Tovább folytatódik a "járjuk be az országot" programjaim. Avagy oda-vissza a távot levezetni egy nap, gyakorlás ;)
Útvonalterv: Nagyvenyim - Cece - Dombóvár - Abaliget - Nagyvenyim
Megtett km: hozzávetőleg 265
A cél az volt, hogy tesómékhoz eljussunk, vigyünk mindenféle virágot (levendulát), lássuk őket, kicsit együtt legyünk aztán irány haza, mielőtt besötétedik.
Kilométer ügyileg amúgy, nagyjából hasonló volt az út, mint egy héttel előtte Kozármisleny, viszont sokkal kanyargósabb, legalábbis érzésre, több volt a "nem egyenes" útszakasz benne, mint a másikban. Rá kellett arra is jönnünk, főleg odafelé, hogy elkezdődött az őszi "szántunk-vetünk-aratunk" szentháromság, ebből adódóan egyetlen egy hátránya van agrár területek mellett elhaladni, az, hogy oda a gépeknek is el kell jutnia, és azok a bizonyos gépek hétvégén is dolgoznak. Hisz ebben a szakmában, ebben az időszakban a "hétvége" feltehetően egy mitikus idő csak. Nos, azt hiszem 4 magokat szállító lassú járművel találkoztam szemből, és 3-al a saját sávomba. 2 megelőzése nem volt annyira gáz, jókor voltak jó helyen, a kevés egyenes szakasz egyikéhez közel, tehát nem kellett sok idő, és tádám megelőzted. De aztán volt egy, ami nehéz szülés volt. Tudni kell, az 1.0-ás kis Toyotám nem arról híres, hogy ő olyan kis "vadállat", és hipp-hopp megelőz bárkit, és tudni kell, 7 hónapos jogsival én se előzgetek mindenkit csak úgy brahiból. Na most a magokat szállító cucc ment előttünk. Ugye, ha én egy lassú jármű mögött vagyok, nem túl egyenes úton, akkor már azért komoly akadály vagyunk. Egymagában nem, de egy kocsival maga mögött halmozottan hátrányt jelent. Így tiszta sor volt, nem maradok mögötte...aha. Folyton jöttek szemből, jött kanyar, nem belátható, nem indulsz el. Egyszer kijebb jöttem nézelődni, de no, jöttek szembe. Meglehetősen közelről láttam a megelőzendő cuccmák kerekét (igen...követési távolság...az ott nem volt túl ideális). Két-három kitekintés és kb, érzésre 10-15 perc kellett, hogy végre annyi utat belássak amennyi szerintem kell, és az nem emelkedő, és ne jöjjenek szembe. De meglett. Anyum ott mondta mellettem, hogy nyoooooooooooooooomd a gázt ;D És igen, vissza kapcsoltam, hogy nagyobb gyorsulásunk legyen, de na....nem erre találtak ki minket a kocsival. De semmi gond nem volt.
Dombóváron elmentünk csapot venni, aztán keveregtünk kicsit, hogy kijussunk Dombóvárról, félre informálásból megnéztünk egy parkolót. Ez a kanyarodj balra...az volt az első no ;) De amúgy minden egyéb zökkenő nélkül vettük az oda utat. Ott átpakoltunk a kocsikból, kipakoltuk amit hoztunk. Én vigyáztam a gyerekekre és ügyeltem a kenyér-ebéd főzést, míg anyumék bementek Pécsre stb. Unokahúgomnak vittem két könyvtári könyvet...hát a várakozásba ki is olvasta, hozhattam is vissza :D Mondom, már megérte elhozni ;) Imádom, hogy ennyire szeret olvasni. Ebéd után még ejtőztünk kicsit, megnéztük mennyit változott tesómék udvara, meg a ház, aztán indultunk haza. A haza út vicces volt. Voltak amúgy haza tartó lassú járművek, de kevés. Világos volt még, szerintem, amíg tudtak maradtak a földeken. Kétszer-háromszor jegyeztem meg anyukámnak, hogy "neki nem ég a lámpája"...nem mindenkinek ég, meg van akinek csak az egyik, ilyet is láttunk. Aztán félre állítottak minket és életemben először végre igazoltattak ;) Tudom-tudom ennek nem mindenki örül látványosan, de én igen ;). Aztán két településsel odébb félre állítottak, mert szüreti felvonulás volt és azt hiszem utána már semmi izgi nem történt. Végül leszavaztuk a tankolást, átraktuk hétfőre, amikor úgyis ismét ide-oda csavarogtunk a környéken, mert már nagyon haza akartunk érni :D
Kicsit fárasztóbbnak éreztem, mint a Kozármislenyi kiruccanást, de nem volt gond. Néha cserélgetni kellett út közben a szemüveget, mert hol kisütött a nap, hol meg sötét lett. Hála az égnek állatokkal nem találkoztunk az úton, de amúgy erre extrán figyeltem, mert hát ki tudja, bárhonnan előbukkanhatnak ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése