Mentő, gyalogos, rolleres és miegymás

Ma már többször járkáltam út közelében. Először bicajjal, akkor konstatáltam is, hogy borzalmasan sok a munkagép az utakon. Azon morfondíroztam, hogy lehet picikét hamarabb kellene elindulnom, mert ha kifogok egy kombájnt vagy valami hasonló szépséget, akkor ugye 30-al abszolválom azt az utat is, amit maximum 70-el tehetek meg, amikor nincs semmi akadály. Amúgy bicajjal hagytam bekanyarodni kocsit a főútról balra (neki balra),  meg is köszönte. Ehhez nekem csak lassítanom kellett a bicajjal. Cuki volt, nekem meg nem kerül semmibe, és tudom milyen szar balra kanyarodni, pláne amikor az út miatt jöhetnél, mert pont senki nincs, csak a fránya bicajos ;D

Végül amúgy nem jött munkagép amikor befelé jöttem. Hazafelé még nem tudom mi lesz. Ellenben mentő igen, szirénázva és villogva. Szerencsém volt, mert épp buszmegálló volt előttem, kicsit ráléptem a gázra, kiraktam az indexet és kiálltam, hogy mehessen. Venyimen amúgy elég rossz, ha el kell engedned bárkit, mert annyira nagyon félrehúzódó helyek nincsenek. Ahol már mondjuk oldalra utca sincs ott azért elég necces elhagyni az utat, mert amúgy sincs hely, meg kicsit nagy a színt különbség az út és a mellette lévő rész között néhol. De mondom, szerencsém volt, le tudtam állni,így mehettek útjukra.
 Aztán a városba beérve rolleres a körforgóba. Nem mondom, hogy nem bámulta meg mindenki (is), szerintem mindenki azon gondolkodott, hogy ő hova tart vajon, remélem az Aldiba....és nem a 6-ra akar kirollerelni (nincs ilyen szó mi? :D).

 Utána volt gyalogos aki körbenézett, és volt aki nem. Megnyugtatásképpen egyiket se ütöttem el, csak egyiket bátrabbnak gondolom a másiknál. Aztán volt trafizós rendőr bácsi, remélem nem mentem gyorsan. Azon a szakaszon, a városban szokásos 50-el lehet menni, és ilyen lejtős a dolog. Féket nem nyomtam, előtte álltam meg a néni miatt, úgyhogy gyanúsan nem mentem 50-el se. A kilométeróra szerint amúgy 50-el mentem,...tippre akkor 45 lehetett. Ott azért elgondolkodtam, hogy legalább a lámpát lekapcsolná a rendőrautón...nem lenne annyira feltűnő... Mögöttem amúgy mindenki lemaradozott, azért nem hiszem, hogy elvárásás, hogy 50-nél trafizósnál 30-al menjünk ;D

Tehát idefelé ennyi minden belefért abba a durván 10-15 percbe, míg beértem. De igazándiból szeretem, amikor eltér a rutintól a dolog és jön olyasmi amire extrán oda lehet figyelni. 

 A szürke Merci aki meg a popómban közlekedett nem tudom mit szeretett volna. Nem szeretem ezt a követési távolság szubjektív értelmezését. Én nem véletlen nem megyek Senkinek sem a seggébe. Nem szeretek fékezgetni, meg veszélyesen élni. Bőven hagyok helyet, hogy más is elférjen, aki esetlegesen a megengedett maximálnál többel szeretne menni és zavarom ebben, nyugodtan beférjen közénk... jobb messzebb lenni a másiktól.

 Amúgy kevesen voltak az úton. Lehet ez a  10:30-as indulás az az idősáv, amikor az emberek még vagy már nincsenek annyira az úton. A városban sem voltak olyan sokan ^.^

Mindenkinek balesetmentes utazást és vezetést kívánok. Vigyázzatok magatokra. Figyeljünk a nagy gépekre, meg a megkülönböztető jelzéseket használókra extrán. Azon gondolkodtam, hogy amúgy aki üvölteti a zenét, az....az úgy hogy hallja a mentőt? Mert én már láttam őt a visszapillantómba, már hallottam (pedig szól a zene halkan), de aki üvölteti, az úgy mikor veszi észre? Amikor elzúg mellette? o.O

Járjuk az országot - Gyula

 

Útvonal: Nagyvenyim - Dunaföldvár - Solt - Fülöpszállás - Izsák - Jakabszállás - Fülöőjakab - Kiskunfélegyháza - Csongrád - Szentes - Gyula

Km: 235 

Gondoltuk anyukámmal, hogy hát még olyan szép idő van, és télen úgyis be leszünk szorulva feltehetően a házba, hát most még kimozdulunk egy kis városnézős hétvégére. Gyula nekem, már jogsi előtt is tervezett volt, mert a Wellness Hotel Gyula facebookon egy csomószor feljött és annyira jó videói voltak, hogy eldöntöttem, hogy ha valaha megyek Gyulára akkor oda menjünk. 

Az utazás kicsit szerintem nekünk tovább tartott, mint itt a tervezett, de a legtöbb helyen, ahol az út minősége hagyta, ott mentünk a megengedettel. Egyszer tévedtünk el (kanyarodtunk rossz felé), az egyik településen, azt hiszem Csongrádon, ahol a kilátót kerestük, de az időbe csak pár perces kitérő volt. Két megállónk volt, Csongrád, és valahol megálltunk pisilni és inni egy noname benzinkúton.

 Oda felé amúgy láttunk egy elütött szarvast :(, mondjuk hála az égnek élő példánnyal nem futottunk össze. Ellenben hollókkal meg varjakkal sikerült párszor találkoznunk, ahogy békésen csipegettek az úton ;)

Gyulán meglepően könnyen megtaláltuk a szállodát, ott is a hátsó utcát, ott is a parkolót. Amikor mondtuk a recepciós hölgynek, hogy megjöttünk, be is parkoltunk, aranyos volt, mert mondta, hogy "hát nagyon ügyesek vagyunk, mert nem szokták megtalálni :D".

Odaérkeztünk, becsekkoltunk, aztán megebédeltünk, ekkorra én már naaaaaagyoooon éhes voltam. Úgyhogy örültem, hogy van amit ehetek én is. Amikor jóllaktunk és nem húzott már le a hasunk, neki is indultunk a városnak. Hát, alapból fáradtak voltunk, de hát meg akartuk nézni a könyvtárat, a könyvtár udvarában lévő Japán kertet és másnap elseje volt, tehát minden zárva lett volna. Út közben azért erőt gyűjtöttünk egy cukrászdában. És igen, itt is volt amit én is ehetek o.O Fura érzés volt, hogy glutén - laktóz érzékenyként nem kell mellőznöm a dolgokat. A könyvtár csidi-csudi szép amúgy, mármint a felnőtt rész. Tartom, hogy a gyerekkönyvtár a miénk sokkal otthonosabb és szebb ;) Kolléganőm meg is jegyezte, hogy na mi is milyenek vagyunk, elmegyünk, aztán mit nézünk meg? Könyvtárat :D

Másnap kisvonaton megnéztük a várost, majd bementünk az Almásy - Kastélyba, és megnéztük a kiállítást. Én nem vagyok egy nagy múzeumba járó ember, de élveztem, mindenféle interaktív cucc volt, és hát...amit nyomkodni lehet, azt nyomkodtam, mint egy rossz gyerek. Nem tudom meddig voltunk benn, de alaposan körbe jártuk, megnézve mindent amit a jegyünkért kaptunk. Szerintem teljesen jó az ár-érték arány, nem éreztem azt, hogy "keveset" kaptunk volna a pénzünkért. A bejárás után leültünk a kávézójukba és anyum egy ország tortáját evett én meg mangós paleo akármit, ez volt az egyetlen gm-lm cucc, de volt! És ez a lényeg.

Még megnéztük a vártornyot, aztán visszatértünk a szállásra, és ott ebéd, majd pihenés és utána már csak relax szobában olvasgatás, koktélozás, és lazulás volt. Vasárnap reggel reggeli után meg irány haza. A haza úttal sem volt gond, emlékeim szerint még kevésbé volt problémás mint az oda út (ott volt egy útfelújítás ahol elég sokat álltunk).

Útvonal: Gyula - Izsák - Dunaföldvár - Dunaújváros - Nagyvenyim

Km: 243

Amúgy érdekes oda fele jobban elfáradtam, mint hazafelé, pedig nagyjából az az útvonal volt, annyi, hogy csak egyszer álltunk meg pisilni - megmozgatni magunkat. Illetve Dunaújváros felé mentünk, hogy ebédnek valót megvegyük. Szerintem délre értünk haza, fél egykor már ettünk, és utána még ezer dolgot csináltunk itthon (A fél diófa lehullott...komolyan, bokáig a levélbe :D).

 Összességében, vezetésileg jó volt. Egyszer álltunk sokat egy helyen, egyszer hirtelen kanyarodtam, mert bár időben tudtam, hogy hol fogok jobbra kanyarodni, a mögöttem lévő előzésből bevágódott mögém, és nem tudom ösztönösen féltem féket nyomni annyira, mint kellett volna... így kicsit vehemensebb jobbra kanyar volt, mint azt szeretjük, de amúgy hála az égnek senki sem jött szemből, így volt, hova kanyarodnom. Békéscsaba elkerülőn, meg lehetett repeszteni :D Nem igazán van hozzászokva a kocsim, a 110-el száguldáshoz, de egész jól bírta ;)

Pár kép a nyaralásról, Gyula szép hely :) No meg ezek az igazi őszi színek ^^

Járjuk az országot - Abaliget

 

Tovább folytatódik a "járjuk be az országot" programjaim. Avagy oda-vissza a távot levezetni egy nap, gyakorlás ;)

Útvonalterv: Nagyvenyim - Cece - Dombóvár  - Abaliget - Nagyvenyim

Megtett km: hozzávetőleg 265

A cél az volt, hogy tesómékhoz eljussunk, vigyünk mindenféle virágot (levendulát), lássuk őket, kicsit együtt legyünk aztán irány haza, mielőtt besötétedik.

 Kilométer ügyileg amúgy, nagyjából  hasonló volt az út, mint egy héttel előtte Kozármisleny, viszont sokkal kanyargósabb, legalábbis érzésre, több volt a "nem egyenes" útszakasz benne, mint a másikban. Rá kellett arra is jönnünk, főleg odafelé, hogy elkezdődött az őszi "szántunk-vetünk-aratunk" szentháromság, ebből adódóan egyetlen egy hátránya van agrár területek mellett elhaladni, az, hogy oda a gépeknek is el kell jutnia, és azok a bizonyos gépek hétvégén is dolgoznak. Hisz ebben a szakmában, ebben az időszakban a "hétvége" feltehetően egy mitikus idő csak. Nos, azt hiszem 4  magokat szállító lassú járművel találkoztam szemből, és 3-al a saját sávomba. 2 megelőzése nem volt annyira gáz, jókor voltak jó helyen, a kevés egyenes szakasz egyikéhez közel, tehát nem kellett sok idő, és tádám megelőzted. De aztán volt egy, ami nehéz szülés volt. Tudni kell, az 1.0-ás kis Toyotám nem arról híres, hogy ő olyan kis "vadállat", és hipp-hopp megelőz bárkit, és tudni kell, 7 hónapos jogsival én se előzgetek mindenkit csak úgy brahiból. Na most a magokat szállító cucc ment előttünk. Ugye, ha én egy lassú jármű mögött vagyok, nem túl egyenes úton, akkor már azért komoly akadály vagyunk. Egymagában nem, de egy kocsival maga mögött halmozottan hátrányt jelent. Így tiszta sor volt, nem maradok mögötte...aha. Folyton jöttek szemből, jött kanyar, nem belátható, nem indulsz el. Egyszer kijebb jöttem nézelődni, de no, jöttek szembe. Meglehetősen közelről láttam a megelőzendő cuccmák kerekét (igen...követési távolság...az ott nem volt túl ideális). Két-három kitekintés és kb, érzésre 10-15 perc kellett, hogy végre annyi utat belássak amennyi szerintem kell, és az nem emelkedő, és ne jöjjenek szembe. De meglett. Anyum ott mondta mellettem, hogy nyoooooooooooooooomd a gázt ;D És igen, vissza kapcsoltam, hogy nagyobb gyorsulásunk legyen, de na....nem erre találtak ki minket a kocsival. De semmi gond nem volt.

 Dombóváron elmentünk csapot venni, aztán keveregtünk kicsit, hogy kijussunk Dombóvárról, félre informálásból megnéztünk egy parkolót. Ez a kanyarodj balra...az volt az első no ;) De amúgy minden egyéb zökkenő nélkül vettük az oda utat. Ott átpakoltunk a kocsikból, kipakoltuk amit hoztunk. Én vigyáztam a gyerekekre és ügyeltem a kenyér-ebéd főzést, míg anyumék bementek Pécsre stb. Unokahúgomnak vittem két könyvtári könyvet...hát a várakozásba ki is olvasta, hozhattam is vissza :D Mondom, már megérte elhozni ;) Imádom, hogy ennyire szeret olvasni. Ebéd után még ejtőztünk kicsit, megnéztük mennyit változott tesómék udvara, meg a ház, aztán indultunk haza. A haza út vicces volt. Voltak amúgy haza tartó lassú járművek, de kevés. Világos volt még, szerintem, amíg tudtak maradtak a földeken. Kétszer-háromszor jegyeztem meg anyukámnak, hogy "neki nem ég a lámpája"...nem mindenkinek ég, meg van akinek csak az egyik, ilyet is láttunk. Aztán félre állítottak minket és életemben először végre igazoltattak ;) Tudom-tudom ennek nem mindenki örül látványosan, de én igen ;). Aztán két településsel odébb félre állítottak, mert szüreti felvonulás volt és azt hiszem utána már semmi izgi nem történt. Végül leszavaztuk a tankolást, átraktuk hétfőre, amikor úgyis ismét ide-oda csavarogtunk a környéken, mert már nagyon haza akartunk érni :D

 Kicsit fárasztóbbnak éreztem, mint a Kozármislenyi kiruccanást, de nem volt gond. Néha cserélgetni kellett út közben a szemüveget, mert hol kisütött a nap, hol meg sötét lett. Hála az égnek állatokkal nem találkoztunk az úton, de amúgy erre extrán figyeltem, mert hát ki tudja, bárhonnan előbukkanhatnak ;)

Ha a rendőr megállít

 

Há! Ma végre igazoltattak!

Meg lehet rökönyödni, de én az a típus vagyok, aki próbál mindent szabályosan csinálni, ebből adódóan, ha leint a rendőr, akkor nem érzem ezt frusztrációnak, vagy bármi másnak.

Egy hölgy és két úr volt, nagyon kedvesek voltak. Megkérdezték, hogy rendelkezem-e digitális állampolgár app-pal, anyumtól is megkérdezték. Mondtuk, hogy igen. Nekem, ahhoz, hogy ezt bemutassam ki kellett szállni, mert sokakkal ellentétben a telefonom, az úgy...a kocsiban van, a jogsimmal együtt a táskámba, a hátsó ülésen. Amúgy a műszerfalban lévő tárolóba szoktam rakni, de kivettem, mert tűzte volna a nap, és elfelejtettem visszarakni, amikor indultunk.

 Aranyosan megmutatták, mit mutassunk, azt leolvasták, és megbizonyosodtak róla, hogy én én vagyok, anyukám meg anyukám :D

 Vicces volt, mert mondtam nekik, hogy már tök rég vártam, hogy végre megállítson valaki, mert így kb. 7 hónapos jogsival, még az igazoltatás kimaradt az életemből, pedig szerettem volna. Amúgy azon is meglepődtek, hogy mi ilyen kis cukik vagyunk, és konkrétan Örülünk, hogy igazoltatva vagyunk. Amúgy komolyan, amikor megkaptam, és mindig láttam, hogy igazoltatnak és engem nem, tökre csalódott voltam :D Mert senkit se érdekelt, hogy végre tökre jogosan, legálisan vezethetek, senki se akarta megnézni a cuki bugyirózsaszín kártyámat. Na most, azt most se nézték meg, de DÁP-ba minden benne van ;)

A slussz poén amúgy az volt, hogy 2 településsel odébb, megint le lettem intve, itt ugyan nem igazoltatás miatt. Itt szüreti felvonulás volt, lezárták az utat, megkellett várni, hogy végig vonuljanak az úton és utána mehettünk. De a leintés pillanatába, azért elgondolkodtam, hogy vajon gyorsan mentem? :D Wazze amúgy nyűgött egy fantom 30-as jelzés miatt, mert sehol se láttunk 30-as táblát és épp azon gondolkodtunk, hogy akkor az a laza 42 amivel mentem, az sok lehetett-e a fantom 30-as és az igazi 40-es táblának, de amúgy a 40-es tábla után szerintem már 38-al mentem... mindegy, kiderült semmi ilyenről nincs szó, csak meg kell állni, míg a felvonulók, az élő zenés cucc és hasonlók a főútvonalon lévő útszakaszukat megsétálják. Szerintem kb. 15 percet állhattunk, lehet még annyit sem.

 Úgyhogy ma ilyen rendőrös napom volt. Majd írok, merre jártam, csak elfáradtam :D Úgyhogy majd holnap, de az igazoltatás annyira feldobott, hogy azt muszáj volt leírnom. 

Járjuk az országot - Kozármisleny

 

Útvonal: Nagyvenyim - Kozármisleny - Dunaújváros - Nagyvenyim

Megtett km, nagyjából:  267

Életem legelső leghosszabb útja, nagyjából ennek a fele volt (+Abaligetre még átmentem), még valamikor március végén. Anyukám megkérdezte, hogy benne lennék-e abba, hogy csak lemegyünk, kicsit ott vagyunk, aztán visszajövünk. Gondolkodtam egy kicsit rajta, majd jeleztem, hogy miattam mehetünk.

 Nem igazán volt még hosszabb utam úgy, hogy oda-vissza is egy nap jöttem, így  benne volt a pakliban, hogy kellő mód elfáradok, és, hogy az nem lesz annyira jó. De azaz igazság, így levezetve a dolgot, ott pihentem, olvastam, relaxáltam, és nem éreztem, hogy hazafelé gond lett volna, vagy fáradtabb lettem volna sokkal. Arra rájöttünk, hogyha megyünk valahova, vegyek kólát, mert nekem az olyan, mint másnak a kávé, tehát kevésbé álmosodom el, kevésbé érzem a fáradtságot. Így azért néha ásítoztam hazafelé :D (megjegyezném, ugyanúgy figyeltem, csak néha muszáj volt ásítanom). De Dunaföldváron tankoltunk, mosdó szünetet tartottunk és vettünk kólát, és aztán Dunaújvárosba még bementünk a Müllerbe, de ott is sokan voltak, úgyhogy a kutya táp vásárlás már majd máskor lesz....pedig tervben volt.

Az útról:

• Azt hittük szombaton nem nagyon mozognak a népek...tévedtünk. Tehát többen voltunk az úton, mint gondoltuk, de ez nem volt gond.
• Sokak passziót csinálnak abból, hogy nem egy kocsit, hanem kocsisort előznek. Nem mondom, hogy nem nyugtalanított, amikor a visszapillantóba azt látom, hogy 3-al mögülem indul a kocsi nagy slunggal.
• Sokak nem tartanak megfelelő követési távolságot. Sokan rosszul mérik fel az előzéshez adott helyet és időt. Kétszer kellett fékeznem, hogy szemből ne jöjjenek belém, mert ő "előz".
• Előztem....2-szer is. Csaltam, mert az egyik eleve két sávunk volt, nem akkora menőség ott előzni. Továbbra se szeretem. Továbbra is úgy gondolom, hogy ÉN ráérek busz mögött menni. Oké...lassú járművet (traktor, kombájn, franceszitudjamicsoda), azokat már simán, de hát ők LASSUAK :D
• Kivételesen sikerült mindig időbe kimennem a kapaszkodó sávra, és megválasztani azt a fokozatot, amibe még a drágám feltud menni a hegyen. Egyszer volt csak, hogy "fel fogunk érni, csak tarts ki XD" mantrám volt, nem szenvedett, de azért lassultunk rendesen.
• Nem igazán értettem, hogy amikor ÉN 90-el megyek...akkor miért előznek? Meg minek? Komolyan betartottam a sebesség határokat az út időtartamának 86%-ban :D A fennmaradóban vagy busz mögött séta kocsikáztam, vagy anyum rám szólt, hogy 94-el megyünk....
• Egyszer eltévedtünk, és zsákutca, ami egy behajtani tilosba torkolt, bemutathattam, milyen szépen tudok tolatni, majd kiválasztottam a legszarabb helyet y megfordulásra...de sikerült. Mondjuk nehezítés, hogy hátul bokor volt, elől parkoló kocsi...ne, ne kérdezzétek miért nem tolattam tovább...megtehettem volna...csak azt hittem elférek XD
• Baleset volt Bonyhádnál, úgyhogy volt egy kis "ismerd meg Bonyhádot" kalandtúra, picike utcákon, majd amikor már végre visszajutottunk volna  a 6-ra, ...lefulladtam vagy 4-szer :D Mire rájöttem, hogy rohadtul 2-ben óhajtanék elindulni. Na az aki mögöttem volt, és végig nézte a szenvedéseimet, a lehető leggyorsabban ott is hagyott utána. Amúgy a lezárás után értünk ki a 6-ra, STOP tábla. Én biztonsági játékos vagyok. Tudom, hogy nem kaphat senki oldalba (hisz le van zárva az út), de megálltam. Mondom, nem fogok a rendőr képe előtt áthajtani csak úgy lazán a STOP táblánál.
• Visszafelé volt egy körforgó ahol egy tranzit méretű kocsi jött mögöttem, és elkezdett fekete füstöt okádni. Nem tudom, nála ez feltehetően normális, de én biztonsági okokból nagyon ráléptem a gázra, mondván " ha felrobban ne legyek ott", amúgy Dunaföldvár környékén ért utol minket, mint kiderült, az emelkedőket füstölve veszi be....mert azt elmúlt, azt ha erőlködik akkor fekete füst jön belőle...cseppeeeeet seeeeeeeee aggasztóóóó o.O
• Sajnos elég sok elcsapott macska-róka-nemtudommit láttunk :(

Azt hiszem összességében ennyi. Fárasztó volt, de nem teljesíthetetlen. Jövő szombaton, hasonló paramétereket futunk, mert megyünk-jövünk Abaliget a célállomás. Cecén közben megállunk, mert ott dolgunk lesz (így időre indulunk). Remélem jó időnk lesz. Tegnap olyan szép napsütés volt. Nem mondom, hogy annyira élveztem, hogy mindig arra mentem, amerre  a nap az arcomba süt...de hála az égnek elég sokat segít a napszemüveg ;) Amúgy kezd őszülni a táj ^^ 

Fura járművek az utakon 1.

 Amúgy nem fura jármű, csak az ember nem sokszor találkozik vele. Én két nap alatt kétszer találkoztam hasonlóval. Ugye elkezdődött az aratás, a földeken a betakarítási munkálatok, és hát teljesen ésszerű dolog, hogy ezeknek a cuki kis járműveknek valahogy el kell jutni a földekre, teleportálás híján az utakon ;)

Tegnapelőtt amit láttam, tök szépen haladt, szemből jövők meg az utcánk végén biztonsági okokból szépen bekanyarodtak és elengedték. Mindegy, hogy azért, hogy "ne húzza meg az oldalam", vagy a "nem akarom aggatni, menjen csak" miatt, de jó volt látni, hogy amúgy teljesen zavartalanul közlekedhet a maga kis...20-as tempójában kb.

Aztán tegnap hazafelé megtapasztaltam, milyen ha egy ilyen szép nagy gép elötted van kb 4 kocsival. A Dunaújváros - Nagyvenyim közötti dupla körforgó utántól. Na most, ő nagy, és ő nem tud gyorsan menni, ha állat vagy akkor sem.

 Tök jó volt megtapasztalni, hogy amúgy beletörődtünk abba, hogy míg nem érünk addig a leágazásig, ahol hazaérünk feltehetően 20-al megyünk. Itt ebben a szakaszban ugyanis nagyjából... 1, maximum 2 km lehet az ahol tudsz előzni, előtte-utána záróvonal van, meg se próbáld. Amúgy jobbra tartás megvolt a gépnek, ez idő alatt  1 kocsi tudta megelőzni. És igen, feltorlódtunk. És azt kell mondanom, hogy jófejség volt a sofőrtől, hogy Rétespusztánál a buszmegállóba behúzódott és hagyta elmenni a kocsisort. Amúgy addig 20-24 km/órával nyomtuk mögötte :D

Engem nem zavart, érdekes volt és életemben először merengtem azon el, hogy ha az előttem lévő piros szuzukis is megelőzi, akkor lehet még én is erre vetemedek :D De ő se tudta megelőzni ;)
Innen is köszi a kombájnosnak, hogy elengedett minket, mert amúgy szerintem nem dolga lehúzódni és elengedni a népet, ez szimplán jófej dolog ^^ Ismeretlenül is hálás vagyok neki.

Még ha amúgy a buszmegállóban elméletileg a kresz miatt ő sem nagyon lehetne ott, de tény, forgalmi szempontból és emberi szempontból amit tett példaértékű. Mi hamarabb hazaértük, őt jó fejnek tartjuk, legalábbis a normálisabb sofőrök ;)