Kerék csere, mert néha az is kell

 Az előző kocsim nem érte meg nálam a kerék cserét. Mert amikor megvettem, elmentünk a gumishoz, hogy mondjon valamit, hogy cseréljük, vagy nem kell. Azt mondta, hogy mivel téli az egyik a másik négy évszakos, és mind új, hát maradjon úgy, majd jöjjek 30.000 km múlva. Aztán mielőtt átléphettem volna a 30.000 km-rt már kocsi lett cserélve, ilyen-olyan okok miatt.

Örökölt szettekkel kaptam egy adag nyárival egy adag négy évszakossal. Így adott volt, hogy a nyári megy, a négy évszakos, ha jó akkor marad, és kerül mellé még egy szett négy évszakos. Gondolkodtam a Nyári - téli váltáson, hogy évente kétszer szórakozzak azon, hogy váltogatjuk a gumit, de végül arra jutottam, hogy felesleges. Egyrészt, a teleinket elnézve, nem igazán látom indokoltnak, hogy  ide-oda váltogassam. A nagy télbe, ha megérkezik, mint ahogy idén januárban is megmutatta, hogy létezik még tél, meg hó, nos ez esetben a kocsi nem megy sehova sem. 

 És nem azért nem megy, mert nem tudok téli körülmények között vezetni. Tudok. Vagy mert négy évszakos a kereke - még szerintem ez se lenne akkora gond - . Hanem azért, mert bár az utakat letakarították, a parkolókat már nem. A városban borzalmas állapotok voltak a parkolóknál és ha csak nem csákánnyal és lángszóróval járok alapból akkor szinte lehetetlen parkolni. Tavaly párszor mentem amúgy téli időjárásba, akkor hólapáttal, jégverő akármivel és takarítottam a parkolót....de na, nem éri meg. Nem halok bele akkor sem, ha egy egész hónapig kell járnom busszal majd. De elnézve az időjárást...hát...ööö...nem tudom lesz-e igazi tél egyáltalán.

 Így lett az, hogy elmentünk megkérdezni, hogy mennyit kell venni, mikor lehet jönni. Az első négy évszakos szettem hátra került, előre jött az új, így munkával együtt, mindennel együtt 86.600 forintot fizettem. De mindent végig kérdeztem, mit csinálnak, miért csinálják és az miért jó. Megegyeztünk, hogy ÉN biztosan nem cserélek sosem kereket a saját kocsimon, megnyugtattam őket, hogy nincs ilyen ingerem. Emlékszem oktatás alatt egyszer mondta az oktató, hogy ha lepadkázom az utat én cserélek kereket és már akkor is mondtam, hogy na azt biztosan nem. Van egy életösztönöm, ebbe beletartozik az, hogy nem ülök abba a kocsiba, amibe én cseréltem kereket. Szimplán nem hiszem, hogy ehhez mindenkinek értenie kell. Örülök, hogy vannak emberek akik mindent (is), megcsinálnak otthon, lelkük rajta, engem elriaszt a dolog, hogy valami olyanba belenyúljak, amihez köztudottan nem értek. Ellenőrizni a kocsit tudom, eltudom vezetni, sőt ablakmosót is tudok bele tölteni, de minden ennél komolyabb dolgot úgy érzem, jobb ha ehhez dedikáltan értő emberek csinálnak...aki nem én vagyok. Van jó autószerelőm, van most már jó gumicserélő emberem, és nem sajnálom a pénzt arra, hogy ezt ne nekem kelljen megtennem. Itt is köszi a DaróGumi szervíznek, hogy hagyták, hogy lábatlankodjak, fényképezzek és mint egy öt éves mindent (is), megkérdezzek ;)

 Amúgy időben nem volt sok, az egész talán 20 perc lehetett, de nem néztem az órát. Most már kész a kocsi a jövő vasárnapi vezetéstechnikai tréningre, csini új gumikkal ^^ Úgyhogy életemben először ilyesmit is láttam, szerintem tök menő dolog. Az más, hogy rá még simán ráálltam erre a bigyós emelős akármire, le már nehezebben, 3-szor fulladtam le, mert féltem túl nagy gázt adni, így meg mindig lefulladt, a csávó tök együttérzően bíztatott, hogy adjak nyugodtan gázt, nem fogok kirepülni, de hogy átbillenjen ahhoz kell a gáz ;D

Segítség az utakon, avagy ha ember navigál

 Én beismerem, hogy egy év után is egyszerűbb beállnom anyukám segítségével, tolatva az udvarba, mint egyedül. De azzal is tisztában vagyok, hogy feltehetően menne egyedül is, bár este azért olyan sok minden nem látszik a hídból.

 De ma volt először az, hogy mérlegelnem kellett, hogy valahol átfér-e a kocsi vagy sem. És igen-igen, a yaris kiskocsi, mindenhol elfér, de azért voltak kétségeim, hogy a képen látható helyzetben átfér. Én a másik oldalról jöttem, és eléggé belógott a teherautó. Annyi könnyebbsége a helyzetnek - mérlegelés közben - volt, hogy bár ott van egy villanyoszlop, ami pont nem a legideálisabb helyen van, de van ott egy híd / behajtó is egy házhoz, tehát nem is lehetetlen. Ennek ellenére, azért feltehetően az arcomra volt írva pár kérdőjel, ahogy gondolkodom, hogy elférünk-e vagy sem. Anyum már felajánlotta, hogy kimegy engem navigálni, mire kipattant a csávó a teherautóból, és megállt velem szembe és gyorsan felmérte az én méreteimet, a hely méretét végül elkezdett mutogatni. A mutogatás univerzális dolog, bár mindig aggódtam, hogy ha valaha valaki nekem mutogatva akarja megmutatni mit csináljak totál nem fogom érteni, de értettem ;) Oksi, egyszer a sógornőm is navigált és az is tök érthető volt. 

 A lényeg, hogy sikerült átjönnünk azon a részen, és vissza amúgy se arra terveztünk menni, úgyhogy nem kellett a másik oldalról is kipróbálni. Amúgy az esetek 90%-ban ezen az úton nem járok kocsival. Ennek két oka van, ide célirányosan jövök csak (jelenleg virágföldért, mert az úgy nem fér el a bicajon XD), másrészt akkora kátyúk vannak, hogy a fél kocsi eltűnik benne, úgyhogy ide tényleg, csak ha muszáj. Na ezért nem számítottam a nagy sparos kamionra o.O. 

Végül, a foxpostos csomagért inkább bicajjal visszamentem, mert épp az automata környékén is 5 kocsi állt 4 irányba, és nem akartam megállni plusz egy főnek oda. Érdekesség: nagyjából 5 perccel később, amikor bicajjal visszaértem, már egy rohadt kocsi se volt az automata környékén :D

 Viszont sikerrel zártuk a küldetés, lett föld, a helyére is került, vettünk labdát (mert kidurrant az előző), úgyhogy mindent megvettünk amit akartunk, és már a helyén is van. A sparos kamion meg még mindig ott volt, gondolom árut hozott. Azért elgondolkodtam azon, hogy azért oda betolatni se volt egy maximális élvezet a sofőrnek. Lenyűgöz amúgy, hogy ekkora batárokat, milyen precízen tudnak vezetni emberek. Nem, nem...nem vonz annyira, hogy meg akarjam tanulni, nekem jó a kiskocsi is.

 A mai naphoz amúgy még: van a város felé két körforgó, a körforgók közt 30-as tábla, amit az esetek 90%-ban csak és kizárólag akkor tart be az ember, amikor 1. rendőr autó megy előtte 2. Ha tanulóvezető. Emlékszem tanulás alatt is jártunk erre (mert megkértem az oktatóm, hogy menjünk haza, hogy egyszer az életben ellenőrzött keretek között járjam be a munka-otthon útvonalat - feltehetően ezért sose volt félelmem, első pillanattól simán mentem dolgozni), és akkor rám szólt, hogy 30-as tábla, és emlékszem kifejtettem, hogy "30-al visszagurulunk" :D és szembe röhögött, hogy higgyem el, hogy nem. Ennek ellenére nagyon ritkán megyek ott 30-al, valahogy a 35-40 biztonságosabbnak tűnik, bár lehet rászokok a 30-ra. Mégpedig, mert nem akarom feltartani a többieket. Ilyen megfelelési kényszerem van ismeretlen emberekkel szemben (remélhetőleg kinövöm), ma is mentem 35-el...mire Béla (ki tudja, hogy hívják), a nagy kocsijával mit sem törődve, hogy záróvonal van, meg nem látsz semmit, előzget. Őszinte leszek, lehúzódtam a "leálló" részre és ott haladtam tovább, mert mondom, ez így rájön, hogy szemből jönnek nekem húzza a kormányt.... Tehát nem értem az embereket 30-al és 40-el is egy egy perces szakaszról beszélünk... Hogy a lócitromos limonádéba nem lehet ezt kibírni? Utána mehet, menjen a hatosra, akkor nem kell mögöttem "tötyörögni" :P

Múltkor meg hazafelé este égette ki a mögöttem lévő a retinám, mert láthatóan meg akart előzni, de jöttek szembe, én meg 70-es táblánál 70-el mentem....amúgy keményen a faluhatárig bírta, az 50-nél 50 már fájt neki, és megelőzött :D Bocs mindenkitől, de én olyan kis szabálykövető vagyok.