Mi család ügyileg nem igazán szoktunk ajándékozni, ennek egyik fő oka, hogy mindenkinek van keresete, és meg tudjuk venni, amire szükségünk van, felesleges dolgokat meg nem akarunk adni a másiknak, csak azért, hogy adjunk. Így lett, hogy családilag megegyeztünk, hogy a gyerekeken kívül, mindenki más csak kerek évfordulókor kap ajándékot, de ekkor kicsit drágább ajándékot kérhet. Így esett, hogy én vezetéstechnikai tréninget kértem, mert úgy éreztem, hogy én ezt nagyon szeretném, és hogy hasznos is, meg milyen jó dolog már!
Nyáron betöltöttem a 40-et, és a családtól megkaptam a kupont, amivel mehettem Zsámbékra vezetéstechnikai tréningre. Jött is a szervezgetés, hogy miként, mikor, hogyan váltsam be, mert nem akartam túl sokáig húzni. Nem akartam túlzottan télen se menni, a tavasz meg olyan messze van, hőkupolás időbe sem akartam, így lett az, hogy akkor ősszel. AniTiger barátnőmmel összeegyeztettük naptárainkat, hogy mikor érünk mind a ketten rá, mikor nem dolgozik egyikünk sem, mikor van erre időnk. Ugyanis, nekem volt egy olyan érzésem, ami utólag be is bizonyosodott, hogy jobb, ha a tréning előtt és után NEM én vezetek. Mert ugyan másfél éves és egy hetes a jogsim, úgy éreztem, hogy egy 4 órás tréning kellő odafigyelést, koncentráltságot igényel, hogy utána egy "kicsit" fáradt leszek. Megjegyzem AniTigerrel hazaértünk, ő kiszállt, én hazavezettem, beparkoltam, aztán egy órát aludtam, annyira le voltam fáradva ^^.
8.30-ra kellett odaérnünk, 9-kor kezdődött egy elméleti oktatás, ide amúgy a kísérők is beülhettek, miután szétoszlottunk három felé. Voltak a haladó csoportosok páran, és volt az alap tréninges csoport, ahova amúgy elég sokan jöttek. Két instruktor között oszlottunk el oktatás után, hogy sehol se legyen túl sok autó, hogy pőrgősen lehessen haladni, ne legyen akkora sor, és ne kelljen sokat várni. Amúgy a csúsztatott kuplungos haladást nagyon lehetett gyakorolni, mert míg újra én lehettem a pályán kocsinként haladtunk előre, mindig csak kicsit, bár azt dinamikusan. Azért volt, amikor kiraktam üresbe és kézifékkel rögzítettem, de így is olyan izomlázam lett :D.
Maga a pálya is nagyon menő, ahogy egyik modulról a másikra mész, jó kis nagy szöget bezáró emelkedő, szlalomozás, csak, hogy ne unatkozz. Az első modulunk a Hajtúkanyaros volt. Itt elsőre csak mentünk egy kört, megmutatta az instruktor, hogy mi a terület, majd a kis infós konténerben lerajzolta, merre menjünk, hol fékezzünk, mennyivel menjünk. Amúgy aranyos volt, többször elhangzott, hogy aki négy évszakossal van az lehet bátrabb, mehet gyorsabban, mint a nyári gumisok...én közepesen bátor maradtam.
Úgy hiszem, még úgy is kellően hasznos volt, hogy nem tervezek semmilyen hegyi túrába kezdeni, pláne nem esős-latyakos és csúnya csúszós utakon. Érdekes volt, hogy mennyire lehetett tartani a kocsit, és feltehetően még mehettem volna gyorsabban is, de nekem így is elég volt megtapasztalni a dolgokat. Egyszer az egyik víztornyot sikerült is telibe trafálnom. Úgy hittem, hogy azt én meg tudom balról is kerülni...nos nem. De legalább le lett mosva a kocsi egy kicsit XD. Amúgy minden modult nagyjából 3-szor csináltunk meg, mindig változott, hogy mennyivel kell menni, illetve, hogy kapunk-e akadályt rá, vagy sem. Itt elsőnek azt hiszem 20-25-el, másodszorra 35-40-el azt hiszem (nem esküszök meg rá), és a végén már kerülgetni kellett a harmadik körben a vizes akadályokat, tehát nem szimplán, csak fékezgetsz, hanem manőverezel is közben, miközben az ideális ívet próbálod tartani.
Innen tovább mentünk, a körpályás modulra, itt a feladat az volt, hogy minden körben 3 kört tesz meg mindenki, az elsőbe félig rajta a műgyantás részen, aztán teljesen, és még gyorsabban. Aztán jött, hogy itt is manőverezni kellett, és volt, ahol hirtelen megállni. Hogy megtapasztalhassuk, hogy mi történik, ha megcsúszik a kocsi, mennyit és hogy segít a rásegítő rendszer, és mennyire tudunk jól kormányozni. Itt is növekvő sebességgel, majd utoljára már "akadály" vízoszlopokkal, hogy ne csak aranyosan körbe-körbe menj, hanem kerülgess, manőverezz és élj túl ;D
A két modul után jött egy 15 perces szünet, amíg visszamentünk a főépületre és mindenki mosdóba ment, ivott, evett, és töltekezett. AniTiger amúgy a végén megjegyezte, hogy olyan lassan csinálunk mindent, meg hogy sokáig álldogálunk. Én meg megjegyeztem neki, hogy amúgy ha ott ülsz, akkor ez így sitty-sutty megy, mert felnézel, és megint te jössz. Ahol volt rálátásom a többiekre ott amúgy néztem őket, hogy ki, hogyan oldja meg a dolgot, mert hát érdekes és abból is lehet tanulni, ha a másikat nézed. Nálunk olyan nagy kilengés vagy akár pályaelhagyás nem volt, elég nagy amúgy a tér, ha kisodródsz akkor se sodródsz igazándiból ki.
Pihenő után tovább mentünk, hogy vészfékezést gyakoroljunk. Itt el lett mondva, hogy mit csináljunk, manuális váltósok, kuplungra is ugorjanak rá XD, ne csak a fékre, mert akkor furán reagál a kocsi. Amúgy egyetlen bajom a megfelelő sebesség elérésével volt, mert vagy felváltogatok, de az idő-hely, vagy hagyom bőgni a motort (azt meg sajnálom), így addig nem váltogattam fel, míg ildomos lett volna, mert akkor mire odaérek, hogy elérem a sebességet amit kérnek, már fékezhetek is, de megközelítőleg azért sikerült kímélnem a kocsit is. Vészfékezés: Rájöttem, hogy már csináltam ezt máskor is, akkor amikor baleseteztem, és aztán ugye belém jöttek, de legalább ÉN nem mentem senkibe se bele. Illetve oktatáskor egyszer az oktató, na akkor fejeltem majdnem le a műszerfalat (de megtapasztaltam oktatás alatt, ez tök jó). Úgyhogy ez nem volt már új terep, viszont sose rossz, ha valamit az ember gyakorol. Amúgy általában elég jól sikerült ez mindenkinek.
Ez után jött, az egyezményesen, mindenkinek a legjobban tetsző rész. Beismerem, a legtöbb figyelmet, fegyelmet, kormányzást és mindent ez a modul igényli. Nem mondom, hogy kellemes érzés, amikor kirántják a kocsit az egyik irányba, és az ukász, hogy nem fékezel, nem adsz gázt, semmire ne lépj rá, csak kormányozd egyenesbe a cuccot, mert őszinte leszek féltem, hogy olyan szinten reflexből fékez az ember, hogy képes leszek elrontani és ráfékezek. Hála az égnek nem. Nem néztem volna mondjuk meg, hogy mit csinál, ha ilyen csúnya dolgot művelek....de hála az égnek, mindig visszatudtam kormányozni a kocsit a helyére. Amúgy háromszor mentünk, egyre növekvő rántásintenzítással, elsőnek, csak olyan kis lájtossan, mint amikor kicsit csúszik az út, te meg gyorsabban kanyarodsz. Ilyesmi volt velem "télen" nem kellemes, de nem is akkora gáz. Harmadik körbe azért, már elég durván meg lettünk rángatva, jóval nagyobb idő volt az, míg a kocsi újra egyenesen megy és nem random amerre akar. Mindenkinek amúgy ez dobta meg rendesen a vérnyomását :D
Utána, csak, hogy levezessük a dolgot, jött szlalomozás. Őszinte leszek én ezt tökre vártam, mert nekem kimaradt a rutinpálya és szerintem tök hasznos dolog az egész. Itt első körben szlalom volt, először 25-el, majd gyorsabban, úgy, hogy nem fékezhetsz bel, tartanod kell a tempót és jó esetben nem gyilkolod a bolyákat. Egyet löktem fel azt hiszem.
A következő feladat már "rosszabb" volt, ott kikerülés, hirtelen sávváltás a feladat, maga a feladat, még a relatív 35-40-es tempónál sem volt annyira gáz, na de a vége, hogy menjé 65-el (el se érem mire odaérek :D), és majd mondja, mikor vesz fékezz. Na itt én hamarabb ijedtem meg, hogy nekimegyek annak amit ki kell kerülnöm, szerintem 5 másodperccel hamarabb vész fékeztem, mint ahogy az instruktor mondta, hogy "most" :D Sajnálom, nem szeretek ütközni! De még így is tök hasznosnak találom, de én nagyon defenzív vezető vagyok, én szeretek elkerülni, minden veszélyes dolgot :P
Összességében tehát szerintem megérte, szerintem még fogok ilyenre menni, és úgy érzem hasznos is volt. Mindenképpen élmény volt, imádtam ott lenni, és mindenfélét csinálni. Először amúgy volt bennem egy kis félsz, hogy fú, nehéz lesz, meg hát én friss jogsival, és jaj, meg amúgy is (túl agyalásnak hívják ezt), de amikor ott voltunk, berakták a rádiót a kocsiba (megkértek, hogy mindent rakjunk el, ami le-fel-el eshet, ha olyat csinálunk), és az instruktor nagyon türelmesen, nagyon kedvesen, és érthetően mindent elmondott. Tudtuk, hogy mikor mit kell csinálni, ha rosszul csináltuk, szólt, hogy mit javítsunk, maximálisan mindig arra figyelt, aki akkor és ott csinálta a feladatot, úgyhogy én elégedett vagyok. Amúgy volt humoruk is az instruktoroknak, kellően oldani tudták, az esetleges feszültséget is. Hasonlóan friss jogsis, amúgy nagyjából még 5 volt. Sokaknál a kísérő és beült a kocsiba, ennek azt hiszem 25.000 lett volna a tarifája, így AniTiger lemondott, a lehetőségről (így volt, aki videózott, meg fotózott :*).
Korban amúgy elég vegyesek voltunk, sok volt a fiatal, de voltak idősebbek is. Volt egy hölgy, ő a férjétől kapta a tréninget, mert ezer éve van jogsija, de nem használta, most úgy hozta az élet, hogy használnia kellene, és úgy gondolták, ez egy jó dolog neki is, hogy magabiztosabb legyen. A végén kérdezték, hogy elégedettek voltunk-e, szerintem mindenki azt mondta, hogy igen.
Az amiért mentem, azt megkaptam, érdekes volt, és szerettem részt venni benne. Lehet nézőként nem izgi, de résztvevőként nagyon jó volt, néha summáztam magamban, hogy "na ezt is megtudtam csinálni", az úgy amúgy jól esik az embernek, amikor valamiben nem olyan rossz ;D De rávilágított arra is a dolog, hogy még annyi-annyi mindenben tudok fejlődni, még annyi mindent kell megtanulnom, hogy ihaja....na majd következő tréningig gyakorlok ;D
Kérdeztük ki megy a haladóra, azt mondták, úgy kb 2-3 alap után szoktak, mert akkor már elég bátrak, hogy jóval nagyobb sebességgel is megugorják a feladatokat. Igen....a haladó még nem nekem való...még ;D És az a 4 óra amúgy...ha ott vagy akkor tök gyorsan eltelik. Egyrészt imádtam és vezettem volna még tovább, másrészt hulla fáradt voltam ettől a négy órától is.
Itt voltam, itt be tudjátok járni az egész tanpályát virtuálisan, szerintem tök menőőőő!!!
ITT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése