Amikor nem te vagy a hibás

 Ugye nagyjából 22 napja írtam, hogy mi van, ha az ember koccan. Úgy érzem azt akkor és ott jóval jobban kezeltem, mint a tegnapi dolgokat. Valahogy, akkor amikor az ember hibát követ el, akkor tudja, hogy ő a felelős, és akkor tudja mi a teendő. Ellenben amikor ő az áldozat, akkor nehezebben rakja helyre magában a dolgokat. Mert igazándiból nincs ráhatása az esetre, ő csak az elszenvedője. Jelenleg a biztosító kárbecslőjét várjuk majd. A kocsi amúgy üzemképes, csak csomagtartóm nincs és hát szegény...na.

 Amit az esetről tudni érdemes. Dolgozni indultam, kicsit hamarabb (anyum ki is fejtette, hogy eddig az évben kétszer mentem hamarabb, mint terveztem, és egyikből se jöttem ki jól, lehet inkább késsek). Mert lett volna elintézni valóm. Pénzt akartam kivenni, meg a kaparós 4.000 forintunkat felvenni, de hát egyikből se lett semmi.

 Venyimet elhagyva a város felé haladtam, aránylag sokan voltunk, nagyjából 3-4 kocsival előttem egy teherautóval. Tudtam, hogy nem fogunk gyorsan menni, mert ezen a távon amúgy is kevés az aki bevállal egy teherautó előzést, két okból, nagyrészt záróvonal van, ahol meg nem, ott erre nincs elég hely, hogy kényelmesen és biztonsággal letudd az előzést. Tehát tudtam, hogy nem fogunk gyorsan menni, de ez engem nem zavar (sose, elindulok időbe...ez a nyitja a dolognak). A két körforgó közt azt elkezdett lassulni a dolog, és valamit bénázott a teherautó, mert az előttem lévők is satufékkel álltak meg, és én is. Áldom magam, hogy én olyan típusú vezető vagyok, hogy nem szeretek közel lenni senkihez se. Értsd feltehetően a kellőnél nagyobb követési távolsággal követek embereket, és frusztrál, ha valaki a seggembe közlekedik.

 Tehát a sor megállt, és betippelem, hogy az én és az előttem lévő kocsi között nagyjából 10-30 cm lehetett mire meg tudtam állni. És fel is lélegeztem, hogy nem mentem bele és figyeltem, hogy akkor mi lesz, merre megyünk. Majd  egy csattanás és előre csúsztam az ülésbe az öv rántott vissza, lábam még a féken továbbra is. Azzal a laza 30-al jöttek belém, ami a körforgók közti maximális. Legalábbis a srác úgy tippelte, hogy 30-al. Egy álló kocsiba. Örülök, hogy addigra elmozdult előlem a kocsi, így nem nyomott neki, mert mint mondtam, már ott kevés hely volt. Tudni kell, hogy ez eleve lejtő, tehát lassabban állsz meg (ez volt nálam a nagyon kiszámolt dolog), akkor is, ha figyelsz. Ha nem figyelsz...akkor nem állsz meg időbe és ez történik. Nem tudom utána pontosan mi történt. Arra emlékszme, hogy egyesbe raktam a kocsit, bekapcsoltam a vészvillogót és be, majd kihajtottam a körforgóból, olyan távolságra, aminél gondoltam, hogy már nem leszünk útba, és leállítottam a kocsit, és köhögtem, és kapkodtam a levegőt. Emlékszem, hogy egy furgon megáll előttem, és gyors tempóba siet felém a sofőrje, hogy megnézze, jól vagyok-e. Emlékszem, hogy megkérdezte, hogy rendben vagyok-e, vagy hívjon mentőt. Mondtam, hogy jól vagyok, semmimet nem ütöttem be, csak meg kell nyugodnom. Emlékszem megkérdeztem, mi van a kocsival. Elment hátra és megnézte, és mondta, hogy hát elég szar, de üzemképes. Közbe beállt mögénk a srác aki belém jött és megkérdezte őt is, hogy jól van-e. Abba megegyeztünk, hogy mentő nem kell. A tanu (aki megkérdezte megvagyok-e), jelezte,hogy látta, hogy Én vagyok az ártatlan, látta, hogy a srác totál nem figyelt az útra, és ha kell tanuskodik is. Kérdezték, hogy van-e kék-sárga papír. Először a srácot, neki nem volt, én közöltem, hogy nekem van 3 is, ha kell (amúgy én csak poénból vettem ennyit...én nem akartam használni soha...). A tanú ráírta a telefonszámát, újra megkérdezte, hogy megvagyok, tuti ne hívjunk mentőt. Mondtam, hogy nem kell. Bár a kocsiból az idegtől és ijedtségtől úgy estem ki (remegett a lábam). A srác kitöltötte az ő oldalát, én az enyémet. Majd megkértem, hogy írja oda, hogy vállalja a felelősséget, mert amennyiben ezt nem írja oda, nekem nem fizet a biztosító, illetve ez esetben rendőrt viszont kénytelen leszek hívni. Odaírta, aláírta. Rajz nem készült (mert szarok vagyunk benne). Elment, visszaszálltam, elmentem az Aldiig, beparkoltam és írtam a munkahelyemnek, hogy sajnos nem vagyok alkalmas ma a munkára. amikor leokézták, hogy oké, nem gond, megoldják. Akkor volt egy 20 perc, míg a volánnál ülve sírtam, hogy aztán a feszültség valahogy távozzon. Nem mondom, hogy sikeresen, de azért jobb volt, néhányan bebámultak, hogy mi a fsz van, de hála az égnek senki nem jött oda megkérdezni, hogy mi a fsz van, mert lehet nem tudtam volna rá válaszolni. 

 Mély levegő, ittam vizet, majd elindultam haza. Itt újra sírtam egy sort, egy fél nyugtató és hatvan pisilés után, elmentünk  a karosszériáshoz. Megnézte, ők se tudják kinyitni a csomagtartót, mindent intéznek, amint meglesz a kárbejelentés és megjön a biztosítós kárszakértő akármije, de első blikkre 500.00-1.000.000,- de lehet a biztosító kihozza gazdasági totálkárra a dolgot, mert hát, a kocsi 18 éves... Elmondta akkor mik lehetnek az opciók (ne kérdezzétek, anyum remélem megjegyezte, mert nekem akkor még agyam ehhez nem volt - pisilni kellett...azt nagyon....az ideg). 

Hazajöttünk, megnéztük a kék-sárgát. Rájöttünk, hogy borzalmasan hiányos, így felvettem a kapcsolatot a fiatalemberrel, hogy hát újra kellene írni (van még nekem olyanom), mert így nem fogadják el. Vagy az nap, vagy ma jöjjön át, és megcsináljuk. A tesóm felvetette az E-kárbejelentőt, végül amúgy emelett döntöttünk (de töltöttünk ki papírt is), reméljük jól töltöttünk mindent ki, kiderül majd x napon belül. De ahányszor elmegyek a kocsi mellett elfog a sírhatnék, hogy szegényt hogy megnyomták. Érdekes mód az okozó kocsiban látszat sérülés kevés van. Én mondtam ugyan a srácnak, hogy szervízbe azért vigye el, mert az...hogy nem látszik, nem jelenti azt, hogy a 30-al belerongyolsz egy másik kocsiba, nem okoz a tiédbe kárt.

Most ott tartok, hogy szeretnék egy kocsit nyerni, vagy lottót....vagy mindkettőt. És most a két út amióta történt megtéve, arra lettem figyelmes, hogy hála az égnek nagyobb követésit tolnak mögöttem, amint olyan közel érnek, hogy meglátják a hátulját a kocsinak. 

Amúgy a karosszériás aranyos volt, mert ki kellett tőle tolatnom, és közben megfordulnom, mutatta, hogy menjek nyugodtan, még, még, majd kibukot belőle, hogy "csak bátran, a hátuljának már mindegy" :D na akkor szakadt ki belőlem, egy "gonosz vagy" megjegyzés, de talán az volt az a pont, hogy egy kicsit helyrébb rázódtam. 

 Nem tudom, miért viselt ez meg, azt leszarom, ha én vagyok a hibás...mert akkor tudom, hogy hülye voltam...de itt én mindent jól csináltam...és ez sem számít :(

AI-val leszedettem a rendszámot, amúgy úgy behajlott szegény rendszám....de a tolató kamera működik XD

Havi zárás - Március

 Helló Április, és viszlát Március!

Remélhetőleg most már sokkal szebb időnk lesz. Az óraátállítás egyetlen pozitív hozadéka az, hogy este, már nem sötétbe kell haza vezetnem. Amúgy ez nem elhanyagolható tény, kevésbé ég ki a retinám a mögöttem lévő emberek miatt. Ellenben megjelentek a traktorok, és egyéb földműves ketyerék is az utakon. Hát ez van, valamit valamiért ;)

 A hónap eseményei:

Egy éves lett a jogosítványom, ezt az egy évet baleset mentesen zártam. Koccintottunk is rá gyerekpezsgővel. Majd rá két napra életemben először koccantam össze valakivel. Az én hibámból. Elismertem maximálisan, és jó dolog volt tanulni belőle. Életembe először töltöttem ki papírt ez ügyben - rontottuk el - vettünk kék-sárgát (optimista vagyok, vettem rögtön 3-at, hátha elrontjuk megint XD). Kitöltöttük, elbúcsúztunk. Mázlim volt, mert végtelenül türelmes emberbe mentem bele. Amúgy nem vészesen, de ha már belemész valakibe az drága kocsi legyen... -.-"

A hónapban volt először, hogy úgy döntöttem, hogy a mögöttem lévő türelmetlen emberrel való interakciót kikerülendő, megyek egy kört a körforgóba, hogy elém kerüljön. Bélának (azt hiszem férfi volt), tegnap gurult el a gyógyszere. Szerintem már a 70-nél 70-et is nehezen bírta Venyim és a körforgók közt. Majd utána a körforgóknál a 30-nál 35-40-et (beismerem, hogy ott én is kicsit gyorsabban szoktam menni), és utána a 70/70-et megint nehezen...az itt következő körforgó előtt van a 60-as varázs tábla, amire le is lassítottam 60-ra, majd tovább lassítottam, mert nem 60-al szoktam bevenni körforgókat. Na ez volt az a pont, ahol elkezdett dudálni...akkor se fogok 60-al bemenni, ha dudálsz se...Úgyhogy mivel borítékolható volt, hogy ő előzgetni fog az Aldi előtt, úgy döntöttem, mind a kettőnket ettől megkímélem, mentem egy kört a körforgóban és mentem utána tovább. Amúgy is tartom, hogy az utána lévő 50-es táblánál már tényleg a haját tépte volna mögöttem XD

Más talán nem történt. Random kanyarodnak elém bátor emberek, és már majdnem eljutottam odáig, hogy dudálok, de inkább a csendesebb "nyádisszeretteparaszt" morgolódás maradt.

A hónapban tervezem, hogy a kocsi elmegy egy teljes átnézésre, mert jövő hónapba vezetéstechnikai tréningre tervezek menni, és jó lenne, ha előtte kapnék egy megerősítést, hogy a kocsi műszakilag rendben van, és rendetlenkedhetek vele a pályán majd XD

Kilométerbe a hónap: 538,4 km ;)

Áprilisba több lesz, mert tervezve van Kozármisleny biztosan, meg bármi is lehet ;)

Segítség az utakon, avagy ha ember navigál

 Én beismerem, hogy egy év után is egyszerűbb beállnom anyukám segítségével, tolatva az udvarba, mint egyedül. De azzal is tisztában vagyok, hogy feltehetően menne egyedül is, bár este azért olyan sok minden nem látszik a hídból.

 De ma volt először az, hogy mérlegelnem kellett, hogy valahol átfér-e a kocsi vagy sem. És igen-igen, a yaris kiskocsi, mindenhol elfér, de azért voltak kétségeim, hogy a képen látható helyzetben átfér. Én a másik oldalról jöttem, és eléggé belógott a teherautó. Annyi könnyebbsége a helyzetnek - mérlegelés közben - volt, hogy bár ott van egy villanyoszlop, ami pont nem a legideálisabb helyen van, de van ott egy híd / behajtó is egy házhoz, tehát nem is lehetetlen. Ennek ellenére, azért feltehetően az arcomra volt írva pár kérdőjel, ahogy gondolkodom, hogy elférünk-e vagy sem. Anyum már felajánlotta, hogy kimegy engem navigálni, mire kipattant a csávó a teherautóból, és megállt velem szembe és gyorsan felmérte az én méreteimet, a hely méretét végül elkezdett mutogatni. A mutogatás univerzális dolog, bár mindig aggódtam, hogy ha valaha valaki nekem mutogatva akarja megmutatni mit csináljak totál nem fogom érteni, de értettem ;) Oksi, egyszer a sógornőm is navigált és az is tök érthető volt. 

 A lényeg, hogy sikerült átjönnünk azon a részen, és vissza amúgy se arra terveztünk menni, úgyhogy nem kellett a másik oldalról is kipróbálni. Amúgy az esetek 90%-ban ezen az úton nem járok kocsival. Ennek két oka van, ide célirányosan jövök csak (jelenleg virágföldért, mert az úgy nem fér el a bicajon XD), másrészt akkora kátyúk vannak, hogy a fél kocsi eltűnik benne, úgyhogy ide tényleg, csak ha muszáj. Na ezért nem számítottam a nagy sparos kamionra o.O. 

Végül, a foxpostos csomagért inkább bicajjal visszamentem, mert épp az automata környékén is 5 kocsi állt 4 irányba, és nem akartam megállni plusz egy főnek oda. Érdekesség: nagyjából 5 perccel később, amikor bicajjal visszaértem, már egy rohadt kocsi se volt az automata környékén :D

 Viszont sikerrel zártuk a küldetés, lett föld, a helyére is került, vettünk labdát (mert kidurrant az előző), úgyhogy mindent megvettünk amit akartunk, és már a helyén is van. A sparos kamion meg még mindig ott volt, gondolom árut hozott. Azért elgondolkodtam azon, hogy azért oda betolatni se volt egy maximális élvezet a sofőrnek. Lenyűgöz amúgy, hogy ekkora batárokat, milyen precízen tudnak vezetni emberek. Nem, nem...nem vonz annyira, hogy meg akarjam tanulni, nekem jó a kiskocsi is.

 A mai naphoz amúgy még: van a város felé két körforgó, a körforgók közt 30-as tábla, amit az esetek 90%-ban csak és kizárólag akkor tart be az ember, amikor 1. rendőr autó megy előtte 2. Ha tanulóvezető. Emlékszem tanulás alatt is jártunk erre (mert megkértem az oktatóm, hogy menjünk haza, hogy egyszer az életben ellenőrzött keretek között járjam be a munka-otthon útvonalat - feltehetően ezért sose volt félelmem, első pillanattól simán mentem dolgozni), és akkor rám szólt, hogy 30-as tábla, és emlékszem kifejtettem, hogy "30-al visszagurulunk" :D és szembe röhögött, hogy higgyem el, hogy nem. Ennek ellenére nagyon ritkán megyek ott 30-al, valahogy a 35-40 biztonságosabbnak tűnik, bár lehet rászokok a 30-ra. Mégpedig, mert nem akarom feltartani a többieket. Ilyen megfelelési kényszerem van ismeretlen emberekkel szemben (remélhetőleg kinövöm), ma is mentem 35-el...mire Béla (ki tudja, hogy hívják), a nagy kocsijával mit sem törődve, hogy záróvonal van, meg nem látsz semmit, előzget. Őszinte leszek, lehúzódtam a "leálló" részre és ott haladtam tovább, mert mondom, ez így rájön, hogy szemből jönnek nekem húzza a kormányt.... Tehát nem értem az embereket 30-al és 40-el is egy egy perces szakaszról beszélünk... Hogy a lócitromos limonádéba nem lehet ezt kibírni? Utána mehet, menjen a hatosra, akkor nem kell mögöttem "tötyörögni" :P

Múltkor meg hazafelé este égette ki a mögöttem lévő a retinám, mert láthatóan meg akart előzni, de jöttek szembe, én meg 70-es táblánál 70-el mentem....amúgy keményen a faluhatárig bírta, az 50-nél 50 már fájt neki, és megelőzött :D Bocs mindenkitől, de én olyan kis szabálykövető vagyok.

Egy kis cukiság ;)

 

A kép csak illusztráció

Már egy éve, hogy kocsival járok, kivéve persze a telet, amikor pár hétig buszoztam. Viszont én nagyjából általános iskola felső tagozata óta jártam busszal Nagyvenyim-Dunaújváros között, tehát azért a legtöbb sofőrt ismertem. Ha nem is névről, de arcról biztosan. Volt akiket kedveltem, mert biztonságosan vezetnek, és volt, aki egyrészt a jegyekkel folyton mahinált, másrészt nem igazán tartotta a sebesség határokat be, néha száguldozott. Amit ismerjük be kocsival se annyira menő, de amikor buszt vezetsz és mögötted még vannak 30-40-en akkor talán nem kellene állatkodni. Lényegtelen is, tehát a legtöbb sofőrt ismerem. 

Tegnap, amikor megérkeztünk Budapestről az állomásnál éppen akkor mentek el a buszok. Kocsival voltunk, úgyhogy pont nem figyeltem, csak arra lettem figyelmes, hogy a nagyvenyimi busz konkrétan előttem megáll és rám mosolyog a sofőr jelezve, hogy "megyünk-e vele, vagy sem", megráztam a fejem, mosolygott és ment tovább. De én olyan boldog voltam. A gesztus, hogy megállt volna, bár ott már nincs megállója (ott már helyi járatos megálló van), és felvett volna minket, ez tök aranyos ;) Úgyhogy tegnap mosolyogva vezettem haza, mert bár nem sok ez, de jól esik az embernek :)

Amikor az ember koccan

 Van az amikor az ember rájön, hogy ez nem az ő napja volt...ez a mai nap.

Na jó nem. Igazándiból ha azt nézzük, egyszer ezen is túl kellett lennem, úgyhogy végül is szerencsésnek mondhatom magam.

 Adott, hogy hamarabb indultam dolgozni, mert megbeszéltem a szervizzel, hogy ki kellene cserélni a helyzetjelző izzómat, mert hát eléggé zavar a tény, hogy ki van égve, még ha akkora nagy hatásfoka annak nincs is, és a legtöbb esetben nem is használom. Mindegy, mondták, hogy mehetek. Mondom, hát nem tudom mennyi idő ez úgyhogy megyek is, még így is marad egy órám a munkáig. Amúgy nagyjából 5 percet vett igénybe, pikk-pakk kicserélték, és kiderült ez pont annyira nehéz kicserélni, mint a rendszámtábla világítást, és nagyjából az az égő kell oda is.

 Na ott végeztem, gondoltam felfújom a jobb hátsó kerekemet, mert úgy éreztem laposabb. Állt ott egy kocsi, de megoldottam volna így is. Beálltam mellé, épp fújtam volna, mire kijött annak a tulaja, ill, jött egy idősebb házaspár, akik szintén kereket akartak fújatni. Azok elkezdtek ordítani a kocsi sofőrével, hogy ne parkoljon ott, menjen onnan. Nem túl kedvesen. Mindegy is, elment, én mondtam, hogy ÉN ráérek, menjenek csak. Mondták, hogy nem, nem kell, menjek csak én. Na ehhez ugye tolatni kell, meg átállni. Miközben amúgy tűz a nap, és hasonlók. Így történt, hogy nem túl nagy lendületemmel többet mentem hátra, mint azt lehetett volna, és nekikoccantam egy másik kocsinak. Okééé....előre menet, visszaálltam a helyemre, és váram, hogy kijöjjön a sofőr, hogy ezt elintézzük.

 A néni közben elkezdte nekem magyarázni, hogy nem is akkora a sérülés, nem is kell szólni, jó van az úgy...mondtam neki, hogy nem van az úgy jól, nem ez a menete. Kijött az úriember, beszállt, hogy elmegy, akkor szóltam neki, hogy ne menj, mert ez és ez történt. 

 Szegény kétségbe esett, mert konkrétan ma adta el ezt a kocsit...vitte volna, hogy átadja a vevőnek :( Én meg tök sajnáltam, mert egyrészt tényleg nem heppből megyek neki kocsinak, másrészt ez így neki tök gáz. Kivettem a betétlapot a kocsiból, szereztünk tollat az OMV-n. Majd kitöltöttük a papírt - rosszul. Akkor elmentünk a közeli papírboltba és vettünk új papírt. Optimista vagyok, mondtam, hogy hát akkor már veszek hármat, hátha azt is elrontjuk.

Visszamentünk, körbefotóztuk a kocsikat, kitöltöttük, rajzoltunk (olyan jól rajzol mint én - nem jól), mindegy azért hihető rajzolás, a lényeg látszik rajta. Elismertem, hogy hibáztam. Közbe beállt egy rendőr s a kútra, megkérdeztem, hogy kell-e ilyenkor rendőr. Mondta, hogy maximum akkor, ha szeretnék még bírságot is, de mivel elismerem, hogy én tettem nem szükséges. Felvetettem, hogy biztosító nélkül mennyi lenne-e (igazándiból csak érdekelt), mondta, hogy alsó hangon 600 ezer, és amúgy ne foglalkozzak vele, mert erre van a kötelező, úgyhogy ne foglalkozzak vele. Elkérte a telefonszámom, de ennyi igazándiból, mindenki ment tovább, ő intézi a kárigényt, én meg elkönyvelem, hogy legalább az első évem balesetmentes volt. Reméljük idén ennyi volt a baleset ^^"

 Úgy gondolom, amúgy szerencsém volt, egy nyugodt embert fogtam ki, nem kiabált. Én szántam bántam a tettemet, és nagyon sajnáltam őt, mert hát ez mindenhogy kellemetlen. És amúgy...az én kocsimon meg nem látszik semmi...nem tudom miből van az enyém...

 Nem sérült senki, csak az én önbecsülésem, és mentségemre csak azt tudom felhozni, hogy elvakított a nap, és bár jelzett a tolatóradar az idősek nógatása miatt nem voltam fejben teljesen ott.

Övé

Enyém

Egy Éve az utakon ;)

 Az van, hogy ezt is megértük! Mondtam is a kollégáimnak, el se hiszik, hogy már egy év eltelt ^^

Egy kis statisztika:

1. 14.503 km vezettem
2. Az év legtöbb napján volán mögé ültem, volt, hogy többször is
3. Legmesszebb Gyulán voltam
4. Legsűrűbben járt utam az Nagyvenyim - Dunaújváros
5. Volt a kocsim szervizbe, olajcserén, és a kerekeit is felfújtuk, a klíma is volt töltve és hóból is takarítottam már ki ;D és izzót is cseréltünk benne. No meg okosítottuk és kapott érintőképernyőt.
6. Vezettem verőfényes napsütésben, ködben és hóesésben, no meg este és délután amikor "vakulj meg a naptól/szemből jövőtől" "játék" zajlik. Néha megjegyeztem, hogy még jó, hogy tudom hol lakom ;D
7. Ezen idő alatt nem okoztam balesetet! Nem ütöttem el senkit  (bár néhányan nagyon szerették volna ezt  - fekete ruhában - ködben - és véletlen se a zebránál). Nem bírságoltak meg, ez remélem továbbra is így lesz XD
8. Ellenben megvolt életem első igazoltatása és megmutogathattam, hogy tök legálisan vagyok a kocsi volánjánál ;)
9. Vittem utasokat, hol egyet, hol többet. Mindenki szerint jól és lazán (ez jelentsen bármit is) vezetek. 
10. Mostanában már nem fulladok le, kivéve amikor mégis, de az már ritkán van. Aránylag elsőre sikerülni szokott a parkolás - kivéve amikor nem, akkor korrigálok - 
11. A T betű 3 hónapig volt kinn, a legnehezebb az első hónap volt, akkor még úgy hittem inkább visszaadom a jogsimat, annyi hülyeséget csináltam : fennakadtam a hídon, világítás nélkül jöttem haza, orrba-szájba lefulladtam mindenkor (is), kemény volt no!

Idei tudott terveim:

1. Esztergom
2. Nagykovácsi
3. Horvátország
4. Abaliget
5. Kozármisleny
6. Mátra
7. Vezetéstechnikai tréning ahol remélhetőleg megtanulok egy csomó hasznos dolgot, aminek nagy részét feltehetően nem kell majd használnom soha.
8. Novemberben megy majd műszakira a kocsi + olajcserére

Az egy évre visszatekintve:

 Nem mondom, hogy elhiszem, hogy tudok jól vezetni. Úgy hiszem, még mindig csinálok hülyeséget, még mindig váltok néha félre, és még mindig néha eltévedek (a városban :D). Nem mondom, hogy rosszul vezetek, mert állítják, hogy amúgy tök jól vezetek....egyszer majd tuti elhiszem majd.

 Látom, hogy a kezdeti dolgokhoz képest azért már jobb. De azt is, hogy még annyi mindenben van hova fejlődnöm.

 Tudom, hogy szeretek vezetni és szeretek a volán mögött lenni, teljesen ki tud kapcsolni, hogy vezetek. Nem, nem úgy, hogy nem tudom mi van körülöttem :P Hanem úgy, hogy igazándiból feltöltődöm, ha vezethetek. Ezt mondjuk tanulás alatt is éreztem, hogy jó ott lenni. A közlekedés, a kresz továbbra is érdekel és továbbra is figyelem a többieket körülöttem. Bár továbbra is pesszimistán viszonyulok ahhoz, hogy szerintem engem mindenki bénának tart - majd kinövöm? - . Szeretném hinni, hogy jól vezetek, és akik körülöttem vezetnek azoknak nem az jön le, hogy "jézusom előttem ez a Toyota yaris mit csinál???" :D Hiszem, hogy talán nem az van, hogy Dunaújvárosban egy éve rettegnek a piros Toyotától XD

 Dudálni a kezdeti időszakban dudáltak rám, amikor lefulladtam - amitől azt lefulladtam, úgyhogy tök nem volt értelme. Villogni néha villognak...ilyenkor órákig gondolkodom rajta, hogy mi a francért villoghatott....gyanús, hogy összekevert valakivel.

 Összességében nagyon gyorsan eltelt ez az év, és egy csomó helyen voltunk úgyhogy tök jó :)

Mindenkinek balesetmentes közlekedést. Nekem eddig sikerült, remélhetőleg sok-sok ilyen évem lesz még ;)

Amikor kiég egy lámpa

Vannak a kocsinak olyan lámpái ami nem gond, ha nem világít. Bárki bármit mond, a helyzetjelző egy ilyen lámpa, ha olyan kocsiról van szó aminek a helyzetét sosem akarom jelezni. Viszont vannak olyan lámpák, amik gond, ha kiégnek. Nagyjából az összes többi létező a kocsin :D

Az történt, hogy az ember ellenőrzi a világítást. Feltételezem mindenki, legalább hetente. Ne áltassuk magunkat, naponta az emberek nagyon kis hányada megy körbe-körbe a kocsi körül, ellenőrizve a világítást és minden egyebet. Így jöttem rá, hogy a jobb helyzetjelzőm nem világít, illetve ha már lúd, legyen kövér, a rendszámtábla világítás is úgy döntött, hogy elfáradt. Azon a héten próbáltam elérni a szervizet, feltehetően rosszkor, mert nem vette senki sem fel. Hát megkérdeztem a testvéremet, hogy ha már hétvégén jönnek, esetleg kicserélné-e a rendszámtábla világításom izzóját. Azt mondta, persze.

Na most, én azért nem állok neki a kocsit bütykölni, mert azt gondolom, hogy vannak erre emberek akiknek ez a dolguk és / vagy legalább értenek kicsit hozzá. Plusz, bármilyen elektromos dologhoz érek, az általában meghal és nem megjavul, úgyhogy az az egy dolog, nem volt opció, hogy ÉN cserélem ki. Na most két izzókészletem is van, egyet az Opelből mentettünk át, egy meg szerintem alapból volt a kocsiban. És, igen...jól gondoljátok, összesen 2 izzó hiányzott mind a 2 készletből...a helyzetjelzős meg a rendszámtáblás. Pontosan, akkor amikor már lekaptuk a rendszámtáblát, és megnéztük mi kell bele jöttünk erre rá. A helyzetjelzőnél legalább nem kezdtük szétszedni a kocsit, hogy rájöjjünk a hiányunkra :D

A közeli benzinkút úgy döntött, hogy bár délig nyitva vannak, kivételesen bezár már 11.40-kor, úgyhogy esélytelen volt, hogy szerezzünk ott izzót. A szomszéd felajánlotta, hogy úgyis megy a városba, hoz, de elfelejtette. Úgyhogy végül a testvérem másnap amikor vitte be a másik tesómat az állomásra beugrott az OBI-ba és vett kemény 419 forintért 2 db-ot is a rendszámtáblás izzóból, úgyhogy most már van pót :P Kicserélte, vissza applikálta a rendszámomat, és már mentek is haza.

 A helyzetjelzőt meg felírtam, és legkésőbb a novemberi műszakikor kicseréltetem. (remélhetőleg addig semmi nyűgöm nem lesz, ami miatt elkellene mennem szervízbe).

Amúgy meglehetősen koszos volt a kocsi a rendszámtábla mögött, úgyhogy gyorsan lesikáltam, ha már végre le lett szedve és látható lett. Bár testvérem kifejtette, hogy az amúgy se látszik. Értem, hogy nem látszik, de láttam, tehát akkor letakarítom, akár látszik utána, akár nem :D