Járjuk az országot - Cserkeszőlő

 

Ha minden igaz, akkor ez volt az útvonal (ha nem akkor majd korrigálom). Egybe raktam fel, de az oda és vissza út között volt 1 nap.

Az Úgy volt, hogy szembejött anyukámmal, hogy van Papaya termesztés kis hazánkban is. Életünkben eddig nem túl sokszor ettünk papayát...amikor kolléganőm hozott Tájföldről, akkor. És mi akkor el is ültettük a magokat, mert miért ne alapon, és tök szép növényeink lettek, ilyen derékig érő méretig fejlődtek...aztán jött a tél, és nem szerették a pincét, pedig világítottunk, meg locsoltuk is őket....no de így jártunk. Így amikor kiderült, hogy valaki termeszt és látogatható a hely ahol termeszti, hát kerestük az időpontot, hogy mikor tudunk menni.

Az alap ötlet az volt, hogy pénteken délig dolgozom, hazajövök, eszünk és megyünk is, majd vasárnap érkezünk haza. Szombaton meg megnézzük a papayást és ha lehet veszünk is. Ez annyiban módosult, hogy pénteken elmentünk, majd szombaton délután haza is indultunk, mert a szállásunkon bár jeleztük, hogy hideg van, ... nos kaptunk plédet, de fűteni, majd a fűtés szezonba fognak....október 15 után.

 A Papaya kertnek amúgy van hova fejlődnie, de így is érdekes volt, meg láttunk banánt, vaníliát, sárkánygyümölcsöt és mindenfélét. Szerintem nagyon érdemes megnézni, ha a közelben lakik az ember, vagy hát még a mi távolságunk se távolság ;D

 De akkor a vezetős részéről:

 Odafelé Tass felé mentünk, el is nosztalgiáztam anyukámnak, hogy életem első országúti vezetése Kunszentmiklósra vitt, úgyhogy Tasson jártam már, emlékeim szerint vannak macskaköves részek is, és valóban voltak. Az út Nagyvenyim és Cserkeszőlő között valami tragédia. Komolyan, szerintem az átlag sebességünk 60 volt. Mert bár mehettél 90-el...ha nem akarod rongálni a kocsit, akkor nem mész 90-el. Az út széle ilyen "lemészmeghalsz" típusú volt, tehát  amikor tudott az ember, akkor középen ment, és amilyen sűrű forgalom volt, elég sokat lehetett így menni....borzalmasan rossz az út széle, mély nyomvájuk és mindenek.... vezetési szempontból kell egy jó lengéscsillapító. Az út minőségén túl kettő érdemleges dolog történt. Volt egy kutya, aki meg akart halni, de én meg nem voltam hajlandó elütni, úgyhogy nagyjából egy kisebb, majd egy satufékkel kellett megállnom, mert az úton táncikált ide-oda...mögöttem nagyon figyeltek, senki nem jött belém a fékezés miatt, mindenki kedvesen kikerült, amíg mi próbáltunk rájönni, hol van a kutya - nem ütöttük el, ott mászkált a kocsi mellett -.- 

 Aztán nem sokkal később mi jobbra akartunk menni, és volt valami baleset előttünk, és a rendőr mutatta, hogy mehetünk egyenesen...akkor is jobbra mentünk mert arra volt dolgunk (nem arra volt a baleset). A szállásnál nem volt parkoló, de míg bepakoltunk, addig lehetett ott állni, aztán tolatva, lassan szlalomozva kijönni. A kocsim annyira nem rajongott azért, hogy tyúklépésben megyünk hátrafelé, és még kanyargunk is, mert más is odaállt, míg kipakolt...megsúgom én se rajongtam érte, de nem volt hely megfordulni. A szállástól kb. 50-100 méterre füves építési területen lehetett parkolni ....hát  jó.

 A szállás amúgy kényelmes volt, ha a hideget nem számoljuk. A kádban lehetett gyógyvízbe pancsolni (ezért ezt választottuk). De végül a hideg és a nekem aránylag kényelmes, de anyumnak annyira mégsem jó ágy miatt, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, ha megnéztük a papayást szombaton.

 Az úgy kezdődött, hogy a GPS szerint menjél Észak-Keletre...ugye, mindenki tudja a kocsiban ülve, merre van északkelet.... aha mi se, és az útkereszteződésig ő se, úgyhogy elmentünk balra....hogy 5-8 km után megforduljunk :D A Papayás amúgy nagyjából 500 méterre volt (plakát szerint) a szállástól, a valóságban, szerintem pár km-re.

Így hát, megnéztük a papaya farmot, vettünk papayát, meg papaya lekvárt, visszamentünk a szállásra, elmentünk ebédeltünk, anyum még fürdött egyet a kádas gyógyvízbe, aztán irány haza. Gondoltuk, miután a Tass felé lévő út szar....megyünk Solt felé, az biztos jobb...tuti...

 Amúgy jobb volt, eltekintve az indokolatlan 60-as tábláktól, amikor kerestük az útépítést, de nem volt sehol. Viszont szerintem tök jó volt, sokszor kellett megállni lámpánál, mert félig levolt zárva az útszakasz. Mentünk körforgóba FORDÍTVA, ez borzalmasan életidegen volt,  de hát a másik fele még nem készült el...nagyon szűrreális élmény volt. Ezen túl a két említésre méltó dolog, hogy az egyik normális körforgó után egy teherautó, mindenféle forgalomtól elzárt terület és záróvonalat sem érdekelve húzott el mellettünk....Látszott amúgy a mozgásán, hogy ilyen, tehát ha akartam volna balra kanyarodni, se mentem volna.....azért elhangzott belőlem ott egy cifra káromkodás beismerem. Aztán Soltnál talán, mentünk tankolni, MOL-kút. Olyan kedves volt a személyzet, hogy még írjuk a reklamálást. A fizetést kártyával appal (ne kérdezzétek, minek használok applikációt, ha úgyse használom amúgy....évente talán kétszer, totál nincs értelme), kicsit szerencsétlenkedtünk, de fapofával végig nézte, meg húzta a száját. Amikor végeztünk, elakartunk menni mosdóba, de oda kell rakni egy gépet ami nem enged be, se kártya, se app, se semmi, és ahelyett, hogy odajönnél segíteni, csak nézel ki a fejedből. Úgyhogy jobban jártunk volna, ha Dunaújvárosba bemegyünk és ott tankolunk OMV-nél...ott ellehet menni mosdóba simán.

Tehát ilyen kis hétvégi kiruccanás volt, a papaya lassan megérik,...már sárgul rendesen, úgyhogy pár nap és megehetjük majd. Az utakat nem tudom valaha felújítják-e, ahogy elnéztem a jelenlegi kormánynak nem prioritás, de remélem amit elkezdtek azt legalább már befejezik. Mert azért voltak ott eléggé rossz utak Tass felé. Azokat a gazdákat meg nem értem, akiknek kinn kószál a kutyája az úton...balesetveszélyes, de komolyan. Nem kóbor kutya volt, ez nyakörves, a közeli háztól jött ki....

Vezessetek óvatosan! Mert mindenkit, haza várnak.

Horvátországban jártam

 Gondoltam csinálok egy összefoglalót, vagy egy vagy két posztban arról, hogy miként jártam Horvátországban. A jogosítványomat tavaly 03.05-én szereztem meg, így az idei 06.23-ai indulás nagyjából az egy és negyed éves jogosítvánnyal lehet korai, lehet késői, lehet pont jókor.

 Nem mondom, hogy nem fáradtam el, sem oda, se visszafelé utána altatni nem kellett, mert úgy dőltem ki, mint akit fejbe vágtak. Mind a két irányba többször is megálltunk, szerintem hazafelé többször, mint odafelé. Az útvonalak módosultak, mert nem arra jöttünk haza, mint amerre mentünk.

Odafelé, hogy a tesómékkal relatív eggyütt menjünk Abaliget felé mentünk, ott megvártuk, hogy mindenki összeszedje magát, és indultunk. Nagyjából amúgy 10-15 km-ig volt az, hogy követtük a tesómékat, utána találkoztunk velük az egyik Horvátországi elektromos autó töltős helyen, aztán találkoztunk velük a szálláson Sinacban. Úgyhogy a követés nem volt túlzottan valós dolog. De elvárás sem volt, mindenki megy a saját tempójában.

Megállókkal, pihenőkkel együtt nagyjából 10-11 óra volt az út, oda is meg vissza is. Oda felé, sokkal több volt a kis "fiszemfaszom" út, ahol, erősen gondolkodtam azon, hogy vajon, nem-e egyirányú és mi lesz, ha valaha valaki szemből érkezik, mert rohadtul nem fér el két kocsi rajta. Anyukám azt mondta, ne aggódjak, a horvátok meglepően betartják a KRESZT. Na most, vagy egyik horvát se volt horvát, vagy a horvát KRESZ másként gondolja a záróvonalakat, sebesség határokat, mert amit én míg ott voltunk tapasztaltam na...na....az nem túl szabályos.

Én elhiszem, hogy a kocsi km órája hazudik. Felfelé kb 7-8 km-rt. Így ennyivel nagyjából hajlandó voltam gyorsabban menni, de többel nem. Hisz a valós sebességemet nem tudom pontosan, és teli van radarral minden is. Persze be kell ismerni, hogy az 1.3-as kocsim nem hegymászásra termett, bár meglepően jól bírta a megpróbáltatásokat, és egyetlen egyszer fulladtunk le, amikor későn közölte velem minden és mindenki, hogy rohadtnagy emelkedő, rohadtnagy fordulással együtt. Na ott és akkor lefulladtunk, de utána simán vettük a szerpentineket is meg mindent is.

Volt egy szakasz, amikor valahogy hegy is volt, meg teherautók is. Nem szeretem ezt a kombinációt, és erősen gondolkodtam rajta, hogy kiállok a forgalomból, míg elmennek a nagy gépek, de azt sose volt alkalmas hely. Az ő bánatukra, záróvonal is, ami amúgy nem mindenkit zavar. Na itt volt, hogy amúgy szerintem a megengedettnél gyorsabban mentem ugyan, de nem tudom mit szerettek volna? Hegyre fel-le kanyargós cuccokon száguldjak, hogy nekik jó legyen? Aztán hála az égnek elértünk egy települést és nagy parkoló részt, úgyhogy ott álltam félre, kapva dudálást. Amúgy erre valaki válaszoljon. Mit várnak az embertől el, ha villognak, meg dudálnak? Komolyan, mit? Nem fogok gyorsabban menni, mert te idegbeteg vagy mögöttem. Másrészt, azzal, hogy dudálsz, villogsz, mint valami félkegyelmű, csak azt éred el, hogy még annyira se tudjak koncentrálni, ami azt jelenti, hogy esetlegesen még lassabb legyek, mert zavarsz abba, hogy haladjak. Magyarországon  is néha tapasztaltam már villogást, dudálást, de sosem ennyire agresszívan. Vagy ez ilyen kamionos idegrángás, hogy előttem a kiskocsi ne totojázzon majd jól levillogom, oszt akkor... Akkor mi lesz? Le lesz villogva? :D És akkor???? :D Nem leszel előrébb.... Hozzátenném, nem mentem lassan. Amikor lassan megyek akkor annak oka van. Nem  a horvát hegyekben nőttem fel és nem ott járom napi utamat, hogy tudjam mely kanyar után mely kanyar jön. Elhiszem, hogy ő igen, hogy tudja, hogy itt lehet menni 70 helyett 100-al. Elhiszem....de nem fogok annyival menni, ha gutaütést kap mögöttem akkor se.

Így aztán, hazafelé, minden neccesebb, de kivitelezhető helyen kiálltam a forgalomból. De mivel az hétvége volt, kevésbé volt kamionos forgalom, mint odafelé. Legalább többször mozgattuk meg magunkat.

Az országon belüli közlekedésről: A gps valahogy mindig elvitt minket, a nagyon gazdaságos utak felé, mert fél pillanattal rövidebb, de sokkal szarabb, mint a többi....amikor nem tudom hányadik nap a LIDL-be mentünk, már közöltem, hogy NEM megyünk arra, amerre mondja, mert tudom, hogy normális út is visz oda, nem csak egy sávos a sztyeppén át :P

Vezetés ügyileg, amúgy nem volt gond, a fiszemfaszom utak egy nap elérték az ingerküszöbömet, és kifakadtam, hogy komolyan nem lehet normális úton eljutni adott helyre, csak a kőbányán át, a susnyást megkerülve a két szénaboglya közt? :D De amúgy minden jó volt. 

Elmentünk a Plitvicei tavakhoz, amit már x éve részben láttam. Most másik részét néztük meg, az egyetlen gond  az volt, hogy valami technikai baki miatt MINDEN büfé vagy egyéb zárva volt, és éhesek voltunk. Ugyan nálam volt gm rágcsa, de az arra jó csak, hogy ne halj éhen, másra nem. Úgyhogy végül a szálláson rántottát csináltunk :D

 De a nyaralást élveztem, az utazást is, kipipálhattam, hogy elmentem a határig...sőt tovább mentem a határnál ;D Úgyhogy egy dolgot a bakancslistámról ki lehetett pipálni. Fárasztó volt levezetni, de sokkal jobban féltem előtte az úttól, a vezetéstől, mint amikor ott voltam és csináltam. Mondjuk úgy beállít a vállam hazaút után, hogy még most is néha érzem, meg kenegethettük két hétig izomlazítóval ;D

Hazafelé, amikor elhagytuk Károlyváros elkerülőt, azt hittük, hogy már Zágráb elkerülő volt...aztán elértünk oda. Na most, van ellenérzésem az autópályákkal kapcsolatban, és ez itt is előjött, pedig nem autópálya csak 110-el menjél meg sok sávos...tehát igazándiból az....Egyszer jeleztem, hogy pisilnem kell, mondta is anyum, hogy van itt egy pihenő majd ha gondolom. Emlékszem kibukott belőlem "egyszer megyünk erről le, amikor már le kell" :D Úgyhogy pisilés megvárta, hogy elhagyjuk az autópályaszerű elkerülő utat. Nem volt rossz, de szerintem az amíg oda jutottunk, hogy ott voltunk ahol kellett, kb. 2-szer mentem át forgalomtól elzárt területen.... mire be tudtam sorolni, de nem volt gond, amúgy meglepően türelmesek voltak, az egyik lámpánál a felhajtáskor dudáltak, hogy hé jobbra már lehet menni, jóvan....figyeltem, de annyi mindenre kellett akkor és ott. Utána meg...csak mentél egyenesen....unalmasan és gyorsan :D....visszasírtam a fiszemfaszom utakat, ott legalább volt, mit nézni XD

Dombóváron volt egy nagyobb megállónk, ott tankoltunk, majd ettünk. Finom volt a kaja, gm, semmi bajom nem lett tőle, és hála az égnek meglepően sokat pihenhettem, hogy azt onnantól kihúzzam hazáig az utat. Meg azért jól is laktam. Az oda útnál volt az, hogy hiányoltam, hogy normális dolgot egyek, de valahogy féltem volna bevállalni egy éttermet, pedig na, be lehetett volna ;D

 Úgy gondolom, hogy visszafelé okosabban osztottuk be a megállókat, többször volt pihenő és így jobb volt. Hogy, így tovább tart az út? Nos nem mindegy? Igazándiból nyaralni mentünk, nem időre. A cél az volt, hogy maga az utazás is jó legyen, és hogy élvezzük és hogy biztonságos legyen. Ehhez kellenek megállók. És igen, ha ki kell állni, mert úgy gondolja az ember, hogy biztonságosabb, akkor ki kell. Volt, hogy azért álltam ki, mert előttem hegyes-völgyes-záróvonalas rész, mögöttem, meg villogó fényes rendőr vagy mentő jött. Volt alkalmas hely, kiálltam, megvártam, hogy elmenjen. Bár nem adott hang jelzést, de úgy voltam vele, feltehetően nem poénból megy a villogója, ne nehezítsük egymás dolgát, menjen csak. Eleve nem szeretek feltartani senkit sem.

 Rendőrről jut eszembe, átlépve odafelé a határt, nagyjából fél óra múlva kiállított a rendőr :D Igazoltatott, megnézte a forgalmitól elkezdve minden létező dolgomat, majd mehettünk utunkra. Nagyon röhögtem, mondom, egyszer jövök külföldre, máris engem talált meg :D Sajnos nem beszéltünk egy nyelvet, de így is értettem, mit szeretne, úgyhogy megvolt, szerintem kb. 10 percig álltunk, míg mindent megnézett. Ki volt amúgy nyomtatva a zöldkártyája a kocsinak, a biztosítása is, mindene is, hátha kell, de személyi-forgalmi-jogosítványon túl mást nem kértek tőlem :)

 Jah egyik városba volt, hogy lámpa sárgára váltott, de már amikor szerintem bőven alatta voltam, de anyum mondta, hogy de piros (vagy hasonló), így kénytelen voltam megállni. Ott, ahol már nem látod, mikor lesz zöld. Anyum aranyos volt, kérdezte, honnan fogjuk tudni, hogy zöld. Mondom...dudálni fognak ;D És valóban. Amúgy irtó fura volt, hogy vízszintesbe kell a lámpát nézni, nem függőlegesen. Kellett pár lámpa, hogy hozzászokjak ^^ Meg a településeknél lévő "radar van", de amúgy tök opcionális, hogy mennyivel menj a településen. A legtöbbön amúgy nem 50-es tábla volt, mondom remek :D Magyarországon, legalább megbízhatóan nagyjából 50. Néha 70-es a település, de itt tök random, meg azt hiszed, már elhagytad a települést...majd nem....

Horvátországba lett okosítva a kocsi is, most épp butább, mint volt, mert egy kattanás óta elsötétült. Úgyhogy épp se érintőképernyő, se rádió ;D Úgyhogy maximum én tudok énekelni, de az meg annyira nem kellemes ^^

Májusi zárás - Járjuk az országot

 

Jó, hát az AI szerint Abaliget maga Japán ;D

Májusban összesen 740.2  km-rt vezettem. Nagyjából, kerekítve, amennyit a google maps állít, hogy megtettem.

A hónap közepén kocsi csere történt, így a felét egyikkel, felét másikkal tettem már meg. A kocsi megszokását elősegítve elmentünk Cecére is, és végül gyereknapra lementünk Abaligetre, így ez erősen megdobta, az amúgy havi km számomat.

Egyelőre, csak verőfényes napsütésben vezettem. Ez egyrészt jó, olyan szempontból, hogy a szemüvegem (az is új), átesik minden nap erősen azon a próbán, hogy jó-e vagy nem-e. Eddig ugyanis cserélgetnem kellett a szemüvegeket, mert sajnos bár sötétedős volt, a szélvédő uv védelme miatt nem sötétedett, mert uv-ra sötétedett volna. Így tavaly amikor meglett a jogsi kellett csináltatnom egy napszemüveget, hogy nyáron is tudjak vezetni. De most, amikor a munkaalkalmassági jelezte, hogy szerinte nem olyan jó a szemem, akkor mentem új szemüveget csináltatni, megnézetni (egy negyedet romlott az egyik). Ott felvetettem a problémát, hogy annyira nem poén megint két szemüveget csinálni...már csak az ára miatt se. És akkor jelezték, hogy de van nem UV-ra, hanem fényre sötétedős is. Így lett most egy szemüvegem, meg két pót, mert a régieket azért megtartottam, mert az az egy negyed romlás nem annyira rossz.

 Tehát nem teszteltem még az új kocsit, nem nyári viszonyokban, de majd annak is eljön az ideje. Egyelőre a légkondi jól bírja a hűtést. A motor halk, bár az előző sem volt hangos. Szokom, hogy tök mást látok ebből a kocsiból, mint a pirosból. Magasabban vagyok ugyanis valamennyivel. 

 Pénteken egy Suzuki jött mögöttem, ahol feltehetően tök jó zene szólt, mert láttam, hogy a sofőr nagyon vidáman énekelget meg a kezével dobol a kormányon. Aranyos volt amúgy ^^

Jelenleg épp ma cserére került a jobb első helyzetjelző égő és a rendszámtábla világítás bal oldala (ennek két lámpa van ott XD). Meg is jegyeztem a szervizbe, hogy mire, kicseréltem a pirosban ezt a kettő égőt... lecseréltem a kocsit, hogy most újra kicseréljem ugyanazt a két égőt.

 Megszokás: néha fura, néha még a pirosat keresi a tekintetem. Komolyabb, de amúgy kezes és könnyű vezetni ezt a kocsit is. Két hét múlva megyünk Horvátországba, így jól meg lesz járatva a kocsi. A vezetéstechnikai tréning is legkésőbb ősszel esedékes lesz, addigra aztán már tényleg össze kell barátkoznunk. De meg kell jegyeznem, könnyű vezetni. Hamarosan remélhetőleg okosodik is, és akkor újra ott leszünk, ahol voltunk, annyi, hogy itt analóg a kilométeróra.

 

 

Meg is jegyeztem anyukámnak, hogy amúgy olyan, hogy fordulatszámmérő, ami mutatná, olyan ebbe nincs. És jött a jogos kérdés, hogy "amúgy szoktad azt figyelni?"....NEM. A régiben tudtam, hogy a digitális óra mely része szolgál arra, hogy a fordulatot mutassa, de ott se nagyon néztem, talán elejével. Utána már a motor hangjából lehetett sejteni, hogy kapcsolj fel-le. Itt meg itt a hülyebiztos cucc, ami jelzi, hogy fel vagy le kapcsolj. 

 Elejével amúgy telefontartóval mentem, de miután kétszer esett le, úgy döntöttem, hogy akkor hagyjuk. Nagyjából 4-5 km/h hazudik a kilométeróra. Így ha az alapján 50-el megyek akkor az 45...abba se hal bele senki. Úgyhogy most szokom, hogy a kilométerórát azért nézzem, aktívabban, mint eddig. Fura, hogy nem digitális...

De most van cserében még rádióm, ami majd kikerül és bekerül az érintő képernyő, a wazze és újra okosabbak leszünk egy kicsit. Szerettem a pirosba, hogy olyan okos volt ;)

 Amúgy ez a kocsi is több oldalról hülyebiztos:

• mutatja, hogy kapcsolj fel-le
• Sípol, ha ég a lámpa,de a kulcs nincs benne, és nyitva van a vezető felöli ajtó
• Nem enged indítani, amíg nem csukod be a vezető oldali ajtót. Először azt hittem kormányzár zárt le, azért nem hagyja, de nem. Konkrétan nem hagyja elfordítani a kulcsot, míg a vezető oldalon nyitva az ajtó...utána kinyithatod, az nem zavarja :D De tök logikusan gondolkodik, ne akarj nyitott ajtóval menni XD
  

Áprilisban történt - és áprilisi zárás

 A levezetett kilométer 726, ebben benne van egy Nagyvenyim - Mezőfalva - Nagyvenyim és egy Nagyvenyim - Kozármisleny - Nagyvenyim is. Tehát ebben a hónapban egy kicsit több volt a vezetés, mint az elmúlt téli időszakokban.

 Itt a tavasz, úgyhogy előkerültek a munkagépek is, így néha nagyon lassan haladtam. Voltak trafik, amiket  láttunk. Például Kozármisleny felé rengeteget. 

Az áprilist ugye rögtön azzal kezdtem, hogy belém jöttek. Meglepően gyorsan megy amúgy eddig (lekopogom), a dolog. A kárbecslő, nagyjából másfél hét után érkezett meg, a pénz rá 5 napra, minden bejelentés nélkül postán. Reméljük beleférünk majd, de a karosszériás elméletileg jövőhéten majd jelentkezik, ha már megvannak a cuccok, és akkor pár napig kocsi nélkül leszek.

Kozármislenyről hazafelé készültek drága fotók. Tudni kell, hogy meg is jegyeztem, hogy "itt meg kellett volna állni", de későn kapcsoltam, és már satufék lett volna, ha abszolválni akarom a pirosnál a megállást. Mentségemre, ahogy a képek is mutatják...filmet is forgathattunk volna, olyan kevesen voltak (ez zavart meg, ha sokan vagyunk, akkor van kikre figyelnem a lámpán túl is :P). De nem mentem magam, tisztában vagyok vele, hogy meg kell állni, tudtuk, nem mondom, hogy jól esett a fizetés, és azt a 80.000 nem tudtam volna máshova rakni, de ezt elkönyvelem tanulópénznek. Viszont ritka szép képek készültek a kocsiról, ennyi pénzért már :D

Ezen túl, volt egy előzés még hazafelé. Gondban vagyok mindig, ha előznek, felelőtlenül. Adott, hogy figyelek rá, előzni akarnak, lassítok. Kérdést vett fel amúgy az is, hogy a 90-nél 90-el haladó kocsit Miért akarod egyáltalán megelőzni, de ezen túllendülök. De ha már előződ, akkor előzd rendesen. Én észlelem, hogy te előzni fogsz, tehát lassítok, hogy megkönnyítsem a dolgodat. Konstatálod, hogy mehetsz és elindulsz,...de nem túl gyorsan és közben van szembe forgalom. Nem szeretem az ilyen előzéseket, mert ki kell találnom, hogy Ő mire gondol, mert a mozgásából nehéz erre rájönni. Elém, vagy mögém akarja vagy rám húzni a kocsit. Én nem értem minek előzni. Ha az nem lassú jármű, vagy nem megy indokolatlanul lassan, akkor minek? A hónapban vágtak elém körforgónál, sztereotípia Audis kisebbség....jobb, ha előttem vannak. Előztek meg, mert szerintük lassan gyorsulok (aláírom), aztán fékeztek nagyot, mert rájöttek, hogy nem én voltam  a lassú ....

Dudáltak rám, mert nem mentem be a körforgóba. Ma meg azért mert bementem. Aláírom itt valóban rossz helyzetfelismerés volt, de semmi nem történt, dudáltunk, megálltunk, tovább mentünk. Ritka hála az égnek az ilyen. Ilyenkor tök sokat tanulok belőle. Legyek türelmesebb, jobban figyeljek a dolgokra. a 80.000 megerősítette, hogy ne menjek át a piroson...a városban lehet nem örülnek XD mert, most már akkor se merek, ha eltűnik a számláló és sárgára vált, francnak van felesleges 80.000 ilyen hülyeségekre.

 A hónapban volt még autómosás...ami a bogarak miatt már nem látszik, de mindegy. Fa alatt állok míg dolgozom, de megfontolandó nem oda állni, mert lekakálják a kocsit, meg mindenféle ragacsos trutyi potyog rá :/. Szokom a reggel még hideg, hazafelé meleg konstrukciót...igazi tavasz ;) Felfújtuk a kerekeket itthon, kompresszorral, egyrészt mert miután ugye az előző ilyen fiaskóm nem túl jól sült el (beletolattam valakibe), fenntartásokkal kezelem a benzinkutas kerék fújást. Plusz megnyugtatott anyum és a tesóm is, hogy amúgy erre van a kompresszor :D...úgyhogy most már nem lapossak a kerekeim.

Tankoltunk is a hónapban kétszer, és jártuk kicsit az országot. Fura volt, megint 70-nél gyorsabban menni :P Bocs, de a meló helyig a megengedett az 70 max ;)

Öröm boldogság, hogy nem vezetek már sötétben túlzottan, mert sokáig világos van. Üröm az örömben, hogy kiég a retinám mert vagy a felkelő nap égeti ki vagy a lemenő....minden műszaknak megvan a maga varázsa ;D

Jah tényleg, nem is meséltem, kb.  2 hónapja a 18 ft/km elszámolást 30 ft/km-re növelték...és megkérdezték, hogy "ez fedezi-e az utiköltségeimet" és pislogtam, hogy hát...nem, de igazándiból én vállaltam, hogy kocsival megyek, örülök, hogy elszámolják (megtehetnék, hogy nem, mert van busz is Nagyvenyim-Dunaújváros vonalon), nekem fontos, hogy gyakoroljam a vezetést, a plusz költség meg ki van gazdálkodva.

A héten elmentünk szemüveget csináltatni, kemény egy negyedet romlott a szemem. Elméletben 3 éves már a szemüvegem...azt hittem tavaly csináltattam....Ez most fényre sötétedős lesz, nem UV-s elméletben így a kocsiba is sötétedik. Nem mintha, nem lenne meg a varázsa, hogy kocsiba beülsz, szemüvegcsere, majd kiszállsz, bemész a munkahelyedre...és rájössz, hogy napszemüveg van rajtad, és mehetsz vissza (ezt tavaly kétszer játszottam el, idén eddig egyszer XD). Kiderült szárad a szemem, csepegtessek műkönnyet, úgyhogy még egy bármi amit meg kell szoknom ^^ De volt elsőre parkolóhelyünk ;) Az Offotért ajtajába szinte, nagyon boldog voltam :D (kicsi ott a parkoló, belváros, sosincs hely...)

Nem is tudom vezetés terén történt-e valami még a hónapban. Láttam nyulakat, elütött macskákat (:(), traktort, többet is, kis traktort is, meg ilyen roki cuccot amit nem hívok kocsinak...de úgy néz ki mint a kocsi, repeszt vagy 20-al :D, hoztam csibéket, vittem virágokat, hoztam kollégát haza. Ültem automata váltós kocsiba (kollégáé), ültek a kocsimba, hogy megnézzék ez a kocsifajta jó-e (kolléga). Ajánlottak egy 6 évvel fiatalabb Yarist, hogy lecserélhetném, csak kell hozzá még pénz. Még erősen gondolkodom, szeretem ezt a kocsit, főleg, ha majd újra lesz csomagtartóm XD. Megmutattam kollégának a non plusz ultra kocsimat, amit nyerni akarok, vagy rá pénzt ;) Komolyan ez a kettő kocsi mindig ott parkol. És mindig megnézem és pislogok rájuk. Színre, formára...mindenre. Úgyhogy legalább minden nap láthatom a kocsit, amit szeretnék. Amúgy inkább a Toyota, de rájöttem, hogy a Hyundai se annyira rossz...és hát ez a mélybordó árnyalat o.O

Novemberi zárás

 Sziasztok, hát eljött a November vége is :)
Ez az a hónap, amikor relatíve minden nap vezettem, ha leosztom az utak számát akkor mindenképpen. Párszor volt olyan nap, hogy a városba be majd haza, majd be és haza, tehát többszörösen tettem meg utakat, de ez már csak így van. A hónap elején érkeztünk haza Gyuláról, ez a táv ami erősen megdobja amúgy a havi vezetést, mert amúgy csak  a munkába járás lett volna.

Kilométer ügyileg 693 kilométert tettem meg a hónapban + kb 10-15 biztos, amikor városon belül is ide-oda csalingáztam, de általában az oda és a vissza utat is 9 km-nek számolom, mert bár be lehet jutni a 7.7 km-res távon (ezt fizeti a munkahelyem), ritkán használom azt az útvonalat. Tekintve, hogy reggeles héten a reggelem és a délutánom is a csúcsforgalmat érinti és az ember olyankor nem szívesen jár azon a bizonyos rövidebb úton. Plusz amúgy már megszoktam a körforgókat és hiányoznának. Ha elkezdik majd a felújítást, úgyse lesz opcionális merre megyek :P

 A hónapban volt ugye 2 szerviz is, kicseréltek mindent. Azóta szipi-szupi a kocsi. Sokat vezetek este, este....inkább mondom azt, hogy sötétben, mert 4-kor rohadtul nincs este, ellenben sötét igen. A hónapban volt köd, ködszitálás, eső, és verőfényes napsütés is, tehát igazándiból nem panaszkodhatunk a "vezess változatos körülmények közt" tervem teljesen jól működik.

 A hónapban 1-szer volt olyan, hogy majdnem végig egyedül mentem az úton, megjegyezném felbecsülhetetlen érzés, hogy nem égetik ki a retinádat se elölről se a hátsó mögötted, aki a seggedbe mászik, de azért megelőzni már nem akar...

 A hónapban 1-szer dudáltak rám, körforgónál megálltam, mert úgy ítéltem, hogy nem vágok az érkező elé, és a mögöttem lévő úgy gondolta, hogy de igenis kellett volna. Érdekes mód ez a dudálás már nem érintett meg, régen jobban magamra vettem, remélem kinőttem azt, hogy lelki beteg leszek, ha rám dudálnak...még nem, de ez tényleg vállvonás meg "akkor se megyek, de lehet leugrom a kuplungról és lefulladok, hogy szívjál" gondolatot ébresztett csak bennem XD - nem, nem ugrottam le a kuplungról és nem fulladtam le, de azért gondoltam rá.

A hónapban Először és 1-szer parkoltam, balra, hátra merőlegesen. Nem nagy dolog, tudom, biztos sooookan sokszor parkolnak így, nem szoktam balra tolatva parkolni, de most egy hely volt, és kiállni utálok tolatva, úgyhogy kipróbáltam. Elsőre ment, úgyhogy boldogság ;)

Hát a hónapban kb. ennyi minden történt. Többször bámultam zebrát este, hogy ne csapjak el senkit (nem csaptam el senkit :P). És többször intettem gyalogosnak, hogy bocsi, mert már nem nagyon tudtam volna kellemesen megállni, de amúgy ő meg még a zebra átellenes végében épp lelépett, tehát nem aggattam, de na...szeretek előzékenyen megállni meg minden. Többször jöttek a seggembe haladva....nem viccesek :P És kétszer sikerült végig tanuló vezető mögött mennem (én tökre élveztem) a mögöttem lévők meg nem értették a két körforgó közt miért megyünk tényleg 30-al...nem szokott ott senki 30-al menni 30-as tábla ide vagy oda...na de ugye a tanuló igen, ha ő igen akkor mindenki is ;) Amúgy tök lassúnak hat....és én szívesen tartanám be mindig de olyankor olyan mintha rám mászna a mögöttem lévő o.O

Tervek Decemberre? Ha nem esik ónos eső, akkor marad a kocsival járás. Jövő héten tervezünk Abaligetre menni, majd másnap hazajönni, de amúgy igazán nagy utat nem tervezünk a hónapba. Egyszer megyünk Bp-re, de csak a városi állomásig kocsival :P Bocsi Bp-t egyelőre még mindig elkerülném....valahogy taszít a gondolat, hogy ott vezessek.

Októberi zárás

 Október elég mozgalmasra sikerült. Jártunk erre - arra az országban. Voltunk lenn tesóméknál Abaligeten, jártunk Cecére a temetőt megnézni, meg rendbe rakni a sírokat. Jártunk Gyulán és amúgy ide-oda cikáztunk a környéken is. És nagyjából amikor nem mentem valamerre távolabbra, akkor meg dolgozni jártam. Hála az égnek a hónapban nem voltam beteg, és így nem igazán maradt ki nap a hétvégén(néha akkor sem) vezetés szempontjából ;)
A megtett kilométer, nagyjából 1418 a hónapban. Nem tudom volt-e már nagyobb km/hó, de minden esetre szép szerintem. Gyulán meg is jegyezte akinek mondtam, hogy jah hát március óta van jogsim, hogy "hú, friss jogsival elég messzire jöttem" :D Én csak utólag néztem a térképet, hogy mennyit jöttünk. Őszintén bevallom, hogy ez a "helyezd el a települést egy vaktérképen" a halálom lenne. Tudom, hogy vannak megyék, talán még ha nagyon összeszedem magam azt is tudom melyik hol van :D De városok, falvak, hogy az tőlem észak-kelet-nyugat-dél melyik irány, kiii tudja :D

 Az egyik Cecei utunkon (de már szinte rutinból megyek), volt olyan naaaagy arató vagy ki tudja milyen gép. Amit esély nincs megelőzni, mert amúgy szerintem az úton sem lehetne. Akkora a kereke, mint az én kocsim, és nagyjából másfél sávot foglal el. Nem éreztem annyira amúgy komfortosnak a mögötte haladást, főleg mert mögöttem meg kamion volt, és hát kicsi vagyok, két nagy dolog közt, kicsit azért tikkel tőle a szemem, és nagyon drukkoltam, hogy Cecén ŐK menjenek másik irányba mint én (másikba mentek). De a sok ide-oda mászkálásban sok aratós járművel találkoztunk. Őket azért előztük is. A héten a traktort mondjuk már nem. Őszinte leszek 100-300 méter múlva tökre más irányba fog menni, mint én, akkor miért előzném meg? Ráérek, és a többiek is így voltak vele, mert hát hova ugráljunk, azért a pár méter és pár perc előnyért. Persze...jól gondoljátok, volt aki naaaaaaaaagyooooooooooooooon sietett, ő négy kocsit és a traktort előzte forgalomtól elzárt területen keresztül -.-

 Sokan előztek, pedig általában tartom a sebességet, tény, hogy míg valaki 20-ról 90-re fél pillanat alatt jut el, na...én nem. Nem verseny kocsi, nem száguldunk telibe fél perc alatt :D ilyenkor szoktak megkerülni és ott hagyni.

 Amúgy nem tudom ki hogy van vele, én jobban szeretem, ha akikkel együtt megyek a sávomba inkább előttem vannak, mint mögöttem. Előttem az kiszámíthatóbbnak tűnik, mármint látom őket, jobban mint a visszapillantó, jobban tudok reagálni az előttem csalinkázókra, mint a mögöttem ki tudja mit csinálókra. Néha amúgy csak arra eszmélek, hogy néggyel mögülem indul az előző móka o.O és értem, hogyha senki nem jön szembe, de azért ismerve a magyarok követési távolsági dolgaikat ...bátor dolog egyhuzamban előzgetni ennyi kocsit.

Erről jut eszembe, hogy amióta vezetek, azóta nagyjából havonta 2-3 alkalommal van az, hogy fékeznem kell, mert a szemben jövő sávban előznek és eléggé ki van számolva, vagy fékeznem kell, hogy beférjen elém, aki előz(ez kevésbé zavar, eleve elszoktam venni a lábam a gázról, míg előz és nem ér be elém)

Járjuk az országot - Gyula

 

Útvonal: Nagyvenyim - Dunaföldvár - Solt - Fülöpszállás - Izsák - Jakabszállás - Fülöőjakab - Kiskunfélegyháza - Csongrád - Szentes - Gyula

Km: 235 

Gondoltuk anyukámmal, hogy hát még olyan szép idő van, és télen úgyis be leszünk szorulva feltehetően a házba, hát most még kimozdulunk egy kis városnézős hétvégére. Gyula nekem, már jogsi előtt is tervezett volt, mert a Wellness Hotel Gyula facebookon egy csomószor feljött és annyira jó videói voltak, hogy eldöntöttem, hogy ha valaha megyek Gyulára akkor oda menjünk. 

Az utazás kicsit szerintem nekünk tovább tartott, mint itt a tervezett, de a legtöbb helyen, ahol az út minősége hagyta, ott mentünk a megengedettel. Egyszer tévedtünk el (kanyarodtunk rossz felé), az egyik településen, azt hiszem Csongrádon, ahol a kilátót kerestük, de az időbe csak pár perces kitérő volt. Két megállónk volt, Csongrád, és valahol megálltunk pisilni és inni egy noname benzinkúton.

 Oda felé amúgy láttunk egy elütött szarvast :(, mondjuk hála az égnek élő példánnyal nem futottunk össze. Ellenben hollókkal meg varjakkal sikerült párszor találkoznunk, ahogy békésen csipegettek az úton ;)

Gyulán meglepően könnyen megtaláltuk a szállodát, ott is a hátsó utcát, ott is a parkolót. Amikor mondtuk a recepciós hölgynek, hogy megjöttünk, be is parkoltunk, aranyos volt, mert mondta, hogy "hát nagyon ügyesek vagyunk, mert nem szokták megtalálni :D".

Odaérkeztünk, becsekkoltunk, aztán megebédeltünk, ekkorra én már naaaaaagyoooon éhes voltam. Úgyhogy örültem, hogy van amit ehetek én is. Amikor jóllaktunk és nem húzott már le a hasunk, neki is indultunk a városnak. Hát, alapból fáradtak voltunk, de hát meg akartuk nézni a könyvtárat, a könyvtár udvarában lévő Japán kertet és másnap elseje volt, tehát minden zárva lett volna. Út közben azért erőt gyűjtöttünk egy cukrászdában. És igen, itt is volt amit én is ehetek o.O Fura érzés volt, hogy glutén - laktóz érzékenyként nem kell mellőznöm a dolgokat. A könyvtár csidi-csudi szép amúgy, mármint a felnőtt rész. Tartom, hogy a gyerekkönyvtár a miénk sokkal otthonosabb és szebb ;) Kolléganőm meg is jegyezte, hogy na mi is milyenek vagyunk, elmegyünk, aztán mit nézünk meg? Könyvtárat :D

Másnap kisvonaton megnéztük a várost, majd bementünk az Almásy - Kastélyba, és megnéztük a kiállítást. Én nem vagyok egy nagy múzeumba járó ember, de élveztem, mindenféle interaktív cucc volt, és hát...amit nyomkodni lehet, azt nyomkodtam, mint egy rossz gyerek. Nem tudom meddig voltunk benn, de alaposan körbe jártuk, megnézve mindent amit a jegyünkért kaptunk. Szerintem teljesen jó az ár-érték arány, nem éreztem azt, hogy "keveset" kaptunk volna a pénzünkért. A bejárás után leültünk a kávézójukba és anyum egy ország tortáját evett én meg mangós paleo akármit, ez volt az egyetlen gm-lm cucc, de volt! És ez a lényeg.

Még megnéztük a vártornyot, aztán visszatértünk a szállásra, és ott ebéd, majd pihenés és utána már csak relax szobában olvasgatás, koktélozás, és lazulás volt. Vasárnap reggel reggeli után meg irány haza. A haza úttal sem volt gond, emlékeim szerint még kevésbé volt problémás mint az oda út (ott volt egy útfelújítás ahol elég sokat álltunk).

Útvonal: Gyula - Izsák - Dunaföldvár - Dunaújváros - Nagyvenyim

Km: 243

Amúgy érdekes oda fele jobban elfáradtam, mint hazafelé, pedig nagyjából az az útvonal volt, annyi, hogy csak egyszer álltunk meg pisilni - megmozgatni magunkat. Illetve Dunaújváros felé mentünk, hogy ebédnek valót megvegyük. Szerintem délre értünk haza, fél egykor már ettünk, és utána még ezer dolgot csináltunk itthon (A fél diófa lehullott...komolyan, bokáig a levélbe :D).

 Összességében, vezetésileg jó volt. Egyszer álltunk sokat egy helyen, egyszer hirtelen kanyarodtam, mert bár időben tudtam, hogy hol fogok jobbra kanyarodni, a mögöttem lévő előzésből bevágódott mögém, és nem tudom ösztönösen féltem féket nyomni annyira, mint kellett volna... így kicsit vehemensebb jobbra kanyar volt, mint azt szeretjük, de amúgy hála az égnek senki sem jött szemből, így volt, hova kanyarodnom. Békéscsaba elkerülőn, meg lehetett repeszteni :D Nem igazán van hozzászokva a kocsim, a 110-el száguldáshoz, de egész jól bírta ;)

Pár kép a nyaralásról, Gyula szép hely :) No meg ezek az igazi őszi színek ^^

Vezetés sötétben - illetve lenyugvó nap sugaraiban

 Hát, eljött a pillanat, amit az emberek egy része nem szeret, hamar sötétedik. Amúgy én sem szeretem, mert ezer dolga lenne az embernek, és így igazándiból fél hétkor már...tök sötét van, ilyenkor mégis mit csinálhat az ember? Bármit, ami nem kinn van, de a kinti dolgok így máskorra halasztódnak.

 Vezetésnél amúgy van nálam egy 5-ös lista amikor nem vagyok annyira boldog a volánnál, sem annyira magabiztos.

• Felkelő napba, arra vezetni, ahol felkel, tehát totálba az arcodba süt (van napszemüvegem, vezetéshez dedikáltan csináltatva lett, mert a sötétedő napszemüvegem, a szélvédő UV védelme miatt elfelejtett sötétedni...de napszemüvegbe is szar szembe a nappal menni XD)
• Lemenő napba, arra vezetni, amerre lemegy, tehát totál az arcodba süt
• Nagy szélben vezetni, mert nem elég nehéz a kocsim, tehát azért na,...megérzem, amikor úgy kicsit arrébb sodor az úton, és nem poén.
• Esős időben, havas időben + extrának választható ez estével vagy szikrázó napsütéssel kombinált változata
• A se nem este se nem nappal közötti idő. Amikor nem süt a nap már annyira, de annyira még pont, hogy amúgy kellemetlen legyen, és nem azért mert az arcodba vág  a nap, hanem mert elmosódnak a kontúrok. És bár sötétedik, de még mindenki az úton van, mert amúgy még rohadtul nincs este :D

Merthogy, amúgy este nem sokan vannak az utakon, viszont 6-kor amikor végzem, és mondjuk negyed órával később, amikor elindulok haza, akkor még mindenki az úton van. Igen, rájöttem, hogy a visszapillantót (belső), ilyenkor állítsam át azzal a pöcökkel (nem tudom mi a neve :D), hogy ne égjen ki a retinám a mögöttem lévő kocsik miatt, de ettől még pont nem komfortos. És igen megtanultam, hogy ne nézzek a szembe jövő sávban lévő reflektorokba, mert kiég a retinám, de néha azért sikerül így is.

 Nem mondom, hogy száguldozom ebben az időszakba, próbálom a sávomat és a sebességemet is stabilan tartani. Gyakorlás kérdése, meglesz. Tudni kell, hogy pont ahol járok haza, olyan telibe keskeny a sáv, hogy azért olyan nagyon nem kényelme a dolog, pláne este, mert közel van a jobb szél és könnyen le lehet sodródni. Úgyhogy azért próbálok középen maradni a sávomba, nem akadályozni senkit, és szemmel tartani mindent (nem a reflektorokat), mert azért itt is eléd jöhet bármi (állat). A városi szakaszban meg a legtöbb zebra amit keresztezek, az lámpa nélküli, úgyhogy ott extra ráfigyelés kell most már, mert hát mindenki sötétben van, sötét ruhával... jah, ne is mondjátok. Sosem gondolkodtam gyalogosként azon, hogy relatíve ez ilyen öngyilkos hajlam lehet a sötét kabát-ruha kombó. (amúgy fehér kabátom volt, messziről világítottam mindig XD).

 És várom, hogy amikor hazafelé megyek, tök sötét legyen. Komolyan ez a szürkület dolog teljesen komforttalan dolog. Akkor legyen rendes sötét. Amikor meglett a jogsi még "tél" volt, úgyhogy az első pár hetembe teljes sötétbe mentem haza, komolyan sokkal komfortosabb, mint a szürkület.

 Viszont rájöttünk, hogy a kocsibeállónak kellene valami fény forrás, mert tolatva beállva a nagy büdös sötét udvarba, kiszállni a nagy sötétbe, annyira nem kellemes. Úgyhogy majd szerválunk valami fényforrást, hogy abba a kb. 5 percbe, míg megérkezem, addig ne legyen tök sötét.

 És igen az 5-ös listámból, a legjobban a jelenlegi időszakot nem szeretem. A napsütés, bár zavaró, de már elég sokat vezettem nappal szembe/oldalba és jól kezeltem. A lemenő nappal sincs akkora gondom, de azért nem a kedvencem, bár felénk ilyenkor gyönyörű felhők vannak. Eső-hó - az eső részt már megszoktam, nem szeretek esőbe (ilyen rád ömlik a fél Duna típusú esőbe) vezetni, de kisebb zivatarokkal nincs gondom. Megtanultam, ilyenkor lassabb legyek, ügyeljek mindenre, hagyjak nagyobb követési távolságot. Hó .  . . hát friss jogsisan vezettem hóban...de az se volt túl nagy, majd meglátjuk. Ónos esős időszakban meg nem vezetek. (ezt eldöntöttem, még jogsi előtt, hogy nem. Nem hiányzik a csúszkálás, és hasonlók, ha nem muszáj akkor nem fogok olyankor vezetni.)

Tehát, jelenleg szokom ezt a szürkületi dolgot, elképzelem, hogy mögöttem mit tapasztal aki jön, hogy kicsit kilengek, de sávban maradok. Sokszor gondolkodom amúgy, mit gondolhatnak a többiek, de feltehetően a legtöbb ember mögöttem pont leszarja mit csinálok, csak menjek és ne legyen gond.

 Tök nem a témához, de mai kedvencem: Két körforgó közt 30-as tábla, záróvonal, és BÉLA,  fekete autójával konkrétan szerintem fél méterre tőlem ment és nézelődött, hogy megelőz. Ezzel rákényszerítve engem, hogy amúgy 35-40-el menjek itt, mert van az a "nem vagy komfortos a közelségeddel" érzés, amikor na...és amúgy nem-nem előzött meg utána ott se a körforgó után, amikor megtehette volna, úgyhogy nem tudom ott mi baja volt -.-"

Vezessetek óvatosan, időjárásnak megfelelően. Mert mindenkit haza várnak!!

Járjuk az országot - Abaliget

 

Tovább folytatódik a "járjuk be az országot" programjaim. Avagy oda-vissza a távot levezetni egy nap, gyakorlás ;)

Útvonalterv: Nagyvenyim - Cece - Dombóvár  - Abaliget - Nagyvenyim

Megtett km: hozzávetőleg 265

A cél az volt, hogy tesómékhoz eljussunk, vigyünk mindenféle virágot (levendulát), lássuk őket, kicsit együtt legyünk aztán irány haza, mielőtt besötétedik.

 Kilométer ügyileg amúgy, nagyjából  hasonló volt az út, mint egy héttel előtte Kozármisleny, viszont sokkal kanyargósabb, legalábbis érzésre, több volt a "nem egyenes" útszakasz benne, mint a másikban. Rá kellett arra is jönnünk, főleg odafelé, hogy elkezdődött az őszi "szántunk-vetünk-aratunk" szentháromság, ebből adódóan egyetlen egy hátránya van agrár területek mellett elhaladni, az, hogy oda a gépeknek is el kell jutnia, és azok a bizonyos gépek hétvégén is dolgoznak. Hisz ebben a szakmában, ebben az időszakban a "hétvége" feltehetően egy mitikus idő csak. Nos, azt hiszem 4  magokat szállító lassú járművel találkoztam szemből, és 3-al a saját sávomba. 2 megelőzése nem volt annyira gáz, jókor voltak jó helyen, a kevés egyenes szakasz egyikéhez közel, tehát nem kellett sok idő, és tádám megelőzted. De aztán volt egy, ami nehéz szülés volt. Tudni kell, az 1.0-ás kis Toyotám nem arról híres, hogy ő olyan kis "vadállat", és hipp-hopp megelőz bárkit, és tudni kell, 7 hónapos jogsival én se előzgetek mindenkit csak úgy brahiból. Na most a magokat szállító cucc ment előttünk. Ugye, ha én egy lassú jármű mögött vagyok, nem túl egyenes úton, akkor már azért komoly akadály vagyunk. Egymagában nem, de egy kocsival maga mögött halmozottan hátrányt jelent. Így tiszta sor volt, nem maradok mögötte...aha. Folyton jöttek szemből, jött kanyar, nem belátható, nem indulsz el. Egyszer kijebb jöttem nézelődni, de no, jöttek szembe. Meglehetősen közelről láttam a megelőzendő cuccmák kerekét (igen...követési távolság...az ott nem volt túl ideális). Két-három kitekintés és kb, érzésre 10-15 perc kellett, hogy végre annyi utat belássak amennyi szerintem kell, és az nem emelkedő, és ne jöjjenek szembe. De meglett. Anyum ott mondta mellettem, hogy nyoooooooooooooooomd a gázt ;D És igen, vissza kapcsoltam, hogy nagyobb gyorsulásunk legyen, de na....nem erre találtak ki minket a kocsival. De semmi gond nem volt.

 Dombóváron elmentünk csapot venni, aztán keveregtünk kicsit, hogy kijussunk Dombóvárról, félre informálásból megnéztünk egy parkolót. Ez a kanyarodj balra...az volt az első no ;) De amúgy minden egyéb zökkenő nélkül vettük az oda utat. Ott átpakoltunk a kocsikból, kipakoltuk amit hoztunk. Én vigyáztam a gyerekekre és ügyeltem a kenyér-ebéd főzést, míg anyumék bementek Pécsre stb. Unokahúgomnak vittem két könyvtári könyvet...hát a várakozásba ki is olvasta, hozhattam is vissza :D Mondom, már megérte elhozni ;) Imádom, hogy ennyire szeret olvasni. Ebéd után még ejtőztünk kicsit, megnéztük mennyit változott tesómék udvara, meg a ház, aztán indultunk haza. A haza út vicces volt. Voltak amúgy haza tartó lassú járművek, de kevés. Világos volt még, szerintem, amíg tudtak maradtak a földeken. Kétszer-háromszor jegyeztem meg anyukámnak, hogy "neki nem ég a lámpája"...nem mindenkinek ég, meg van akinek csak az egyik, ilyet is láttunk. Aztán félre állítottak minket és életemben először végre igazoltattak ;) Tudom-tudom ennek nem mindenki örül látványosan, de én igen ;). Aztán két településsel odébb félre állítottak, mert szüreti felvonulás volt és azt hiszem utána már semmi izgi nem történt. Végül leszavaztuk a tankolást, átraktuk hétfőre, amikor úgyis ismét ide-oda csavarogtunk a környéken, mert már nagyon haza akartunk érni :D

 Kicsit fárasztóbbnak éreztem, mint a Kozármislenyi kiruccanást, de nem volt gond. Néha cserélgetni kellett út közben a szemüveget, mert hol kisütött a nap, hol meg sötét lett. Hála az égnek állatokkal nem találkoztunk az úton, de amúgy erre extrán figyeltem, mert hát ki tudja, bárhonnan előbukkanhatnak ;)

Ha a rendőr megállít

 

Há! Ma végre igazoltattak!

Meg lehet rökönyödni, de én az a típus vagyok, aki próbál mindent szabályosan csinálni, ebből adódóan, ha leint a rendőr, akkor nem érzem ezt frusztrációnak, vagy bármi másnak.

Egy hölgy és két úr volt, nagyon kedvesek voltak. Megkérdezték, hogy rendelkezem-e digitális állampolgár app-pal, anyumtól is megkérdezték. Mondtuk, hogy igen. Nekem, ahhoz, hogy ezt bemutassam ki kellett szállni, mert sokakkal ellentétben a telefonom, az úgy...a kocsiban van, a jogsimmal együtt a táskámba, a hátsó ülésen. Amúgy a műszerfalban lévő tárolóba szoktam rakni, de kivettem, mert tűzte volna a nap, és elfelejtettem visszarakni, amikor indultunk.

 Aranyosan megmutatták, mit mutassunk, azt leolvasták, és megbizonyosodtak róla, hogy én én vagyok, anyukám meg anyukám :D

 Vicces volt, mert mondtam nekik, hogy már tök rég vártam, hogy végre megállítson valaki, mert így kb. 7 hónapos jogsival, még az igazoltatás kimaradt az életemből, pedig szerettem volna. Amúgy azon is meglepődtek, hogy mi ilyen kis cukik vagyunk, és konkrétan Örülünk, hogy igazoltatva vagyunk. Amúgy komolyan, amikor megkaptam, és mindig láttam, hogy igazoltatnak és engem nem, tökre csalódott voltam :D Mert senkit se érdekelt, hogy végre tökre jogosan, legálisan vezethetek, senki se akarta megnézni a cuki bugyirózsaszín kártyámat. Na most, azt most se nézték meg, de DÁP-ba minden benne van ;)

A slussz poén amúgy az volt, hogy 2 településsel odébb, megint le lettem intve, itt ugyan nem igazoltatás miatt. Itt szüreti felvonulás volt, lezárták az utat, megkellett várni, hogy végig vonuljanak az úton és utána mehettünk. De a leintés pillanatába, azért elgondolkodtam, hogy vajon gyorsan mentem? :D Wazze amúgy nyűgött egy fantom 30-as jelzés miatt, mert sehol se láttunk 30-as táblát és épp azon gondolkodtunk, hogy akkor az a laza 42 amivel mentem, az sok lehetett-e a fantom 30-as és az igazi 40-es táblának, de amúgy a 40-es tábla után szerintem már 38-al mentem... mindegy, kiderült semmi ilyenről nincs szó, csak meg kell állni, míg a felvonulók, az élő zenés cucc és hasonlók a főútvonalon lévő útszakaszukat megsétálják. Szerintem kb. 15 percet állhattunk, lehet még annyit sem.

 Úgyhogy ma ilyen rendőrös napom volt. Majd írok, merre jártam, csak elfáradtam :D Úgyhogy majd holnap, de az igazoltatás annyira feldobott, hogy azt muszáj volt leírnom. 

Járjuk az országot - Kozármisleny

 

Útvonal: Nagyvenyim - Kozármisleny - Dunaújváros - Nagyvenyim

Megtett km, nagyjából:  267

Életem legelső leghosszabb útja, nagyjából ennek a fele volt (+Abaligetre még átmentem), még valamikor március végén. Anyukám megkérdezte, hogy benne lennék-e abba, hogy csak lemegyünk, kicsit ott vagyunk, aztán visszajövünk. Gondolkodtam egy kicsit rajta, majd jeleztem, hogy miattam mehetünk.

 Nem igazán volt még hosszabb utam úgy, hogy oda-vissza is egy nap jöttem, így  benne volt a pakliban, hogy kellő mód elfáradok, és, hogy az nem lesz annyira jó. De azaz igazság, így levezetve a dolgot, ott pihentem, olvastam, relaxáltam, és nem éreztem, hogy hazafelé gond lett volna, vagy fáradtabb lettem volna sokkal. Arra rájöttünk, hogyha megyünk valahova, vegyek kólát, mert nekem az olyan, mint másnak a kávé, tehát kevésbé álmosodom el, kevésbé érzem a fáradtságot. Így azért néha ásítoztam hazafelé :D (megjegyezném, ugyanúgy figyeltem, csak néha muszáj volt ásítanom). De Dunaföldváron tankoltunk, mosdó szünetet tartottunk és vettünk kólát, és aztán Dunaújvárosba még bementünk a Müllerbe, de ott is sokan voltak, úgyhogy a kutya táp vásárlás már majd máskor lesz....pedig tervben volt.

Az útról:

• Azt hittük szombaton nem nagyon mozognak a népek...tévedtünk. Tehát többen voltunk az úton, mint gondoltuk, de ez nem volt gond.
• Sokak passziót csinálnak abból, hogy nem egy kocsit, hanem kocsisort előznek. Nem mondom, hogy nem nyugtalanított, amikor a visszapillantóba azt látom, hogy 3-al mögülem indul a kocsi nagy slunggal.
• Sokak nem tartanak megfelelő követési távolságot. Sokan rosszul mérik fel az előzéshez adott helyet és időt. Kétszer kellett fékeznem, hogy szemből ne jöjjenek belém, mert ő "előz".
• Előztem....2-szer is. Csaltam, mert az egyik eleve két sávunk volt, nem akkora menőség ott előzni. Továbbra se szeretem. Továbbra is úgy gondolom, hogy ÉN ráérek busz mögött menni. Oké...lassú járművet (traktor, kombájn, franceszitudjamicsoda), azokat már simán, de hát ők LASSUAK :D
• Kivételesen sikerült mindig időbe kimennem a kapaszkodó sávra, és megválasztani azt a fokozatot, amibe még a drágám feltud menni a hegyen. Egyszer volt csak, hogy "fel fogunk érni, csak tarts ki XD" mantrám volt, nem szenvedett, de azért lassultunk rendesen.
• Nem igazán értettem, hogy amikor ÉN 90-el megyek...akkor miért előznek? Meg minek? Komolyan betartottam a sebesség határokat az út időtartamának 86%-ban :D A fennmaradóban vagy busz mögött séta kocsikáztam, vagy anyum rám szólt, hogy 94-el megyünk....
• Egyszer eltévedtünk, és zsákutca, ami egy behajtani tilosba torkolt, bemutathattam, milyen szépen tudok tolatni, majd kiválasztottam a legszarabb helyet y megfordulásra...de sikerült. Mondjuk nehezítés, hogy hátul bokor volt, elől parkoló kocsi...ne, ne kérdezzétek miért nem tolattam tovább...megtehettem volna...csak azt hittem elférek XD
• Baleset volt Bonyhádnál, úgyhogy volt egy kis "ismerd meg Bonyhádot" kalandtúra, picike utcákon, majd amikor már végre visszajutottunk volna  a 6-ra, ...lefulladtam vagy 4-szer :D Mire rájöttem, hogy rohadtul 2-ben óhajtanék elindulni. Na az aki mögöttem volt, és végig nézte a szenvedéseimet, a lehető leggyorsabban ott is hagyott utána. Amúgy a lezárás után értünk ki a 6-ra, STOP tábla. Én biztonsági játékos vagyok. Tudom, hogy nem kaphat senki oldalba (hisz le van zárva az út), de megálltam. Mondom, nem fogok a rendőr képe előtt áthajtani csak úgy lazán a STOP táblánál.
• Visszafelé volt egy körforgó ahol egy tranzit méretű kocsi jött mögöttem, és elkezdett fekete füstöt okádni. Nem tudom, nála ez feltehetően normális, de én biztonsági okokból nagyon ráléptem a gázra, mondván " ha felrobban ne legyek ott", amúgy Dunaföldvár környékén ért utol minket, mint kiderült, az emelkedőket füstölve veszi be....mert azt elmúlt, azt ha erőlködik akkor fekete füst jön belőle...cseppeeeeet seeeeeeeee aggasztóóóó o.O
• Sajnos elég sok elcsapott macska-róka-nemtudommit láttunk :(

Azt hiszem összességében ennyi. Fárasztó volt, de nem teljesíthetetlen. Jövő szombaton, hasonló paramétereket futunk, mert megyünk-jövünk Abaliget a célállomás. Cecén közben megállunk, mert ott dolgunk lesz (így időre indulunk). Remélem jó időnk lesz. Tegnap olyan szép napsütés volt. Nem mondom, hogy annyira élveztem, hogy mindig arra mentem, amerre  a nap az arcomba süt...de hála az égnek elég sokat segít a napszemüveg ;) Amúgy kezd őszülni a táj ^^ 

Szeptemberi zárás

 Az első hónap, hogy a vezetési naplómat tök szépen sikerült vezetnem ;)

Összes megtett km, kerekítve: 745

Mondanám, hogy mindennap vezettem, de nem. Volt egy hét betegállomány, ahol értelemszerűen nem vezettem, csak a hét vége felé, amikor már nem akartam megpusztulni a jó kis hasmenős vírusomtól. Senkinek se kívánom, nem volt kellemes, és az ember száz probiotikummal sem boldog, ha ilyenkor mennie kell valahova.

 Hosszú út az Visegrád volt, az azért valamelyest kompenzálta a munkába járás hiányát, amit a betegség okozott. Az október előre láthatóan sokkal több kilométert hoz majd mert Kozármisleny és Abaliget is tervben van, két külön hétvégén és csak oda-vissza úttal, tehát nem tervezünk ott aludni. Lehet nagyon elfáradok a végére, de hát gyakorolni kell a hosszabb utakat is.

 A hónapban vezettem nagy esőben, nem szerettem igazán. Annyiból volt jó, hogy láthatóan minél cudarabb az idő, annál valószínűbb, hogy mindenki más se akar száguldozni az utakon, így kevésbé veszélyes. 

 A hónapban jártam a városban erre-arra, amerre amúgy nem szokásom, és utáltam a piacra menni, mert tömeg volt, és araszolva centizve, hogy "ne húzd meg a kocsikat", annyira nem mókás a dolog, mint úgy amúgy.

A hónapban voltam Csirkékért is, vittem könyveket iskolába, Mezőfalvára. Úgyhogy igazándiból, az, hogy egy hétig nem vezettem máshol kompenzálva volt ;)

Jah és Visegrádon láttam nagyon aranyos kocsikat...és érezte a kicsi kocsim magát kicsit kicsinek a többi mellett ;D

Igen, tökre kicsi volt a többi kocsi mellett...

Járjuk az országot - Visegrád

 

Az van, hogyha az embernek van jogosítványa, akkor hirtelen roppant sok helyre elmehet, ha a kedve tartja és a pénztárcája engedi. A térképen is látható, hogy van az, hogy az ember elkerül bizonyos helyeket. Ilyen Budapest és ilyen az autópálya. Biztos eljön majd a pillanat, amikor Budapest említésére nem az jut eszembe, hogy "nincs az a pénz, hogy ott vezessek", de egyelőre még ha lehet kikerülöm. Sokakkal ellentétben én szeretek nézelődni és megismerni az országot.

Útvonal oda: Nagyvenyim - 6 úton egészen Érdig - Biatorbágy - Zsámbék (itt tankoltunk) - Esztergom - Visegrád

Megtett kilométer: 150

Minden útnak vannak vicces, vagy kevésbé vicces, néha érdekes pillanatai. Ugye, ha autóúton mész, amit random települések szakítanak meg, az azt jelenti, hogy nagyon ritkán tudsz 5-be váltani...mert mire elérnéd azt az utazási sebességet...addigra jön egy település. Nekem ezzel nincs is gondom, borzalmasan röhögtem, amikor felváltok...majd két perc múlva le, mert 60-as tábla, település vagy kanyar jön. Az egyik körforgót sikerült egy kicsit...hmm...vehemensen bevennem, igazándiból kifelé volt egy érdekes kormánymozdulat - mindenkit megnyugtatok, nem mentem át másik sávba, nem mentem semminek neki, csak kívülről feltehetően úgy nézhetett ki, mint amikor a részeg vezet :D. De amúgy kb. 2 pillanatig, utána egyenesbe voltam, és mentem tovább, gyorsítás, majd lassítás mert 30-as tábla. Na ezen szerencsétlen körforgóból kiérkezésemet figyelhette a rendőr ...premier plánba mert mögöttem jött. És szerencséjére - és vagy szerencsétlenségére -  az utunk következő bő negyed órája, talán fél órája másról se szólt, mint 30-40-60-40-30 + záróvonal. Úgyhogy ott követetett és nézte (lehet nem nézte, de kínban volt, hogy záróvonal van XD), hogy én nagyjából le is követem ezt a sebességet... és hogy ugye nehogy túllépjem inkább volt ez 25-35-55-35-25. Bárki bármit mond, becsültem, hogy nem kapott idegzsábát, de azért láttam, amikor eltűnt a záróvonal, hogy fellélegzett és megelőzött. 

 Aztán Zsámbékon tankoltunk, pisiltünk és mentünk is tovább. Kicsit megmozgattuk magunkat, mert bárki bármit mond, el lehet ülni magunkat rendesen. Esztergom amúgy szép. Amennyit láttam belőle, szépen átmentünk rajta. Visegrádból se láttam túl sokat, mert mentünk fel a hegyre. 

A hotel amúgy felújított, gyönyörűségesen berendezett, és kényelmes. Glutén-laktóz  és a mindenre allergiás is tud enni. Reggelinél mindig szólni kellett, hogy én vagyok a gluténérzékeny, és hoztak fincsi schäros péksütit, úgyhogy mindig ehettem. Gyümölcs felhozatal volt csak gyér, de amúgy minden volt. Gluténmentes keksz is, ami ...sajna maltitos, úgyhogy én nem ehettem, de egy csomó gluténérzékenynek opció (és tényleg, nem lehet azért mindenhez alkalmazkodni...és gondolni. Hála az égnek sok olyan, aki mindenre is allergiás nincs).

Az érkezés napján igazándiból csak megittuk az üdvözlő italt (én kólát, anyum ananászlét), nézelődtünk a szállodában, vacsoráztunk, majd az okos tévét próbáltam beállítani. De túl okos volt, nagy nehezen tudtunk youtubon nézni a dolgainkat, de a bejelentkezés stb. elvitte az időt, másnapra meg kijelentkezett, úgyhogy hagytuk a csudába, inkább olvastunk).

 Másnap kocsi mentes voltam :( :) Legyalogoltunk a várhoz, ott mászkáltunk, majd visszatértünk a szállodába - ez nagyjából az okos órám szerint 8 km). Gyönyörű amúgy a Duna-kanyar, minden létező helyről megnéztük. A vár is egy látogatást simán ér, rendbe van rakva, gondozott volt, épp amúgy füvet nyírtak. És nagyon látogató barát, mert egy csomó helyen voltak padok, úgyhogy lehetett tájnézegetés közben üldögélni és pihenni is. A szálloda éttermében ebédeltünk én egy nagyon finom oldalast, anyum egy kevésbé finom Cézár salátát evett.

Délután mire rávettem magam, hogy fürödjek (nem vagyok fürdős típus, ez az egész nap benn ázol a vízben...), addigra telibe elkezdett zuhogni az eső. Egy óra várakozás után úgy döntöttem nem érdekel, vizesebb nem leszek, úgyhogy abba az 5 percbe, míg nem fagytam halálra a vízben egyedül voltam a medencébe. Amúgy szép időben nagyon szép a kilátás. A szállodából és a medencéből is, és a várból is.

A wellness ennyiben nekem ki is merült, még vagy 10 percet egy melegebb medencébe próbáltam felmelegedni, majd feladtam, és felmentem, jó forró vízzel lezuhanyozni. 

 Másnap reggel kicuccoltam a kocsiba, félig, majd elmentünk reggelizni és utána maradék cuccal mentem a kocsihoz, míg anyum fizetett, majd felvettem őt a szálloda bejáratánál.

Útvonal hazafelé: Visegrád - Esztergom - Tát - Gyermely - Zsámbék - Bicske - Csákvár - Székesfehérvár - Sárszentmihály - Székesfehérvár - Hantos - Dunaújváros - Nagyvenyim

Megtett Kilométer: 203

Volt egy kis kitérőnk, ismerősöket látogattunk Sárszentmihályon. Így életemben Másodszor voltam a Székesfehérvár elkerülő ..."autópályán". Nem szerettem én ezt a helyet akkor sem, amikor először jártam erre májusban, de most aztán még annyira sem. Ellenben megelőztem egy faszállító akármit, amit feltehetően egy sima autóúton nem előzők meg - mert sokakkal ellentétben ÉN ráérek -.

 Amúgy a hazafelé úton is minden rendben volt. Voltak előttem Nagy kocsik amiket követtünk, majd hála az égnek más felé mentek, de azért egy ideig gyakoroltam a követési távolság tartást ;D. Előztek sokan, sokan úgy, hogy a hárommal mögöttem kocsitól indultam. Előztek velem szembe, kétszer is fékre kellett lépnem, hogy ne találkozzunk szembe egymással túl közelről. Volt elkésett instrukció, hogy jobbra kanyarodunk, így bemutathattam, milyen szép és gyors reflexeim vannak, és nagyjából vészfékezéssel álltunk meg, egy nem erre kitalált helyen...majd tovább mentünk, mintha mi sem történt volna. Én persze még kattogni fogok ezerszer rajta, hogy mit lehetett volna jobban csinálni. De tény: senkinek nem lett semmi baja, nem volt igazán veszélyes - max. a kocsira - és max. én érzem hülyén magam miatta még egy ideig, hogy "Hát, ha benne leszünk a Budapesti autósokba, letagadom XD"...jajaj...szoktam nézni, és mindig eszembe juttatja, hogy kellene egy fedélzeti kamera, mert annyi hülye van az úton...aztán csinálok én is néha hülyeséget. Bár anyukám aranyos volt, azt mondta, teljesen biztonságban érzi magát mellettem, és ismerjük be, jók a reflexeim, és tudom melyik pedált nyomjam...

Aztán még le se pakoltunk, már mentünk a városba, mert rájöttünk, hogy kaja az nem nagyon van, úgyhogy valamit be kell szerezni, ha én másnap melóba akarok vinni kaját ;) Úgyhogy utána aztán tényleg hazaértünk!!! :D

Nem mondom, hogy nem purcantam ki egy kicsit, de amúgy élveztem. Azt a Fehérvár elkerülős fékezős mókát nem annyira, de megnyugtattak akikhez megyünk, hogy 1. más is szokott ilyet csinálni, 2. mindenki eltéved azon a sz*ron, még a fehérváriak is ;D Főleg amikor még új volt. 

A kutya nagyon örült nekünk, amikor hazaértünk és végre előjött (nem tudom hol volt, csak megjelent), hogy végre itthon vagyunk. Visegrád nagyon szép volt, a szálloda nagyon kényelmes, tervezünk is visszamenni majd még!! :)

Fél éve az utakon, tapasztalatok és hasonlók...

Helló Mindenki!

Aki még a jogsi megszerzés fázisában van, annak hajrá ;) menni fog, ne adjátok fel, menni fog. Arra gondoltam, hogy összeszedem az elmúlt fél év tapasztalatait, hátha valakinek segít. Vagy legalábbis nekem majd később jól fog jönni ;)

2025.03.05-én 9.30-kor megkezdtem a 4. vizsgámat. Addig levezettem 956 km-rt, és 64 órát. Az E-titán rendszer szerint 67-et, de 3 az, csak a „oktatókeresési” fázisom volt. A valós vezetés az 64 óra.

Az első három vizsgám, mind tanított dolgokat, az első azt, hogy ne kapkodjak, és az oktatómnak megtanította, hogy jobban bízzon bennem. A második megtanította, hogy ha eltévedek, képes vagyok bepánikolni(de így is a tábláknak megfelelően közlekedni), és stressz alatt nem megy a számolás…a harmadik vizsgám top mondata „Merre nézzünk, ha tolatunk?” ha 100-szor nem hallottam, akkor egyszer sem. Itt is üzenem a vizsgabiztosomnak, hogy megtanultam ;) A vizsgák közt vett (az 1 és a 4- között), nagyjából 10 óra megtanított arra, hogy nem szeretem a körforgókat, de a város, nagyjából abból áll. Elmentünk mindenhova ahol eltévedhetek, másik irányból, hogy „Ha eltévedsz, ne ess pánikba” és persze eljött az a pillanat, amikor én is és az oktató is tudta, hogy „végeztünk, most már menni fog a vizsga is”. Komolyan volt egy „aha” pillanat az utolsó órán, amikor átkattant a dolog, hogy „de tudok vezetni, tényleg”.

4 vizsgából 2-ön hangzott el, hogy „jól kezeli a kocsit, szépen vezet”, majd a 3.-on, hogy „csak önbizalmat valahonnan szerezzen”…4. vizsgára meglett azaz önbizalom, ami hozzásegített a sikerességhez.

2025.03.06-án 10.30-kor életemben először egyedül ültem a kocsimban, úgy hogy el is hagytam az udvart (tolatni, meg hasonlót addig is gyakoroltam az udvarban), és elmentem dolgozni. Lefulladtam az utca végén, de ezzel az egy lefulladással abszolváltam az utat. Próbáltam rájönni, merre járjak dolgozni, melyik a rövid, melyik a „kedvesebb”, és „tanulóbarátabb” út. Így a belvároson keresztül napi 16 körforgóval járkáltam dolgozni. Az első nap, első lefulladás után jött, hogy „ugrál a kocsi” – szarul váltasz, „lefullad” – többször, komolyan, első nap csodálom, hogy egyszer csak :D…

Ez itt a fennakadás..

Ekkor még „tél” volt, tehát sötétben jöttem haza mindig. 3 napos jogsival hóviharban jöhettem haza, sötétben. Nem élveztem túlzottan, de megnyugtatott, hogy más se és más se megy gyorsan. Kb. egy hetes jogsival fennakadtam a hidunkon, úgy kellett emelővel leszedni és kihúzni a szomszédnak. Már majdnem hívtunk autómentőt. Ugyanezen a héten hazajöttem helyzetjelzővel (sötétben), és nem értettem miért villognak meg dudálnak… amúgy láttam, nem sokat, de láttam – és megjegyezném, egy jelzés van a helyzetjelzőre a kocsin és a tompítottra, ha nem figyeli az ember, akkor nem észleli (igen-igen fényben igen), hogy csak helyzetjelző van bekapcsolva. Ugyanezen a héten parkoltam balf*szul, és zárt le a kormányzáram. Senkinek se kívánom azt a pánikot, amikor az se jut eszedbe, hogy amúgy interneten megnézd mi a teendő. Csak sötétben ülsz a kocsiba, nem tudod elfordítani a kulcsot és a kormány nem mozog, és te, mint az őrült csapkodod…és feloldott ;) És Még ugyanezen, úton, amikor eleve idegbe vagyok a kormányzáras fiaskója miatt, lefullad a körforgó előtt a kocsi, de úgy, hogy isten se indítja el. Kitoltak…és elindult végül….de őszinte leszek az első 2 hét után gondolkodtam rajta, hogy visszaadom a jogsim, mert kinyír és utál a kocsi (és fordítva). Aztán elmentem szervízbe, mert volt pár problémám (kormányzár fiaskó, fennakadás, meg kellett nézni mennyire sérült a kocsi alja – semennyire – motorhiba lámpa) és a szervízes ember konkrétan kinevetett, és közölte, hogy „mindenki ment haza már lámpa nélkül”, és nyugodjak meg lesz jobb. Nem nyugodtam annyira meg, de azért elfogadtam, hogy majd megszokjuk egymást a kocsival.

3 hetes jogsival levezettem egy 175 km-es távot, szerpentinnel, és Pécs belvárosával, kézifékes elindulással és hasonlókkal, egy lefulladással (az emelkedőn XD), majd pár nappal később haza is jöttünk, lefulladás és probléma nélkül, pedig viharos szél volt, és kicsi kocsi, ergó azért megérzem durván, ha fúj. Ezek után lett jobb a lefulladási rátám, szép lassan kikopott. Most már csak havi 1-2 van. Nem szűnt meg teljesen, de most már legalább tudom, hogy mikor és miért csinálja.

A motorhiba lámpával 4-szer voltam kb. szervízbe, végül egy másik helyen való tankolás után teljesen megszűnt a lámpa égése, azóta se jött vissza (lekopogom).

3 hónapos jogsival vettem le a T-betűt a kocsi hátuljáról, mert aki utál így is fog, aki nem az így se lesz tekintettel rám. Jó esetben ma már nem látszik annyira rajtam, hogy tanulok ;) Egyelőre a T még a kocsiban van, egyszer majd kiveszem, elfér, megnyugtat.

Nagyjából 1.000 km /  hónappal számoltam, most, hogy megnéztem a kilométerórát és azt, mennyivel vettem. Hol kevesebb, hol több. Minden nap vezetek (hét közben mindenképpen, hétvégén alkalmanként). Havonta próbálok beiktatni 1-1 nagyobb utat, hogy meglegyen a km. Munkába kocsival járok, most már másik útvonalon, mint kezdésnek. Néha kitérőkkel, ha viszek valakit haza ;)

Idő volt, míg a munkába járós útvonalon engedélyezett 70 km/ órát valóban elértem. Át nem tervezem lépni, néha emlékeztet a kocsi, hogy 72-vel mész… gyakorlom, hogy pont annyival menjek. Sorra előznek meg kocsik, de azaz igazság, jobban szeretem, ha előttem vannak, mint mögöttem. a 90 elérése ahol lehet még gyakorlás alatt van. De azért a 85 már simán kezelhető nálam, és mentem már 90-el többször is. Csak nehéz tudni mennyivel megyek. A kilométerórám kb. 6-8 km/h csal… Azóta okosítottuk a kocsit, de az egyik utasom kirúgta a vezetéket, úgyhogy jövő hétvégéig marad csak a kocsi km órája….

 Most már itthon tolatva állok be az udvarba, a könnyebb indulás miatt. És őszintén megvallom, könnyebbnek érzem a tolatva beállást (most pl. kamera nélkül), is. Annak ellenére, hogy a fejemben néha nem áll össze, a „ferde vagyok, merre tekerjem, ha arra akarok korrigálni” dolog. De pl. ma elsőre beálltam ;)

Fél év alatt sokat fejlődött azon tulajdonságom, hogy eldöntsem a körforgóba bemegyek, vagy megállok. De még mindig meg tudnak lepni. Mert ugye indexet nem használnak sokan…

Próbálom leküzdeni azt az érzést, hogy béna vagyok, és azt az érzést, hogy feltartok mindenkit. Ez akkor is rám szokott néha törni, amikor tényleg annyival megyek amennyivel lehet. Próbálok kedves és előzékeny sofőr lenni, és minden KRESZ szabályt betartani. De tény, néha sikerül záróvonalon előzni (bicajost vagy kaszáló cuccot). Továbbra is tanulok, minden vezetésből. Látom azt, hol vagyok béna, és próbálok fejlődni mindenben… amibe egyedül is megy. ;)

Jó vezetőnek tartanak, akik ültek mellettem, bízom abban, hogy pár hónap / év és én is elhiszem, hogy jól vezetek. Addig marad az, hogy bólogatok, hogy „jah” és elgondolkodom, hogy amúgy ezek az emberek kik mellett ültek, ha az jön mellettem, hogy „laza és biztonságos sofőr vagyok XD”

 Bárki azt hiszi, hogy a jogsival megtanult vezetni, nagyot téved. Borzalmasan nagy hiányok vannak. 30 órában se és 64-ben se lehet mindent megtanítani. Nekem is kimaradtak dolgok, pl. az egész rutinpálya, a szlalomozás, stb. aminek érzem a hiányát és pótolom majd szépen magamtól… ha úgy nem megy, akkor majd oktatóval.

Fél év, balesetmentesen. Ez idő alatt 2-szer dudáltak rám, elsőbbség adás tábla miatt. Először jogosan, másodszor kevésbé jogosan (mind a kettőben körbenéztem, csak kevésszer). Ez idő alatt erre-arra jártam az országban. Vittem utast, vittem gyerekeket magam mögött. Voltam ügyességi vezetős versenyen (egy hibaponttal, de lassan XD). Ismertem meg embereket a vezetésnek hála, lettek nagyratörő terveim. Mert bizony én jól akarom csinálni ;) Jó vezető akarok lenni. Igen, egyenesen akarok beparkolni (lehetőleg elsőre…), nem derogál, ha javítanom kell, mert belefér az időmbe. Szeretnék úgy vezetni, hogy engem ne szidjanak ;)

 Az oktatóm azt mondta, hogy amikor vezetünk legyünk előzékenyek és felesleges manőverekbe ne keveredjünk. Ezt a mai napig vallom. Én ráérek megvárni, hogy kitolassanak az útra. Én ráérek, tudok lassítani, hogy besoroljanak elém, amikor tudom, hogy gáz van az úton. Én megállok a stop táblánál (sokan nem, egyszer nem álltam meg, fú…úgy utáltam magam :D)

Én használom az indexet, egyszer nem tettem, akkor is utáltam magam, pedig amúgy közel távol senki se volt, de na! Elvek!

 Fél év alatt meg tanultam váltani, néha még rángat, akkor magamra szólok, hogy „lassabban emeld a lábad” :D….megtanultam ablakmosót feltölteni, kereket fújni, tankolni.

 Nagyjából kéthetente takarítom a kocsit, van, hogy sűrűbben (ha lekakilja a madár), amivel sokakat sokkoltam… pedig na… szeretem, ha rend van. Fél év alatt megszoktuk egymást a kocsival. Szeretem és hálás vagyok neki, hogy vigyáz rám, és az a legkevesebb, hogy cserébe én is vigyázok rá és tisztán tartom ;)

 

Friss jogsisok, hajrá. Csak vezetéssel javul a vezetésetek. Komolyan, gyakorlás nélkül nem fog. Utasaim közül, a barátnőm mondta, hogy az első hetekhez képest sokat fejlődtem. Amit ÉN amúgy nem észlelek, de örülök neki. (én mindig bénának tartom magam ;( :D)