Járjuk az országot - Cserkeszőlő

 

Ha minden igaz, akkor ez volt az útvonal (ha nem akkor majd korrigálom). Egybe raktam fel, de az oda és vissza út között volt 1 nap.

Az Úgy volt, hogy szembejött anyukámmal, hogy van Papaya termesztés kis hazánkban is. Életünkben eddig nem túl sokszor ettünk papayát...amikor kolléganőm hozott Tájföldről, akkor. És mi akkor el is ültettük a magokat, mert miért ne alapon, és tök szép növényeink lettek, ilyen derékig érő méretig fejlődtek...aztán jött a tél, és nem szerették a pincét, pedig világítottunk, meg locsoltuk is őket....no de így jártunk. Így amikor kiderült, hogy valaki termeszt és látogatható a hely ahol termeszti, hát kerestük az időpontot, hogy mikor tudunk menni.

Az alap ötlet az volt, hogy pénteken délig dolgozom, hazajövök, eszünk és megyünk is, majd vasárnap érkezünk haza. Szombaton meg megnézzük a papayást és ha lehet veszünk is. Ez annyiban módosult, hogy pénteken elmentünk, majd szombaton délután haza is indultunk, mert a szállásunkon bár jeleztük, hogy hideg van, ... nos kaptunk plédet, de fűteni, majd a fűtés szezonba fognak....október 15 után.

 A Papaya kertnek amúgy van hova fejlődnie, de így is érdekes volt, meg láttunk banánt, vaníliát, sárkánygyümölcsöt és mindenfélét. Szerintem nagyon érdemes megnézni, ha a közelben lakik az ember, vagy hát még a mi távolságunk se távolság ;D

 De akkor a vezetős részéről:

 Odafelé Tass felé mentünk, el is nosztalgiáztam anyukámnak, hogy életem első országúti vezetése Kunszentmiklósra vitt, úgyhogy Tasson jártam már, emlékeim szerint vannak macskaköves részek is, és valóban voltak. Az út Nagyvenyim és Cserkeszőlő között valami tragédia. Komolyan, szerintem az átlag sebességünk 60 volt. Mert bár mehettél 90-el...ha nem akarod rongálni a kocsit, akkor nem mész 90-el. Az út széle ilyen "lemészmeghalsz" típusú volt, tehát  amikor tudott az ember, akkor középen ment, és amilyen sűrű forgalom volt, elég sokat lehetett így menni....borzalmasan rossz az út széle, mély nyomvájuk és mindenek.... vezetési szempontból kell egy jó lengéscsillapító. Az út minőségén túl kettő érdemleges dolog történt. Volt egy kutya, aki meg akart halni, de én meg nem voltam hajlandó elütni, úgyhogy nagyjából egy kisebb, majd egy satufékkel kellett megállnom, mert az úton táncikált ide-oda...mögöttem nagyon figyeltek, senki nem jött belém a fékezés miatt, mindenki kedvesen kikerült, amíg mi próbáltunk rájönni, hol van a kutya - nem ütöttük el, ott mászkált a kocsi mellett -.- 

 Aztán nem sokkal később mi jobbra akartunk menni, és volt valami baleset előttünk, és a rendőr mutatta, hogy mehetünk egyenesen...akkor is jobbra mentünk mert arra volt dolgunk (nem arra volt a baleset). A szállásnál nem volt parkoló, de míg bepakoltunk, addig lehetett ott állni, aztán tolatva, lassan szlalomozva kijönni. A kocsim annyira nem rajongott azért, hogy tyúklépésben megyünk hátrafelé, és még kanyargunk is, mert más is odaállt, míg kipakolt...megsúgom én se rajongtam érte, de nem volt hely megfordulni. A szállástól kb. 50-100 méterre füves építési területen lehetett parkolni ....hát  jó.

 A szállás amúgy kényelmes volt, ha a hideget nem számoljuk. A kádban lehetett gyógyvízbe pancsolni (ezért ezt választottuk). De végül a hideg és a nekem aránylag kényelmes, de anyumnak annyira mégsem jó ágy miatt, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, ha megnéztük a papayást szombaton.

 Az úgy kezdődött, hogy a GPS szerint menjél Észak-Keletre...ugye, mindenki tudja a kocsiban ülve, merre van északkelet.... aha mi se, és az útkereszteződésig ő se, úgyhogy elmentünk balra....hogy 5-8 km után megforduljunk :D A Papayás amúgy nagyjából 500 méterre volt (plakát szerint) a szállástól, a valóságban, szerintem pár km-re.

Így hát, megnéztük a papaya farmot, vettünk papayát, meg papaya lekvárt, visszamentünk a szállásra, elmentünk ebédeltünk, anyum még fürdött egyet a kádas gyógyvízbe, aztán irány haza. Gondoltuk, miután a Tass felé lévő út szar....megyünk Solt felé, az biztos jobb...tuti...

 Amúgy jobb volt, eltekintve az indokolatlan 60-as tábláktól, amikor kerestük az útépítést, de nem volt sehol. Viszont szerintem tök jó volt, sokszor kellett megállni lámpánál, mert félig levolt zárva az útszakasz. Mentünk körforgóba FORDÍTVA, ez borzalmasan életidegen volt,  de hát a másik fele még nem készült el...nagyon szűrreális élmény volt. Ezen túl a két említésre méltó dolog, hogy az egyik normális körforgó után egy teherautó, mindenféle forgalomtól elzárt terület és záróvonalat sem érdekelve húzott el mellettünk....Látszott amúgy a mozgásán, hogy ilyen, tehát ha akartam volna balra kanyarodni, se mentem volna.....azért elhangzott belőlem ott egy cifra káromkodás beismerem. Aztán Soltnál talán, mentünk tankolni, MOL-kút. Olyan kedves volt a személyzet, hogy még írjuk a reklamálást. A fizetést kártyával appal (ne kérdezzétek, minek használok applikációt, ha úgyse használom amúgy....évente talán kétszer, totál nincs értelme), kicsit szerencsétlenkedtünk, de fapofával végig nézte, meg húzta a száját. Amikor végeztünk, elakartunk menni mosdóba, de oda kell rakni egy gépet ami nem enged be, se kártya, se app, se semmi, és ahelyett, hogy odajönnél segíteni, csak nézel ki a fejedből. Úgyhogy jobban jártunk volna, ha Dunaújvárosba bemegyünk és ott tankolunk OMV-nél...ott ellehet menni mosdóba simán.

Tehát ilyen kis hétvégi kiruccanás volt, a papaya lassan megérik,...már sárgul rendesen, úgyhogy pár nap és megehetjük majd. Az utakat nem tudom valaha felújítják-e, ahogy elnéztem a jelenlegi kormánynak nem prioritás, de remélem amit elkezdtek azt legalább már befejezik. Mert azért voltak ott eléggé rossz utak Tass felé. Azokat a gazdákat meg nem értem, akiknek kinn kószál a kutyája az úton...balesetveszélyes, de komolyan. Nem kóbor kutya volt, ez nyakörves, a közeli háztól jött ki....

Vezessetek óvatosan! Mert mindenkit, haza várnak.

Amikor az útvonaltervező tévútra visz

 Idén, hogy voltam két esküvőn is rájöttem, hogy nem szeretem az esküvőket, mert zavar a hangos zene, és valahogy nem érezem ott magam elemembe. Elmegyek, de azért, ha lehet ne hívjanak inkább meg :D

 A második esküvő Esztergomba volt, múlt hétvégén, az nap mentünk, még Zsámbékon bekanyarodtunk oda, ahova megyek jövő vasárnap vezetéstechnikai tréningre (hogy megnézzem, hova kell mennem), de amúgy tök könnyen odataláltunk a szállásra amit a tesóm foglalt. A GPS itt is bár konkrét koordináta volt megadva, hogy "elkerüljük a föld utakat", tesóm így fogalmazott, megnézhettük, a föld utakat amiket el kellett volna kerülni. Mondtam is anyukámnak, hogy oké, hogy itt LE jöttünk, de ha nincs másik út, akkor ott fogunk maradni, mert ez nem terepjáró. Anyum az egyik kanyarba mondta is, hogy "meg ne állj", mert akkora homok volt,...megálltam. Megálltam, mert bár feltehetően soha senki nem jár arra, de mi van ha épp mégis, és amúgy meg neki van elsőbbsége (táblák vannak :D), de simán kijött a kocsi. 

Az esküvőre már azon az úton mentünk, ahol nem föld volt, csak susnyás oldalt, ezt ugye este visszafelé megint, majd másnap induláskor újból megjártuk.

A GPS viszont, rejtélyes okoknál fogva úgy döntött, hogy bár beírtuk, hogy mi ráérünk, mi nem akarunk fizetős utakon menni, ő máshogy gondolta. Az M1-re terelt valahogy rá, ahol anyukám jelezte, hogy ez pálya forduljunk meg :D Mielőtt ráhajtanánk, csak hát ott te már nem fordulsz meg. Így lett, hogy M1, majd M0, majd az első pihenőnél vettünk napi jegyet, és végül M6 és sitty-sutty itthon is voltunk. Továbbra sem szeretem az autópályákat, sajnálom, unalmas is, meg gyorsan kell menni, ami után visszaállni a 70-50-re meg olyan fura érzés :D

A kocsi holnap kap új gumikat, még a vezetéstechnikai tréning előtt. Mint kiderült elől négy évszakos van, ami azt mondta a gumis, hogy tökre jó, azt elrakják hátra, és a hátsó nyári kukázódik, és kerül helyette szintén négyévszakos. Az van, hogy nem igazán akarom cserélgetni évszakonként a kerekeken a gumit, és az igazi télbe, meg úgyse használom a kocsit. Értsd ez alatt, hogyha hó esik, sok akkor nem jártam idén sem és nem is fogok járni kocsival, mert egyszerűen a városban nem megoldott a parkolók takarítása, az utakról ne is beszéljünk és így ha az úton még jó is lennék, hát parkolni nem tudnék.

Türelmetlenek az emberek, az utakon - de nem csak ott

 Az elmúlt pár hétben azt vettem észre, hogy az emberek türelmetlenek. Főleg az utakon tapasztaltak miatt írom, de amúgy máshol is tapasztalható, ez a "siessünk" mentalítás. Egyrészt sosem fogom megérteni, hova a nagy rohanás. Én időben szoktam indulni, és hála az égnek nem vagyok olyan fontos ember, hogy ha kések 5 percet bárhonnan akkor fejemet veszik. De tény, nem szeretek megváratni senkit sem, így mindenhova jóval előbb indulok, belekalkulálva, hogy sokan vannak az úton, hogy nem lehet úgy haladni, és hogy keresni kell esetlegesen a parkolót. 

Így számomra érdekes volt megfigyelni az embereket, akik feltételezem 8-ra mennek dolgozni (mint én), és jóval később indulnak el. A héten egyszer indultam később, mint szoktam (de amúgy az is időben van, csak már kiszámolósan), és megtapasztaltam az emberek "leszarom" mentalítását. Záróvonal? Oh, az  csak úgy van, poénból, nem kell vele foglalkozni. Szemből is jönnek, jaj már az se számít .... és azt látod, hogy amúgy te mész 70-el, mert annyival lehet, és csak azt hallod, hogy zuuuuuuuuuuuuuuum. És nem, nem a mögötted lévő előzött meg, hisz őt "szemmel tartottad", hanem hárommal mögüled. És bár láttam, hogy előzni fog...de akkor amikor már mellettem volt. A kérdés, vajon mennyivel ment, épp elhagyva a falut. Mert én már feltudtam gyorsítani 70-re, nem tötymörögtem, mielőtt valaki nekem jönne, hogy biztos lassan mentem :P

Aztán egy nap, másik nap a falu határában volt a kocsi sor vége. Nem derült amúgy ki, hogy mi miatt álltunk, de jó hosszú sor állt a sávunkban. Mögöttem lévő már konkrétan egy y-t letolt, azt gondolom úgy döntött megy inkább Baracsnak vagy nem tudom. Gondolkodtam rajta én is, de mivel jóval hamarabb indultam (mert még csomagot akartam feladni az Aldinál lévő Foxpostba), így ráértem. Kb. 5 perc után indultunk el, amikor nagyon előttem felállt egy bicajos o.O, azt elindult a kocsisor. Mire odaértem, nem volt ott senki, úgyhogy remélem amúgy semmi miatt álltunk, de lehetett tapasztalni, hogy amúgy mindenki be van feszülve, és mindenki (is), siet. Én nem, de nem álltam útját senkinek sem.

És a héten volt három érdekes parkolásom. Hétfőn, egy bácsi jött mögöttem, szerintem tök normális időkeretben beparkoltam (nem fél perc alatt, hanem egy perc alatt :P), már egyenesbe a kocsim és csak azt nézem, meddig mehetek hátra. Felnézek, elhalad előttem a mögöttem álló kocsi, bácsi bemutat nekem, hogy kapjam be... o.O hát, mondom oké, neked is szép napot XD.

Aztán pár napja hazafelé, valahogy jött mögöttem valaki, mármint az utcába is, időbe jeleztem, hogy én ide beparkolok  a hídra, no para, mire ő megáll a híd előtt 5 centivel. Jóval gyorsabb lett volna beparkolnom, ha mondjuk nem kell centiznem, hogy elviszem-e az orrát, vagy sem. Én ha látom, hogy valaki tolat, majd látom, irányjelző is van, és látom, hova akar tolatni, akkor tolatni szoktam, hogy véletlen se legyek az útjában. Tegnap hasonló, miatt hasonlóan...én nem értem az embereket. Amikor amúgy nem egy kocsi jön az utcába mögöttem, akkor szimplán addig kihúzódon, míg elmennek, mert nem akarok feltartani senkit. De ha már elkezdtem beállni, mert ő még nem volt ott, akkor miért kell ennyire a másikra rámenni???? :D

Tehát mostanában azt látom, hogy feszültek az emberek, lehet a meleg miatt, lehet más miatt, de azért na. Én próbálok mindenkire figyelemmel lenni, nem ott lenni ahova tolat, nem ott lenni, ahova kanyarodni akar, sőt, ha tehetem nem ott lenni, ahol a többiek vannak XD. Tény én nem előzgetek random embereket, azért, hogy 5 méterrel előrébb legyek, én nem rohanok sehova, de tartom a megengedett sebességet....én csak azt kérem, hogy aki előz, mert nem tud ott lenni, ahol van, az legalább nézzen körbe. Meg azt a rohadt IRÁNYJELZŐT használja már. Tudom-tudom, nem szeretjük, ha tudják, hogy mit csinálunk XD de az úton nem hátrány, ha legalább sejtem, hogy mit akar a másik.

Sávváltásokkor: 10-ből nagyjából 4 használ indexet.

Körforgóból kihajtásnál: 10-ből nagyjából 2-3....

Megsúgom nem fog elromlani az index, ha használja az ember. Eskü, még izzót se abba kellett cserélnem. Izzót amúgy mire a pirosnak kicseréltettem a jobb helyzetjelzőjét és a rendszámtábla világítást, lecseréltem a kocsit...és ugyanezen izzókat cseréltethettem a másikon...kérdésem az, hogy ezek égnek ki leggyorsabban, vagy ezek azok, amiket az emberek leszarnak, hogy ki van égve, és így cserélhetem mindig én? XD

Májusi zárás - Járjuk az országot

 

Jó, hát az AI szerint Abaliget maga Japán ;D

Májusban összesen 740.2  km-rt vezettem. Nagyjából, kerekítve, amennyit a google maps állít, hogy megtettem.

A hónap közepén kocsi csere történt, így a felét egyikkel, felét másikkal tettem már meg. A kocsi megszokását elősegítve elmentünk Cecére is, és végül gyereknapra lementünk Abaligetre, így ez erősen megdobta, az amúgy havi km számomat.

Egyelőre, csak verőfényes napsütésben vezettem. Ez egyrészt jó, olyan szempontból, hogy a szemüvegem (az is új), átesik minden nap erősen azon a próbán, hogy jó-e vagy nem-e. Eddig ugyanis cserélgetnem kellett a szemüvegeket, mert sajnos bár sötétedős volt, a szélvédő uv védelme miatt nem sötétedett, mert uv-ra sötétedett volna. Így tavaly amikor meglett a jogsi kellett csináltatnom egy napszemüveget, hogy nyáron is tudjak vezetni. De most, amikor a munkaalkalmassági jelezte, hogy szerinte nem olyan jó a szemem, akkor mentem új szemüveget csináltatni, megnézetni (egy negyedet romlott az egyik). Ott felvetettem a problémát, hogy annyira nem poén megint két szemüveget csinálni...már csak az ára miatt se. És akkor jelezték, hogy de van nem UV-ra, hanem fényre sötétedős is. Így lett most egy szemüvegem, meg két pót, mert a régieket azért megtartottam, mert az az egy negyed romlás nem annyira rossz.

 Tehát nem teszteltem még az új kocsit, nem nyári viszonyokban, de majd annak is eljön az ideje. Egyelőre a légkondi jól bírja a hűtést. A motor halk, bár az előző sem volt hangos. Szokom, hogy tök mást látok ebből a kocsiból, mint a pirosból. Magasabban vagyok ugyanis valamennyivel. 

 Pénteken egy Suzuki jött mögöttem, ahol feltehetően tök jó zene szólt, mert láttam, hogy a sofőr nagyon vidáman énekelget meg a kezével dobol a kormányon. Aranyos volt amúgy ^^

Jelenleg épp ma cserére került a jobb első helyzetjelző égő és a rendszámtábla világítás bal oldala (ennek két lámpa van ott XD). Meg is jegyeztem a szervizbe, hogy mire, kicseréltem a pirosban ezt a kettő égőt... lecseréltem a kocsit, hogy most újra kicseréljem ugyanazt a két égőt.

 Megszokás: néha fura, néha még a pirosat keresi a tekintetem. Komolyabb, de amúgy kezes és könnyű vezetni ezt a kocsit is. Két hét múlva megyünk Horvátországba, így jól meg lesz járatva a kocsi. A vezetéstechnikai tréning is legkésőbb ősszel esedékes lesz, addigra aztán már tényleg össze kell barátkoznunk. De meg kell jegyeznem, könnyű vezetni. Hamarosan remélhetőleg okosodik is, és akkor újra ott leszünk, ahol voltunk, annyi, hogy itt analóg a kilométeróra.

 

 

Meg is jegyeztem anyukámnak, hogy amúgy olyan, hogy fordulatszámmérő, ami mutatná, olyan ebbe nincs. És jött a jogos kérdés, hogy "amúgy szoktad azt figyelni?"....NEM. A régiben tudtam, hogy a digitális óra mely része szolgál arra, hogy a fordulatot mutassa, de ott se nagyon néztem, talán elejével. Utána már a motor hangjából lehetett sejteni, hogy kapcsolj fel-le. Itt meg itt a hülyebiztos cucc, ami jelzi, hogy fel vagy le kapcsolj. 

 Elejével amúgy telefontartóval mentem, de miután kétszer esett le, úgy döntöttem, hogy akkor hagyjuk. Nagyjából 4-5 km/h hazudik a kilométeróra. Így ha az alapján 50-el megyek akkor az 45...abba se hal bele senki. Úgyhogy most szokom, hogy a kilométerórát azért nézzem, aktívabban, mint eddig. Fura, hogy nem digitális...

De most van cserében még rádióm, ami majd kikerül és bekerül az érintő képernyő, a wazze és újra okosabbak leszünk egy kicsit. Szerettem a pirosba, hogy olyan okos volt ;)

 Amúgy ez a kocsi is több oldalról hülyebiztos:

• mutatja, hogy kapcsolj fel-le
• Sípol, ha ég a lámpa,de a kulcs nincs benne, és nyitva van a vezető felöli ajtó
• Nem enged indítani, amíg nem csukod be a vezető oldali ajtót. Először azt hittem kormányzár zárt le, azért nem hagyja, de nem. Konkrétan nem hagyja elfordítani a kulcsot, míg a vezető oldalon nyitva az ajtó...utána kinyithatod, az nem zavarja :D De tök logikusan gondolkodik, ne akarj nyitott ajtóval menni XD
  

Októberi zárás

 Október elég mozgalmasra sikerült. Jártunk erre - arra az országban. Voltunk lenn tesóméknál Abaligeten, jártunk Cecére a temetőt megnézni, meg rendbe rakni a sírokat. Jártunk Gyulán és amúgy ide-oda cikáztunk a környéken is. És nagyjából amikor nem mentem valamerre távolabbra, akkor meg dolgozni jártam. Hála az égnek a hónapban nem voltam beteg, és így nem igazán maradt ki nap a hétvégén(néha akkor sem) vezetés szempontjából ;)
A megtett kilométer, nagyjából 1418 a hónapban. Nem tudom volt-e már nagyobb km/hó, de minden esetre szép szerintem. Gyulán meg is jegyezte akinek mondtam, hogy jah hát március óta van jogsim, hogy "hú, friss jogsival elég messzire jöttem" :D Én csak utólag néztem a térképet, hogy mennyit jöttünk. Őszintén bevallom, hogy ez a "helyezd el a települést egy vaktérképen" a halálom lenne. Tudom, hogy vannak megyék, talán még ha nagyon összeszedem magam azt is tudom melyik hol van :D De városok, falvak, hogy az tőlem észak-kelet-nyugat-dél melyik irány, kiii tudja :D

 Az egyik Cecei utunkon (de már szinte rutinból megyek), volt olyan naaaagy arató vagy ki tudja milyen gép. Amit esély nincs megelőzni, mert amúgy szerintem az úton sem lehetne. Akkora a kereke, mint az én kocsim, és nagyjából másfél sávot foglal el. Nem éreztem annyira amúgy komfortosnak a mögötte haladást, főleg mert mögöttem meg kamion volt, és hát kicsi vagyok, két nagy dolog közt, kicsit azért tikkel tőle a szemem, és nagyon drukkoltam, hogy Cecén ŐK menjenek másik irányba mint én (másikba mentek). De a sok ide-oda mászkálásban sok aratós járművel találkoztunk. Őket azért előztük is. A héten a traktort mondjuk már nem. Őszinte leszek 100-300 méter múlva tökre más irányba fog menni, mint én, akkor miért előzném meg? Ráérek, és a többiek is így voltak vele, mert hát hova ugráljunk, azért a pár méter és pár perc előnyért. Persze...jól gondoljátok, volt aki naaaaaaaaagyooooooooooooooon sietett, ő négy kocsit és a traktort előzte forgalomtól elzárt területen keresztül -.-

 Sokan előztek, pedig általában tartom a sebességet, tény, hogy míg valaki 20-ról 90-re fél pillanat alatt jut el, na...én nem. Nem verseny kocsi, nem száguldunk telibe fél perc alatt :D ilyenkor szoktak megkerülni és ott hagyni.

 Amúgy nem tudom ki hogy van vele, én jobban szeretem, ha akikkel együtt megyek a sávomba inkább előttem vannak, mint mögöttem. Előttem az kiszámíthatóbbnak tűnik, mármint látom őket, jobban mint a visszapillantó, jobban tudok reagálni az előttem csalinkázókra, mint a mögöttem ki tudja mit csinálókra. Néha amúgy csak arra eszmélek, hogy néggyel mögülem indul az előző móka o.O és értem, hogyha senki nem jön szembe, de azért ismerve a magyarok követési távolsági dolgaikat ...bátor dolog egyhuzamban előzgetni ennyi kocsit.

Erről jut eszembe, hogy amióta vezetek, azóta nagyjából havonta 2-3 alkalommal van az, hogy fékeznem kell, mert a szemben jövő sávban előznek és eléggé ki van számolva, vagy fékeznem kell, hogy beférjen elém, aki előz(ez kevésbé zavar, eleve elszoktam venni a lábam a gázról, míg előz és nem ér be elém)

Ha a rendőr megállít

 

Há! Ma végre igazoltattak!

Meg lehet rökönyödni, de én az a típus vagyok, aki próbál mindent szabályosan csinálni, ebből adódóan, ha leint a rendőr, akkor nem érzem ezt frusztrációnak, vagy bármi másnak.

Egy hölgy és két úr volt, nagyon kedvesek voltak. Megkérdezték, hogy rendelkezem-e digitális állampolgár app-pal, anyumtól is megkérdezték. Mondtuk, hogy igen. Nekem, ahhoz, hogy ezt bemutassam ki kellett szállni, mert sokakkal ellentétben a telefonom, az úgy...a kocsiban van, a jogsimmal együtt a táskámba, a hátsó ülésen. Amúgy a műszerfalban lévő tárolóba szoktam rakni, de kivettem, mert tűzte volna a nap, és elfelejtettem visszarakni, amikor indultunk.

 Aranyosan megmutatták, mit mutassunk, azt leolvasták, és megbizonyosodtak róla, hogy én én vagyok, anyukám meg anyukám :D

 Vicces volt, mert mondtam nekik, hogy már tök rég vártam, hogy végre megállítson valaki, mert így kb. 7 hónapos jogsival, még az igazoltatás kimaradt az életemből, pedig szerettem volna. Amúgy azon is meglepődtek, hogy mi ilyen kis cukik vagyunk, és konkrétan Örülünk, hogy igazoltatva vagyunk. Amúgy komolyan, amikor megkaptam, és mindig láttam, hogy igazoltatnak és engem nem, tökre csalódott voltam :D Mert senkit se érdekelt, hogy végre tökre jogosan, legálisan vezethetek, senki se akarta megnézni a cuki bugyirózsaszín kártyámat. Na most, azt most se nézték meg, de DÁP-ba minden benne van ;)

A slussz poén amúgy az volt, hogy 2 településsel odébb, megint le lettem intve, itt ugyan nem igazoltatás miatt. Itt szüreti felvonulás volt, lezárták az utat, megkellett várni, hogy végig vonuljanak az úton és utána mehettünk. De a leintés pillanatába, azért elgondolkodtam, hogy vajon gyorsan mentem? :D Wazze amúgy nyűgött egy fantom 30-as jelzés miatt, mert sehol se láttunk 30-as táblát és épp azon gondolkodtunk, hogy akkor az a laza 42 amivel mentem, az sok lehetett-e a fantom 30-as és az igazi 40-es táblának, de amúgy a 40-es tábla után szerintem már 38-al mentem... mindegy, kiderült semmi ilyenről nincs szó, csak meg kell állni, míg a felvonulók, az élő zenés cucc és hasonlók a főútvonalon lévő útszakaszukat megsétálják. Szerintem kb. 15 percet állhattunk, lehet még annyit sem.

 Úgyhogy ma ilyen rendőrös napom volt. Majd írok, merre jártam, csak elfáradtam :D Úgyhogy majd holnap, de az igazoltatás annyira feldobott, hogy azt muszáj volt leírnom. 

Szeptemberi zárás

 Az első hónap, hogy a vezetési naplómat tök szépen sikerült vezetnem ;)

Összes megtett km, kerekítve: 745

Mondanám, hogy mindennap vezettem, de nem. Volt egy hét betegállomány, ahol értelemszerűen nem vezettem, csak a hét vége felé, amikor már nem akartam megpusztulni a jó kis hasmenős vírusomtól. Senkinek se kívánom, nem volt kellemes, és az ember száz probiotikummal sem boldog, ha ilyenkor mennie kell valahova.

 Hosszú út az Visegrád volt, az azért valamelyest kompenzálta a munkába járás hiányát, amit a betegség okozott. Az október előre láthatóan sokkal több kilométert hoz majd mert Kozármisleny és Abaliget is tervben van, két külön hétvégén és csak oda-vissza úttal, tehát nem tervezünk ott aludni. Lehet nagyon elfáradok a végére, de hát gyakorolni kell a hosszabb utakat is.

 A hónapban vezettem nagy esőben, nem szerettem igazán. Annyiból volt jó, hogy láthatóan minél cudarabb az idő, annál valószínűbb, hogy mindenki más se akar száguldozni az utakon, így kevésbé veszélyes. 

 A hónapban jártam a városban erre-arra, amerre amúgy nem szokásom, és utáltam a piacra menni, mert tömeg volt, és araszolva centizve, hogy "ne húzd meg a kocsikat", annyira nem mókás a dolog, mint úgy amúgy.

A hónapban voltam Csirkékért is, vittem könyveket iskolába, Mezőfalvára. Úgyhogy igazándiból, az, hogy egy hétig nem vezettem máshol kompenzálva volt ;)

Jah és Visegrádon láttam nagyon aranyos kocsikat...és érezte a kicsi kocsim magát kicsit kicsinek a többi mellett ;D

Igen, tökre kicsi volt a többi kocsi mellett...

Járjuk az országot - Visegrád

 

Az van, hogyha az embernek van jogosítványa, akkor hirtelen roppant sok helyre elmehet, ha a kedve tartja és a pénztárcája engedi. A térképen is látható, hogy van az, hogy az ember elkerül bizonyos helyeket. Ilyen Budapest és ilyen az autópálya. Biztos eljön majd a pillanat, amikor Budapest említésére nem az jut eszembe, hogy "nincs az a pénz, hogy ott vezessek", de egyelőre még ha lehet kikerülöm. Sokakkal ellentétben én szeretek nézelődni és megismerni az országot.

Útvonal oda: Nagyvenyim - 6 úton egészen Érdig - Biatorbágy - Zsámbék (itt tankoltunk) - Esztergom - Visegrád

Megtett kilométer: 150

Minden útnak vannak vicces, vagy kevésbé vicces, néha érdekes pillanatai. Ugye, ha autóúton mész, amit random települések szakítanak meg, az azt jelenti, hogy nagyon ritkán tudsz 5-be váltani...mert mire elérnéd azt az utazási sebességet...addigra jön egy település. Nekem ezzel nincs is gondom, borzalmasan röhögtem, amikor felváltok...majd két perc múlva le, mert 60-as tábla, település vagy kanyar jön. Az egyik körforgót sikerült egy kicsit...hmm...vehemensen bevennem, igazándiból kifelé volt egy érdekes kormánymozdulat - mindenkit megnyugtatok, nem mentem át másik sávba, nem mentem semminek neki, csak kívülről feltehetően úgy nézhetett ki, mint amikor a részeg vezet :D. De amúgy kb. 2 pillanatig, utána egyenesbe voltam, és mentem tovább, gyorsítás, majd lassítás mert 30-as tábla. Na ezen szerencsétlen körforgóból kiérkezésemet figyelhette a rendőr ...premier plánba mert mögöttem jött. És szerencséjére - és vagy szerencsétlenségére -  az utunk következő bő negyed órája, talán fél órája másról se szólt, mint 30-40-60-40-30 + záróvonal. Úgyhogy ott követetett és nézte (lehet nem nézte, de kínban volt, hogy záróvonal van XD), hogy én nagyjából le is követem ezt a sebességet... és hogy ugye nehogy túllépjem inkább volt ez 25-35-55-35-25. Bárki bármit mond, becsültem, hogy nem kapott idegzsábát, de azért láttam, amikor eltűnt a záróvonal, hogy fellélegzett és megelőzött. 

 Aztán Zsámbékon tankoltunk, pisiltünk és mentünk is tovább. Kicsit megmozgattuk magunkat, mert bárki bármit mond, el lehet ülni magunkat rendesen. Esztergom amúgy szép. Amennyit láttam belőle, szépen átmentünk rajta. Visegrádból se láttam túl sokat, mert mentünk fel a hegyre. 

A hotel amúgy felújított, gyönyörűségesen berendezett, és kényelmes. Glutén-laktóz  és a mindenre allergiás is tud enni. Reggelinél mindig szólni kellett, hogy én vagyok a gluténérzékeny, és hoztak fincsi schäros péksütit, úgyhogy mindig ehettem. Gyümölcs felhozatal volt csak gyér, de amúgy minden volt. Gluténmentes keksz is, ami ...sajna maltitos, úgyhogy én nem ehettem, de egy csomó gluténérzékenynek opció (és tényleg, nem lehet azért mindenhez alkalmazkodni...és gondolni. Hála az égnek sok olyan, aki mindenre is allergiás nincs).

Az érkezés napján igazándiból csak megittuk az üdvözlő italt (én kólát, anyum ananászlét), nézelődtünk a szállodában, vacsoráztunk, majd az okos tévét próbáltam beállítani. De túl okos volt, nagy nehezen tudtunk youtubon nézni a dolgainkat, de a bejelentkezés stb. elvitte az időt, másnapra meg kijelentkezett, úgyhogy hagytuk a csudába, inkább olvastunk).

 Másnap kocsi mentes voltam :( :) Legyalogoltunk a várhoz, ott mászkáltunk, majd visszatértünk a szállodába - ez nagyjából az okos órám szerint 8 km). Gyönyörű amúgy a Duna-kanyar, minden létező helyről megnéztük. A vár is egy látogatást simán ér, rendbe van rakva, gondozott volt, épp amúgy füvet nyírtak. És nagyon látogató barát, mert egy csomó helyen voltak padok, úgyhogy lehetett tájnézegetés közben üldögélni és pihenni is. A szálloda éttermében ebédeltünk én egy nagyon finom oldalast, anyum egy kevésbé finom Cézár salátát evett.

Délután mire rávettem magam, hogy fürödjek (nem vagyok fürdős típus, ez az egész nap benn ázol a vízben...), addigra telibe elkezdett zuhogni az eső. Egy óra várakozás után úgy döntöttem nem érdekel, vizesebb nem leszek, úgyhogy abba az 5 percbe, míg nem fagytam halálra a vízben egyedül voltam a medencébe. Amúgy szép időben nagyon szép a kilátás. A szállodából és a medencéből is, és a várból is.

A wellness ennyiben nekem ki is merült, még vagy 10 percet egy melegebb medencébe próbáltam felmelegedni, majd feladtam, és felmentem, jó forró vízzel lezuhanyozni. 

 Másnap reggel kicuccoltam a kocsiba, félig, majd elmentünk reggelizni és utána maradék cuccal mentem a kocsihoz, míg anyum fizetett, majd felvettem őt a szálloda bejáratánál.

Útvonal hazafelé: Visegrád - Esztergom - Tát - Gyermely - Zsámbék - Bicske - Csákvár - Székesfehérvár - Sárszentmihály - Székesfehérvár - Hantos - Dunaújváros - Nagyvenyim

Megtett Kilométer: 203

Volt egy kis kitérőnk, ismerősöket látogattunk Sárszentmihályon. Így életemben Másodszor voltam a Székesfehérvár elkerülő ..."autópályán". Nem szerettem én ezt a helyet akkor sem, amikor először jártam erre májusban, de most aztán még annyira sem. Ellenben megelőztem egy faszállító akármit, amit feltehetően egy sima autóúton nem előzők meg - mert sokakkal ellentétben ÉN ráérek -.

 Amúgy a hazafelé úton is minden rendben volt. Voltak előttem Nagy kocsik amiket követtünk, majd hála az égnek más felé mentek, de azért egy ideig gyakoroltam a követési távolság tartást ;D. Előztek sokan, sokan úgy, hogy a hárommal mögöttem kocsitól indultam. Előztek velem szembe, kétszer is fékre kellett lépnem, hogy ne találkozzunk szembe egymással túl közelről. Volt elkésett instrukció, hogy jobbra kanyarodunk, így bemutathattam, milyen szép és gyors reflexeim vannak, és nagyjából vészfékezéssel álltunk meg, egy nem erre kitalált helyen...majd tovább mentünk, mintha mi sem történt volna. Én persze még kattogni fogok ezerszer rajta, hogy mit lehetett volna jobban csinálni. De tény: senkinek nem lett semmi baja, nem volt igazán veszélyes - max. a kocsira - és max. én érzem hülyén magam miatta még egy ideig, hogy "Hát, ha benne leszünk a Budapesti autósokba, letagadom XD"...jajaj...szoktam nézni, és mindig eszembe juttatja, hogy kellene egy fedélzeti kamera, mert annyi hülye van az úton...aztán csinálok én is néha hülyeséget. Bár anyukám aranyos volt, azt mondta, teljesen biztonságban érzi magát mellettem, és ismerjük be, jók a reflexeim, és tudom melyik pedált nyomjam...

Aztán még le se pakoltunk, már mentünk a városba, mert rájöttünk, hogy kaja az nem nagyon van, úgyhogy valamit be kell szerezni, ha én másnap melóba akarok vinni kaját ;) Úgyhogy utána aztán tényleg hazaértünk!!! :D

Nem mondom, hogy nem purcantam ki egy kicsit, de amúgy élveztem. Azt a Fehérvár elkerülős fékezős mókát nem annyira, de megnyugtattak akikhez megyünk, hogy 1. más is szokott ilyet csinálni, 2. mindenki eltéved azon a sz*ron, még a fehérváriak is ;D Főleg amikor még új volt. 

A kutya nagyon örült nekünk, amikor hazaértünk és végre előjött (nem tudom hol volt, csak megjelent), hogy végre itthon vagyunk. Visegrád nagyon szép volt, a szálloda nagyon kényelmes, tervezünk is visszamenni majd még!! :)

Irány Tápiószecső!

Akkor, amikor meglett a jogosítványom, akkor csináltam egy táblát a szobámba, a vezetős terveimmel. Meg a jövendő terveimmel, annak anyagi vonzatával és hasonló dolgokkal. A blog még nem érett meg rá, hogy leírjam a terveim, de egy nap majd itt lesznek. Viszont a vezetős terveim több tételt is tartalmaztak. Fontos volt, hogy legyenek, elképzeléseim merre megyek, mert nem vagyok az a típus, aki csak úgy elindul a vakvilágba semmi nélkül. Tehát a tervek felkerültek, ilyen volt Kétbodony, Abaliget, Százhalombatta, és így jött random mellé persze Velence, Pusztaszabolcs, amikor épp megkívánta az élet, hogy változtassak és tűzzek ki új célokat. Tápiószecső…szerintem úgy május környékén került fel rá. Jogos a kérdés, miért Tápiószecső? Mi van Tápiószecsőn? A kérdés rossz, nem mi, KI van ott?

 Az én forgalmi oktatásom úgy volt, hogy volt egy oktatóm 20 percig (nem volt jó a kocsi, nem érte el a lábam a kuplungot, ahol elérte, ott már nem kormányozható mert a hasamba van a kormány), aztán volt még egy oktatóm, aki leöregezett, kifejtette, hogy rossz a motivációm, vezettünk 2 órát, és utána nem tudta megmondani, hogy mikor találkozunk újra. Ezt kb. 2-3 hét várakozás után untam meg, és „unatkozó oktató” jeligével kértem opciókat a sulitól. Kaptam négy nevet, választottam, megbeszéltünk mindent. Imádtam vezetni járni (erről is lesz poszt), de úgy éreztem, hogy az, hogy hetente kétszer elmegyek vezetni nem elég. Úgyhogy jött az, hogy kerestem könyveket, Youtube csatornákat a forgalmi oktatás mellé, hogy kicsit gyorsabb legyek, kicsit hatékonyabb. Itt is megjegyezném, nagyon jó oktatóm volt, de ő sem tud mindenre figyelni. Youtubeon a Kreszprofesszor után valahogy feldobta a rendszer Hidi Gábor oktató videóit, és ott ragadtam. Este mindig megnéztem egy videót, figyeltem, hogy fejlődnek a diákjai. Voltak, akikért tök izgultam Bogiért pl., tehát figyeltem, más diákok hogy tanulnak, az ország másik felében, egy oktatótól. Figyeltem az oktató, hogy oktat az ország másik felében, és közben tanultam. Szerintem nagyon sokat sikerült így tanulnom. Olyan volt mindig, mintha én hátul ülnék és figyelném, mit csinál a másik diák. Nekem „élőben” ilyen nem volt. Egyszer volt utasom, őt Tass-ra hazavittük, de amúgy sose ült senki mögöttem, csak vizsgán. Pedig szerintem tök jó dolog, mert így más hibáiból tanulhatsz, és figyelheted hogy vezet, elleshetsz tőle jó dolgokat, és hasonló.

 Tehát Tápiószecsőn Hidi Gábor van! Akkor, amikor levizsgáztam 4. alkalommal sikeresen, és megköszöntem az oktatómnak a munkáját, ő volt az akinek összeszedve minden bátorságomat, írtam, hogy köszönöm, a munkásságát, mert nagyon sokat segített, és, hogy „virtuális oktatómnak” tartom. A sztori amúgy itt véget is érhetett volna (kár lett volna érte, ha itt ér véget). Mert válaszolt, meglepően gyorsan amúgy és roppant aranyos volt. Aztán eltelt pár hónap, és a vezetős terveimbe jött egy ötlet, hogy mi lenne, ha elmennék Tápiószecsőre vennék tőle 1-2 órát. Ez nekem tök evidens és jó ötletnek tűnt! Komolyan, átgondolt cselekedet volt, hogy írtam neki, hogy szokott-e ilyen elvetemült embereket fogadni, vagy felejtős a dolog. Azt mondta, teljesen oké, miért ne…úgyhogy innentől felkerült a táblára Tápiószecső. Szép lassan került hozzá időpont is. Majd az időpont előtt nagyjából egy héttel…az időpont megszűnt létezni, mert kiderült, hogy aznap éppen Ürgés fesztivál lesz a településen, és Hidi Gábor ott ügyességi versenyt szervez. Nem mondom, hogy nem voltam csalódott…nagyjából 5 percig, míg meghallgattam az üzenetet, ide-oda raktam az információt magamba, majd megvontam a vállamat, kijelentve „Ürgés fesztiválon még sosem voltam, jó buli lesz”. Jeleztem neki is, hogy ha valaki hülyén bámulja az ÉN leszek ne kapjon szívrohamot, ártalmatlan vagyok. Bolond, de ártalmatlan ;)

Így hát a terveink annyiban módosultak, hogy nem vezetni megyünk, hanem ügyességi versenyre. Oké, az eredeti tervben nem volt szó arról, hogy ÉN is ügyesség versenyzem, csak, hogy megkeressük a Gabit, köszönünk neki és ennyi. Kár lett volna.

 Oda én vezettem, élveztem minden percét, bár elméletben mehettem volna sokszor gyorsabban, de amúgy nem aggattam senkit, és így szép volt a táj, és sehova se siettünk. Meg is érkeztünk Szecsőre, úgyhogy megálltunk, fotózkodtam a Tápiószecső táblával. Az a gyanúm, hogy az elhaladó autósok nem értették ez miért poén. Nekünk az volt ;) Elmentünk a közeli cukrászdába mosdó szünetet tartani, rákeresni hol van a banzáj, keresni egy parkolót a közelben. Amikor megvolt ez, akkor a valóságban is megcsináltuk. A sulinál az utolsó árnyékos helyet elfoglalva hagytuk ott a kocsit, majd indultunk „fesztiválozni” (megjegyzés: ez egy falunap, csak a fesztivál szóval szerintem szerették volna valami nagyobb szintre emelni… :D). Körbementünk, amennyire minket az ilyen érdekel (értsd. a saját falum falunapjára se megyek ki, pedig az utca végén van) végigmentünk, megnéztünk MINDENT, ez nagyjából 15 percet vett igénybe, majd megkerestük az ügyességi versenyt. Itt még a kipakolás zajlott, úgyhogy tisztes távolságból néztük őket egy ideig. Majd mély levegő és közelebb merészkedtünk. Közöltük (megjegyzés. AniTiger végig mellettem volt, így vagy ő vagy én beszéltünk, ezért a többes szám), hogy kik vagyunk, és ki miatt autóztunk ide. Amivel szerintem zavarba hoztuk…de túllendült a dolgon. És jött a „gyertek ügyességi versenyre”…

 Tudni kell, nulla önbizalmam van, nem versenyzem, mert nem az a típus vagyok. De akkor úgy tűnt, hogy ők periférián vannak, és alig van jelentkező, hát gáz lett volna, mi meg ráértünk, semmi dolgunk nem volt, és egyszer élünk. Úgyhogy megnéztük a fesztivál fennmaradó részét és kezdésre visszamentünk kocsival. Aztán átálltam a tűző napra, mert csak ott nem volt útban a kocsi a versenyhez. Kellett Kresz tesztet kitölteni…hagyjuk. 5 hibám lett, megnéztem mind olyan…amiről életemben nem hallottam…amúgy csoda, hogy egy csomó olyanra jól válaszoltam, amiről szintén a büdös életben nem hallottam, de logika alapján jött (ez a miből van a trabant, meg milyen kocsi van a képen). Aztán próbáltunk rájönni, hogy mit kell a pályán csinálni. Volt egy srác (nem tudom a nevét), az első, na amikor ő ment próbakört, majd élesbe, mi ki is jelentettük, hogy „hát ez buktuk”, imádtam…imádom, hogy emberek így tudnak vezetni. Amúgy, mindenki nagyon jól vezetett. Mi ott álltunk és néztük ahogy emberek a mi kocsinknál nagyobb monstrumokkal letolják a dolgot. Aztán volt valaki, aki mellé beült a Gabi és itt jött az ötlet, hogy hát megkérem, hogy ha már nem vezetünk együtt, legalább üljön mellettem míg leversenyzem magam. És belement, úgyhogy boldogság volt ezerrel.

 A versenyről annyit, hogy a kocsim utána úgy nézett ki, mintha valami poros úton mentem volna pár kört. Egyszer fulladtam le, és a teniszlabdákat kihasználva, hogy ott a Gabi a kezébe nyomtam, hogy fogja ő (ez lehet csalás volt… ). De amúgy 2 perc 53 másodperc alatt és 1 hibavonallal teljesítettem. AniTiger azt hiszem, fele ennyi idő alatt …de neki régebb óta van jogsija, nekem csak 5 hónapja.

Tehát, a délutánunkat ott töltöttük, és mindenki nagyon kedves volt velünk. Ehhez nem feltétlen vagyok hozzászokva. De  a Hidi Gábor is nagyon aranyos volt, ha tízszer nem küldött el minket pogácsát enni (és mondtam el tízszer, hogy még mindig Glutén és latkotózos vagyok XD), akkor egyszer sem, a felesége is nagyon aranyos volt. Érzésre amúgy ott lenni egy délutánt olyan volt, mintha barátok közt lettünk volna, pedig most találkoztunk először. De kedvesek voltak, elbeszélgettek velünk, nem néztek furán ránk, hogy itt vagyunk. Ismeretlenek kisgyerekeivel is bandáztunk, mert aranyosak voltak (és a szülők nyertek – és nekik drukkoltunk :D)

 Végül maradtunk az eredményhirdetésig, beszélgettünk a Gabival, a feleségével is, nagyon kedvesek és jó volt ott lenni. Eredmény hirdetés után elloptuk egy fotóra a Gabit, mert hát az kell ;) Bár úgy érzem, így is nagyon sokáig mindenkit ezzel fogok traktálni, hogy de milyen jó élmény volt ott lenni, száguldó ügyes sofőröket látni, és izgulni, hogy senki se döntse fel a bolyákat.

Megérte-e elmenni? Maximálisan. Feltöltődve jöttünk el, egy csomó pozitív élménnyel. Elméletben tudok vezetni (állítja a Gabi, hogy nem vezetek rosszul ;)). Szerintem maximálisan kihasználtuk a napot, és minden percét élveztük. Találkoztam az egyik példaképemmel, remélem még fogunk is. Mondtuk, hogy jövőre szóljon és megyünk egy nappal hamarabb, és segítünk pályát festeni, mert amúgy tök buli az egész. És hozzá tenném, hogy mi introvertáltak vagyunk (én nagyon), nem szeretek túl sok emberrel egy helyen lenni egyszerre, a falunapokat (fesztiválokat), se szeretem. De innen feltöltődve és vigyorogva jöttem el.

Én azt mondom, ha bárkinek van olyan terve-álma amit nem nehéz teljesíteni, vágjon bele. Nekem nagy álmom volt, hogy találkozzam Hidi Gáborral, hogy legyek Tápiószecsőn, hogy egy kocsiba legyek Hidi Gáborral (ezt legközelebb oktató kocsival is ;)), és igazándiból teljesült. Nem úgy ahogy eredendőleg terveztük, de megvalósult, és tök jó volt. Remélem sok – sok –sok videót rak még fel és még sokáig csinálja amit csinál, mert szerintem rengeteg embernek segít vele. Meg inspirálja őket ;)

 

Ezek meg mi vagyunk ;) Mert kép az kell!!

(megnyugtatásra, rólam sincs sose jó kép, de nem kell ezzel foglalkozni :D)