2026. szeptember 28., hétfő

Mentő, gyalogos, rolleres és miegymás

Ma már többször járkáltam út közelében. Először bicajjal, akkor konstatáltam is, hogy borzalmasan sok a munkagép az utakon. Azon morfondíroztam, hogy lehet picikét hamarabb kellene elindulnom, mert ha kifogok egy kombájnt vagy valami hasonló szépséget, akkor ugye 30-al abszolválom azt az utat is, amit maximum 70-el tehetek meg, amikor nincs semmi akadály. Amúgy bicajjal hagytam bekanyarodni kocsit a főútról balra (neki balra),  meg is köszönte. Ehhez nekem csak lassítanom kellett a bicajjal. Cuki volt, nekem meg nem kerül semmibe, és tudom milyen szar balra kanyarodni, pláne amikor az út miatt jöhetnél, mert pont senki nincs, csak a fránya bicajos ;D
Végül amúgy nem jött munkagép amikor befelé jöttem. Hazafelé még nem tudom mi lesz. Ellenben mentő igen, szirénázva és villogva. Szerencsém volt, mert épp buszmegálló volt előttem, kicsit ráléptem a gázra, kiraktam az indexet és kiálltam, hogy mehessen. Venyimen amúgy elég rossz, ha el kell engedned bárkit, mert annyira nagyon félrehúzódó helyek nincsenek. Ahol már mondjuk oldalra utca sincs ott azért elég necces elhagyni az utat, mert amúgy sincs hely, meg kicsit nagy a színt különbség az út és a mellette lévő rész között néhol. De mondom, szerencsém volt, le tudtam állni,így mehettek útjukra.
 Aztán a városba beérve rolleres a körforgóba. Nem mondom, hogy nem bámulta meg mindenki (is), szerintem mindenki azon gondolkodott, hogy ő hova tart vajon, remélem az Aldiba....és nem a 6-ra akar kirollerelni (nincs ilyen szó mi? :D).
 Utána volt gyalogos aki körbenézett, és volt aki nem. Megnyugtatásképpen egyiket se ütöttem el, csak egyiket bátrabbnak gondolom a másiknál. Aztán volt trafizós rendőr bácsi, remélem nem mentem gyorsan. Azon a szakaszon, a városban szokásos 50-el lehet menni, és ilyen lejtős a dolog. Féket nem nyomtam, előtte álltam meg a néni miatt, úgyhogy gyanúsan nem mentem 50-el se. A kilométeróra szerint amúgy 50-el mentem,...tippre akkor 45 lehetett. Ott azért elgondolkodtam, hogy legalább a lámpát lekapcsolná a rendőrautón...nem lenne annyira feltűnő... Mögöttem amúgy mindenki lemaradozott, azért nem hiszem, hogy elvárásás, hogy 50-nél trafizósnál 30-al menjünk ;D
Tehát idefelé ennyi minden belefért abba a durván 10-15 percbe, míg beértem. De igazándiból szeretem, amikor eltér a rutintól a dolog és jön olyasmi amire extrán oda lehet figyelni. 
 A szürke Merci aki meg a popómban közlekedett nem tudom mit szeretett volna. Nem szeretem ezt a követési távolság szubjektív értelmezését. Én nem véletlen nem megyek Senkinek sem a seggébe. Nem szeretek fékezgetni, meg veszélyesen élni. Bőven hagyok helyet, hogy más is elférjen, aki esetlegesen a megengedett maximálnál többel szeretne menni és zavarom ebben, nyugodtan beférjen közénk... jobb messzebb lenni a másiktól.
 Amúgy kevesen voltak az úton. Lehet ez a  10:30-as indulás az az idősáv, amikor az emberek még vagy már nincsenek annyira az úton. A városban sem voltak olyan sokan ^.^

Mindenkinek balesetmentes utazást és vezetést kívánok. Vigyázzatok magatokra. Figyeljünk a nagy gépekre, meg a megkülönböztető jelzéseket használókra extrán. Azon gondolkodtam, hogy amúgy aki üvölteti a zenét, az....az úgy hogy hallja a mentőt? Mert én már láttam őt a visszapillantómba, már hallottam (pedig szól a zene halkan), de aki üvölteti, az úgy mikor veszi észre? Amikor elzúg mellette? o.O

2026. szeptember 15., kedd

Vezetéstechnikai - Alap - tréning

 

Mi család ügyileg nem igazán szoktunk ajándékozni, ennek egyik fő oka, hogy mindenkinek van keresete, és meg tudjuk venni, amire szükségünk van, felesleges dolgokat meg nem akarunk adni a másiknak, csak azért, hogy adjunk. Így lett, hogy családilag megegyeztünk, hogy a gyerekeken kívül, mindenki más csak kerek évfordulókor kap ajándékot, de ekkor kicsit drágább ajándékot kérhet. Így esett, hogy én vezetéstechnikai tréninget kértem, mert úgy éreztem, hogy én ezt nagyon szeretném, és hogy hasznos is, meg milyen jó dolog már!


Nyáron betöltöttem a 40-et, és a családtól megkaptam a kupont, amivel mehettem Zsámbékra vezetéstechnikai tréningre. Jött is a szervezgetés, hogy miként, mikor, hogyan váltsam be, mert nem akartam túl sokáig húzni. Nem akartam túlzottan télen se menni, a tavasz meg olyan messze van, hőkupolás időbe sem akartam, így lett az, hogy akkor ősszel. AniTiger barátnőmmel összeegyeztettük naptárainkat, hogy mikor érünk mind a ketten rá, mikor nem dolgozik egyikünk sem, mikor van erre időnk. Ugyanis, nekem volt egy olyan érzésem, ami utólag be is bizonyosodott, hogy jobb, ha a tréning előtt és után NEM én vezetek. Mert ugyan másfél éves és egy hetes a jogsim, úgy éreztem, hogy egy 4 órás tréning kellő odafigyelést, koncentráltságot igényel, hogy utána egy "kicsit" fáradt leszek. Megjegyzem AniTigerrel hazaértünk, ő kiszállt, én hazavezettem, beparkoltam, aztán egy órát aludtam, annyira le voltam fáradva ^^.

8.30-ra kellett odaérnünk, 9-kor kezdődött egy elméleti oktatás, ide amúgy a kísérők is beülhettek, miután szétoszlottunk három felé. Voltak a haladó csoportosok páran, és volt az alap tréninges csoport, ahova amúgy elég sokan jöttek. Két instruktor között oszlottunk el oktatás után, hogy sehol se legyen túl sok autó, hogy pőrgősen lehessen haladni, ne legyen akkora sor, és ne kelljen sokat várni. Amúgy a csúsztatott kuplungos haladást nagyon lehetett gyakorolni, mert míg újra én lehettem a pályán kocsinként haladtunk előre, mindig csak kicsit, bár azt dinamikusan. Azért volt, amikor kiraktam üresbe és kézifékkel rögzítettem, de így is olyan izomlázam lett :D.

Maga a pálya is nagyon menő, ahogy egyik modulról a másikra mész, jó kis nagy szöget bezáró emelkedő, szlalomozás, csak, hogy ne unatkozz. Az első modulunk a Hajtúkanyaros volt. Itt elsőre csak mentünk egy kört, megmutatta  az instruktor, hogy mi a terület, majd a kis infós konténerben lerajzolta, merre menjünk, hol fékezzünk, mennyivel menjünk. Amúgy aranyos volt, többször elhangzott, hogy aki négy évszakossal van az lehet bátrabb, mehet gyorsabban, mint a nyári gumisok...én közepesen bátor maradtam.

Úgy hiszem, még úgy is kellően hasznos volt, hogy nem tervezek semmilyen hegyi túrába kezdeni, pláne nem esős-latyakos és csúnya csúszós utakon. Érdekes volt, hogy mennyire lehetett tartani a kocsit, és feltehetően még mehettem volna gyorsabban is, de nekem így is elég volt megtapasztalni a dolgokat. Egyszer az egyik víztornyot sikerült is telibe trafálnom. Úgy hittem, hogy azt én meg tudom balról is kerülni...nos nem. De legalább le lett mosva a kocsi egy kicsit XD. Amúgy minden modult nagyjából 3-szor csináltunk meg, mindig változott, hogy mennyivel kell menni, illetve, hogy kapunk-e akadályt rá, vagy sem. Itt elsőnek azt hiszem 20-25-el, másodszorra 35-40-el azt hiszem (nem esküszök meg rá), és a végén már kerülgetni kellett a harmadik körben a vizes akadályokat, tehát nem szimplán, csak fékezgetsz, hanem manőverezel is közben, miközben az ideális ívet próbálod tartani.

Innen tovább mentünk, a körpályás modulra, itt a feladat az volt, hogy minden körben 3 kört tesz meg mindenki, az elsőbe félig rajta a műgyantás részen, aztán teljesen, és még gyorsabban. Aztán jött, hogy itt is manőverezni kellett, és volt, ahol hirtelen megállni. Hogy megtapasztalhassuk, hogy mi történik, ha megcsúszik a kocsi, mennyit és hogy segít a rásegítő rendszer, és mennyire tudunk jól kormányozni. Itt is növekvő sebességgel, majd utoljára már "akadály" vízoszlopokkal, hogy ne csak aranyosan körbe-körbe menj, hanem kerülgess, manőverezz és élj túl ;D
A két modul után jött egy 15 perces szünet, amíg visszamentünk a főépületre és mindenki mosdóba ment, ivott, evett, és töltekezett. AniTiger amúgy a végén megjegyezte, hogy olyan lassan csinálunk mindent, meg hogy sokáig álldogálunk. Én meg megjegyeztem neki, hogy amúgy ha ott ülsz, akkor ez így sitty-sutty megy, mert felnézel, és megint te jössz. Ahol volt rálátásom a többiekre ott amúgy néztem őket, hogy ki, hogyan oldja meg a dolgot, mert hát érdekes és abból is lehet tanulni, ha a másikat nézed. Nálunk olyan nagy kilengés vagy akár pályaelhagyás nem volt, elég nagy amúgy a tér, ha kisodródsz akkor se sodródsz igazándiból ki.
 Pihenő után tovább mentünk, hogy vészfékezést gyakoroljunk. Itt el lett mondva, hogy mit csináljunk, manuális váltósok, kuplungra is ugorjanak rá XD, ne csak a fékre, mert akkor furán reagál a kocsi. Amúgy egyetlen bajom a megfelelő sebesség elérésével volt, mert vagy felváltogatok, de az idő-hely, vagy hagyom bőgni a motort (azt meg sajnálom), így addig nem váltogattam fel, míg ildomos lett volna, mert akkor mire odaérek, hogy elérem a sebességet amit kérnek, már fékezhetek is, de megközelítőleg azért sikerült kímélnem a kocsit is. Vészfékezés: Rájöttem, hogy már csináltam ezt máskor is, akkor amikor baleseteztem, és aztán ugye belém jöttek, de legalább ÉN nem mentem senkibe se bele. Illetve oktatáskor egyszer az oktató, na akkor fejeltem majdnem le a műszerfalat (de megtapasztaltam oktatás alatt, ez tök jó). Úgyhogy ez nem volt már új terep, viszont sose rossz, ha valamit az ember gyakorol. Amúgy általában elég jól sikerült ez mindenkinek.



Ez után jött, az egyezményesen, mindenkinek a legjobban tetsző rész. Beismerem, a legtöbb figyelmet, fegyelmet, kormányzást és mindent ez a modul igényli. Nem mondom, hogy kellemes érzés, amikor kirántják a kocsit az egyik irányba, és az ukász, hogy nem fékezel, nem adsz gázt, semmire ne lépj rá, csak kormányozd egyenesbe a cuccot, mert őszinte leszek féltem, hogy olyan szinten reflexből fékez az ember, hogy képes leszek elrontani és ráfékezek. Hála az égnek nem. Nem néztem volna mondjuk meg, hogy mit csinál, ha ilyen csúnya dolgot művelek....de hála az égnek, mindig visszatudtam kormányozni a kocsit a helyére. Amúgy háromszor mentünk, egyre növekvő rántásintenzítással, elsőnek, csak olyan kis lájtossan, mint amikor kicsit csúszik az út, te meg gyorsabban kanyarodsz. Ilyesmi volt velem "télen" nem kellemes, de nem is akkora gáz. Harmadik körbe azért, már elég durván meg lettünk rángatva, jóval nagyobb idő volt az, míg a kocsi újra egyenesen megy és nem random amerre akar. Mindenkinek amúgy ez dobta meg rendesen a vérnyomását :D





Utána, csak, hogy levezessük a dolgot, jött szlalomozás. Őszinte leszek én ezt tökre vártam, mert nekem kimaradt a rutinpálya és szerintem tök hasznos dolog az egész. Itt első körben szlalom volt, először 25-el, majd gyorsabban, úgy, hogy nem fékezhetsz bel, tartanod kell a tempót és jó esetben nem gyilkolod a bolyákat. Egyet löktem fel azt hiszem.
 A következő feladat már "rosszabb" volt, ott kikerülés, hirtelen sávváltás a feladat, maga a feladat, még a relatív 35-40-es tempónál sem volt annyira gáz, na de a vége, hogy menjé 65-el (el se érem mire odaérek :D), és majd mondja, mikor vesz fékezz. Na itt én hamarabb ijedtem meg, hogy nekimegyek annak amit ki kell kerülnöm, szerintem 5 másodperccel hamarabb vész fékeztem, mint ahogy az instruktor mondta, hogy "most" :D Sajnálom, nem szeretek ütközni! De még így is tök hasznosnak találom, de én nagyon defenzív vezető vagyok, én szeretek elkerülni, minden veszélyes dolgot :P





Összességében tehát szerintem megérte, szerintem még fogok ilyenre menni, és úgy érzem hasznos is volt. Mindenképpen élmény volt, imádtam ott lenni, és mindenfélét csinálni. Először amúgy volt bennem egy kis félsz, hogy fú, nehéz lesz, meg hát én friss jogsival, és jaj, meg amúgy is (túl agyalásnak hívják ezt), de amikor ott voltunk, berakták a rádiót a kocsiba (megkértek, hogy mindent rakjunk el, ami le-fel-el eshet, ha olyat csinálunk), és az instruktor nagyon türelmesen, nagyon kedvesen, és érthetően mindent elmondott. Tudtuk, hogy mikor mit kell csinálni, ha rosszul csináltuk, szólt, hogy mit javítsunk, maximálisan mindig arra figyelt, aki akkor és ott csinálta a feladatot, úgyhogy én elégedett vagyok. Amúgy volt humoruk is az instruktoroknak, kellően oldani tudták, az esetleges feszültséget is. Hasonlóan friss jogsis, amúgy nagyjából még 5 volt. Sokaknál a kísérő és beült a kocsiba, ennek azt hiszem 25.000 lett volna a tarifája, így AniTiger lemondott, a lehetőségről (így volt, aki videózott, meg fotózott :*).

 Korban amúgy elég vegyesek voltunk, sok volt a fiatal, de voltak idősebbek is. Volt egy hölgy, ő a férjétől kapta a tréninget, mert ezer éve van jogsija, de nem használta, most úgy hozta az élet, hogy használnia kellene, és úgy gondolták, ez egy jó dolog neki is, hogy magabiztosabb legyen. A végén kérdezték, hogy elégedettek voltunk-e, szerintem mindenki azt mondta, hogy igen. 

 Az amiért mentem, azt megkaptam, érdekes volt, és szerettem részt venni benne. Lehet nézőként nem izgi, de résztvevőként nagyon jó volt, néha summáztam magamban, hogy "na ezt is megtudtam csinálni", az úgy amúgy jól esik az embernek, amikor valamiben nem olyan rossz ;D De rávilágított arra is a dolog, hogy még annyi-annyi mindenben tudok fejlődni, még annyi mindent kell megtanulnom, hogy ihaja....na majd következő tréningig gyakorlok ;D 
Kérdeztük ki megy a haladóra, azt mondták, úgy kb 2-3 alap után szoktak, mert akkor már elég bátrak, hogy jóval nagyobb sebességgel is megugorják a feladatokat. Igen....a haladó még nem nekem való...még ;D És az a 4 óra amúgy...ha ott vagy akkor tök gyorsan eltelik. Egyrészt imádtam és vezettem volna még tovább, másrészt hulla fáradt voltam ettől a négy órától is.





Itt voltam, itt be tudjátok járni az egész tanpályát virtuálisan, szerintem tök menőőőő!!!

ITT







2026. szeptember 6., vasárnap

Kerék csere, mert néha az is kell

 Az előző kocsim nem érte meg nálam a kerék cserét. Mert amikor megvettem, elmentünk a gumishoz, hogy mondjon valamit, hogy cseréljük, vagy nem kell. Azt mondta, hogy mivel téli az egyik a másik négy évszakos, és mind új, hát maradjon úgy, majd jöjjek 30.000 km múlva. Aztán mielőtt átléphettem volna a 30.000 km-rt már kocsi lett cserélve, ilyen-olyan okok miatt.

Örökölt szettekkel kaptam egy adag nyárival egy adag négy évszakossal. Így adott volt, hogy a nyári megy, a négy évszakos, ha jó akkor marad, és kerül mellé még egy szett négy évszakos. Gondolkodtam a Nyári - téli váltáson, hogy évente kétszer szórakozzak azon, hogy váltogatjuk a gumit, de végül arra jutottam, hogy felesleges. Egyrészt, a teleinket elnézve, nem igazán látom indokoltnak, hogy  ide-oda váltogassam. A nagy télbe, ha megérkezik, mint ahogy idén januárban is megmutatta, hogy létezik még tél, meg hó, nos ez esetben a kocsi nem megy sehova sem. 

 És nem azért nem megy, mert nem tudok téli körülmények között vezetni. Tudok. Vagy mert négy évszakos a kereke - még szerintem ez se lenne akkora gond - . Hanem azért, mert bár az utakat letakarították, a parkolókat már nem. A városban borzalmas állapotok voltak a parkolóknál és ha csak nem csákánnyal és lángszóróval járok alapból akkor szinte lehetetlen parkolni. Tavaly párszor mentem amúgy téli időjárásba, akkor hólapáttal, jégverő akármivel és takarítottam a parkolót....de na, nem éri meg. Nem halok bele akkor sem, ha egy egész hónapig kell járnom busszal majd. De elnézve az időjárást...hát...ööö...nem tudom lesz-e igazi tél egyáltalán.

 Így lett az, hogy elmentünk megkérdezni, hogy mennyit kell venni, mikor lehet jönni. Az első négy évszakos szettem hátra került, előre jött az új, így munkával együtt, mindennel együtt 86.600 forintot fizettem. De mindent végig kérdeztem, mit csinálnak, miért csinálják és az miért jó. Megegyeztünk, hogy ÉN biztosan nem cserélek sosem kereket a saját kocsimon, megnyugtattam őket, hogy nincs ilyen ingerem. Emlékszem oktatás alatt egyszer mondta az oktató, hogy ha lepadkázom az utat én cserélek kereket és már akkor is mondtam, hogy na azt biztosan nem. Van egy életösztönöm, ebbe beletartozik az, hogy nem ülök abba a kocsiba, amibe én cseréltem kereket. Szimplán nem hiszem, hogy ehhez mindenkinek értenie kell. Örülök, hogy vannak emberek akik mindent (is), megcsinálnak otthon, lelkük rajta, engem elriaszt a dolog, hogy valami olyanba belenyúljak, amihez köztudottan nem értek. Ellenőrizni a kocsit tudom, eltudom vezetni, sőt ablakmosót is tudok bele tölteni, de minden ennél komolyabb dolgot úgy érzem, jobb ha ehhez dedikáltan értő emberek csinálnak...aki nem én vagyok. Van jó autószerelőm, van most már jó gumicserélő emberem, és nem sajnálom a pénzt arra, hogy ezt ne nekem kelljen megtennem. Itt is köszi a DaróGumi szervíznek, hogy hagyták, hogy lábatlankodjak, fényképezzek és mint egy öt éves mindent (is), megkérdezzek ;)

 Amúgy időben nem volt sok, az egész talán 20 perc lehetett, de nem néztem az órát. Most már kész a kocsi a jövő vasárnapi vezetéstechnikai tréningre, csini új gumikkal ^^ Úgyhogy életemben először ilyesmit is láttam, szerintem tök menő dolog. Az más, hogy rá még simán ráálltam erre a bigyós emelős akármire, le már nehezebben, 3-szor fulladtam le, mert féltem túl nagy gázt adni, így meg mindig lefulladt, a csávó tök együttérzően bíztatott, hogy adjak nyugodtan gázt, nem fogok kirepülni, de hogy átbillenjen ahhoz kell a gáz ;D







2026. szeptember 3., csütörtök

Amikor az útvonaltervező tévútra visz

 Idén, hogy voltam két esküvőn is rájöttem, hogy nem szeretem az esküvőket, mert zavar a hangos zene, és valahogy nem érezem ott magam elemembe. Elmegyek, de azért, ha lehet ne hívjanak inkább meg :D

 A második esküvő Esztergomba volt, múlt hétvégén, az nap mentünk, még Zsámbékon bekanyarodtunk oda, ahova megyek jövő vasárnap vezetéstechnikai tréningre (hogy megnézzem, hova kell mennem), de amúgy tök könnyen odataláltunk a szállásra amit a tesóm foglalt. A GPS itt is bár konkrét koordináta volt megadva, hogy "elkerüljük a föld utakat", tesóm így fogalmazott, megnézhettük, a föld utakat amiket el kellett volna kerülni. Mondtam is anyukámnak, hogy oké, hogy itt LE jöttünk, de ha nincs másik út, akkor ott fogunk maradni, mert ez nem terepjáró. Anyum az egyik kanyarba mondta is, hogy "meg ne állj", mert akkora homok volt,...megálltam. Megálltam, mert bár feltehetően soha senki nem jár arra, de mi van ha épp mégis, és amúgy meg neki van elsőbbsége (táblák vannak :D), de simán kijött a kocsi. 

Az esküvőre már azon az úton mentünk, ahol nem föld volt, csak susnyás oldalt, ezt ugye este visszafelé megint, majd másnap induláskor újból megjártuk.

A GPS viszont, rejtélyes okoknál fogva úgy döntött, hogy bár beírtuk, hogy mi ráérünk, mi nem akarunk fizetős utakon menni, ő máshogy gondolta. Az M1-re terelt valahogy rá, ahol anyukám jelezte, hogy ez pálya forduljunk meg :D Mielőtt ráhajtanánk, csak hát ott te már nem fordulsz meg. Így lett, hogy M1, majd M0, majd az első pihenőnél vettünk napi jegyet, és végül M6 és sitty-sutty itthon is voltunk. Továbbra sem szeretem az autópályákat, sajnálom, unalmas is, meg gyorsan kell menni, ami után visszaállni a 70-50-re meg olyan fura érzés :D

A kocsi holnap kap új gumikat, még a vezetéstechnikai tréning előtt. Mint kiderült elől négy évszakos van, ami azt mondta a gumis, hogy tökre jó, azt elrakják hátra, és a hátsó nyári kukázódik, és kerül helyette szintén négyévszakos. Az van, hogy nem igazán akarom cserélgetni évszakonként a kerekeken a gumit, és az igazi télbe, meg úgyse használom a kocsit. Értsd ez alatt, hogyha hó esik, sok akkor nem jártam idén sem és nem is fogok járni kocsival, mert egyszerűen a városban nem megoldott a parkolók takarítása, az utakról ne is beszéljünk és így ha az úton még jó is lennék, hát parkolni nem tudnék.

Járjuk az országot - Gyöngyös (Mátraháza)

  Idén is folytattuk az országjárást! Mondván egy csomó helyen nem voltunk, akkor ideje felfedezni. Kicsit aggódtunk, hogy a Mátrában lévő ő...