Mi család ügyileg nem igazán szoktunk ajándékozni, ennek egyik fő oka, hogy mindenkinek van keresete, és meg tudjuk venni, amire szükségünk van, felesleges dolgokat meg nem akarunk adni a másiknak, csak azért, hogy adjunk. Így lett, hogy családilag megegyeztünk, hogy a gyerekeken kívül, mindenki más csak kerek évfordulókor kap ajándékot, de ekkor kicsit drágább ajándékot kérhet. Így esett, hogy én vezetéstechnikai tréninget kértem, mert úgy éreztem, hogy én ezt nagyon szeretném, és hogy hasznos is, meg milyen jó dolog már!
Nyáron betöltöttem a 40-et, és a családtól megkaptam a kupont, amivel mehettem Zsámbékra vezetéstechnikai tréningre. Jött is a szervezgetés, hogy miként, mikor, hogyan váltsam be, mert nem akartam túl sokáig húzni. Nem akartam túlzottan télen se menni, a tavasz meg olyan messze van, hőkupolás időbe sem akartam, így lett az, hogy akkor ősszel. AniTiger barátnőmmel összeegyeztettük naptárainkat, hogy mikor érünk mind a ketten rá, mikor nem dolgozik egyikünk sem, mikor van erre időnk. Ugyanis, nekem volt egy olyan érzésem, ami utólag be is bizonyosodott, hogy jobb, ha a tréning előtt és után NEM én vezetek. Mert ugyan másfél éves és egy hetes a jogsim, úgy éreztem, hogy egy 4 órás tréning kellő odafigyelést, koncentráltságot igényel, hogy utána egy "kicsit" fáradt leszek. Megjegyzem AniTigerrel hazaértünk, ő kiszállt, én hazavezettem, beparkoltam, aztán egy órát aludtam, annyira le voltam fáradva ^^.
8.30-ra kellett odaérnünk, 9-kor kezdődött egy elméleti oktatás, ide amúgy a kísérők is beülhettek, miután szétoszlottunk három felé. Voltak a haladó csoportosok páran, és volt az alap tréninges csoport, ahova amúgy elég sokan jöttek. Két instruktor között oszlottunk el oktatás után, hogy sehol se legyen túl sok autó, hogy pőrgősen lehessen haladni, ne legyen akkora sor, és ne kelljen sokat várni. Amúgy a csúsztatott kuplungos haladást nagyon lehetett gyakorolni, mert míg újra én lehettem a pályán kocsinként haladtunk előre, mindig csak kicsit, bár azt dinamikusan. Azért volt, amikor kiraktam üresbe és kézifékkel rögzítettem, de így is olyan izomlázam lett :D.
Maga a pálya is nagyon menő, ahogy egyik modulról a másikra mész, jó kis nagy szöget bezáró emelkedő, szlalomozás, csak, hogy ne unatkozz. Az első modulunk a Hajtúkanyaros volt. Itt elsőre csak mentünk egy kört, megmutatta az instruktor, hogy mi a terület, majd a kis infós konténerben lerajzolta, merre menjünk, hol fékezzünk, mennyivel menjünk. Amúgy aranyos volt, többször elhangzott, hogy aki négy évszakossal van az lehet bátrabb, mehet gyorsabban, mint a nyári gumisok...én közepesen bátor maradtam.
Úgy hiszem, még úgy is kellően hasznos volt, hogy nem tervezek semmilyen hegyi túrába kezdeni, pláne nem esős-latyakos és csúnya csúszós utakon. Érdekes volt, hogy mennyire lehetett tartani a kocsit, és feltehetően még mehettem volna gyorsabban is, de nekem így is elég volt megtapasztalni a dolgokat. Egyszer az egyik víztornyot sikerült is telibe trafálnom. Úgy hittem, hogy azt én meg tudom balról is kerülni...nos nem. De legalább le lett mosva a kocsi egy kicsit XD. Amúgy minden modult nagyjából 3-szor csináltunk meg, mindig változott, hogy mennyivel kell menni, illetve, hogy kapunk-e akadályt rá, vagy sem. Itt elsőnek azt hiszem 20-25-el, másodszorra 35-40-el azt hiszem (nem esküszök meg rá), és a végén már kerülgetni kellett a harmadik körben a vizes akadályokat, tehát nem szimplán, csak fékezgetsz, hanem manőverezel is közben, miközben az ideális ívet próbálod tartani.
Innen tovább mentünk, a körpályás modulra, itt a feladat az volt, hogy minden körben 3 kört tesz meg mindenki, az elsőbe félig rajta a műgyantás részen, aztán teljesen, és még gyorsabban. Aztán jött, hogy itt is manőverezni kellett, és volt, ahol hirtelen megállni. Hogy megtapasztalhassuk, hogy mi történik, ha megcsúszik a kocsi, mennyit és hogy segít a rásegítő rendszer, és mennyire tudunk jól kormányozni. Itt is növekvő sebességgel, majd utoljára már "akadály" vízoszlopokkal, hogy ne csak aranyosan körbe-körbe menj, hanem kerülgess, manőverezz és élj túl ;D
A két modul után jött egy 15 perces szünet, amíg visszamentünk a főépületre és mindenki mosdóba ment, ivott, evett, és töltekezett. AniTiger amúgy a végén megjegyezte, hogy olyan lassan csinálunk mindent, meg hogy sokáig álldogálunk. Én meg megjegyeztem neki, hogy amúgy ha ott ülsz, akkor ez így sitty-sutty megy, mert felnézel, és megint te jössz. Ahol volt rálátásom a többiekre ott amúgy néztem őket, hogy ki, hogyan oldja meg a dolgot, mert hát érdekes és abból is lehet tanulni, ha a másikat nézed. Nálunk olyan nagy kilengés vagy akár pályaelhagyás nem volt, elég nagy amúgy a tér, ha kisodródsz akkor se sodródsz igazándiból ki.
Pihenő után tovább mentünk, hogy vészfékezést gyakoroljunk. Itt el lett mondva, hogy mit csináljunk, manuális váltósok, kuplungra is ugorjanak rá XD, ne csak a fékre, mert akkor furán reagál a kocsi. Amúgy egyetlen bajom a megfelelő sebesség elérésével volt, mert vagy felváltogatok, de az idő-hely, vagy hagyom bőgni a motort (azt meg sajnálom), így addig nem váltogattam fel, míg ildomos lett volna, mert akkor mire odaérek, hogy elérem a sebességet amit kérnek, már fékezhetek is, de megközelítőleg azért sikerült kímélnem a kocsit is. Vészfékezés: Rájöttem, hogy már csináltam ezt máskor is, akkor amikor baleseteztem, és aztán ugye belém jöttek, de legalább ÉN nem mentem senkibe se bele. Illetve oktatáskor egyszer az oktató, na akkor fejeltem majdnem le a műszerfalat (de megtapasztaltam oktatás alatt, ez tök jó). Úgyhogy ez nem volt már új terep, viszont sose rossz, ha valamit az ember gyakorol. Amúgy általában elég jól sikerült ez mindenkinek.
Ez után jött, az egyezményesen, mindenkinek a legjobban tetsző rész. Beismerem, a legtöbb figyelmet, fegyelmet, kormányzást és mindent ez a modul igényli. Nem mondom, hogy kellemes érzés, amikor kirántják a kocsit az egyik irányba, és az ukász, hogy nem fékezel, nem adsz gázt, semmire ne lépj rá, csak kormányozd egyenesbe a cuccot, mert őszinte leszek féltem, hogy olyan szinten reflexből fékez az ember, hogy képes leszek elrontani és ráfékezek. Hála az égnek nem. Nem néztem volna mondjuk meg, hogy mit csinál, ha ilyen csúnya dolgot művelek....de hála az égnek, mindig visszatudtam kormányozni a kocsit a helyére. Amúgy háromszor mentünk, egyre növekvő rántásintenzítással, elsőnek, csak olyan kis lájtossan, mint amikor kicsit csúszik az út, te meg gyorsabban kanyarodsz. Ilyesmi volt velem "télen" nem kellemes, de nem is akkora gáz. Harmadik körbe azért, már elég durván meg lettünk rángatva, jóval nagyobb idő volt az, míg a kocsi újra egyenesen megy és nem random amerre akar. Mindenkinek amúgy ez dobta meg rendesen a vérnyomását :D
Utána, csak, hogy levezessük a dolgot, jött szlalomozás. Őszinte leszek én ezt tökre vártam, mert nekem kimaradt a rutinpálya és szerintem tök hasznos dolog az egész. Itt első körben szlalom volt, először 25-el, majd gyorsabban, úgy, hogy nem fékezhetsz bel, tartanod kell a tempót és jó esetben nem gyilkolod a bolyákat. Egyet löktem fel azt hiszem.
A következő feladat már "rosszabb" volt, ott kikerülés, hirtelen sávváltás a feladat, maga a feladat, még a relatív 35-40-es tempónál sem volt annyira gáz, na de a vége, hogy menjé 65-el (el se érem mire odaérek :D), és majd mondja, mikor vesz fékezz. Na itt én hamarabb ijedtem meg, hogy nekimegyek annak amit ki kell kerülnöm, szerintem 5 másodperccel hamarabb vész fékeztem, mint ahogy az instruktor mondta, hogy "most" :D Sajnálom, nem szeretek ütközni! De még így is tök hasznosnak találom, de én nagyon defenzív vezető vagyok, én szeretek elkerülni, minden veszélyes dolgot :P
Összességében tehát szerintem megérte, szerintem még fogok ilyenre menni, és úgy érzem hasznos is volt. Mindenképpen élmény volt, imádtam ott lenni, és mindenfélét csinálni. Először amúgy volt bennem egy kis félsz, hogy fú, nehéz lesz, meg hát én friss jogsival, és jaj, meg amúgy is (túl agyalásnak hívják ezt), de amikor ott voltunk, berakták a rádiót a kocsiba (megkértek, hogy mindent rakjunk el, ami le-fel-el eshet, ha olyat csinálunk), és az instruktor nagyon türelmesen, nagyon kedvesen, és érthetően mindent elmondott. Tudtuk, hogy mikor mit kell csinálni, ha rosszul csináltuk, szólt, hogy mit javítsunk, maximálisan mindig arra figyelt, aki akkor és ott csinálta a feladatot, úgyhogy én elégedett vagyok. Amúgy volt humoruk is az instruktoroknak, kellően oldani tudták, az esetleges feszültséget is. Hasonlóan friss jogsis, amúgy nagyjából még 5 volt. Sokaknál a kísérő és beült a kocsiba, ennek azt hiszem 25.000 lett volna a tarifája, így AniTiger lemondott, a lehetőségről (így volt, aki videózott, meg fotózott :*).
Korban amúgy elég vegyesek voltunk, sok volt a fiatal, de voltak idősebbek is. Volt egy hölgy, ő a férjétől kapta a tréninget, mert ezer éve van jogsija, de nem használta, most úgy hozta az élet, hogy használnia kellene, és úgy gondolták, ez egy jó dolog neki is, hogy magabiztosabb legyen. A végén kérdezték, hogy elégedettek voltunk-e, szerintem mindenki azt mondta, hogy igen.
Az amiért mentem, azt megkaptam, érdekes volt, és szerettem részt venni benne. Lehet nézőként nem izgi, de résztvevőként nagyon jó volt, néha summáztam magamban, hogy "na ezt is megtudtam csinálni", az úgy amúgy jól esik az embernek, amikor valamiben nem olyan rossz ;D De rávilágított arra is a dolog, hogy még annyi-annyi mindenben tudok fejlődni, még annyi mindent kell megtanulnom, hogy ihaja....na majd következő tréningig gyakorlok ;D Kérdeztük ki megy a haladóra, azt mondták, úgy kb 2-3 alap után szoktak, mert akkor már elég bátrak, hogy jóval nagyobb sebességgel is megugorják a feladatokat. Igen....a haladó még nem nekem való...még ;D És az a 4 óra amúgy...ha ott vagy akkor tök gyorsan eltelik. Egyrészt imádtam és vezettem volna még tovább, másrészt hulla fáradt voltam ettől a négy órától is.
Itt voltam, itt be tudjátok járni az egész tanpályát virtuálisan, szerintem tök menőőőő!!!
Gondoltam leírom, ma hogy ment a dolog, mert érdekes része is volt. A táv amúgy nem volt nagy OMV-Aldi-Müller-Ecofamily-Haza. Tehát bevásárlós út volt. Előtte még packettán feladtunk egy csomagot, de azt bele se számolom. Az Aldiig amúgy sima volt a dolog, egyszer volt egy kocsi, aki szeret olyan közel lenni a másikhoz, ami már kellemetlen...de ő elment az Aldiba, mi meg akkor még tankolni mentünk így kikerült mögülünk.
A Müllernél nem volt parkoló, így amíg anyukám bement, mentem egy kört és beálltam olyan helyre, ahol kevésbé vagyok útba. Onnan tovább mentünk az Ecofamily-be, ahol szintén nincs parkoló, úgyhogy pár méterrel odébb parkoltam le. Mivel egy darab dolog kellett anyum meg is várt a kocsiban. Meglett, beszállás, irány haza. Elsőbbségadás táblánál megállás, irányjelző megy jönnek oldalról, úgyhogy várunk. Amikor szabad volt az út, akkor kikanyarodás és irány haza.
Közben persze amúgy itt jobb oldalt, már van egy DM ami még jobban kitakar mindent. Mindegy is. Balra szándékoztam menni, az irányjelzőm ment is. Elnéztem jobbra-balra-jobbra-balra. Mivel a legközelebbi kocsi is, még a körforgóban volt, hát mentem, hisz lehet nem is erre jön (elvégre ugye index minek). Na most erre jött, és rálépett a gázra én meg már 85%-ban elhagytam a sávját. Kaptam egy dudálást és ennyi. Nem mentünk egymásnak, de próbálom elemezni a dolgot.
Ha én ott megállok, és várok 5 percet, hátha valaki kijön a körforgóból és itt egyenesen akar majd menni (kevesek...életembe nem láttam még ilyen kocsit, de biztos van ott valami amihez egyenest mész, a 90% kanyarodik jobbra a bevásárló cuccokhoz), akkor nem történt volna ez meg.
Mert őszinte leszek, ha ő nem tapos rá a gázra a körforgót elhagyva az amúgy egyenes úton, hanem jön annyival amennyivel eddig, akkor nem is leszünk ilyen közel egymáshoz.
Tisztában vagyok vele, hogy neki van elsőbbsége, csak azon gondolkodtam, hogy nekem tanulás alatt sokszor elmondta az oktató, hogy azért ne várjam meg kistarcsáról érkező kocsikat is, mert mögöttem nem lesznek boldogok, hogy álldogálunk. Tehát nem tudom, jelen esetben, bár semmi nem történt, de gondolkodom, hogy mi ki volt a hibás és mi lett volna a jó döntés. De ez ilyen kettős dolog. Hibás vagyok, mert nem álltam meg - viszont körültekintettem, kétszer is, meggyőződtem, hogy senki nincs az úton (amikor a kikanyarodást megkezdtem, senki nem volt a keresztező utakon), hogy közben a körforgóból kijövő nagy kocsival rendelkező ember úgy gondolta, hogy (fogalmam sincs mit gondolt), de gáz adással és dudával közelített. Anyukám szerint zavarja az embereket, hogy egy kis piros kocsi ott van. Ha nagyobb kocsim lenne, nem dudált volna meg, és a gázra se lép rá. Amúgy fékeznie nem kellett volna , ha nem úgy jön ki a körforgóból, hogy tövig nyomja a gázt.
Mindegy, gondoltam leírom, mert most ezen kattogok. Nagyon ritkán kapok dudálást, sokszor nem is én kapom, csak a közelembe történik XD és lelkiismeretes emberként rögtön gondolkodom, hogy na most ezt nekem szánták? Azt kiderül, csak köszönt a gyalogos ismerősnek, vagy a gyalogos útban volt, rossz helyen vagy egyéb :D eddig 5 hónap alatt ezen kívül 1-szer kaptam dudálást, Az tényleg teljesen jogos volt. Hasonló helyen, de nem itt, szintén elsőbbségadás, de ott valóban az utolsó körültekintés kimaradt de ott meg megálltam jóval azelőtt, hogy gáz lett volna, hisz észleltem, hogy "hello kocsi" és ő kedvesen mutogatott, hogy héteottatábla. Na azóta tényleg 2-3 alkalommal forgatom a fejem, úgyhogy ez a mai azért is bánt -.-
Útvonal: Kétbodony - Romhány - Bánk - Rétság - Tolmács - Diósjenő Erdei Szabadidő park (és vissza)
Megtett Km: 57.1
Jó kis táv volt vezetés ügyileg is a 2. nap (az oda utat nem számoltam napnak...pedig az volt, de most már így marad). Tehát voltak emelkedők és voltak települések is út közben. Ellenben az úton csak egy kilapított macskával találkoztunk :( Sajnálom őket, de tény, hogy a legtöbb elgázolt állat amit látok amióta vezetek az macska. Feltehetően sokan vannak és sokat kóborolnak az utakon ide-oda.
A nap egyik fontos momentuma az volt, hogy tankoljunk. Bár félig volt még a tank, de ahogy a kilométer órámban, úgy a benzint mutató jelzőmben sem szoktam annyira bízni. Tehát ha már csak 1-2 kis bigyóka van, akkor elmegyek tankolni. Kivételesen MOL kútnál, ez volt éppen útban. Amúgy OMV-nél szoktam tankolni, mert Dunaújvárosban meg az van közel az útvonalamhoz. Maga a tankolás valami rejtélyes oknál fogva eléggé nyögvenyelősen ment, folyamatosan kikattant a cucc, így időigényes volt, és 10.000-nél feladtuk a dolgot. Megjegyzés...tudok tankolni, ilyet nem szokott csinálni, vagy a meleg, vagy én, vagy a kocsi, vagy a benzinkút hisztije volt. Az első meglepetés nagyjából tankolás után 5 perccel ért, amikor...elaludt a motorhiba probléma lámpám.
Tudni illik, a 2008-as Toyota yarisok egyik kedvelt hisztije a bizonyos motorhiba probléma lámpa, amivel idegzsábát idéznek elő a tulajba, főleg, ha friss kocsi, friss jogsi "nem értek a kocsikhoz" pánik van eleve. Ezzel a cuki lámpával 5-ször voltam szervízvbe...mindig tankolás után. Mindig kiütötték. Első körben vettem valami adalékanyagot, hogy jó legyen a katalizátornak. Második-harmadik-negyedik-ötödik alkalommal csak kiütöttük, és mondta a szervízes ember, hogy "próbáljam semmibe venni azt a lámpát", mert igazándiból nincs baja a kocsinak, csak öreg, nyűgös és szereti azt a lámpát égetni, a katalizátornak MAJD baja lesz, 5 év múlva kb. ne foglalkozzak azzal a lámpával, amíg nem világít más vagy esetleg pirosan bármi addig pont engedjem el a történetet. Na most, én megszoktam azt a lámpát...most tökre hiányzik, hogy nem ég :D (nem-nem, nem kell égnie, megszokom, hogy csak a fényszóró visszajelző ég, ha megyek valahova, meg az irányjelző szükség esetén, megvagyok nélküle, de mire megszoktam, hogy ott van, most nincs ott :D)
Tehát tankoltunk, aztán irány a Diósjenő Erdei Szabadidő park. Míg ezt elértük volt egy gps által tökre későn szólt jobb kanyar. Ennek hála életem legrondább jobb kanyarja volt. Egyrészt rendesen nem tudtam lelassítani, de azért nagyjából okék voltunk, és lendületből vettük be, minek hála minimálisan átlógtunk a záróvonalon és hála az égnek a nyüvek se járt arra. Minden esetre jó tanulság volt, hogy akkor inkább Álljak meg, és úgy kanyarodjak, vagy jobban nyomjam a féket, mert ez így nem túl kedves kanyarbevétel volt. De az ilyenekből (is) tanul az ember. Diósjenő mókás hely, nagyjából 30-as és 20-as táblákkal teleszórva, legalábbis érzésre ez volt, a Szabadidő parkhoz a lejárat meg egy elég keskeny út volt. Hála az égnek sem lefelé, sem hazafelé (tehát felfelé), se találkoztunk szembe jövő forgalommal. Gyanúsan amúgy azt csak úgy oldhattuk volna meg, ha valaki visszamegy az út számára elejére és elengedi a másikat. De hála az égnek nem kellett ilyet csinálnunk. Bár gyakorlásnak az se lett volna rossz amúgy ;)
Voltak ebben a parkban cuki állatok, szép növények, árnyas túra útvonalak. Hidak, kötél pálya (ehhez már öreg, magas és nehéz vagyok :P), és mindenféle jó dolog. Szépen körbe sétáltunk mindent, volt elég pad ahol leüldögélhettünk út közben, és amúgy kellemes volt a klíma. Itt nem éreztük azt, hogy megöl minket a nap. Igen...elég sokat számít, ha az ember az erdőben van. Amikor végeztünk a körbejárással, akkor még vettünk egy-egy jégkrémet és azt majszolva pihentünk. Megjegyezném, sok féle jégkrém volt, és 2 egész olyan ami velem is kompatibilis volt. Ami amúgy kihívás ám ;) Mert legyen laktóz, glutén mentes, ne legyen benne édesítő, tehát cukor legyen benne ha már édesítesz. Ne legyen benne citrus, málna, eper, mogyoró és társai...igen....élmény ilyet találni. Amúgy nagyon finom volt, ez egy kókuszos jégkrém volt, kókusztejjel és nádcukorral úgyhogy minden kritériumnak megfelelt. És nem lett tőle bajom. Bocs, semmibe sem bízok :D
Miután elmajszoltunk mindent és mindenki kimosdott a jégkrémből, indultunk is vissza a szállásra. A visszafelé út amúgy eseménytelenebb volt. Itt kb. 2-szer éreztem, hogy utálják, hogy nem száguldozom, számomra ismeretlen úton, a mögöttem lévők (mind a 2-szer azért éreztem, mert záróvonal volt, és én átérzem, hogy mennyire utálhatja a másikat az ember, ha ő repesztene 90-el, és az előtte lévő kemény 75 ig hajlandó csak gyorsítani, mert aztán random elé ugrik egy 60-as tábla, és ő ehhez alkalmazkodni akar, vagy egy kanyar, ami egy rutinosnak biztos sitty-sutty, de egy alig 4 hónapos jogsisnak még megfontolás tárgya ;). Tehát átérzem az utáló embereket mögöttem amint nem volt záróvonal próbáltam a lehető legjobbrábra húzódni, hogy menjenek...és a vicc, nem mentek :P
Ebből amúgy mindig arra következtetek, hogy sokkal jobban utálom ÉN magamat, mert lassabban megyek, mint ténylegesen a mögöttem lévő. Meg kellene tanulnom, hogy egyrészt ne ostorozzam magam feleslegesen. Másrészt ne akarjak gondolatolvasó lenni. Ne töltsön el aggodalommal, ha jó messze követnek engem (legalább megvan a követési távolság), és az se zavarjon, ha dudálnak, és nincs rá okuk (mert vannak a poénból dudálók, meg az elmebetegek, és vannak a normálisok akik okkal nyomják - ez utóbbit még nem láttam, de tudom, hogy létezik ;))
A szálláson pihentünk, grilleztünk, pancsiztunk, lepucoltam a kocsi összes ablakát...és olvastunk. Jó kis nap volt, egyre melegebb kezdett lenni. Úgyhogy egyre kevésbé volt kedvünk messzebb merészkedni napon sétálós dolgot csinálni. Ennek ellenére következő nap még elmentünk túrázni.
Bennem megvan az a kíváncsiság, hogy szeretek elgondolkodni dolgokon, elemezni őket, amikor már pl. vége van. Ilyen a mai eset is.
Adott egy busz, amiről messziről nem feltétlen látja az ember, hogy milyen busz. Jelez balra, hogy becsatlakozna a forgalomba, a buszmegállóból. Na most, ilyenkor, településen belül, nekem reflex szerűen jött, a lassítok, megállok dolog. Nem, nem néztem milyen busz. Csak, hogy busz formája van és buszmegállóból óhajt kijönni. Végül kicsit hezitált, hogy tényleg megálltam-e, és amikor rájött ki is jött, és ment tovább a következő buszmegállóba. Ilyenkor persze már láttam a T-betűt a hátulján, de addig, míg meg nem álltam igazándiból bármilyen busz lehetett volna.
Na most megkérdeztem a Mesterséges Intelligenciát, mert ő okos, hogy na most kit is kell elengednem a faluban. És ő jött azzal, hogy helyi járatú buszokat kell csak elengedni, tehát a Volán buszokat nem. Sántított a dolog, úgyhogy fogtam az 1983-as Kresz könyvet (ez volt éppen kéznél), és szó sincs helyijáratról. Menetrend szerinti buszokra él a fáma:
Lakott területen belül a járművek vezetői kötelesek az elindulási szándékot jelző, menetrend szerint közlekedő autóbusznak, trolibusznak, az iskolabusznak és a gyermekeket szállító autóbusznak a megállóhelyről való elindulását – ha ez hirtelen fékezés nélkül megtehető – lassítással, szükség esetén megállással is lehetővé tenni. Az autóbusz, az iskolabusz, a gyermekeket szállító autóbusz, valamint a trolibusz vezetője azonban ilyen esetben is csak akkor indulhat el, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről.
Tehát, minden MENETREND SZERINTI buszt el kel engedni, ha ezt megteheted hirtelen fékezés nélkül. Megfigyelve amúgy...nem szokták elengedni. Én eddig kb. az ugye 4 hónapos jogsimmal, 3 buszt engedtem el. Egyet a városban, és kettőt a faluban, illetve ma a tanuló buszt, akit nem kellett volna ugyan elengednem, de mögöttem úgyse voltak, és busz-busz elv miatt elengedtem (nálunk a faluban nem szokott nem menetrend szerinti busz közlekedni....úgyhogy jogosan hittem azt, hogy ez is menetrend szerinti. Ilyen formájú a Sárbogárdi busz amúgy ;)).
Ebből a 3 busz elengedésből arra jöttem rá, hogy a busz sofőrök meglepődnek. A városban nem, így feltételezem ott többször segítik az elindulásukat, viszont itt Nagyvenyimen igen. Az itt lévő két busz elengedésem, mind emelkedős (miért is ne), feltételezem, nem szeretnek megállni a kocsik emelkedőn, csak mert a busz indulna. És feltételezem nem szeretnek busz mögött "tötyörögni". Így általában, megállással kellett elengednem őket, mert a lassításban nem bíztak annyira. Megálltam, és fél perc azért eltelt, míg konstatálta a sofőr, hogy "ő elenged" és ténylegesen kimert kanyarodni, és neki indulni. Ami amúgy tök gáz...mennyi időt veszt az ember, ha betartja ezt a szabályt? 30 másodpercet, húúú ne adj isten egy percet? Hát...én ráérősen szoktam vezetni, hogy be tudjak ilyeneket tartani ;)
Gondoltam írok a KRESZ tanulási folyamatáról is, mert az is megér egy misét.
Sokat olvasom alapjáraton, mert könyvtáros vagyok, munkaköri "ártalom". Ebből adódóan úgy gondoltam mindig, hogy a szövegértési dolgokkal nincs gondom. Így amikor felvetette az autós iskola, hogy lehet online tanulni (azt nem vetette fel, hogy nem online is lehetne), akkor mondtam, hogy hú ez remek. Munka mellett én osztom be, hogy mikor tanulok, mikor és mennyit tudok vele foglalkozni, ez tök jó.
Aha, egy francokat. Amúgy tényleg jó ez a része, hogy akkor foglalkozol vele amikor akarsz, ha ügyes vagy akkor letolod ezt egy hét alatt is. Meló mellett korántsem volt annyi lelkesedésem, hogy én ezt így roham tempóban megcsináljam. Elejével fogtam egy füzetet és jegyzeteltem a modulokat....bocs, így tanulok, nekem nem elég elolvasnom. Aztán rájöttem, nem sok értelme van jegyzetelni, úgyhogy onnantól elég gyorsan haladtam, mert hát azért valamennyit megjegyez az ember, az egyszer olvasottból is. De mivel nem tudtam, hogy pontosan mennyi az annyi, amit meg kell tanulni, hát csak haladtam előre. Az oldal alján lévő "kérdés-válasz" részt is mindig elolvastam. Oké, a jogszabályi részt annyira nem, azt nem éreztem annyira fontosnak első blikkre. Majd pótolom.
A modulzárókat általában 95%-al végeztem el, talán 1-2 volt, ahol elsőre nem mentem át, általában akkor, amikor egy modult nem egyhuzamban olvastam, hanem napok teltek el a modul kezdése és befejezése közt. És igen, ez remekül mutatja, hogy körülbelül mennyi marad meg az ember fejében...konkrétan az enyémben.
Elolvastam minden modult, megcsináltam minden tesztet. Megcsináltam a nagy próbavizsgás mókát a végén, és le is jelentkeztetett az iskola vizsgára. Míg a vizsga időpontja nem jött el, addig naponta kb. 10-15 tesztet csináltam. Általában mindegyiken átmentem, elenyésző mennyiségben buktam meg. Kb. 2-3 naponta 1-szer. A bukás általában egy ponton, hogy éppen, hogy nem sikerült, tehát nem olyan, hogy "oh semmit nem tudok" állapotból adódott.
Eljött a valódi vizsga időpontja. Vizsga helyszín Székesfehérvár. Szerencsém van, hogy van ott rokonom, úgyhogy én busszal be Dunaújvárosba, Onnan vonattal Pusztaszabolcsig, majd onnan vonattal Székesfehérvárra (és vissza ugyanígy), ott felvett kocsival, elvitt a vizsgaidőpontig ott üldögéltem és vártam a vizsgát. Vittem a bizonyítványt, mert kérték, be lett mutatva, minden meglett ellenőrizve mindenkinél. Majd közölték, hogy hát a program nem működik, de a régi igen, azt indítják. És így találkoztam egy csomó olyan kérdéssel, amivel életemben még nem. Ami amúgy ha egy stabil kresz tudásom van, akkor nem számított volna, de nem volt annyira stabil. Egy ponton buktam el, kb. 25 percig voltam benn a vizsgán. A következő vonatot el is értük. Majd kb. két héttel később mentünk is a következő vizsgára. Itt is hasonlóan jutottam le, most működött a rendszer és, azt hiszem, talán egy pontot vesztettem összesen, nagyjából 30 percet voltam benn, és elértem a vonat fordultát is simán.
Már rég forgalmi vezetésen voltam, amikor rátaláltam a KRESZ professzorra, meg a tantermi oktatásának felvételére. És igen, itt volt az, hogy egy csomó mindent megértettem, amit olvastam már rég.
Persze párhuzamosan olvastam KRESZ könyvet is, és a forgalmi oktatóm is rengeteg mindent felhozott újra, hogy pontosítsuk. Pláne, hogy beültem mellé, és közöltem, hogy megvan a vizsgám, de erre ne alapozzunk, mert lehet nem tudom jól, nem jól értelmeztem, vagy nem hagyott olyan mély nyomot.
Ma, hogy már vezetek, tartom, hogy ismerem a kreszt, de biztos vagyok benne, hogy szinten kell tartanom majd a dolgot, mert amivel nem találkozik az ember, azt képes elfelejteni, és abból csúnya dolgok következhetnek.
Nem használtam fel a rendelkezésre álló 75 órát amúgy a tanulásra, mert annyira nem tartottam jónak a modulos megoldást, hogy újra elölről elolvasgassam. Teszteket amíg nem dobott ki a rendszer csinálgattam, de igazándiból, a tesztek az utakon szerintem pont nem érnek semmit.
Tegyük hozzá, hogy én az a tanuló vagyok, aki utána olvas, mellette olvas, mellette értelmez, mellette néz mindent. Videókat és mindenfélét. Mint kiderült...nem az átlag diák vagyok....
A tantermi KRESZ oktatást feltehetően részben utáltam volna, mert hozzá kellett volna igazítanom a munkarendemet, részben viszont szerettem volna. Ugyanis az a típus vagyok, aki úgy élete túl az egész iskolai tanulmányait, hogy csak a könyvtárosi OKJ-sen ült le tanulni, amúgy mindent hallás után és órán lévő figyeléssel megjegyzett. Na nekem ebből adódóan rohadtul hiányzott, hogy halljam, elmondva a szabályokat, mutogatva a táblánál :D
És feltehetően minden olyan embernek is hiányzik a tantermi oktatás, akinek nem olyan jó a szövegértése mondjuk. Vagy diszlexiás, vagy bármi. Egyre többször látom amúgy, hogy megint vannak tantermi oktatások, és ez tök jó, mert amúgy le lehet vizsgázni úgy is, hogy nem érted mit csinálsz, csak nyomkodsz. Ha minden kérdéssel találkoztál, simán kilehet totozni...és akkor te leszel az első aki tök szabálytalanul vezet és meglepődik, ha jobbról oldalba kapja egy kocsi egy jobbkezes utcánál. Vagy helyeken áthajtasz ahol nem lehet, vagy nem tudod ki mehet először ki nem.
Tehát jó az E-Titán...de nem elég. Tehát, csak abból tanulni khm...nem. Youtube-on vannak fenn jó videók, azokat érdemes letolni. Oh, hát hogy 8 órás? Istenem, vezetni tanulunk, beülünk egy kocsiba, ami nagy és veszélyes, ha olyan vezeti, aki nem tudja mit csinálhat az utakon és mit nem. (bár elnézve a sofőrök egy részét, bármit lehet :P). Tehát senki se sajnálja rá az időt az életéből, hogy felfrissítse a tudását, hogy karbantartsa a tudását, és hogy valahogy megjegyezze és menjen első gondolatra, hogy hú ott nincs elsőbbségadástábla, akkor lassítunk, mert lehet jönnek. (tudom, tudom, van bizalmi elv is, erről mindig az jut eszembe, hogy az oktatóm azt mondta "Menj bátran, védett úton vagyunk!", és az volt az első kérdésem, hogy " A Többiek is tudják?"....elméletben tudják, de azért mindenki fenntartásokkal kezeljen mindent (is).)
Kotra Károly: Interaktív KRESZ könyv személygépkocsi-vezetők részére: Ezt már forgalmi vezetés alatt olvastam, egész jó volt. Féltem, hogy mond valami újat, hú...nem mondott, úgyhogy megnyugodtam. A fékezés és parkolás egész korrekt benne. Az izzó cserét és kerék cserét, meg tüntetőleg átlapoztam.
Sefcsik Judit: Jogosítványt minden nőnek!: Ez meg egy szar :D Bocsánat, semmi hasznos nem volt benne, kivéve a végén lévő kreszes dolgok, de maga a sztori, valami borzalom....booorzaaaalom :D
