Havi zárás - Március

 Helló Április, és viszlát Március!

Remélhetőleg most már sokkal szebb időnk lesz. Az óraátállítás egyetlen pozitív hozadéka az, hogy este, már nem sötétbe kell haza vezetnem. Amúgy ez nem elhanyagolható tény, kevésbé ég ki a retinám a mögöttem lévő emberek miatt. Ellenben megjelentek a traktorok, és egyéb földműves ketyerék is az utakon. Hát ez van, valamit valamiért ;)

 A hónap eseményei:

Egy éves lett a jogosítványom, ezt az egy évet baleset mentesen zártam. Koccintottunk is rá gyerekpezsgővel. Majd rá két napra életemben először koccantam össze valakivel. Az én hibámból. Elismertem maximálisan, és jó dolog volt tanulni belőle. Életembe először töltöttem ki papírt ez ügyben - rontottuk el - vettünk kék-sárgát (optimista vagyok, vettem rögtön 3-at, hátha elrontjuk megint XD). Kitöltöttük, elbúcsúztunk. Mázlim volt, mert végtelenül türelmes emberbe mentem bele. Amúgy nem vészesen, de ha már belemész valakibe az drága kocsi legyen... -.-"

A hónapban volt először, hogy úgy döntöttem, hogy a mögöttem lévő türelmetlen emberrel való interakciót kikerülendő, megyek egy kört a körforgóba, hogy elém kerüljön. Bélának (azt hiszem férfi volt), tegnap gurult el a gyógyszere. Szerintem már a 70-nél 70-et is nehezen bírta Venyim és a körforgók közt. Majd utána a körforgóknál a 30-nál 35-40-et (beismerem, hogy ott én is kicsit gyorsabban szoktam menni), és utána a 70/70-et megint nehezen...az itt következő körforgó előtt van a 60-as varázs tábla, amire le is lassítottam 60-ra, majd tovább lassítottam, mert nem 60-al szoktam bevenni körforgókat. Na ez volt az a pont, ahol elkezdett dudálni...akkor se fogok 60-al bemenni, ha dudálsz se...Úgyhogy mivel borítékolható volt, hogy ő előzgetni fog az Aldi előtt, úgy döntöttem, mind a kettőnket ettől megkímélem, mentem egy kört a körforgóban és mentem utána tovább. Amúgy is tartom, hogy az utána lévő 50-es táblánál már tényleg a haját tépte volna mögöttem XD

Más talán nem történt. Random kanyarodnak elém bátor emberek, és már majdnem eljutottam odáig, hogy dudálok, de inkább a csendesebb "nyádisszeretteparaszt" morgolódás maradt.

A hónapban tervezem, hogy a kocsi elmegy egy teljes átnézésre, mert jövő hónapba vezetéstechnikai tréningre tervezek menni, és jó lenne, ha előtte kapnék egy megerősítést, hogy a kocsi műszakilag rendben van, és rendetlenkedhetek vele a pályán majd XD

Kilométerbe a hónap: 538,4 km ;)

Áprilisba több lesz, mert tervezve van Kozármisleny biztosan, meg bármi is lehet ;)

Heti furcsaságok

 Na akkor sorba, csak mert már annyi minden történt aztán még csak Csütörtök van! Mi lesz itt még a héten :D

• Kedd:  Reggeles voltam, tehát 8-ra kell beérnem. Tök időben indultam, és a télben valahogy ennyien nem mászkáltak, most meg mégis sokan voltak. Továbbra is le volt "zárva" a kátyús út szakasz, bár érzésre valakinek teli lett vele a töke, és a táblát felrakta a járdára. Nem megoldás, de a tábla se volt az amúgy, és az még pluszba akadályozta is a közlekedést, mert egyrészt nem tudtad kikerülni a kátyút (illetve azt igen, de a következő 78-at nem), de át kellett menned a másik sávba, ami kanyar és egyéb miatt, egy elég forgalmas szakaszon, annyira nem egészséges. Mindegy is, azóta voltak javító emberek, valamit csináltak, de még nagyjából 76 kátyú megmaradt. De ami miatt a kedd fontos volt. Reggel megyek, valamit látok, hogy a dombon, tőlem balra ugrál a házak között. Először azt hittem vad nyulak, mert ugráltak - a nyúl ugrál no - de aztán ahogy figyeltem (és lassítottam, mert bocs de ami ott ugrál az elém is ugrálhat, nem próbálom ki 50-el milyen ez), akkor láttam, hogy két fiatal őzike (vagy szarvas....van különbség? :D) ugrált ott, és nagyjából amikor kis rés volt a forgalmon mert a másik oldalon se jöttek és még én se értem oda, tök bohón átugráltak előttem. Innen is, nagyon kedves tőlük, hogy amúgy nem akartak ismerkedni a kocsival. 
• Még mindig kedd, hazafelé beállt a forgalom, el vagyok szokva ettől, mostanában nem volt ennyi ember 4-kor na. Emellett még lemenőben a nap. Mit ne mondjak, szerintem tök jó dolog, hogy tudom, hogy hol lakom :D mert napszemüveg ide vagy oda, csilli-villi napsütés, kiégette a retinámat telibe. Hazaértem, felvettem anyumat és mentünk vissza, így még kipróbálhattam milyen amikor a visszapillantóba égeti ki a retinámat a nap. Elmentünk szervízbe, életembe először voltam ott (ma, kedden nem jutottam be, csak anyumat raktam le a szerelni valóval), na az egy keskeny utca körbe körbe lehet menni mert egyirányú és telibe parkolnak mindenhol (is). Na míg anyum elvitte a szerelőhöz a dagasztógépet addig  én köröztem. Amúgy élveztem, gyakoroltam, a "hogy ne menj neki parkoló kocsiknak" dolgot ;)
• És még mindig kedd. Jelzem, hogy be akarok jönni az utcába. Tudni kell, hogy ez nekem balra kanyar, tehát megkell mindenkit várni, aki keresztezni akarja az utam, de jobbra van 2 db utca is, és vannak emberek akik vagy nem használnak irányjelzőt, mert gondolják tudom mit akarnak, vagy használják, de már akkor amikor rájöttek, hogy nem tudom mit akarnak. Így volt ekkor is, mert állok, a másik sávba a másik és jelez balra...mondom, hát remek gyerek, mert 1. hátra már nem tudok menni, mert vannak mögöttem, el nem férsz. 2. ha előre megyek, én nem fogok bemenni az utcába. És mivel én konfliktus kerülő ember vagyok. Visszacsaptam az irányjelzőt, tovább mentem és kanyarodtam egy utcával odébb, de ilyenkor gondolkodóba esek, hogy miért nem jelez időbe. Akkor jóval előbb megállok és kanyarodhat nyugodtan. Komolyan oda egy rohadt körforgó kellene -.-
• Ja és még mindig kedd, gyalogos a zebránál, lassítok, megállok, a  fék úgy nyikorog karcoló akármilyen hangot adott, hogy ott ijedtem meg, hogy telibe elromlik nekem. Aztán kiderült, hogy jeges az út, mindenkinek ilyeneket csinál, mert mindenki aggódott, hogy elromlott a fékje. Amúgy tény, hogy beállva a parkolóba sokak éppen, hogy nem taknyoltak a jégen, én meg örültem, hogy elsőre sikerült beállnom.
• Szerda: Délutános voltam, reggel mentünk sebészetre. És mivel parkolni nem lehet, mert sokan voltak, így elmentem addig a könyvtárba, ledobáltam a cuccaimat, amik már nálam voltak, és elmentem elintézni a lottózót, azt irány vissza, addigra lett hely, be is tudtam parkolni, és mire beértem az épületbe anyukám végzett is. Igazándiból szerdán mondhatni, hogy minden eseménymentes volt, bár voltak érdekes emberek. Pl. a körforgót nagyjából egyenesnek levágó audis (fúj sztereotípia :D).
• Jah de szerdán volt, hogy ahogy mentünk a városba, építkezésre menő teherautók is mentek és az egyik már a faluba megelőzött a másik meg falun kívül, de míg nem előzött meg, addig telibe kaptam a reflektorát. 
• Csütörtök : Nézzük a mai nap jó oldalát. Nem sütött a nap! Na most, újabb kátyúk jelentek meg az útvonalamba és van egy  só(?) zsák is ami mintha minden nap kicsit kijjebb jönne, és lassan a sávban nagyon zavaró lesz. Lehet holnap megállok és beljebb rakom, mert tök életveszélyes. Mindegy. Reggel kátyúkat kerülgettem, de volt amit későn vettem észre. Nekem se esett jól, a kocsinak se. Ugye kerülgettem a pocsolyákat is, mert nem kell azokba belemenni. Odafelé, nagyjából a kátyú volt a legnagyobb bajom. Hazafelé, csomagot adtam fel, így egy utcával elébb jöttem be, hát 1. a buszmegálló ugye nincs messze tőle, és kocsi nem jött a buszra még szálltak, kanyarodok...azért elég közelről láttam a megindult buszt, nem hiszem, hogy egészséges volt a dolog. Persze már x méterre benn voltam, amikor elhaladt mögöttem, de na. Feladtam a csomagot, akkor utána elszoktam menni az utca végére, ott felmenni az összekötő utcán és úgy haza (mert most megint mentünk vissza így jobb irányba állva érkezni), soha ott ember nem járt, nem hogy kocsi. Na most igen. És az az utca nem két kocsira van kitalálva. A normális utcák se, nem hogy az összekötők. Ugye elsőbbségadási kötelezettségem lett volna, ha ő már ott lett volna és láttam volna de szerintem nagyjából erre az utcára egyszerre kanyarodtunk be a két végén, nagyjából mind a ketten azzal a 18-25km/h sebességünkkel. Rá kell jönnöm, hogy jó  a reflexem, meg az övé is, mert gyönyörűen mind a ketten kiirányítottuk magunkat az út oldalára, nem is találkoztunk közelről, de azért én gyorsan vissza is jöttem, mert azért állnak kocsik oldalt is. És azon gondolkodtam, hogy ha ilyen esetben egymásnak megyünk, akkor ki a hibás? Nem történt semmi, de na.
• Még mindig Csütörtök, felvettük az összes létező csomagot amit kellett, irány vissza a városba. Sötét-eső....gyalogos mibe lenne, ha nem feketébe. Egy volt, ahol bunkónak éreztem magam, hogy nem álltam meg, de még a másik oldalon volt, és mire láttam már max. vészfékezéssel, és mögöttem jöttek mindenki meglepődött volna. A másik gyalogos meg tök messze volt, de ő is feketébe. Aztán volt egy bácsi visszaverős cuccba,  ő meg nem a zebrán akart átmenni, úgyhogy így járt :D

Tehát tessék, még csak csütörtök van, azt annyi minden történt. Őzek, gyalogosok, eső, jég. És most azon gondolkodom, hogy mind a két oldalon van-e helyzetjelző a kocsin, vagy csak a balon, de gyanús, hogy mind a kettőn, de akkor kiégett, úgyhogy mehetek jövő héten szervízbe, hogy kicseréljék. Most épp a rendszámvilágítást nem láttam, hogy ég vagy nem, de holnap csekkolom újra. Végtére is, még úgyse égett ki sose égőm, csak az van, hogy mindig morcos vagyok, hogy mások fél lámpával közlekednek. Nekem legalább csak a kb. sose használt helyzetjelzőm nem olyan, mint szerintem kellene lennie.

 Még van...ha minden igaz 3 oda-vissza utam a városba a héten, remélem semmi izgi nem fog történni :D Semmi állat, meg hasonló. Bár cukik voltak, de na ^^

Vigyázzatok magatokra az utakon ^^

Hó, hó, hóóóóóóóóóóóóóóóó

 Helló mindenki!

Tehát megérkezett a tél. Őszinte leszek, amikor tanultam vezetni elméletileg tél volt. Akkor valahogy kimaradt a nagy hóban vezetés. Egyszer volt valami hószerű dolog, de őszintén eső is  a tanulásom alatt 1-2 alkalommal volt, nem hogy hó. Ellenben 4 vizsgából kettőn  havas-jeges volt az út, tehát azért találkoztam ilyenekkel ellenőrzött körülmények közt is, de nem túl sokat.

 Adott, hogy reggel átnéztem a kocsit, hogy minden benne legyen ami ahhoz kell, hogy el tudjak indulni, ha a hó úgy dönt, hogy esni fog. Anyukám a lelkemre kötötte, hogy a kislapátot (normális fém lapát csak a nyele kisebb, olyan kocsi kompakt), vigyem magammal, hátha ki kell ásni a kocsit (nem kellett).

Ellenőriztem, hogy van e jégoldóm, jégkaparóm, seprűm, mert ezek fontosak. Tervben volt, hogy berakom még a nyeles kefét(vagy mi a neve), amivel mosni szoktam a kocsit, mert hát egyrészt jobban le lehet vele szedni a tetőről a havat, meg kevésbé karistolja a felületet mint a cirokseprű. De elfelejtettem belerakni, mert hát ma ide-oda ingáztam a városba egyszer délelőtt, egyszer meg ugye mentem dolgozni.

 A tapasztalataim: nem takarítják annyira nagyon az utat, de valahogy amúgy ez nem volt zavaró. A parkolóba be és kiállás kicsit nehezebb, mert általánosságban nem arra akar menni a csúszós felületen a kocsi amerre te szeretnéd, no meg ugye, ha hó esett akkor az, hogy hol a vonal, az ilyen mitikus dolog - értsd ezt úgy, hogy tudjuk, hogy létezik, de senki se látja - .

De ennek ellenére meglehetősen könnyen parkoltam, majd inkább átálltam, mert a mellettem lévő meglehetősen közel volt a vonalhoz (akkor még látszott hol van). és volt elég hely, úgyhogy kerestem másikat. Tolatva álltam be, úgy, hogy amúgy jól hozzáférhető legyen a csomagtartóm. Megjegyezném reggel mindent a csomagtartó mélyéről, a tetejére raktam, amire szükségem lehetett, hogy ne este bszakodjak vele :D

Egyszer a délután folyamán kiszaladtam a cuccaimmal a kocsihoz, akkor már nem igen látszott a hótól, úgyhogy gyorsan lesepertem róla, majd mentem vissza dolgozni. Estére amúgy pont ugyanannyira behavazott. Beültem, indítottam, és elindítottam a fűtést, majd mentem körbe-körbe seprűvel majd amikor mindenhonnan lekerült a hó, akkor jégkaparóval, hogy az ablakokon kilátni is lehessen. Ahogy elnéztem egy csomó ember ezt a kört megspórolja...nekik elég, ha elől látnak. Vagy maximum elől és hátul. Az oldalsó ablakok smafuk...nekem meg belefért az időmbe. Addigra a szélvédőről amúgy tök szépen leolvadt a hó, meg hátulról is (nagyját természetesen leszedtem előre).

A hazafelé út nagyjából 35-40 km/h végsebességgel zajlott, talán egyszer mentem 43-al is...és megnyugtatott a tény, hogy...mindenki próbál messze lenni a másiktól és, hogy mindenkinek megfelel ez  a 30-40 km/h-rás tempó. Összességében nekem tetszett a haza út, igazándiból nem lett annyira gáz, mint ahogy számítottam rá. Csúszni nem csúsztam, a kormányzás néha kicsit több odafigyelést igényelt. No meg persze hazafelé mindenki csak tippelte, hogy hol a felező és hol az út széle, úgyhogy tök jó, hogy nem voltunk sokan mert  így elfértünk. Még pár hókotrós kör és igazándiból nem lesz árok oldalt azt gyanítom ^^ emlékeim szerint amúgy Nagyvenyimet előszeretettel zárja el a külvilágtól a hó...remélem azért már ilyen nem lesz. Holnap meg irány havat lapátolni. Amúgy az elmúlt napokban is folyton ezt csináltam, tekintve, hogy másképpen nem tudtam volna elhagyni az udvart. De mindig sikerült úgy, hogy a néha kisütő nap konkrétan fel is szárította a járdát és a hidat.

Meg kell jegyeznem, hogy félig téli gumim, félig négy évszakos szettem van (így vettem a kocsit), és állították, hogy ez nekem így jó...remélem, hogy nem fogom nagyon a hátrányát érezni a négy évszakos résznek.

Legyetek óvatosak, és inkább vezessetek lassan. Mindenkinek balesetmentes közlekedést kívánok!!

Havi és egyben éves zárás is

Ez még amikor fenn volt a T és egy másik T-s mellé tudtam
parkolni :D

 Először is Boldog új évet holnaptól ;)

Gondoltam, egy decemberi zárást és magát az éves zárást nem szedem szét, mert elfér ez egy posztban is. De mivel itt a december vége, hát kezdem ezzel. A hónapban 584 km-rt vezettem megközelítőleg. Viszont nem mentem sehova sem messzebb, maradtam a Dunaújváros-Nagyvenyim távnál, csak ezt meglehetősen sokszor tettem meg. Bevásárlás, orvos, fa szerzés miatt ;)

 És akkor jöjjön az évértékelő része a blogbejegyezésnek.

A jogosítványomat 2025.03.05-én szereztem meg, tehát nagyjából 9 és fél hónapja vezetek.

Erre jártam az országban:

1. Dunaújváros (muhaha a legtöbbet ide járok ;))
2. Cece
3. Kozármisleny
4. Pécs
5. Abaliget
6. Mezőfalva
7. Dinnyés
8. Székesfehérvár
9. Dunavecse
10. Kétbodony
11. Tápiószecső
12. Tóalmás
13. Hatvan
14. Szigetszentmiklós
15. Ráckeve
16. Visegrád
17. Gyula
18. Pusztaszabolcs
19. Százhalombatta
20. Velence
21. Stb. tuti egy csomó települést érintettem stb. ezek azok ahova direkt mentem ;)

Levezett km megközelítőleg (későn kezdtem írni) 13.495 km.

Dunaújvárosba járok a legtöbbet, itt is azért sikerült egy-két olyan helyre ellátogatnom, ahol még nem voltam, se tanuláskor se máskor. Sok helyen jártam városon belül, ahol amúgy is.  Kezdőként a belvároson át jártam dolgozni, aztán egy idő után váltottam a Kertváros felé menetre, ott valahogy kevesebb a kocsi, ellenben kivilágítatlan zebrák, és random emberek ott is vannak.

 Sokszor vittem utast, remélem jövőre is. Szívesen hazaviszek bárkit, aki arra lakik amerre amúgy is megyek, de megtanultam, hogy ők szóljanak, ha szükséges, ne én. Tudják, hogy merre járok, tudják, hogy nem zavar egy utas sem ;D

Ebben a 9 és fél hónapban, sokszor dudáltak rám, főleg az elejével, de még ma is. Pár napja a mögöttem lévőnek nem tetszett, hogy nem lendületből megyek a vakvilágba, hanem megállok és KÖRBENÉZEK mielőtt kihajtok a főútvonalra, mert ÉN nem szeretem, ha oldalba kapnak ;D

 Sokszor előztek meg, néha magam sem értem miért, mert a megengedett sebességgel megyek. Néha kanyarba, néha záróvonalon keresztül előzgetnek...hát ők tudják. Az egyetlen időszak amikor nem előztek az a "köd van az utat se látom" típusú napok voltak.

 Sokszor kellett fékeznek rosszul felmért szemben lévő előzés miatt (nem szeretek frontálisan se karambolozni...inkább lassítok, csak érj be a sávodba...). Sokszor előztem....TRAKTORT :D...kocsit keveset, mert elvagyok mögöttük is. ÉN sose sietek bárhová megyek is. Időbe képes vagyok elindulni és/vagy leszarom mikorra érek oda.

 Azt hiszem a legmesszebb utam Gyula volt. A legjobban várt Tápiószecső ;), és ahova már rutinból vezetek szinte az Cece.

Láttam úton szarvast, őzikét, kígyót és nyulat. Egyiket se ütöttem el, hála az égnek sosem akkor voltak ott amikor én csak kicsit korábban.

Túl van a kocsi az első olajcseréjén, fel lett töltve a legkondi, be lett állítva  a lámpája, ki lett cserélve az ablaktörlője és az ablakhúzó biszbasza. Szállított csirkéket, karácsonyfát, és volt nagyon megpakolva, és volt, hogy üresen vitt ide-oda.

 Utaztam sokat egyedül (dolgozni általában egyedül járok, kivéve, ha a venyimi kollégával egy műszakba kerülök). Sokszor utazom anyukámmal, nyaralni, vásárolni, orvoshoz, vonathoz (jövőre már Pusztaszabolcsig kocsival, hogy egyenest a délibe tudjunk a vonattal menni :O). Utaztam gyerekekkel a hátam mögött, hol eggyel, hol kettővel. Utaztunk hármasban, tesómmal, meg kettesben is.

Vezettem, napsütésben, borult időben, felhőszakadásban, ködben, hószállingózásba, hóesésben...

Parkoltam párhuzamosan és merőlegesen is. De 90%-ban jobbra hátra merőlegesen parkolok, kényelmi szempontból. Vannak napok amikor nem kell korrigálni, mert elsőre megy, a többi napon elszórakozom, mire szépen áll a kocsi ;)

 Összességében, nagyon szeretek vezetni, remélhetőleg jövőre is jó sok felé eljutok, rajtam nem múlik. Tervezem, hogy nyerek egy új kocsit ;) De elégedett vagyok a jelenlegivel is, már eléggé összeszoktunk, nem veszi zokon, ha néha bénázok. Látom, hogy fejlődtem, de azt is, hogy még annyi mindent nem tudok, és még annyi mindenben van hova fejlődni. És hát a dudálók leszarását még gyakorlom :D

Jövőévi terv a Vezetéstechnikai tréningre eljutni, ezt kértem 40. születésnapomra ;) Remélhetőleg ott is csuda sok jó információt kapok (amit remélem soha a büdös életbe nem kell majd használnom).

 Mindenkinek balesetmentes 2026-ot kívánok. 

Vigyázzatok magatokra az utakon, túl sok bolond jár ott is ;) 

Ünnepek közeledtével az utakon

 Mint az őrültek háza komolyan. De komolyan...

Sajnos járkálnunk kell ebben az időszakban is a városba, mert sebészetre megyünk, relatív minden nap. A kórház környéke amúgy eleve necces terep, mert parkolót azt ne akarj, mert mind foglalt, amúgy meg próbálj ne útba lenni. 
Tartom, hogy amúgy szerencsés vagyok, mert ma is nagyjából 3 perc várakozás után valaki elment és be tudtam parkolni. És míg vártam anyukámat, hogy végezzen a sebészeten, elmentem beváltani a kaparósainkat, és esélyt adni a lottón, a lottókat megvenni. Amúgy nagyjából addigra végeztem, mint anyukám (egész gyors volt).

 Ez idő alatt áthaladtam a városháza előtti úton, és megcsodálhattam, hogy hányféle duda hang van, hányan anyáznak, és hányan mennek bele abba a kereszteződésbe, amit már akkor tudott, hogy nem tudja elhagyni, amikor sebességbe rakta a kocsit.  Ebből okulva, inkább tettem egy kerülőt a városban, kicsit hosszabb, de szerintem sokkal nyugodtabb és sokkal kellemesebb és gördülékenyebb volt így. Kíváncsi leszek holnap mi lesz az utakon...remélem kevesebb ember.

 Amit ilyenkor tapasztalok megfigyelőként:

• a gyalogosok nem foglalkoznak azzal, hogy amúgy 20 méterenként van zebra, ők random "átszaladnak" az úton. Te meg ne üsd őket el...
• A kresz és az elsőbbség kérdése "rugalmasan" értelmezhető: Értsd ezt úgy, hogy nekem van elsőbbségem, de ő azért kijön elém...mert ő csak így döntött, de ha én nekimennék, én vagyok a bunkó. Ma kerülgettünk kocsikat, akik annyira nem tökösek, hogy kivágjanak eléd, de  annyira bunkók, hogy azért félig a sávodba legyenek, hogy amúgy ne legyen már neked egyszerű dolgod.
• Ha te beakarod tartani a szabályokat megnyomják a dudát, hogy menjé már. Kórháztól kifelé, stop tábla, meg zebra is. Meg is álltam, jelzem, hogy amúgy majd jobbra megyek. Bicajos leszáll a bicajról, befordul...én várom, hogy akkor menjen át...meg se mozdul, erre rám dudálnak. Magamtól is mentem volna, de vártam, hogy Lujza (mert nő volt), most akkor elindul, vagy örökre ott marad....

Amúgy a Kórháznál azt tapasztaltuk, hogy nincsenek kevesebben, csak mert 22-e van. Csak azok akik ott vannak sokkal türelmetlenebbek. Remélem holnap dél tájékán nem lesznek ennyien, már csak az menjen arra, akinek tényleg van nyűgje.

Amúgy a boltok....Aldiba mentünk, mert 3 dolog még kellett, de ránk bámultak, amikor az út közepén lerakott vásárlós szutykot arrébb raktuk, mert így nem lehet a pénztárhoz menni. És nem, ha nem vagy ott, akkor a dolgod se legyen ott. A parkolóban meg, a kocsiból kiszállva az embereket megszállja a szentlélek és andalognak..bele a vakvilágba. Jah, hogy ott út van és mennek a kocsik, az nem baaaaaaaaaaaaj :D

 Amúgy amikor jöttünk a városba, nagyjából 4-5 tanuló kocsi ment vizsgahelyszínre. Húúúú...na akik ma vizsgáztak, és sikerült azoknak gratula, mert minden elmebeteg az utakon volt gyalog-kocsival-rollerrel-bicajjal...mindenneeeeel :D

 Tehát, legyünk türelmesebbek, meg mondjuk mérjük fel, hogy "oda nem megyek, mert nem jutok már át", akkor ne menj. És a mögötted lévő, meg ne dudálgasson, mert ő "én átfértem volna" elvet vallja... tüüüüüreeeeleeeem!

Mindenki vigyázzon az utakon, több és sűrűbb töménységben vannak ideges emberek most volán mögött (is), legalább ti legyetek türelmesek. Én tök türelmes voltam. Párszor megjegyeztem ugyan, hogy "az a rohadt index is dísznek van mi???" ...mert nem mindenki használja...

Vezetés ködben - még mindig

 Tudom, tudom, mindenki észrevette, hogy köd van hetek óta. De ma jött fel témának a piac felé vezetve, hogy mekkora a köd, és hogy mennyire nem lehet látni. És eszembe jutott, hogy amikor én tavaly ilyen tájt tanultam vezetni, egyáltalán nem volt köd. Soha. Mármint....soha, soha... tehát idén jóval ködösebb az évünk. És el is gondolkodtam, hogy aki most tanul vezetni annak milyen jó, mert ellenőrzött körülmények között tapasztalja meg, hogy mekkora "jó" vezetni ködben ;)

Amúgy, így, hogy hetek óta hol köd van, hol nincs, de akkor sincs szép idő már kezdem megszokni ezt az időjárást. Megszokni, nem megszeretni. Megvan a varázsa a dolognak. Például, nem igazán tudsz gyorsan menni, viszont ez általában a többieket sem zavarja, mert ők sem. 

 Nekünk, ahogy a városból jövünk Venyimre, ugye kanyarok, körforgók (egymás hegyin hátán), és a ködben elértük azt a szintet...hogy azért megyünk nagyjából a 70-es táblánál 45-el...mert nem tudja senki, hogy mikor jön a kanyar, mert annyit se látunk előre. Ez így este, reggel azért jobb ott...valamennyit lát az ember. Távolsági...hagyjuk....akkor a "kicsit semmit nem látok" helyett "oh mi ez a rohadt nagy áthatolhatatlan tejfehér köd" van :D. Ködlámpa: öööö, van a kocsin, valamikor találkoztam vele, egyszer működtettem is, aztán...pont ugyanúgy semmit nem lehet látni, úgyhogy elvetettem egyelőre a használatát. Feltehetően nem olyan köd van, aminél hatásos. Plusz folyamat szembejön velem mindenféle videó, hogy ne használjuk mert kiégetjük a mögöttünk lévő szemét stb. Úgyhogy elengedtem a dolgot, a tompitottal/távolságival elég jól lehet látni este is, amikor köd van akkor meg igazándiból az van, hogy "tudom hol lakom" :D ...maradjunk az úton és egyszer majd ismerős lesz a határ.

Este amúgy csak azért nem szeretek vezetni, mert valahogy mindig kerül mögém valaki aki, annyira nem tökös, hogy megelőzzön, de annyira paraszt, hogy a seggembe legyen és kiégesse a retinámat...miatta már többször gondoltam arra, hogy megyek egy kört a körforgóban (az egyikbe a 6 közül XD), és így mögé kerülök...de az van, hogy én ennél jobban akarok minél hamarabb lekerülni az útról és haza érni, mint, hogy bohóckodjak :D

Vigyázzatok magatokra, vezessetek óvatosan! Mert mindenkit haza várnak.

U.I.: A héten láttam a városban egy rolleres gyereket este, égősorral felcicomázott rollerrel. Azt kell mondanom, hogy amúgy tök jó, mert őt legalább látom messziről. A héten volt gyerek aki kirohant a zebrára majd a felénél visszarohant anyukája mögötte rohant, mindezt, este, sötét ruhába. Nem mondom, hogy nem néztem ferde szemmel rájuk. De amúgy a heti vezetésem zökkenőmentes volt. Sokat ugyan nem vezettem, melóba meg vissza, sebészetre, piacra, MÉH telepre. Ismerkedtem kicsit a várossal, jövő héten meg irány fát venni o.O :) Remélhetőleg belefér a kocsiba, ezzel még nem hoztam fát...tavaly még barátnőm hasonló méretekkel és színnel ellátott Suzukijával vettünk fát ;)

Novemberi zárás

 Sziasztok, hát eljött a November vége is :)
Ez az a hónap, amikor relatíve minden nap vezettem, ha leosztom az utak számát akkor mindenképpen. Párszor volt olyan nap, hogy a városba be majd haza, majd be és haza, tehát többszörösen tettem meg utakat, de ez már csak így van. A hónap elején érkeztünk haza Gyuláról, ez a táv ami erősen megdobja amúgy a havi vezetést, mert amúgy csak  a munkába járás lett volna.

Kilométer ügyileg 693 kilométert tettem meg a hónapban + kb 10-15 biztos, amikor városon belül is ide-oda csalingáztam, de általában az oda és a vissza utat is 9 km-nek számolom, mert bár be lehet jutni a 7.7 km-res távon (ezt fizeti a munkahelyem), ritkán használom azt az útvonalat. Tekintve, hogy reggeles héten a reggelem és a délutánom is a csúcsforgalmat érinti és az ember olyankor nem szívesen jár azon a bizonyos rövidebb úton. Plusz amúgy már megszoktam a körforgókat és hiányoznának. Ha elkezdik majd a felújítást, úgyse lesz opcionális merre megyek :P

 A hónapban volt ugye 2 szerviz is, kicseréltek mindent. Azóta szipi-szupi a kocsi. Sokat vezetek este, este....inkább mondom azt, hogy sötétben, mert 4-kor rohadtul nincs este, ellenben sötét igen. A hónapban volt köd, ködszitálás, eső, és verőfényes napsütés is, tehát igazándiból nem panaszkodhatunk a "vezess változatos körülmények közt" tervem teljesen jól működik.

 A hónapban 1-szer volt olyan, hogy majdnem végig egyedül mentem az úton, megjegyezném felbecsülhetetlen érzés, hogy nem égetik ki a retinádat se elölről se a hátsó mögötted, aki a seggedbe mászik, de azért megelőzni már nem akar...

 A hónapban 1-szer dudáltak rám, körforgónál megálltam, mert úgy ítéltem, hogy nem vágok az érkező elé, és a mögöttem lévő úgy gondolta, hogy de igenis kellett volna. Érdekes mód ez a dudálás már nem érintett meg, régen jobban magamra vettem, remélem kinőttem azt, hogy lelki beteg leszek, ha rám dudálnak...még nem, de ez tényleg vállvonás meg "akkor se megyek, de lehet leugrom a kuplungról és lefulladok, hogy szívjál" gondolatot ébresztett csak bennem XD - nem, nem ugrottam le a kuplungról és nem fulladtam le, de azért gondoltam rá.

A hónapban Először és 1-szer parkoltam, balra, hátra merőlegesen. Nem nagy dolog, tudom, biztos sooookan sokszor parkolnak így, nem szoktam balra tolatva parkolni, de most egy hely volt, és kiállni utálok tolatva, úgyhogy kipróbáltam. Elsőre ment, úgyhogy boldogság ;)

Hát a hónapban kb. ennyi minden történt. Többször bámultam zebrát este, hogy ne csapjak el senkit (nem csaptam el senkit :P). És többször intettem gyalogosnak, hogy bocsi, mert már nem nagyon tudtam volna kellemesen megállni, de amúgy ő meg még a zebra átellenes végében épp lelépett, tehát nem aggattam, de na...szeretek előzékenyen megállni meg minden. Többször jöttek a seggembe haladva....nem viccesek :P És kétszer sikerült végig tanuló vezető mögött mennem (én tökre élveztem) a mögöttem lévők meg nem értették a két körforgó közt miért megyünk tényleg 30-al...nem szokott ott senki 30-al menni 30-as tábla ide vagy oda...na de ugye a tanuló igen, ha ő igen akkor mindenki is ;) Amúgy tök lassúnak hat....és én szívesen tartanám be mindig de olyankor olyan mintha rám mászna a mögöttem lévő o.O

Tervek Decemberre? Ha nem esik ónos eső, akkor marad a kocsival járás. Jövő héten tervezünk Abaligetre menni, majd másnap hazajönni, de amúgy igazán nagy utat nem tervezünk a hónapba. Egyszer megyünk Bp-re, de csak a városi állomásig kocsival :P Bocsi Bp-t egyelőre még mindig elkerülném....valahogy taszít a gondolat, hogy ott vezessek.

Esőben, ködben az utakon - friss jogsival

 Gondolom, mindenki észrevette, hogy itt az ősz. Vele együtt a 4-kor is már sötét van időszak és a "leszáll a köd ne lássá semmit" időszak is. Na most, holnap viszem a kocsit szervízbe, és be lesz állítva a lámpa (mert szerintem az úton kívül mindent jobban látok), úgyhogy remélem holnap már jobb lesz este ködbe hazavezetni.

A köddel a héten ilyen élményeim voltak:

• Köd van, nem kell napszemüveg - egy francokat nem. Mint kiderült hétfőn(?), Nagyvenyimen köd van, a város felé napsütéses köd, tehát átsüt a ködön, és a városba meg a "megvakulsz napsütés féle". Amúgy elgondolkodtam, hogy félre állok, míg szemüveget cserélek, de hála az égnek senki se volt mögöttem és éppen sikerült piros lámpát kapni, úgyhogy volt idő cserélni szemüveget, míg nem fordultam telibe a nap felé a kocsival.
• Köd van, az emberek óvatosabbak - jah...jah nem: Én megtanultam, magamtól, hogy napközben ködbe ne legyél fehérbe, este meg ne öltözz halálnak, mert rohadt mód nem látszol. Na most, mint kiderült, ez az emberek nagy részének nincs benn az alap oktatásában. Én amúgy nap közben, ha bicajjal vagy gyalog megyek valahova akkor sötét kabátba, este meg fehérbe. Na most, tegnap volt, hogy fekete ruhás fekete háttérrel totál nem látszottak. Nem, nem csaptam el őket, csak csúnyán néztek, hogy nem kaptak elsőbbséget a körforgós zebránál. De azaz igazság, hogy mögöttem lévő megadta, ellenben túl közel jött hozzám (én így gondolom), hogy biztonsággal megállhattam volna. Nem vagyok rá büszke, szívem szerint minden gyalogost átengednék, de van az az érzés, hogy "ha megállsz, beléd jönnek" és ez ilyen volt + sötét.
• Köd és a hülye állatok - Mármint tényleg állatok: Az Aldinál rohant át a nagy fehér tejmasszából az út egyik oldaláról a másikra egy macska. Hogy én, milyen cifrán tudok káromkodni...tök megijedtem, mert totál nem számítottam holmi fekete-fehér macskára csak úgy előttem. Nem, őt se csaptam el, túlélte, de elhordtam mindennek is!
• Köd - követési távolság: Jó és rossz példát is tapasztaltam. Voltak a seggembe, mert nem tetszik neki, hogy 70-es táblánál 60-al megyek, úgy hogy hol látom az utat, hol nem, hol totál fél métert se hol a faluig ellátok ezek váltakozásában. Ez amúgy azért "vicces", mert a reflektort se kapcsolja le, mert büdös bunkó. Tehát ha  a köd miatt láttam volna, akkor ő lazába égeti ki a szemem. Tegnap azért annyira nem bírta már mögöttem, hogy meg is előzött. Sajnálom 8 hónapos jogsival, nem fogok ködben-csúszós úton csak mert mehetnék 70-el 70-el menni. Mert nekem az még nem biztonságos. Lehet, hogy majd x éves jogsival, már csukott szemmel vezetek haza, mert annyira érzek mindent. De jelenleg nekem elég egy nehezítő körülmény, és a héten általában 3 volt mindig egyszerre (sötét, köd, ködszitálás). Viszont nappal amúgy olyan mintha, sokkal jobban betartanák azt, hogy időjárásnak megfelelően távolabb vagyunk egymástól - vagy szimplán amikor mentem a nyüvek nem jött XD
• Köd meg a lámpák: a legzavaróbb a rohadt elektromos roller, hülye led lámpája ami rosszabb, mint a kocsik távolsági fényszórója, mert konkrétan azt látod, hogy a "sötétben mozog valami ami kiégeti a retinád"....élmény, amikor három rolleres megy szemből neked, azt se tudtam hirtelen 1. mi az, 2. a járdán vagy az úton van...komolyan, ez sötétben totál összezavaró. Csak száguld feléd a fény :D
• Köd + sötét: Amikor egyedül vagyok az utakon. Van ilyen útszakasz, hogy ép szembe se jönnek mögöttem sem senki és macska se fut át előttem. A tejköd, ami ma volt, az parás, mert nagyjából semmit nem látni, mintha jó tömény füst lenne. A pár napja lévő hol van köd hol nincs, meg valahol amúgy tök hangulatos. 

Szeretem amúgy megfigyelni este is a környezetet, ugye ilyenkor extrán mindent figyelnem kell, mert nem túl széles a város-falu közti út, és azért lesodródni se szeretne az ember, pláne este, így azért forgatom eleget a fejem. De továbbra is nappal jobb vezetni, több dolgot lehet alapból látni. De megszokható ez az este+köd dolog is. Nem a kedvencem az biztos, és én se vagyok mindenki kedvence mert megfontoltan, van ahol 70 helyett 56-al megyek, de bocs az utat se látom rendesen, azt se hogy hová tűnt előlem a másik és nem akarok senkibe se belerongyolni. Így is hétfőn helyszínelés volt az utcánktól nem messze, elektromos bicajost ütöttek el...na az ilyet szeretném elkerülni. És igen, én este és rossz időjárási viszonyokba igenis megfontoltabb vagyok...oké amúgy is.

Vigyázzatok magatokra. Vezessetek óvatosan! Mert mindenkit haza várnak :) (induljatok időbe, a héten én is mindig hamarabb megyek, mert igenis egy dolgot nem akarok...kapkodva vezetni.)

Vezetés sötétben - illetve lenyugvó nap sugaraiban

 Hát, eljött a pillanat, amit az emberek egy része nem szeret, hamar sötétedik. Amúgy én sem szeretem, mert ezer dolga lenne az embernek, és így igazándiból fél hétkor már...tök sötét van, ilyenkor mégis mit csinálhat az ember? Bármit, ami nem kinn van, de a kinti dolgok így máskorra halasztódnak.

 Vezetésnél amúgy van nálam egy 5-ös lista amikor nem vagyok annyira boldog a volánnál, sem annyira magabiztos.

• Felkelő napba, arra vezetni, ahol felkel, tehát totálba az arcodba süt (van napszemüvegem, vezetéshez dedikáltan csináltatva lett, mert a sötétedő napszemüvegem, a szélvédő UV védelme miatt elfelejtett sötétedni...de napszemüvegbe is szar szembe a nappal menni XD)
• Lemenő napba, arra vezetni, amerre lemegy, tehát totál az arcodba süt
• Nagy szélben vezetni, mert nem elég nehéz a kocsim, tehát azért na,...megérzem, amikor úgy kicsit arrébb sodor az úton, és nem poén.
• Esős időben, havas időben + extrának választható ez estével vagy szikrázó napsütéssel kombinált változata
• A se nem este se nem nappal közötti idő. Amikor nem süt a nap már annyira, de annyira még pont, hogy amúgy kellemetlen legyen, és nem azért mert az arcodba vág  a nap, hanem mert elmosódnak a kontúrok. És bár sötétedik, de még mindenki az úton van, mert amúgy még rohadtul nincs este :D

Merthogy, amúgy este nem sokan vannak az utakon, viszont 6-kor amikor végzem, és mondjuk negyed órával később, amikor elindulok haza, akkor még mindenki az úton van. Igen, rájöttem, hogy a visszapillantót (belső), ilyenkor állítsam át azzal a pöcökkel (nem tudom mi a neve :D), hogy ne égjen ki a retinám a mögöttem lévő kocsik miatt, de ettől még pont nem komfortos. És igen megtanultam, hogy ne nézzek a szembe jövő sávban lévő reflektorokba, mert kiég a retinám, de néha azért sikerül így is.

 Nem mondom, hogy száguldozom ebben az időszakba, próbálom a sávomat és a sebességemet is stabilan tartani. Gyakorlás kérdése, meglesz. Tudni kell, hogy pont ahol járok haza, olyan telibe keskeny a sáv, hogy azért olyan nagyon nem kényelme a dolog, pláne este, mert közel van a jobb szél és könnyen le lehet sodródni. Úgyhogy azért próbálok középen maradni a sávomba, nem akadályozni senkit, és szemmel tartani mindent (nem a reflektorokat), mert azért itt is eléd jöhet bármi (állat). A városi szakaszban meg a legtöbb zebra amit keresztezek, az lámpa nélküli, úgyhogy ott extra ráfigyelés kell most már, mert hát mindenki sötétben van, sötét ruhával... jah, ne is mondjátok. Sosem gondolkodtam gyalogosként azon, hogy relatíve ez ilyen öngyilkos hajlam lehet a sötét kabát-ruha kombó. (amúgy fehér kabátom volt, messziről világítottam mindig XD).

 És várom, hogy amikor hazafelé megyek, tök sötét legyen. Komolyan ez a szürkület dolog teljesen komforttalan dolog. Akkor legyen rendes sötét. Amikor meglett a jogsi még "tél" volt, úgyhogy az első pár hetembe teljes sötétbe mentem haza, komolyan sokkal komfortosabb, mint a szürkület.

 Viszont rájöttünk, hogy a kocsibeállónak kellene valami fény forrás, mert tolatva beállva a nagy büdös sötét udvarba, kiszállni a nagy sötétbe, annyira nem kellemes. Úgyhogy majd szerválunk valami fényforrást, hogy abba a kb. 5 percbe, míg megérkezem, addig ne legyen tök sötét.

 És igen az 5-ös listámból, a legjobban a jelenlegi időszakot nem szeretem. A napsütés, bár zavaró, de már elég sokat vezettem nappal szembe/oldalba és jól kezeltem. A lemenő nappal sincs akkora gondom, de azért nem a kedvencem, bár felénk ilyenkor gyönyörű felhők vannak. Eső-hó - az eső részt már megszoktam, nem szeretek esőbe (ilyen rád ömlik a fél Duna típusú esőbe) vezetni, de kisebb zivatarokkal nincs gondom. Megtanultam, ilyenkor lassabb legyek, ügyeljek mindenre, hagyjak nagyobb követési távolságot. Hó .  . . hát friss jogsisan vezettem hóban...de az se volt túl nagy, majd meglátjuk. Ónos esős időszakban meg nem vezetek. (ezt eldöntöttem, még jogsi előtt, hogy nem. Nem hiányzik a csúszkálás, és hasonlók, ha nem muszáj akkor nem fogok olyankor vezetni.)

Tehát, jelenleg szokom ezt a szürkületi dolgot, elképzelem, hogy mögöttem mit tapasztal aki jön, hogy kicsit kilengek, de sávban maradok. Sokszor gondolkodom amúgy, mit gondolhatnak a többiek, de feltehetően a legtöbb ember mögöttem pont leszarja mit csinálok, csak menjek és ne legyen gond.

 Tök nem a témához, de mai kedvencem: Két körforgó közt 30-as tábla, záróvonal, és BÉLA,  fekete autójával konkrétan szerintem fél méterre tőlem ment és nézelődött, hogy megelőz. Ezzel rákényszerítve engem, hogy amúgy 35-40-el menjek itt, mert van az a "nem vagy komfortos a közelségeddel" érzés, amikor na...és amúgy nem-nem előzött meg utána ott se a körforgó után, amikor megtehette volna, úgyhogy nem tudom ott mi baja volt -.-"

Vezessetek óvatosan, időjárásnak megfelelően. Mert mindenkit haza várnak!!

Járjuk az országot - Abaliget

 

Tovább folytatódik a "járjuk be az országot" programjaim. Avagy oda-vissza a távot levezetni egy nap, gyakorlás ;)

Útvonalterv: Nagyvenyim - Cece - Dombóvár  - Abaliget - Nagyvenyim

Megtett km: hozzávetőleg 265

A cél az volt, hogy tesómékhoz eljussunk, vigyünk mindenféle virágot (levendulát), lássuk őket, kicsit együtt legyünk aztán irány haza, mielőtt besötétedik.

 Kilométer ügyileg amúgy, nagyjából  hasonló volt az út, mint egy héttel előtte Kozármisleny, viszont sokkal kanyargósabb, legalábbis érzésre, több volt a "nem egyenes" útszakasz benne, mint a másikban. Rá kellett arra is jönnünk, főleg odafelé, hogy elkezdődött az őszi "szántunk-vetünk-aratunk" szentháromság, ebből adódóan egyetlen egy hátránya van agrár területek mellett elhaladni, az, hogy oda a gépeknek is el kell jutnia, és azok a bizonyos gépek hétvégén is dolgoznak. Hisz ebben a szakmában, ebben az időszakban a "hétvége" feltehetően egy mitikus idő csak. Nos, azt hiszem 4  magokat szállító lassú járművel találkoztam szemből, és 3-al a saját sávomba. 2 megelőzése nem volt annyira gáz, jókor voltak jó helyen, a kevés egyenes szakasz egyikéhez közel, tehát nem kellett sok idő, és tádám megelőzted. De aztán volt egy, ami nehéz szülés volt. Tudni kell, az 1.0-ás kis Toyotám nem arról híres, hogy ő olyan kis "vadállat", és hipp-hopp megelőz bárkit, és tudni kell, 7 hónapos jogsival én se előzgetek mindenkit csak úgy brahiból. Na most a magokat szállító cucc ment előttünk. Ugye, ha én egy lassú jármű mögött vagyok, nem túl egyenes úton, akkor már azért komoly akadály vagyunk. Egymagában nem, de egy kocsival maga mögött halmozottan hátrányt jelent. Így tiszta sor volt, nem maradok mögötte...aha. Folyton jöttek szemből, jött kanyar, nem belátható, nem indulsz el. Egyszer kijebb jöttem nézelődni, de no, jöttek szembe. Meglehetősen közelről láttam a megelőzendő cuccmák kerekét (igen...követési távolság...az ott nem volt túl ideális). Két-három kitekintés és kb, érzésre 10-15 perc kellett, hogy végre annyi utat belássak amennyi szerintem kell, és az nem emelkedő, és ne jöjjenek szembe. De meglett. Anyum ott mondta mellettem, hogy nyoooooooooooooooomd a gázt ;D És igen, vissza kapcsoltam, hogy nagyobb gyorsulásunk legyen, de na....nem erre találtak ki minket a kocsival. De semmi gond nem volt.

 Dombóváron elmentünk csapot venni, aztán keveregtünk kicsit, hogy kijussunk Dombóvárról, félre informálásból megnéztünk egy parkolót. Ez a kanyarodj balra...az volt az első no ;) De amúgy minden egyéb zökkenő nélkül vettük az oda utat. Ott átpakoltunk a kocsikból, kipakoltuk amit hoztunk. Én vigyáztam a gyerekekre és ügyeltem a kenyér-ebéd főzést, míg anyumék bementek Pécsre stb. Unokahúgomnak vittem két könyvtári könyvet...hát a várakozásba ki is olvasta, hozhattam is vissza :D Mondom, már megérte elhozni ;) Imádom, hogy ennyire szeret olvasni. Ebéd után még ejtőztünk kicsit, megnéztük mennyit változott tesómék udvara, meg a ház, aztán indultunk haza. A haza út vicces volt. Voltak amúgy haza tartó lassú járművek, de kevés. Világos volt még, szerintem, amíg tudtak maradtak a földeken. Kétszer-háromszor jegyeztem meg anyukámnak, hogy "neki nem ég a lámpája"...nem mindenkinek ég, meg van akinek csak az egyik, ilyet is láttunk. Aztán félre állítottak minket és életemben először végre igazoltattak ;) Tudom-tudom ennek nem mindenki örül látványosan, de én igen ;). Aztán két településsel odébb félre állítottak, mert szüreti felvonulás volt és azt hiszem utána már semmi izgi nem történt. Végül leszavaztuk a tankolást, átraktuk hétfőre, amikor úgyis ismét ide-oda csavarogtunk a környéken, mert már nagyon haza akartunk érni :D

 Kicsit fárasztóbbnak éreztem, mint a Kozármislenyi kiruccanást, de nem volt gond. Néha cserélgetni kellett út közben a szemüveget, mert hol kisütött a nap, hol meg sötét lett. Hála az égnek állatokkal nem találkoztunk az úton, de amúgy erre extrán figyeltem, mert hát ki tudja, bárhonnan előbukkanhatnak ;)

Eső az utakon - Dunaújváros elárasztva

 Úgy hozta tegnap az idő, hogy nem volt opcionális, hogy a legnagyobb esőbe vezetek-e vagy sem. Akkor ment tesóm vonatja, hát akkor nincs választás útnak indulunk. Az utca végére,  a kocsi teljesen bepárásodott, úgyhogy, kihasználva a Stop táblát, gyorsan hűtésről fűtésre kapcsoltunk, és hála az égnek pont jöttek annyian, hogy mire mehettem már 85%-ban láttam az utat, mire felgyorsultam, már teljesen tiszta volt. Mármint a párától, az eső ömlött, úgyhogy végül a 70-es helyeken se mentem szerintem 60-nál többel. De hála az égnek ez senkit se zavart. 

 Kerülgettük a pocsojákat (mindenki), és próbáltuk elkerülni a nagyobb vizeket. Nekem eleve kicsi kocsi, nem is túl magasan van az alja, úgyhogy extrán nem akartam pancsolni egy nagyobb tó méretű vízbe. Amikor kiraktuk tesómat, az volt az alap koncepció, hogy mivel félig van a tank és nincs messze a benzinkút, hát tankoljunk. 

 El is indultunk, körforgó, egy bácsi konkrétan elém "sorolt" a körforgóba, mert nem tudom miért hitte, hogy kimegyek. Nem utaltam rá semmivel sem. És amúgy életemben először, gondolkodtam rajta, hogy rádudálok, mert akkora nagy f***nak tartom. De nem. Mindegy, mentünk, kövi körforgó...és gyanúsan sokan álltak ott a mi sávunkba és gyanúsan senki nem jött szembe. Végül a "drága" és "kedves" kocsis aki elém "sorolt" megfordult és elment. Tekintsünk el a záróvonaltól, van az a helyzet amikor az ...nem számít. Végül még egy kocsi az elején a sornak megfordult...és akkor döntöttem úgy, hogy hát, akkor nem megyünk tankolni. Úgyhogy amikor épp aki már megfordult elment, akkor kicsaptam az irányjelzőt, körbe néztem, és bemutattam milyen csini y-t tudok csinálni, és amikor éppen váltottam (és körbe néztem újra), láttam, hogy így döntött kb. mindenki is. 

 A pozitív élmény amúgy az volt, hogy borzalmasan türelmesek voltak az emberek. Látták, hogy te fordulsz, akkor aki tudott előre ment, aki tudott hátra, még nagyobb helyet biztosítva a kocsiknak (nálam ennek nem volt különösebb értelme, kicsi kocsi vagyok, de voltak nagyobb kocsik, ők így azért könnyebben). A körforgóba behajtók meg konstatálták, hogy "arra nincs út" úgyhogy már mentek is másfelé.

Lopott kép, na tehát...nem volt út :D

A negatív élmény, a kocsis aki elém rakta magát , és szerencséje, hogy amúgy egyrészt nem száguldozok körforgóba, másrészt, látom, hogy hülye...és ezért gyorsan tudok féket nyomni. De mondom...azért  gondolkodtam a dudán.

 Az eső "hála az égnek", hazafelé is telibe kapott minket. Akkor egy buszos volt megsértődve, hogy előtte vagyok a körforgóba (ugyanazt szerette volna, mint a csávó, aki elém vágott, csak rájött, hogy ő busz, úgyhogy feltehetően a már a körforgóban forgó elé azért nem húzta ki a járgányt...de amúgy lendületbe volt...)

Az udvarba állás részben könnyebb volt, mert újra van kamerám ;), részben nehéz, mert az instruktoromat lekötötte a kutya, aki be volt sz*rva az esőtől és nem hagyta magát megkötni, úgyhogy így életem leglassabb beparkolása volt. + eláztam, mert ha felhúzom az ablakot nem hallom anyum, ha lehúzom bezuhog az eső -.-

Fél éve az utakon, tapasztalatok és hasonlók...

Helló Mindenki!

Aki még a jogsi megszerzés fázisában van, annak hajrá ;) menni fog, ne adjátok fel, menni fog. Arra gondoltam, hogy összeszedem az elmúlt fél év tapasztalatait, hátha valakinek segít. Vagy legalábbis nekem majd később jól fog jönni ;)

2025.03.05-én 9.30-kor megkezdtem a 4. vizsgámat. Addig levezettem 956 km-rt, és 64 órát. Az E-titán rendszer szerint 67-et, de 3 az, csak a „oktatókeresési” fázisom volt. A valós vezetés az 64 óra.

Az első három vizsgám, mind tanított dolgokat, az első azt, hogy ne kapkodjak, és az oktatómnak megtanította, hogy jobban bízzon bennem. A második megtanította, hogy ha eltévedek, képes vagyok bepánikolni(de így is a tábláknak megfelelően közlekedni), és stressz alatt nem megy a számolás…a harmadik vizsgám top mondata „Merre nézzünk, ha tolatunk?” ha 100-szor nem hallottam, akkor egyszer sem. Itt is üzenem a vizsgabiztosomnak, hogy megtanultam ;) A vizsgák közt vett (az 1 és a 4- között), nagyjából 10 óra megtanított arra, hogy nem szeretem a körforgókat, de a város, nagyjából abból áll. Elmentünk mindenhova ahol eltévedhetek, másik irányból, hogy „Ha eltévedsz, ne ess pánikba” és persze eljött az a pillanat, amikor én is és az oktató is tudta, hogy „végeztünk, most már menni fog a vizsga is”. Komolyan volt egy „aha” pillanat az utolsó órán, amikor átkattant a dolog, hogy „de tudok vezetni, tényleg”.

4 vizsgából 2-ön hangzott el, hogy „jól kezeli a kocsit, szépen vezet”, majd a 3.-on, hogy „csak önbizalmat valahonnan szerezzen”…4. vizsgára meglett azaz önbizalom, ami hozzásegített a sikerességhez.

2025.03.06-án 10.30-kor életemben először egyedül ültem a kocsimban, úgy hogy el is hagytam az udvart (tolatni, meg hasonlót addig is gyakoroltam az udvarban), és elmentem dolgozni. Lefulladtam az utca végén, de ezzel az egy lefulladással abszolváltam az utat. Próbáltam rájönni, merre járjak dolgozni, melyik a rövid, melyik a „kedvesebb”, és „tanulóbarátabb” út. Így a belvároson keresztül napi 16 körforgóval járkáltam dolgozni. Az első nap, első lefulladás után jött, hogy „ugrál a kocsi” – szarul váltasz, „lefullad” – többször, komolyan, első nap csodálom, hogy egyszer csak :D…

Ez itt a fennakadás..

Ekkor még „tél” volt, tehát sötétben jöttem haza mindig. 3 napos jogsival hóviharban jöhettem haza, sötétben. Nem élveztem túlzottan, de megnyugtatott, hogy más se és más se megy gyorsan. Kb. egy hetes jogsival fennakadtam a hidunkon, úgy kellett emelővel leszedni és kihúzni a szomszédnak. Már majdnem hívtunk autómentőt. Ugyanezen a héten hazajöttem helyzetjelzővel (sötétben), és nem értettem miért villognak meg dudálnak… amúgy láttam, nem sokat, de láttam – és megjegyezném, egy jelzés van a helyzetjelzőre a kocsin és a tompítottra, ha nem figyeli az ember, akkor nem észleli (igen-igen fényben igen), hogy csak helyzetjelző van bekapcsolva. Ugyanezen a héten parkoltam balf*szul, és zárt le a kormányzáram. Senkinek se kívánom azt a pánikot, amikor az se jut eszedbe, hogy amúgy interneten megnézd mi a teendő. Csak sötétben ülsz a kocsiba, nem tudod elfordítani a kulcsot és a kormány nem mozog, és te, mint az őrült csapkodod…és feloldott ;) És Még ugyanezen, úton, amikor eleve idegbe vagyok a kormányzáras fiaskója miatt, lefullad a körforgó előtt a kocsi, de úgy, hogy isten se indítja el. Kitoltak…és elindult végül….de őszinte leszek az első 2 hét után gondolkodtam rajta, hogy visszaadom a jogsim, mert kinyír és utál a kocsi (és fordítva). Aztán elmentem szervízbe, mert volt pár problémám (kormányzár fiaskó, fennakadás, meg kellett nézni mennyire sérült a kocsi alja – semennyire – motorhiba lámpa) és a szervízes ember konkrétan kinevetett, és közölte, hogy „mindenki ment haza már lámpa nélkül”, és nyugodjak meg lesz jobb. Nem nyugodtam annyira meg, de azért elfogadtam, hogy majd megszokjuk egymást a kocsival.

3 hetes jogsival levezettem egy 175 km-es távot, szerpentinnel, és Pécs belvárosával, kézifékes elindulással és hasonlókkal, egy lefulladással (az emelkedőn XD), majd pár nappal később haza is jöttünk, lefulladás és probléma nélkül, pedig viharos szél volt, és kicsi kocsi, ergó azért megérzem durván, ha fúj. Ezek után lett jobb a lefulladási rátám, szép lassan kikopott. Most már csak havi 1-2 van. Nem szűnt meg teljesen, de most már legalább tudom, hogy mikor és miért csinálja.

A motorhiba lámpával 4-szer voltam kb. szervízbe, végül egy másik helyen való tankolás után teljesen megszűnt a lámpa égése, azóta se jött vissza (lekopogom).

3 hónapos jogsival vettem le a T-betűt a kocsi hátuljáról, mert aki utál így is fog, aki nem az így se lesz tekintettel rám. Jó esetben ma már nem látszik annyira rajtam, hogy tanulok ;) Egyelőre a T még a kocsiban van, egyszer majd kiveszem, elfér, megnyugtat.

Nagyjából 1.000 km /  hónappal számoltam, most, hogy megnéztem a kilométerórát és azt, mennyivel vettem. Hol kevesebb, hol több. Minden nap vezetek (hét közben mindenképpen, hétvégén alkalmanként). Havonta próbálok beiktatni 1-1 nagyobb utat, hogy meglegyen a km. Munkába kocsival járok, most már másik útvonalon, mint kezdésnek. Néha kitérőkkel, ha viszek valakit haza ;)

Idő volt, míg a munkába járós útvonalon engedélyezett 70 km/ órát valóban elértem. Át nem tervezem lépni, néha emlékeztet a kocsi, hogy 72-vel mész… gyakorlom, hogy pont annyival menjek. Sorra előznek meg kocsik, de azaz igazság, jobban szeretem, ha előttem vannak, mint mögöttem. a 90 elérése ahol lehet még gyakorlás alatt van. De azért a 85 már simán kezelhető nálam, és mentem már 90-el többször is. Csak nehéz tudni mennyivel megyek. A kilométerórám kb. 6-8 km/h csal… Azóta okosítottuk a kocsit, de az egyik utasom kirúgta a vezetéket, úgyhogy jövő hétvégéig marad csak a kocsi km órája….

 Most már itthon tolatva állok be az udvarba, a könnyebb indulás miatt. És őszintén megvallom, könnyebbnek érzem a tolatva beállást (most pl. kamera nélkül), is. Annak ellenére, hogy a fejemben néha nem áll össze, a „ferde vagyok, merre tekerjem, ha arra akarok korrigálni” dolog. De pl. ma elsőre beálltam ;)

Fél év alatt sokat fejlődött azon tulajdonságom, hogy eldöntsem a körforgóba bemegyek, vagy megállok. De még mindig meg tudnak lepni. Mert ugye indexet nem használnak sokan…

Próbálom leküzdeni azt az érzést, hogy béna vagyok, és azt az érzést, hogy feltartok mindenkit. Ez akkor is rám szokott néha törni, amikor tényleg annyival megyek amennyivel lehet. Próbálok kedves és előzékeny sofőr lenni, és minden KRESZ szabályt betartani. De tény, néha sikerül záróvonalon előzni (bicajost vagy kaszáló cuccot). Továbbra is tanulok, minden vezetésből. Látom azt, hol vagyok béna, és próbálok fejlődni mindenben… amibe egyedül is megy. ;)

Jó vezetőnek tartanak, akik ültek mellettem, bízom abban, hogy pár hónap / év és én is elhiszem, hogy jól vezetek. Addig marad az, hogy bólogatok, hogy „jah” és elgondolkodom, hogy amúgy ezek az emberek kik mellett ültek, ha az jön mellettem, hogy „laza és biztonságos sofőr vagyok XD”

 Bárki azt hiszi, hogy a jogsival megtanult vezetni, nagyot téved. Borzalmasan nagy hiányok vannak. 30 órában se és 64-ben se lehet mindent megtanítani. Nekem is kimaradtak dolgok, pl. az egész rutinpálya, a szlalomozás, stb. aminek érzem a hiányát és pótolom majd szépen magamtól… ha úgy nem megy, akkor majd oktatóval.

Fél év, balesetmentesen. Ez idő alatt 2-szer dudáltak rám, elsőbbség adás tábla miatt. Először jogosan, másodszor kevésbé jogosan (mind a kettőben körbenéztem, csak kevésszer). Ez idő alatt erre-arra jártam az országban. Vittem utast, vittem gyerekeket magam mögött. Voltam ügyességi vezetős versenyen (egy hibaponttal, de lassan XD). Ismertem meg embereket a vezetésnek hála, lettek nagyratörő terveim. Mert bizony én jól akarom csinálni ;) Jó vezető akarok lenni. Igen, egyenesen akarok beparkolni (lehetőleg elsőre…), nem derogál, ha javítanom kell, mert belefér az időmbe. Szeretnék úgy vezetni, hogy engem ne szidjanak ;)

 Az oktatóm azt mondta, hogy amikor vezetünk legyünk előzékenyek és felesleges manőverekbe ne keveredjünk. Ezt a mai napig vallom. Én ráérek megvárni, hogy kitolassanak az útra. Én ráérek, tudok lassítani, hogy besoroljanak elém, amikor tudom, hogy gáz van az úton. Én megállok a stop táblánál (sokan nem, egyszer nem álltam meg, fú…úgy utáltam magam :D)

Én használom az indexet, egyszer nem tettem, akkor is utáltam magam, pedig amúgy közel távol senki se volt, de na! Elvek!

 Fél év alatt meg tanultam váltani, néha még rángat, akkor magamra szólok, hogy „lassabban emeld a lábad” :D….megtanultam ablakmosót feltölteni, kereket fújni, tankolni.

 Nagyjából kéthetente takarítom a kocsit, van, hogy sűrűbben (ha lekakilja a madár), amivel sokakat sokkoltam… pedig na… szeretem, ha rend van. Fél év alatt megszoktuk egymást a kocsival. Szeretem és hálás vagyok neki, hogy vigyáz rám, és az a legkevesebb, hogy cserébe én is vigyázok rá és tisztán tartom ;)

 

Friss jogsisok, hajrá. Csak vezetéssel javul a vezetésetek. Komolyan, gyakorlás nélkül nem fog. Utasaim közül, a barátnőm mondta, hogy az első hetekhez képest sokat fejlődtem. Amit ÉN amúgy nem észlelek, de örülök neki. (én mindig bénának tartom magam ;( :D)

Esik esőőőőőőőőő - Ilyenkor az utakon?

Persze van aki ilyenkor is az utakon van. Vezettem én már esőben is bőven, bár általában napsütésben vezetek. De amúgy hóviharban is vezettem 1 hetes jogsival (nem szerettem).

Ez a videó a mai esőről, vagy hívjuk szimplán felhőszakadásról készült. Nem vezettem ebben az időben. Egyrészt, mert még dolgoztam, másrészt, ha így esett volna amikor végzek a melóval, akkor várok, míg jobb lesz a helyzet. Mert ebben az ítélet időben nem éreztem volna olyan marha biztonságosnak a vezetést. Nem feltétlen azért, mert 4 hónapos csak a jogsim, szimplán rohadtul semmit nem lehetett látni.

 Amit én láttam: Csak az ment az utakon, akiknek muszáj volt, és azok a kocsik se voltak boldogok, hogy  tengelyig  kapják a vizet. Amúgy amikor elállt is még hömpölygött lefelé a víz, így meggondolás tárgya volt számomra, hogy azon az útvonalon közlekedjek-e vagy inkább menjek a belváros felé.

 Végül maradtam a kertváros felé vezető útvonalamnál. Kétszer éreztem, hogy nagy vízbe forognak a kerekeim. Volt, ahol nem tartottam a jobbra tartást, mert az a sáv konkrétan vízbe állt (más se sorolt be jobbra, csak amikor már kanyarodnia kellett, én eleve balra mentem idővel, úgyhogy így csak "előbb soroltam a sávomba"). A piros lámpánál figyeltem, ahogy a szemben lévő kocsik egy tavat kerülgetnek konkrétan. Szerintem sokan átgondolták, hogy ér e a Meki annyit, hogy elsüllyedjen a kocsi abba a tóba. A városban mutatott sebességem nagyjából 35-45 között mozgott, mert ez volt a biztonságosnak ítélt, városon kívül se mentem 65-nél többel. Amúgy az én útvonalamba maximum 70-el mehetnék, azt nem éreztem annyira mókásnak már. Igenis sokat számít az az 5 km/óra +-. De ahogy tapasztaltam, ezzel körülbelül mindenki így volt. Szépen alkalmazkodtunk a dolgokhoz. Csúnya fekete felhők voltak a láthatáron, úgyhogy bíztam benne, hogyha megint le óhajt szakadni az ég, az már akkor lesz amikor haza érek, vagy még akkor amikor az Aldinál haladok el, mert akkor félreállok és megvárom, hogy kiesse magát. 

Most meg érkezik ez a hülye szél...öröm boldogság. Amúgy szélbe vezetni szintén egy "élmény" ami nélkül meglenne az ember. A Toyota Yaris nem a legnehezebb kocsik egyike, úgyhogy ha nem rakok köveket hátulra akkor egész jól megszokott ráncigálni a szél, úgyhogy úgy érzem, holnap sem a gyorsaság lesz előtérben, hanem a "maradjunk a sávunkba, ne fújjon minket el a szél" program teljesítése ;D