Gondoltam csinálok egy összefoglalót, vagy egy vagy két posztban arról, hogy miként jártam Horvátországban. A jogosítványomat tavaly 03.05-én szereztem meg, így az idei 06.23-ai indulás nagyjából az egy és negyed éves jogosítvánnyal lehet korai, lehet késői, lehet pont jókor.
Nem mondom, hogy nem fáradtam el, sem oda, se visszafelé utána altatni nem kellett, mert úgy dőltem ki, mint akit fejbe vágtak. Mind a két irányba többször is megálltunk, szerintem hazafelé többször, mint odafelé. Az útvonalak módosultak, mert nem arra jöttünk haza, mint amerre mentünk.
Odafelé, hogy a tesómékkal relatív eggyütt menjünk Abaliget felé mentünk, ott megvártuk, hogy mindenki összeszedje magát, és indultunk. Nagyjából amúgy 10-15 km-ig volt az, hogy követtük a tesómékat, utána találkoztunk velük az egyik Horvátországi elektromos autó töltős helyen, aztán találkoztunk velük a szálláson Sinacban. Úgyhogy a követés nem volt túlzottan valós dolog. De elvárás sem volt, mindenki megy a saját tempójában.
Megállókkal, pihenőkkel együtt nagyjából 10-11 óra volt az út, oda is meg vissza is. Oda felé, sokkal több volt a kis "fiszemfaszom" út, ahol, erősen gondolkodtam azon, hogy vajon, nem-e egyirányú és mi lesz, ha valaha valaki szemből érkezik, mert rohadtul nem fér el két kocsi rajta. Anyukám azt mondta, ne aggódjak, a horvátok meglepően betartják a KRESZT. Na most, vagy egyik horvát se volt horvát, vagy a horvát KRESZ másként gondolja a záróvonalakat, sebesség határokat, mert amit én míg ott voltunk tapasztaltam na...na....az nem túl szabályos.
Én elhiszem, hogy a kocsi km órája hazudik. Felfelé kb 7-8 km-rt. Így ennyivel nagyjából hajlandó voltam gyorsabban menni, de többel nem. Hisz a valós sebességemet nem tudom pontosan, és teli van radarral minden is. Persze be kell ismerni, hogy az 1.3-as kocsim nem hegymászásra termett, bár meglepően jól bírta a megpróbáltatásokat, és egyetlen egyszer fulladtunk le, amikor későn közölte velem minden és mindenki, hogy rohadtnagy emelkedő, rohadtnagy fordulással együtt. Na ott és akkor lefulladtunk, de utána simán vettük a szerpentineket is meg mindent is.
Volt egy szakasz, amikor valahogy hegy is volt, meg teherautók is. Nem szeretem ezt a kombinációt, és erősen gondolkodtam rajta, hogy kiállok a forgalomból, míg elmennek a nagy gépek, de azt sose volt alkalmas hely. Az ő bánatukra, záróvonal is, ami amúgy nem mindenkit zavar. Na itt volt, hogy amúgy szerintem a megengedettnél gyorsabban mentem ugyan, de nem tudom mit szerettek volna? Hegyre fel-le kanyargós cuccokon száguldjak, hogy nekik jó legyen? Aztán hála az égnek elértünk egy települést és nagy parkoló részt, úgyhogy ott álltam félre, kapva dudálást. Amúgy erre valaki válaszoljon. Mit várnak az embertől el, ha villognak, meg dudálnak? Komolyan, mit? Nem fogok gyorsabban menni, mert te idegbeteg vagy mögöttem. Másrészt, azzal, hogy dudálsz, villogsz, mint valami félkegyelmű, csak azt éred el, hogy még annyira se tudjak koncentrálni, ami azt jelenti, hogy esetlegesen még lassabb legyek, mert zavarsz abba, hogy haladjak. Magyarországon is néha tapasztaltam már villogást, dudálást, de sosem ennyire agresszívan. Vagy ez ilyen kamionos idegrángás, hogy előttem a kiskocsi ne totojázzon majd jól levillogom, oszt akkor... Akkor mi lesz? Le lesz villogva? :D És akkor???? :D Nem leszel előrébb.... Hozzátenném, nem mentem lassan. Amikor lassan megyek akkor annak oka van. Nem a horvát hegyekben nőttem fel és nem ott járom napi utamat, hogy tudjam mely kanyar után mely kanyar jön. Elhiszem, hogy ő igen, hogy tudja, hogy itt lehet menni 70 helyett 100-al. Elhiszem....de nem fogok annyival menni, ha gutaütést kap mögöttem akkor se.
Így aztán, hazafelé, minden neccesebb, de kivitelezhető helyen kiálltam a forgalomból. De mivel az hétvége volt, kevésbé volt kamionos forgalom, mint odafelé. Legalább többször mozgattuk meg magunkat.
Az országon belüli közlekedésről: A gps valahogy mindig elvitt minket, a nagyon gazdaságos utak felé, mert fél pillanattal rövidebb, de sokkal szarabb, mint a többi....amikor nem tudom hányadik nap a LIDL-be mentünk, már közöltem, hogy NEM megyünk arra, amerre mondja, mert tudom, hogy normális út is visz oda, nem csak egy sávos a sztyeppén át :P
Vezetés ügyileg, amúgy nem volt gond, a fiszemfaszom utak egy nap elérték az ingerküszöbömet, és kifakadtam, hogy komolyan nem lehet normális úton eljutni adott helyre, csak a kőbányán át, a susnyást megkerülve a két szénaboglya közt? :D De amúgy minden jó volt.
Elmentünk a Plitvicei tavakhoz, amit már x éve részben láttam. Most másik részét néztük meg, az egyetlen gond az volt, hogy valami technikai baki miatt MINDEN büfé vagy egyéb zárva volt, és éhesek voltunk. Ugyan nálam volt gm rágcsa, de az arra jó csak, hogy ne halj éhen, másra nem. Úgyhogy végül a szálláson rántottát csináltunk :D
De a nyaralást élveztem, az utazást is, kipipálhattam, hogy elmentem a határig...sőt tovább mentem a határnál ;D Úgyhogy egy dolgot a bakancslistámról ki lehetett pipálni. Fárasztó volt levezetni, de sokkal jobban féltem előtte az úttól, a vezetéstől, mint amikor ott voltam és csináltam. Mondjuk úgy beállít a vállam hazaút után, hogy még most is néha érzem, meg kenegethettük két hétig izomlazítóval ;D
Hazafelé, amikor elhagytuk Károlyváros elkerülőt, azt hittük, hogy már Zágráb elkerülő volt...aztán elértünk oda. Na most, van ellenérzésem az autópályákkal kapcsolatban, és ez itt is előjött, pedig nem autópálya csak 110-el menjél meg sok sávos...tehát igazándiból az....Egyszer jeleztem, hogy pisilnem kell, mondta is anyum, hogy van itt egy pihenő majd ha gondolom. Emlékszem kibukott belőlem "egyszer megyünk erről le, amikor már le kell" :D Úgyhogy pisilés megvárta, hogy elhagyjuk az autópályaszerű elkerülő utat. Nem volt rossz, de szerintem az amíg oda jutottunk, hogy ott voltunk ahol kellett, kb. 2-szer mentem át forgalomtól elzárt területen.... mire be tudtam sorolni, de nem volt gond, amúgy meglepően türelmesek voltak, az egyik lámpánál a felhajtáskor dudáltak, hogy hé jobbra már lehet menni, jóvan....figyeltem, de annyi mindenre kellett akkor és ott. Utána meg...csak mentél egyenesen....unalmasan és gyorsan :D....visszasírtam a fiszemfaszom utakat, ott legalább volt, mit nézni XD
Dombóváron volt egy nagyobb megállónk, ott tankoltunk, majd ettünk. Finom volt a kaja, gm, semmi bajom nem lett tőle, és hála az égnek meglepően sokat pihenhettem, hogy azt onnantól kihúzzam hazáig az utat. Meg azért jól is laktam. Az oda útnál volt az, hogy hiányoltam, hogy normális dolgot egyek, de valahogy féltem volna bevállalni egy éttermet, pedig na, be lehetett volna ;D
Úgy gondolom, hogy visszafelé okosabban osztottuk be a megállókat, többször volt pihenő és így jobb volt. Hogy, így tovább tart az út? Nos nem mindegy? Igazándiból nyaralni mentünk, nem időre. A cél az volt, hogy maga az utazás is jó legyen, és hogy élvezzük és hogy biztonságos legyen. Ehhez kellenek megállók. És igen, ha ki kell állni, mert úgy gondolja az ember, hogy biztonságosabb, akkor ki kell. Volt, hogy azért álltam ki, mert előttem hegyes-völgyes-záróvonalas rész, mögöttem, meg villogó fényes rendőr vagy mentő jött. Volt alkalmas hely, kiálltam, megvártam, hogy elmenjen. Bár nem adott hang jelzést, de úgy voltam vele, feltehetően nem poénból megy a villogója, ne nehezítsük egymás dolgát, menjen csak. Eleve nem szeretek feltartani senkit sem.
Rendőrről jut eszembe, átlépve odafelé a határt, nagyjából fél óra múlva kiállított a rendőr :D Igazoltatott, megnézte a forgalmitól elkezdve minden létező dolgomat, majd mehettünk utunkra. Nagyon röhögtem, mondom, egyszer jövök külföldre, máris engem talált meg :D Sajnos nem beszéltünk egy nyelvet, de így is értettem, mit szeretne, úgyhogy megvolt, szerintem kb. 10 percig álltunk, míg mindent megnézett. Ki volt amúgy nyomtatva a zöldkártyája a kocsinak, a biztosítása is, mindene is, hátha kell, de személyi-forgalmi-jogosítványon túl mást nem kértek tőlem :)
Jah egyik városba volt, hogy lámpa sárgára váltott, de már amikor szerintem bőven alatta voltam, de anyum mondta, hogy de piros (vagy hasonló), így kénytelen voltam megállni. Ott, ahol már nem látod, mikor lesz zöld. Anyum aranyos volt, kérdezte, honnan fogjuk tudni, hogy zöld. Mondom...dudálni fognak ;D És valóban. Amúgy irtó fura volt, hogy vízszintesbe kell a lámpát nézni, nem függőlegesen. Kellett pár lámpa, hogy hozzászokjak ^^ Meg a településeknél lévő "radar van", de amúgy tök opcionális, hogy mennyivel menj a településen. A legtöbbön amúgy nem 50-es tábla volt, mondom remek :D Magyarországon, legalább megbízhatóan nagyjából 50. Néha 70-es a település, de itt tök random, meg azt hiszed, már elhagytad a települést...majd nem....
Horvátországba lett okosítva a kocsi is, most épp butább, mint volt, mert egy kattanás óta elsötétült. Úgyhogy épp se érintőképernyő, se rádió ;D Úgyhogy maximum én tudok énekelni, de az meg annyira nem kellemes ^^
