Amikor az ember koccan

 Van az amikor az ember rájön, hogy ez nem az ő napja volt...ez a mai nap.

Na jó nem. Igazándiból ha azt nézzük, egyszer ezen is túl kellett lennem, úgyhogy végül is szerencsésnek mondhatom magam.

 Adott, hogy hamarabb indultam dolgozni, mert megbeszéltem a szervizzel, hogy ki kellene cserélni a helyzetjelző izzómat, mert hát eléggé zavar a tény, hogy ki van égve, még ha akkora nagy hatásfoka annak nincs is, és a legtöbb esetben nem is használom. Mindegy, mondták, hogy mehetek. Mondom, hát nem tudom mennyi idő ez úgyhogy megyek is, még így is marad egy órám a munkáig. Amúgy nagyjából 5 percet vett igénybe, pikk-pakk kicserélték, és kiderült ez pont annyira nehéz kicserélni, mint a rendszámtábla világítást, és nagyjából az az égő kell oda is.

 Na ott végeztem, gondoltam felfújom a jobb hátsó kerekemet, mert úgy éreztem laposabb. Állt ott egy kocsi, de megoldottam volna így is. Beálltam mellé, épp fújtam volna, mire kijött annak a tulaja, ill, jött egy idősebb házaspár, akik szintén kereket akartak fújatni. Azok elkezdtek ordítani a kocsi sofőrével, hogy ne parkoljon ott, menjen onnan. Nem túl kedvesen. Mindegy is, elment, én mondtam, hogy ÉN ráérek, menjenek csak. Mondták, hogy nem, nem kell, menjek csak én. Na ehhez ugye tolatni kell, meg átállni. Miközben amúgy tűz a nap, és hasonlók. Így történt, hogy nem túl nagy lendületemmel többet mentem hátra, mint azt lehetett volna, és nekikoccantam egy másik kocsinak. Okééé....előre menet, visszaálltam a helyemre, és váram, hogy kijöjjön a sofőr, hogy ezt elintézzük.

 A néni közben elkezdte nekem magyarázni, hogy nem is akkora a sérülés, nem is kell szólni, jó van az úgy...mondtam neki, hogy nem van az úgy jól, nem ez a menete. Kijött az úriember, beszállt, hogy elmegy, akkor szóltam neki, hogy ne menj, mert ez és ez történt. 

 Szegény kétségbe esett, mert konkrétan ma adta el ezt a kocsit...vitte volna, hogy átadja a vevőnek :( Én meg tök sajnáltam, mert egyrészt tényleg nem heppből megyek neki kocsinak, másrészt ez így neki tök gáz. Kivettem a betétlapot a kocsiból, szereztünk tollat az OMV-n. Majd kitöltöttük a papírt - rosszul. Akkor elmentünk a közeli papírboltba és vettünk új papírt. Optimista vagyok, mondtam, hogy hát akkor már veszek hármat, hátha azt is elrontjuk.

Visszamentünk, körbefotóztuk a kocsikat, kitöltöttük, rajzoltunk (olyan jól rajzol mint én - nem jól), mindegy azért hihető rajzolás, a lényeg látszik rajta. Elismertem, hogy hibáztam. Közbe beállt egy rendőr s a kútra, megkérdeztem, hogy kell-e ilyenkor rendőr. Mondta, hogy maximum akkor, ha szeretnék még bírságot is, de mivel elismerem, hogy én tettem nem szükséges. Felvetettem, hogy biztosító nélkül mennyi lenne-e (igazándiból csak érdekelt), mondta, hogy alsó hangon 600 ezer, és amúgy ne foglalkozzak vele, mert erre van a kötelező, úgyhogy ne foglalkozzak vele. Elkérte a telefonszámom, de ennyi igazándiból, mindenki ment tovább, ő intézi a kárigényt, én meg elkönyvelem, hogy legalább az első évem balesetmentes volt. Reméljük idén ennyi volt a baleset ^^"

 Úgy gondolom, amúgy szerencsém volt, egy nyugodt embert fogtam ki, nem kiabált. Én szántam bántam a tettemet, és nagyon sajnáltam őt, mert hát ez mindenhogy kellemetlen. És amúgy...az én kocsimon meg nem látszik semmi...nem tudom miből van az enyém...

 Nem sérült senki, csak az én önbecsülésem, és mentségemre csak azt tudom felhozni, hogy elvakított a nap, és bár jelzett a tolatóradar az idősek nógatása miatt nem voltam fejben teljesen ott.

Övé

Enyém