Ismeretlen utakon - Nyaralunk 1. nap

 

Tehát 2025.06.28. szombat.

Útvonal: Kétbodony - Szécsénke -Becske -  Szanda - Szandaváralja - Terény (és vissza)

A táv, ha nem tévedtünk volna sose el: 55,3 km körülbelül - kerekítsünk eltévedésekkel tévutakkal 60-ra ;)

Reggel indultunk, hogy a környéket bejárjuk, és a fellelhető izgalmas részeket megtekintsünk. A testvérem kocsija mögött haladtam, amúgy az útvonal nagy részében. Ebben az útvonalban volt, az őzike találkozás is és a kígyó is, amiről írtam már, egy külön posztot. Hála az égnek az Őzike elkerült minket, időben fékeztünk, hogy áthaladhasson az úton szépen a tesómék kocsija előtt. A kígyónak elméletben sajnos ekkora szerencséje nem volt. Bár én láttam, hogy lekígyózik az útról, úgyhogy én hiszek abban, hogy nem vette zokon annyira, hogy áthajtottak rajta :D

Első megállónk nem olyan messze Terényen volt, ez volt az arra a napra tervezett út legtávolabbi útvonala. Itt voltak szobrok, harangláb, nagy Magyarországos faragott kerítés, és amúgy egy csomó látnivaló. Csak egy képet rakok fel, mert amúgy készült egy csomó. Innen mentünk immár visszafelé Szanda felé, ahol a tervek szerint egy várromot néztünk volna meg. De azaz igazság, hogy A csapat fele az út felénél a 35 fokban megunta, hogy felkeresse ezt a bizonyos várromot. A csapat másik fele természetesen teljesítette a távot ;) Úgyhogy igazándiból 7-ből nagyjából 3-an megnézték, a fotókból ítélve amúgy, egy teljesen várromos várrom, és töredelmesen bevallom, hogy nekem nyáron a hőmérséklet emelkedésével együtt zuhan a "szabadban sétálgatni szeretek" mércém... 

Amúgy induláskor már hozzám csapódott az unokaöcsém, és Szandánál már a tesóm is át ült a kocsiba. Gondoltunk rá, hogy bevárjuk a család másik felét, de ehhez túl meleg volt, így mi elindultunk Becske-re, mert ott van egy Sztupa és gondoltuk, hogy megnézzük.

 A képen is látható a sztupa...olyan kicsibe ott fenn. Na ennél közelebb nem igazán mentünk, mert az út nem tűnt kocsi kompatibilisnek, gyalog meg, már a várromhoz se mentünk fel, ez sem tűnt sokkal kecsegtetőbbnek. Viszont van ott egy nagyon szép kialakított meditációs hely, mosdók (amik zárva vannak...pedig szerintem ide csak direkt tévednek emberek, azoknak kellemetlen, hogy zárva a mosdó). Itt egy kicsit keveregtünk, mert elindultunk másik irányba, mint kellett volna, majd a következő domb másik oldalánál a Cooopnál - ami éppen bezárt -  jött rá a gps, hogy...amúgy nem vagyunk jó helyen, menjünk vissza Becske-re, és onnan Szécsénke felé, most már akkor útba állva ;)

Vezetés szempontjából:

Nehézségek: 

Emelkedők, amiket már tábla is emelkedőnek jelzett. Nem tudom pontosan, hány százalékos, akkor tudtam, amikor a táblára néztem. Na most a kocsi adottságaiból adódóan ez tipikusan az a terep volt, ahol visszaváltogat az ember, mert nem akar lefulladni, nem akar visszacsúszni, se kézifékes elindulást prezentálni a domb közepétől. Büszke vagyok magamra, hogy amúgy nem fulladtunk le, nem volt gáz a visszaváltásokkor sem, nagyjából éreztem, mikor kell visszább kapcsolni, és minden emelkedőn felértünk.

Kanyarok: Sok volt, szerintem egész úton talán egyszer sikerült amúgy 5-be kapcsolni....kb 5 percre, mert azt megint kanyar, vagy emelkedő jött, és lassíthattunk ezerrel. Nem volt gond sehol, nem volt gázos szitu sem. Az út minősége miatt néha erősen megfontoltan kellett haladni. Az őzike meg cuki volt, amióta vezetek az első őz volt akivel találkoztam. És megjegyezném, ennél közelebbről nem is szeretnék velük találkozni, tök aranyosak...féktávon túl.

Pozitívum:

Semmi problémával vettük az első helyi viszonyokban eltöltött utunkat. Érdekes és fura volt, hogy az unokaöcsém mögöttem ült, aztán már a tesóm is. Ilyen sokan nem ültünk még ebben a kocsiban. Fura volt, figyelni mindenre és közben válaszolni a feltett kérdésekre. De összességében egy élmény vezetésnek vettem és így igazándiból tök jó volt. Büszke voltam magamra, hogy mindenhol beparkoltam, mentem, fordultam, tettem amit kellett ;)