Írtam, hogy sztorizok majd arról, hogy mi volt 2025.06.05-én. Tehát pontosan 3 hónappal azután, hogy a jogosítványt kézhez vettem.
Nos hol is kezdjem? Úgy volt, hogy elhittem, hogy tudok vezetni. Igen, tisztában vagyok vele, hogy ennek ellenére minden egyes nap, minden egyes vezetésem továbbra is a tanulásom része, hogy talán majd, egyszer, valamikor képes legyek nagyon-nagyon jól vezetni. Tehát, 3 hónap volt az, hogy már nem voltak gikszerek, már nem voltak lefulladások, és a nap is kezdte ráégetni a ragasztót a kocsira, hát úgy döntöttem, hogy leveszem. Majd elhasználtam egy csomó ragasztó eltávolítót, hogy a nyoma is eltűnjön, és ne égesse a ragasztó maradékát rá a nap a kocsira. Lemostam a kocsit, hogy csilli-villi legyen, és vártam, hogy majd a következő nap nekivághassak az amúgy ismert útvonalnak, de immár T-nélkül.
2025.06.06.-án, reggel bementünk az Aldiba, mivel nem romlandó dolgokat akartunk venni, ezt vettük előre, és utána a piacot. Bevásároltunk, kiparkoltam, indulás, majd körbenézés, mert tudom, hogy nem nekem van elsőbbségem. Elnéztem jobbra-balra-jobbra-balra, majd elindultam, majd fékeztem, mert odatermett egy kocsi jobb oldalra. Ő is fékezett, dudált. Megálltunk, semmi nem történt, én biccentettem, hogy "bocsi", majd mindenki ment a maga útján tovább. Már felgyulladt a motorhiba probléma lámpa, amit pedig varázslatosan már egy hónapja nem láttam - és nem is hiányzott annyira - , pedig csak most terveztünk tankolni. Általában tankolás után nyűg ezzel. Ilyenkor idővel megunom, hogy ég, és elmegyek a szervízbe, leolvassák, közlik, hogy katalizátor, de ne foglalkozzam vele, és kiütik, csak hogy a következő tankolásnál újra világítson. Elkönyvelte a szerviz és én is, hogy Reni (a kocsi), nem fiatal és ez a nyűgje, fogadjam el, barátkozzam meg azzal, hogy az a kis ikon nekem ott világít.
Tankoltunk, irány a piac. Pont valaki elment, úgyhogy parkolóhelyünk volt! Míg anyukám a húsbolt előtt állt sorba, én vettem ki pénzt. És az alábbi párbeszéd (párordíbálás), hangzott el mögöttem.
-A K----- anyádat, nem ismered a jobb kezed? Jobbról jöttem, te barom, nem látsz?
És én áldom a hálát, hogy mi ezt ordibálás nélkül letoltuk az Aldinál, pedig sejtésem szerint, hasonló lehetett a szituáció. Megvettünk mindent (is), ami csak kellett, majd emelkedős-tolatós kiállás a parkolóból. Cukik voltak mind a két oldalról, mert villogtak, hogy mehetek megvárják (aztán hogy melyikük parkolhatott a helyemre már az ő gondjuk volt). Tehát emelkedő...lefulladás, meg még egyszer, és nem, nem jutott eszembe kézifékes elindulás, pedig csináltam is már civilbe is, nem csak tanulás alatt. Mindegy kb. két-három lefulladás után kijutottunk, irányba álltunk, majd beálltunk a kifelé araszolók sorában. MI nem tudtuk, hogy ez az a Péntek amikor Pünkösd lesz, és az éhenhalás miatt minden ember boltba és piacra jár...nem, ezt nem figyeltük...Mindegy, jó sokan voltunk, előttünk haladt a sor, majd a kettővel előttünk lévő kocsi állt (lehet régóta), az előttünk lévő meg gondolta kikerüli. Használta az indexet ez dícséretes, minden más amit csinált kevésbé. Ugyanis adott egy kiálló kocsi az utadba, aki tolat, és amúgy arra akar jönni, amerre te vagy. Te kiállsz elé, hogy nehezebb dolga legyen. Amikor konstatálta, hogy rohadtul nem volt jó ötlet ez a kikerülős móka elkezdett tolatni, szerencséje, hogy mindenki ráhagyással volt, úgyhogy tolattunk, hogy vissza tudjon jönni, mert az lett volna a logikus...de nem. Nem, ő csak félig jött vissza, hogy mindenkinek útba legyen. Úgyhogy az a gyanúm, hogy aki kitolatott és elment (rohadt nehezen, mert így centizve tudott csak kikászálódni, nagyon szidta ennek a kocsisnak az anyukáját), no de nagy nehezen elment, aki kitolatott, ez meg rögtön ráfordult a helyre, és beparkolt. Én is tudok hülyén parkolni...khm, de na. És ahelyett, hogy hagyta volna, hogy jobbról-balról elmenjen a sor és utána kényelmesen megigazítsa a kocsit, ő vehemensen tolatott, majd újra próbálta. Tudni kell, hogy közben én és a szemben lévők is elindultunk, úgyhogy annyira nem voltunk boldogok. Mindegy, senkinek se ment neki. Utána gyalogosok jöttek random át, de nagy nehezen kijutottunk a piacról. Balra kanyar, balra kanyar, balra kanyar és indulás haza.
Nem tudom, hány emberrel történt már meg. Velem az nap először és azóta még hála az égnek soha. Konkrétan nekem akart futni egy nő ilyen jó magas-tömör talpú cipőbe, és fekete ruhába. Nem zebrán, csak úgy. Na most...piros a kocsim, eléggé feltűnő szín. És olyan szinten csörtetett át az úton, hogy kezdtem szabályosan félni o.O, hogy nekünk rohan. De azt megállt, bár addigra már én is lassítottam, hátha mégis nekünk akarna. Innentől nem volt gond a haza úttal. De ugye ezek után mentem még csak dolgozni.
Kb. 1-1,5 órát voltam itthon majd indulás vissza a városba, dolgozni. A kolléganőmet az utca végén vettem fel, ott épp kezdett kiállni egy teherautó, de olyan vehemenciával, hogy úgy döntöttem, hogy "szerintem nem lát minket", és tolatásra kapcsolva, hátra mentem vagy 5 métert, és hagytam, hogy nyugiba kitolasson és biztos ami tuti, azt is megvártam, hogy el is hagyja az utcát. Utána megálltam az utca elején a stop táblánál. A legtöbbek nem szoktak, mert nem tudom...nem dívik. Én betartom a kreszt, megálltam, körbe néztem. Jöttek, úgyhogy vártam. Feltehetően a mögöttem lévő szürke szuzukis bátrabb ember, gondolta, ez itt előttem úgy hülye ahogy van, mellém sorolt, ugyanúgy jobbra indexel. Azon gondolkodtunk, hogy mi a gondolata? Mi a terv? Ő se jutott hamarabb ki, mert meglepő mód...jöttek. Aztán mire én kifordultam, és menetbe álltam ő eltűnt, úgyhogy nem tudom végül merre ment. Jövünk a város felé, és előttünk a kis teherautó hátsó része elkezdett füstölni. Kolléganőm jelezte, én meg mondtam, hogy sajnos ezzel az információval nem tudok mit kezdeni :D, de látom én is.
Azóta amúgy nem merem kivenni a T-betűt hátulról. Mert annyi minden összejött másnap, hogy konkrétan féltem, hogy valami történne, ha kiveszem :D Másnap, mármint szombaton meg bicajosok járkáltak az úton a lehető legrosszabb helyen...
Komolyan elgondolkodtam amúgy, azon a pénteken, hogy lehet vissza kellene ragasztanom, mert olyasmik történnek itt körülöttem, amik nem szoktak. Végül nem raktam vissza, de a hátsó ülés hátuljára lett ragasztva, elfér ott, nem látszik, de engem megnyugtat.
Feltehetően akkor front volt, hogy mindenki megőrült. Vagy tényleg csak minden utamon volt legalább egy olyan dolog, ami már rééégóta nem volt :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése