, hogy "ne húzd meg a kocsikat", annyira nem mókás a dolog, mint úgy amúgy.

A hónapban voltam Csirkékért is, vittem könyveket iskolába, Mezőfalvára. Úgyhogy igazándiból, az, hogy egy hétig nem vezettem máshol kompenzálva volt ;)

Jah és Visegrádon láttam nagyon aranyos kocsikat...és érezte a kicsi kocsim magát kicsit kicsinek a többi mellett ;D

Igen, tökre kicsi volt a többi kocsi mellett...

Járjuk az országot - Visegrád

 

Az van, hogyha az embernek van jogosítványa, akkor hirtelen roppant sok helyre elmehet, ha a kedve tartja és a pénztárcája engedi. A térképen is látható, hogy van az, hogy az ember elkerül bizonyos helyeket. Ilyen Budapest és ilyen az autópálya. Biztos eljön majd a pillanat, amikor Budapest említésére nem az jut eszembe, hogy "nincs az a pénz, hogy ott vezessek", de egyelőre még ha lehet kikerülöm. Sokakkal ellentétben én szeretek nézelődni és megismerni az országot.

Útvonal oda: Nagyvenyim - 6 úton egészen Érdig - Biatorbágy - Zsámbék (itt tankoltunk) - Esztergom - Visegrád

Megtett kilométer: 150

Minden útnak vannak vicces, vagy kevésbé vicces, néha érdekes pillanatai. Ugye, ha autóúton mész, amit random települések szakítanak meg, az azt jelenti, hogy nagyon ritkán tudsz 5-be váltani...mert mire elérnéd azt az utazási sebességet...addigra jön egy település. Nekem ezzel nincs is gondom, borzalmasan röhögtem, amikor felváltok...majd két perc múlva le, mert 60-as tábla, település vagy kanyar jön. Az egyik körforgót sikerült egy kicsit...hmm...vehemensen bevennem, igazándiból kifelé volt egy érdekes kormánymozdulat - mindenkit megnyugtatok, nem mentem át másik sávba, nem mentem semminek neki, csak kívülről feltehetően úgy nézhetett ki, mint amikor a részeg vezet :D. De amúgy kb. 2 pillanatig, utána egyenesbe voltam, és mentem tovább, gyorsítás, majd lassítás mert 30-as tábla. Na ezen szerencsétlen körforgóból kiérkezésemet figyelhette a rendőr ...premier plánba mert mögöttem jött. És szerencséjére - és vagy szerencsétlenségére -  az utunk következő bő negyed órája, talán fél órája másról se szólt, mint 30-40-60-40-30 + záróvonal. Úgyhogy ott követetett és nézte (lehet nem nézte, de kínban volt, hogy záróvonal van XD), hogy én nagyjából le is követem ezt a sebességet... és hogy ugye nehogy túllépjem inkább volt ez 25-35-55-35-25. Bárki bármit mond, becsültem, hogy nem kapott idegzsábát, de azért láttam, amikor eltűnt a záróvonal, hogy fellélegzett és megelőzött. 

 Aztán Zsámbékon tankoltunk, pisiltünk és mentünk is tovább. Kicsit megmozgattuk magunkat, mert bárki bármit mond, el lehet ülni magunkat rendesen. Esztergom amúgy szép. Amennyit láttam belőle, szépen átmentünk rajta. Visegrádból se láttam túl sokat, mert mentünk fel a hegyre. 

A hotel amúgy felújított, gyönyörűségesen berendezett, és kényelmes. Glutén-laktóz  és a mindenre allergiás is tud enni. Reggelinél mindig szólni kellett, hogy én vagyok a gluténérzékeny, és hoztak fincsi schäros péksütit, úgyhogy mindig ehettem. Gyümölcs felhozatal volt csak gyér, de amúgy minden volt. Gluténmentes keksz is, ami ...sajna maltitos, úgyhogy én nem ehettem, de egy csomó gluténérzékenynek opció (és tényleg, nem lehet azért mindenhez alkalmazkodni...és gondolni. Hála az égnek sok olyan, aki mindenre is allergiás nincs).

Az érkezés napján igazándiból csak megittuk az üdvözlő italt (én kólát, anyum ananászlét), nézelődtünk a szállodában, vacsoráztunk, majd az okos tévét próbáltam beállítani. De túl okos volt, nagy nehezen tudtunk youtubon nézni a dolgainkat, de a bejelentkezés stb. elvitte az időt, másnapra meg kijelentkezett, úgyhogy hagytuk a csudába, inkább olvastunk).

 Másnap kocsi mentes voltam :( :) Legyalogoltunk a várhoz, ott mászkáltunk, majd visszatértünk a szállodába - ez nagyjából az okos órám szerint 8 km). Gyönyörű amúgy a Duna-kanyar, minden létező helyről megnéztük. A vár is egy látogatást simán ér, rendbe van rakva, gondozott volt, épp amúgy füvet nyírtak. És nagyon látogató barát, mert egy csomó helyen voltak padok, úgyhogy lehetett tájnézegetés közben üldögélni és pihenni is. A szálloda éttermében ebédeltünk én egy nagyon finom oldalast, anyum egy kevésbé finom Cézár salátát evett.

Délután mire rávettem magam, hogy fürödjek (nem vagyok fürdős típus, ez az egész nap benn ázol a vízben...), addigra telibe elkezdett zuhogni az eső. Egy óra várakozás után úgy döntöttem nem érdekel, vizesebb nem leszek, úgyhogy abba az 5 percbe, míg nem fagytam halálra a vízben egyedül voltam a medencébe. Amúgy szép időben nagyon szép a kilátás. A szállodából és a medencéből is, és a várból is.

A wellness ennyiben nekem ki is merült, még vagy 10 percet egy melegebb medencébe próbáltam felmelegedni, majd feladtam, és felmentem, jó forró vízzel lezuhanyozni. 

 Másnap reggel kicuccoltam a kocsiba, félig, majd elmentünk reggelizni és utána maradék cuccal mentem a kocsihoz, míg anyum fizetett, majd felvettem őt a szálloda bejáratánál.

Útvonal hazafelé: Visegrád - Esztergom - Tát - Gyermely - Zsámbék - Bicske - Csákvár - Székesfehérvár - Sárszentmihály - Székesfehérvár - Hantos - Dunaújváros - Nagyvenyim

Megtett Kilométer: 203

Volt egy kis kitérőnk, ismerősöket látogattunk Sárszentmihályon. Így életemben Másodszor voltam a Székesfehérvár elkerülő ..."autópályán". Nem szerettem én ezt a helyet akkor sem, amikor először jártam erre májusban, de most aztán még annyira sem. Ellenben megelőztem egy faszállító akármit, amit feltehetően egy sima autóúton nem előzők meg - mert sokakkal ellentétben ÉN ráérek -.

 Amúgy a hazafelé úton is minden rendben volt. Voltak előttem Nagy kocsik amiket követtünk, majd hála az égnek más felé mentek, de azért egy ideig gyakoroltam a követési távolság tartást ;D. Előztek sokan, sokan úgy, hogy a hárommal mögöttem kocsitól indultam. Előztek velem szembe, kétszer is fékre kellett lépnem, hogy ne találkozzunk szembe egymással túl közelről. Volt elkésett instrukció, hogy jobbra kanyarodunk, így bemutathattam, milyen szép és gyors reflexeim vannak, és nagyjából vészfékezéssel álltunk meg, egy nem erre kitalált helyen...majd tovább mentünk, mintha mi sem történt volna. Én persze még kattogni fogok ezerszer rajta, hogy mit lehetett volna jobban csinálni. De tény: senkinek nem lett semmi baja, nem volt igazán veszélyes - max. a kocsira - és max. én érzem hülyén magam miatta még egy ideig, hogy "Hát, ha benne leszünk a Budapesti autósokba, letagadom XD"...jajaj...szoktam nézni, és mindig eszembe juttatja, hogy kellene egy fedélzeti kamera, mert annyi hülye van az úton...aztán csinálok én is néha hülyeséget. Bár anyukám aranyos volt, azt mondta, teljesen biztonságban érzi magát mellettem, és ismerjük be, jók a reflexeim, és tudom melyik pedált nyomjam...

Aztán még le se pakoltunk, már mentünk a városba, mert rájöttünk, hogy kaja az nem nagyon van, úgyhogy valamit be kell szerezni, ha én másnap melóba akarok vinni kaját ;) Úgyhogy utána aztán tényleg hazaértünk!!! :D

Nem mondom, hogy nem purcantam ki egy kicsit, de amúgy élveztem. Azt a Fehérvár elkerülős fékezős mókát nem annyira, de megnyugtattak akikhez megyünk, hogy 1. más is szokott ilyet csinálni, 2. mindenki eltéved azon a sz*ron, még a fehérváriak is ;D Főleg amikor még új volt. 

A kutya nagyon örült nekünk, amikor hazaértünk és végre előjött (nem tudom hol volt, csak megjelent), hogy végre itthon vagyunk. Visegrád nagyon szép volt, a szálloda nagyon kényelmes, tervezünk is visszamenni majd még!! :)

Augusztusi zárás

 Gondoltam, hogy nekem meglegyen itt is, ezért lesz ilyen vezetős összegzés a hónap végén mindig (remélhetőleg, nem felejtem el :D)

A hónapban sokat voltam szabadságon, így sok napon egyáltalán nem vezettem. Viszont szabadság alatt tud az ember random helyekre is elmenni, ami azért megdobja a vezetett kilométereket.

Augusztus hónapban, hozzávetőleg 640 km-rt vezettem. Ami amúgy szerintem nem rossz, de azért lehetne ezen javítani. A városba vezetés az nagyjából 2 hét, ennyit dolgoztam. Persze vásárolni, vagy egyéb miatt mentem a városba más napokon is. Két nagyobb út volt a hónapban. Tápiószecső illetve Szigetszentmiklós. Egyéb helyekre nem mentem ami megyehatár elhagyást eredményezett volna. Egyszer voltunk Cecén a temetőbe, de távolabb nem mentünk.

4x mentem át a Pentele hídon ;) és nagyjából 4 x tankoltam. A kocsi amúgy jól fogyaszt, nem eszik sokat, de most sokat mászkáltam munkán kívül másfelé, vagy legalábbis messzebb a szokásosnál.

A hónapban voltam a kinti parkcenter DM boltjába is, így megtapasztaltam az ottani körülményeket. Kijelölt haladási irányt stb. Érdekes volt, szeretek új helyekre menni. Vittem haza kolléganőt oda ahol csak tanuló időm alatt voltam, egész nosztalgikus volt arra járni megint ;)

Egyszer fulladtam le beparkolás közbe az udvarra, másik lefulladásra nem emlékszem. Egyszer váltottam félre, és nem is esett jól (nekem se, a kocsinak se :D).

Mindenki kitér a hitéből, legalább 3x mostam le a kocsit, és legalább 2x porszívóztam ki (és megint úgy néz ki, mintha focicsapatot utaztatnék...de komolyan, nincs is senki hátul mégis koszos :D

+ ugye egy ügyességi verseny ;)
2.53 perccel és 1 hibavonallal ;)

Ismeretlen utakon - Nyaralunk - Gyerekekkel a kocsiban

 

Útvonal: Nagyvenyim - Szigetszentmiklós (Motobutterfly lepkekert) - Szigetszentmiklós (Szabó Malom) - Ráckeve (Horgásztanya vendéglő) - Nagyvenyim

Megtett km: 154... nagyjából

A nap remekül kezdődött, mert indulás előtt belerugtam a fürdőszoba ajtóba (nem direkt, útban volt...még most is érzem), káromkodtam egy sort és gondoltam cifrákat. Minden esetre ennek ellenére túllendültünk  a dolgon, vezetés közben nem éreztem, hogy fáj...csak amikor nem vezettem és nincs cipőbe a lábam, azért érzem...szerintem holnapra belilul o.O

A lepkekerthez nagyjából eseménytelenül telt az út. Egyszer megálltunk pisilni, illetve a Dunaújvárosi Aldinál kellett félre állni, mert valaki hívott telefonon, és akkor még azt hittük a barátnőm (mert volt róla szó, hogy csatlakozik saját kocsival hozzánk, csak közbe ő is lesérült fuck!), de kiderült, hogy ismeretlen magán szám a kereső...úgyhogy így vissza se hívtam, ellenben a telefonomat olyan helyre raktuk, hogy anyukám, ha még egyszer valaki keresne minket felvegye és közölje, hogy vezetek, úgyhogy nem veszem fel.

A hídon át jöttünk-mentünk. A terv az volt, hogy amúgy hazafelé kompolunk, de elment az idő a kajával, és így mire indultunk 20 percünk lett volna odaérni, ami elméletben teljesíthető is lett volna, de..de kapkodósan és nem szeretünk kapkodni.  A lepkekertben nem ettek meg minket a lepkék, ellenben sokáig kellett unszolni őket, hogy partyzzanak velünk. Bori-t meglepték, elsőre sikerült mindenkit levadásznia, nekem és Kristófnak kevésbé volt szerencsés a lepkefogásunk. Én úgy az idő felénél ki is mentem, mert az augusztus közepétől-októberig nagyjából a parlagfű elintézi, hogy ne akarjak szabadtéri programot -.-

Fontos megemlítenem, hogy nem sűrűn látok ilyen táblákat. Ismerem őket, csak Dunaújvárosban, talán 1-2 helyen van ilyen. Tanulás alatt jártunk is arra. Na most a GPS a barátunk, megtalálja a legrövidebb utat, ami ilyen volt. Úgyhogy ma nagyon gyakorolhattam a félreállást. Igen, visszafelé mi voltunk a menők...de odafelé folyamat félre álltunk. Ami amúgy egész jól ment, úgyhogy büszke vagyok magamra. Persze volt, aki ilyen és 30-as övezetben, nem bírta a 30-at és ránk előzött, mert hát bunkók mindig vannak. De amúgy nekem nagyon tetszett, utána még volt random 3 körforgó, az út közepén körbekerített tudjuk is mi micsoda. Persze a lepkés kertnél, csak az út szélén lehet parkolni, és ott is kedvesen ki van kb. írva a közeli házakhoz, hogy meg se próbáld :D Ami amúgy jogos teljesen, én is rühelleném, ha folyton elénk parkolnának, mert ők egy órát lepkét akarnak nézni, én meg nem tudok így kiállni. Tehát amúgy jogos, de míg a kocsiba ültem nem jöttem rá, hogy mi lehetne erre megoldás. Az udvar nem elég nagy, hogy kocsik álljanak be...az utca vége amúgy nincs messze, de az pénz ráköltés lenne ott telekrészt venni és parkolót csinálni...talán ha egyszer nagyon bejön a biznisz akkor gondolnak rá. Jelenleg az "old meg valahogy" elv van. Mi nagyjából 20 méterre tudtunk leparkolni a lepkekerttől, nem volt nagy gáz, bár vigyázni kellett, hogy se a bejárat se a kocsifelhajtó elé ne álljak.

A nap másik top táblája. Én ennyit még nem mentem egyirányú utcákba, mint ma :D Sajnálom, Dunaújvárosban ez sincs ilyen tömegével, mint Ráckevén :D Egyrészt roppant menő, hogy szemből nem jöhetnek, másrészt sakkozás megy, hogy azért az ott parkoló kocsikat ne kapd oldalba, mert bár van értelemszerűen egy csomó tök jó fizetős parkoló, azért az út mellett is tudnak állni. Végül egyszer eltévedtünk...mert a jobbra menj, ott parkoló volt, és ilyen lankásan mentek az utak, hogy nehéz eldönteni, hogy az "enyhén jobbra", az mi is, mint kiderült kicsit jobbra jobbrább...igen, van ilyen, meg van balra balrább is :P és az enyhén tarts jobbra néha tényleg a "kövesd az utat" és néha a "megrohadsz a derékszögbe jobbra" de GPS mi így szeretünk ;D

Há, az étterem zsákutcába volt, úgyhogy elmondhatom, hogy ma voltam Zsákutcába is. Pssz, parkoltam rohadt szarul az étteremnél :D Jött az ötlet ugyanis, hogy úgyis a napon fog a kocsi állni, akkor már álljunk irányba. Jah, de persze már álltak mind a két irányba, így a forgolódást végig nézte legalább 5 ember, hogy nagyjából 3-4 szeri javítás után már ...ugyanolyan balf*sz ferdék voltunk, mint a mellettünk lévő. És ez nem azért gáz, mert ferdék voltak mellettem, hanem, mert én nem szeretek ferde lenni, és persze, mire megkajáltunk és elértük azt a szintet, hogy "nem húz le a hasam"...addigra mellőlem elálltak, így az új érkezők már csak azt látták, hogy ÉN balf*szul parkoltam. Hogy ennek oka volt :D azt már nem.

Ráckevéről kifelé is egyirányú utcán mentünk. Tapasztaltam meg, parkoló kocsit előttem. Hogy segítsem a párhuzamos hátra parkolását, (mert senki nem volt mögöttem), kicsit hátra tolattam, hogy ne legyek útba. Mert persze nem jelezte, hogy ő parkolni akar (index...olyan nincs, nem szokták használni, mert elkopik), csak ugye a féklámpából, és utána  a tolatólámpából kisakkoztam. Érdekes sztori ehhez, hogy amúgy amikor én parkolok (én használom az indexet), is a sarkamban vannak mindig. Azt amikor tolatni kezdek átgondolják az életüket...bár sosem értettem, hogy ha látsz valakit egy PARKOLÓBAN, irányjelzővel jobbra jelezni, gyök kettővel menni...mi a halálért mászol a seggébe? Hisz mégis vajon mit akarhat? Parkolóban...

Mivel lekéstük a kompot (meg se próbáltuk, mert az idő szerint felejtős lett volna), arra jöttünk haza, amerre mentünk. Tehát a Híd felé. Itt volt egy érdekes jelenet, amit próbáltunk felvenni telefonnal, de pont a lényeg nem látszik. (megjegyzés NEM ÉN vettem fel :D Én vezetek, egyszer lesz fedélzeti kamerám akkor mindenről lesz felvétel, de amúgy a mellettem ülő készíti a videót). A lényeg, ami feltehetően nem látszik rendesen rajta. Volt egy kocsi, meg egy busz. A kocsi megakarta előzni ezt a buszt, (először még használt irányjelzőt :D), de a busz konkrétan az út közepére sorolt. Csak akkor jött le, amikor jöttek szembe, vagy záróvonal volt, vagy előzni tilos tábla. Ahányszor a szerencsétlen kocsis előzni akart, annyiszor ment úgy középre, hogy se ne lásd mi van elötted, se ne tudj előzni. Nálam ez kimerítette a bunkóság fogalmát amúgy. Végül nem sokkal Dunavecse előtt sikerült megelőznie. Azért tartottam a követési távolságot, hátha ezt büntetőfékezéssel köszönné meg a kocsis (fúj, túl sok Bp-i Autósok videót nézek :D én már mindenkiben a megtorlót látom XD) 

De amúgy összességében a vezetési rész hála az égnek eseménytelen volt. Megtudtunk állni, ahol megakartunk, csak egyszer tévedtünk el, de az csak egy extra kört jelentett egy parkolóban. A kocsi jól szuperált, a gyerekek csak a vége felé kezdtek fáradni annyira, hogy az udvarba parkoláskor azért már rájuk kellett szólni, hogy ezt a két percet bírják már ki :D Láttunk lepkéket, vettünk lisztet (Gluténnal volt teli a kocsi XD), ettünk egy jót (fincsi volt, de meg se tudtam az egészet enni, és dőzsölés van kérem, vettem két adag halászlét, mert halászlét kívánok , szép kártya így szeretlek ;)). Azért elfáradtam, de összességében jó volt. Kicsit tüsszögők és kinyír a levegő, úgyhogy nem akkora buli így, mintha mondjuk tavasz lenne, vagy csak két héttel ezelőtt...akkor még nem akart kinyírni a Parlagfű ;(

De ismét gyűjtöttem egy kis kilométert, voltam helyeken, ahol még nem. Voltam helyeken ahol már igen. (Dömsödig szerintem már lassan rutin lesz XD)

Vigyázzatok az utakon! Mindenkit haza Várnak! Balesetmentes közlekedést!!

(itt jegyezném meg, hogy a két 8,5 éves gyerek hátul meglepően szabály követően elsők közt csatolta be az övet, miután a magasító be lett rakva, és mindig mondták, hogy becsatolva, indulhatunk. Büszke vagyok rájuk ;)

Irány Tápiószecső!

Akkor, amikor meglett a jogosítványom, akkor csináltam egy táblát a szobámba, a vezetős terveimmel. Meg a jövendő terveimmel, annak anyagi vonzatával és hasonló dolgokkal. A blog még nem érett meg rá, hogy leírjam a terveim, de egy nap majd itt lesznek. Viszont a vezetős terveim több tételt is tartalmaztak. Fontos volt, hogy legyenek, elképzeléseim merre megyek, mert nem vagyok az a típus, aki csak úgy elindul a vakvilágba semmi nélkül. Tehát a tervek felkerültek, ilyen volt Kétbodony, Abaliget, Százhalombatta, és így jött random mellé persze Velence, Pusztaszabolcs, amikor épp megkívánta az élet, hogy változtassak és tűzzek ki új célokat. Tápiószecső…szerintem úgy május környékén került fel rá. Jogos a kérdés, miért Tápiószecső? Mi van Tápiószecsőn? A kérdés rossz, nem mi, KI van ott?

 Az én forgalmi oktatásom úgy volt, hogy volt egy oktatóm 20 percig (nem volt jó a kocsi, nem érte el a lábam a kuplungot, ahol elérte, ott már nem kormányozható mert a hasamba van a kormány), aztán volt még egy oktatóm, aki leöregezett, kifejtette, hogy rossz a motivációm, vezettünk 2 órát, és utána nem tudta megmondani, hogy mikor találkozunk újra. Ezt kb. 2-3 hét várakozás után untam meg, és „unatkozó oktató” jeligével kértem opciókat a sulitól. Kaptam négy nevet, választottam, megbeszéltünk mindent. Imádtam vezetni járni (erről is lesz poszt), de úgy éreztem, hogy az, hogy hetente kétszer elmegyek vezetni nem elég. Úgyhogy jött az, hogy kerestem könyveket, Youtube csatornákat a forgalmi oktatás mellé, hogy kicsit gyorsabb legyek, kicsit hatékonyabb. Itt is megjegyezném, nagyon jó oktatóm volt, de ő sem tud mindenre figyelni. Youtubeon a Kreszprofesszor után valahogy feldobta a rendszer Hidi Gábor oktató videóit, és ott ragadtam. Este mindig megnéztem egy videót, figyeltem, hogy fejlődnek a diákjai. Voltak, akikért tök izgultam Bogiért pl., tehát figyeltem, más diákok hogy tanulnak, az ország másik felében, egy oktatótól. Figyeltem az oktató, hogy oktat az ország másik felében, és közben tanultam. Szerintem nagyon sokat sikerült így tanulnom. Olyan volt mindig, mintha én hátul ülnék és figyelném, mit csinál a másik diák. Nekem „élőben” ilyen nem volt. Egyszer volt utasom, őt Tass-ra hazavittük, de amúgy sose ült senki mögöttem, csak vizsgán. Pedig szerintem tök jó dolog, mert így más hibáiból tanulhatsz, és figyelheted hogy vezet, elleshetsz tőle jó dolgokat, és hasonló.

 Tehát Tápiószecsőn Hidi Gábor van! Akkor, amikor levizsgáztam 4. alkalommal sikeresen, és megköszöntem az oktatómnak a munkáját, ő volt az akinek összeszedve minden bátorságomat, írtam, hogy köszönöm, a munkásságát, mert nagyon sokat segített, és, hogy „virtuális oktatómnak” tartom. A sztori amúgy itt véget is érhetett volna (kár lett volna érte, ha itt ér véget). Mert válaszolt, meglepően gyorsan amúgy és roppant aranyos volt. Aztán eltelt pár hónap, és a vezetős terveimbe jött egy ötlet, hogy mi lenne, ha elmennék Tápiószecsőre vennék tőle 1-2 órát. Ez nekem tök evidens és jó ötletnek tűnt! Komolyan, átgondolt cselekedet volt, hogy írtam neki, hogy szokott-e ilyen elvetemült embereket fogadni, vagy felejtős a dolog. Azt mondta, teljesen oké, miért ne…úgyhogy innentől felkerült a táblára Tápiószecső. Szép lassan került hozzá időpont is. Majd az időpont előtt nagyjából egy héttel…az időpont megszűnt létezni, mert kiderült, hogy aznap éppen Ürgés fesztivál lesz a településen, és Hidi Gábor ott ügyességi versenyt szervez. Nem mondom, hogy nem voltam csalódott…nagyjából 5 percig, míg meghallgattam az üzenetet, ide-oda raktam az információt magamba, majd megvontam a vállamat, kijelentve „Ürgés fesztiválon még sosem voltam, jó buli lesz”. Jeleztem neki is, hogy ha valaki hülyén bámulja az ÉN leszek ne kapjon szívrohamot, ártalmatlan vagyok. Bolond, de ártalmatlan ;)

Így hát a terveink annyiban módosultak, hogy nem vezetni megyünk, hanem ügyességi versenyre. Oké, az eredeti tervben nem volt szó arról, hogy ÉN is ügyesség versenyzem, csak, hogy megkeressük a Gabit, köszönünk neki és ennyi. Kár lett volna.

 Oda én vezettem, élveztem minden percét, bár elméletben mehettem volna sokszor gyorsabban, de amúgy nem aggattam senkit, és így szép volt a táj, és sehova se siettünk. Meg is érkeztünk Szecsőre, úgyhogy megálltunk, fotózkodtam a Tápiószecső táblával. Az a gyanúm, hogy az elhaladó autósok nem értették ez miért poén. Nekünk az volt ;) Elmentünk a közeli cukrászdába mosdó szünetet tartani, rákeresni hol van a banzáj, keresni egy parkolót a közelben. Amikor megvolt ez, akkor a valóságban is megcsináltuk. A sulinál az utolsó árnyékos helyet elfoglalva hagytuk ott a kocsit, majd indultunk „fesztiválozni” (megjegyzés: ez egy falunap, csak a fesztivál szóval szerintem szerették volna valami nagyobb szintre emelni… :D). Körbementünk, amennyire minket az ilyen érdekel (értsd. a saját falum falunapjára se megyek ki, pedig az utca végén van) végigmentünk, megnéztünk MINDENT, ez nagyjából 15 percet vett igénybe, majd megkerestük az ügyességi versenyt. Itt még a kipakolás zajlott, úgyhogy tisztes távolságból néztük őket egy ideig. Majd mély levegő és közelebb merészkedtünk. Közöltük (megjegyzés. AniTiger végig mellettem volt, így vagy ő vagy én beszéltünk, ezért a többes szám), hogy kik vagyunk, és ki miatt autóztunk ide. Amivel szerintem zavarba hoztuk…de túllendült a dolgon. És jött a „gyertek ügyességi versenyre”…

 Tudni kell, nulla önbizalmam van, nem versenyzem, mert nem az a típus vagyok. De akkor úgy tűnt, hogy ők periférián vannak, és alig van jelentkező, hát gáz lett volna, mi meg ráértünk, semmi dolgunk nem volt, és egyszer élünk. Úgyhogy megnéztük a fesztivál fennmaradó részét és kezdésre visszamentünk kocsival. Aztán átálltam a tűző napra, mert csak ott nem volt útban a kocsi a versenyhez. Kellett Kresz tesztet kitölteni…hagyjuk. 5 hibám lett, megnéztem mind olyan…amiről életemben nem hallottam…amúgy csoda, hogy egy csomó olyanra jól válaszoltam, amiről szintén a büdös életben nem hallottam, de logika alapján jött (ez a miből van a trabant, meg milyen kocsi van a képen). Aztán próbáltunk rájönni, hogy mit kell a pályán csinálni. Volt egy srác (nem tudom a nevét), az első, na amikor ő ment próbakört, majd élesbe, mi ki is jelentettük, hogy „hát ez buktuk”, imádtam…imádom, hogy emberek így tudnak vezetni. Amúgy, mindenki nagyon jól vezetett. Mi ott álltunk és néztük ahogy emberek a mi kocsinknál nagyobb monstrumokkal letolják a dolgot. Aztán volt valaki, aki mellé beült a Gabi és itt jött az ötlet, hogy hát megkérem, hogy ha már nem vezetünk együtt, legalább üljön mellettem míg leversenyzem magam. És belement, úgyhogy boldogság volt ezerrel.

 A versenyről annyit, hogy a kocsim utána úgy nézett ki, mintha valami poros úton mentem volna pár kört. Egyszer fulladtam le, és a teniszlabdákat kihasználva, hogy ott a Gabi a kezébe nyomtam, hogy fogja ő (ez lehet csalás volt… ). De amúgy 2 perc 53 másodperc alatt és 1 hibavonallal teljesítettem. AniTiger azt hiszem, fele ennyi idő alatt …de neki régebb óta van jogsija, nekem csak 5 hónapja.

Tehát, a délutánunkat ott töltöttük, és mindenki nagyon kedves volt velünk. Ehhez nem feltétlen vagyok hozzászokva. De  a Hidi Gábor is nagyon aranyos volt, ha tízszer nem küldött el minket pogácsát enni (és mondtam el tízszer, hogy még mindig Glutén és latkotózos vagyok XD), akkor egyszer sem, a felesége is nagyon aranyos volt. Érzésre amúgy ott lenni egy délutánt olyan volt, mintha barátok közt lettünk volna, pedig most találkoztunk először. De kedvesek voltak, elbeszélgettek velünk, nem néztek furán ránk, hogy itt vagyunk. Ismeretlenek kisgyerekeivel is bandáztunk, mert aranyosak voltak (és a szülők nyertek – és nekik drukkoltunk :D)

 Végül maradtunk az eredményhirdetésig, beszélgettünk a Gabival, a feleségével is, nagyon kedvesek és jó volt ott lenni. Eredmény hirdetés után elloptuk egy fotóra a Gabit, mert hát az kell ;) Bár úgy érzem, így is nagyon sokáig mindenkit ezzel fogok traktálni, hogy de milyen jó élmény volt ott lenni, száguldó ügyes sofőröket látni, és izgulni, hogy senki se döntse fel a bolyákat.

Megérte-e elmenni? Maximálisan. Feltöltődve jöttünk el, egy csomó pozitív élménnyel. Elméletben tudok vezetni (állítja a Gabi, hogy nem vezetek rosszul ;)). Szerintem maximálisan kihasználtuk a napot, és minden percét élveztük. Találkoztam az egyik példaképemmel, remélem még fogunk is. Mondtuk, hogy jövőre szóljon és megyünk egy nappal hamarabb, és segítünk pályát festeni, mert amúgy tök buli az egész. És hozzá tenném, hogy mi introvertáltak vagyunk (én nagyon), nem szeretek túl sok emberrel egy helyen lenni egyszerre, a falunapokat (fesztiválokat), se szeretem. De innen feltöltődve és vigyorogva jöttem el.

Én azt mondom, ha bárkinek van olyan terve-álma amit nem nehéz teljesíteni, vágjon bele. Nekem nagy álmom volt, hogy találkozzam Hidi Gáborral, hogy legyek Tápiószecsőn, hogy egy kocsiba legyek Hidi Gáborral (ezt legközelebb oktató kocsival is ;)), és igazándiból teljesült. Nem úgy ahogy eredendőleg terveztük, de megvalósult, és tök jó volt. Remélem sok – sok –sok videót rak még fel és még sokáig csinálja amit csinál, mert szerintem rengeteg embernek segít vele. Meg inspirálja őket ;)

 

Ezek meg mi vagyunk ;) Mert kép az kell!!

(megnyugtatásra, rólam sincs sose jó kép, de nem kell ezzel foglalkozni :D)