Idén is folytattuk az országjárást! Mondván egy csomó helyen nem voltunk, akkor ideje felfedezni. Kicsit aggódtunk, hogy a Mátrában lévő őszi falevél nézésünkre igazándiból nem kerül sor, mert ugye bejött a fagy, és kisebb para volt, hogy nézhetjük a kopasz Mátrát, de mindenki megnyugtatására, a levelek még a helyükön voltak.
November 8-án indultunk (vasárnap) és 10-én indultunk haza (kedd). Ez azért fontos, mert rakok fel képet az érkezés és indulásról is...hogy milyen volt a látvány, érdekes volt, mindezt két nap leforgása alatt o.O
A vasárnapi indulás egyik pontja az volt, hogy majd út közben megállunk enni valahol, de mire odaértünk a kiszemelt helyre, addigra rájöttünk, hogy amúgy még nem vagyunk éhesek és hát másfél óra és a végcélhoz érünk, akkor nem állunk meg. Illetve egy mosdó szünetre azért megálltunk, és úgy mentünk tovább. Így viszont jóval az előtt értünk a célállomásra, hogy elfoglalhattuk volna a szállást, úgyhogy volt egy óra üres járat emiatt.
Én valahogy azt hittem, hogy vasárnap az emberek már hazafelé mennek, mert hát munka meg minden, ennek ellenére kettőkor még teli volt a parkoló, ami azt jelentette, hogy kidobáltam a cuccot a kocsiból, majd mentem egy kört. Megálltam, egy férfi mellett, mert a kocsijánál állt, és öltözködött. Tudjátok...hátha elmegy. Aranyos volt, mert rám nézett, és bocsánat kérően közölte, hogy sajnos nem megy el :D, úgyhogy keringhettem még egy kicsit a parkolóba. Mire leértem a lejjebb lévő parkolóig, addigra láttam, hogy fenn elmegy valaki, úgyhogy szép lassan visszatértem egy szinttel feljebb, ők el, én be álltam. Majd másnap valaki elment valahova, így még közelebb tudtam állni a bejárathoz. Nem mintha az első verzió nagyon messze lett volna, de ha pakolni akarsz, meg minden...akkor na. Mindenki az ajtó közelébe akar parkolni.
Feljutni a szállodához amúgy nem volt nehéz, de mivel soha nem jártam a Mátrában, pláne úgy, hogy én vezetek, így értelemszerűen nem 50-el száguldottunk felfelé. Voltak is kanyarok, mire a célunkat elértük, volt is mögöttünk sor (bocs), és dudálást is kaptam, amikor végre kiszálltam az útjukból. Én értem, aki minden nap arra jár, az csukott szemmel 80-al is megugorja a kanyarokat. Én nem járok erre minden nap, a kocsi se hegyi kecske, tehát a 30-40 tökéletes volt, néha az volt 20-is, amikor olyan szerpentinesre vette az út a figurát :P És itt jegyezném meg, hogy hálás vagyok, hogy amúgy nem villogtak és dudáltak, míg előttünk haladtam, mert amúgy se értek volna el vele semmit, azon túl, hogy a kelleténél jobban frusztrált volna, hogy ott vannak mögöttem :D
A szálloda amúgy kellemes volt, a fürdős mókát nem próbáltuk ki. A kilátásért jöttünk, meg egy kis extra pihenésért, olvasásért. Amikor érkeztünk, gyönyörű napfény volt, még másnap is, így a panoráma "sétányt" végig sétáltuk, és csak egyszer csöpörgött az eső.
Tehát az oda út amúgy szerintem kellően eseménytelen volt, a vége a szerpentines dologgal (nem igazi szerpentin, inkább ilyen ...nagyobb és meredekebb kanyar, de pl. Horvátországhoz képest, nem szerpentin) volt kisebb kihívás, de amúgy nem sok dolog volt, kényelmesen haladtunk, a kis tempónkban, forgalom sem volt túlzottan. Kifejezetten jó volt vezetni. Néha találkoztam ismerős településekkel, akkor eszembe jutott Hidi Gabi :D (Kókánál és Sülysápnál is amúgy, remélem nem csuklottál :D)
Eljött a kedd reggel, és az ablakon kinézve, konstatáltam, hogy "lassú utunk lesz, haza". Nem mintha, amúgy siettünk volna bárhova is, csak amikor az ember, elhúzza a függönyt és ez fogadja...akkor örül, hogy előtte nap megnézték a kilátást ;D
Ez itt a kilátás, ugyanott készült, ahol az előző kép...igen...sok mindent lehetett látni na. Az első dolgom még reggeli előtt az volt, hogy felelevenítem, hogy hol van a kocsiba a köd lámpa (még sose használtam), és, hogy melyik mit kapcsol (google a barátod), és hogy a hűtés-fűtés mire legyen állítva, ha nem akarom kapcsolgatni.
Míg reggeliztünk, valamennyit javult a látási viszony, csak hogy helyette zuhogó esőbe mehessünk haza. Kijelentkezés, bepakolás a kocsiba, minden bekapcsolása, amit be kell, majd fűtés, és amikor már kiláttunk és a kocsi se fázott annyira, akkor indulás. Amúgy aranyos, mert volt egy sofőr aki megvárta türelmesen, hogy kiálljak és elmenjek, aztán gyorsan beállt :D
Nos a Mátrából lefelé se jöttünk túl gyorsan, ennek oka az eső, a látási viszonyok, a csúszós út, meg, hogy továbbra sem ismerem az útvonalat és nem vagyok rallizós kedvemben. De kivételesen egy embert aggattunk csak, de ő záróvonal ide vagy oda megelőzött és ott se volt. Nos odafelé úton se volt akkora a forgalom, ezt fokozhatjuk még. Szinte alig volt autó. Ellenben, bár autó kevés mozgott az utakon, teherautó, kamion...az volt. Igen, néha frusztráló, amikor kettő kamion közt van az ember. De amúgy nem volt gond. Az ablaktörlő nonstop ment, mert az eső nem állt el egy percre sem. Egyszer álltunk meg mosdó szünetet tartani. Nem volt igazán probléma, ami zavaró volt, hogy volt egy útszakasz, ahol már odafelé is ki volt táblázva, hogy "rád eshet a fél fa" (életembe először láttam ilyen táblát), na ez az út szakasz, így esőben-szélben nem akkora poén..... Megjegyzés, nem esett ránk semmi, de szerintem a héten sok ág eshetett ott le, mert borzalmasan sok száraz fa/ág volt és egy nagyobb szél, nagyobb eső után azok potyognak rendesen.
Amúgy a ködlámpát egészen....10 km-t használtam, utána nem éreztem indokoltnak, mert a köd nagyjából fel szállt, úgyhogy ki is kapcsoltam. Érdekes volt megfigyelni, hogy a kevés autónak akikkel találkoztunk még mindig legalább 20% nem kapcsol lámpát...mert ugye minek? Vagy nappali menetfénnyel mennek, ez meg akkor kellemetlen, ha mögötted mennek és nem látnak téged.
De biztonsággal abszolváltuk az egészet, és életemben először vezettem ilyen sokat esőbe, egy huzamba. Oktatás alatt talán 2-szer esett az eső, úgyhogy olyan nagy gyakorlatot akkor nem szereztem. Persze tavaly ősszel is esett jó párszor amikor mentem dolgozni, de egészen más a már totálisan ismert úton zuhogó esőbe vezetni, és teljesen más, olyan helyen, ahol életedben 2.-szor jársz. Dunaújvárosba már az ember reflexből tudja, hol a kátyú ;D
Az esős út egyik hátránya, ugye hogy szélénél nagyobb tócsák vannak, nem mondom, hogy nem sikerült ezekbe is belemenni, néha nagyobb sebességgel, mint ami jó lett volna, de a kocsi végig irányítható volt, csak lehetett érezni, hogy ne nagyon rángassam a kormányt. De próbáltam kerülni a pocsojákat, egyrészt, mert nem tudhatom, hogy mekkora mélységre, hogy mit rejt, és arra hogy reagál a kocsi. a 90-et nem sokszor értük el hazafelé. Szimplán, mert nem olyanok voltak az út viszonyok, meg mert egyenes szakasz se sok volt benne (ott elértem a 90-et :D). Összességében jó tapasztalás volt, eső ellenére is szerettem azt az utat, néha emlegettem a vezetéstechnikai tréninget, a csúszásos feladatott, hogy azért az hasznomra válik biztosan ;D Csak majd kell új ablaktörlő gumit venni, mert néha olyasmi hangot adott, mintha nyúznának valakit.....



