2026. október 24., szombat

Köd előttem, köd utánam, avagy út Abaligetre

 


Gondoltunk egyet és előre egyeztetés után persze, útra keltünk a tesómékhoz, hogy megnézzük mi újság feléjük, meg vigyünk almáslepényt, és egyéb dolgokat. 

 Nagyvenyimen amúgy hétágra sütött a nap, vissza is kellett az utca végéről jönnünk, mert anyukám itthon hagyta a napszemüvegét. Aztán Cece után az egész út olyan érdekes lett. Először azt hittük amúgy, hogy füst van a távolban, mert úgy nézett ki, nagy füst. De füst szag nem volt. 

Az út nagy részét 70 - 80 körül ugrottuk meg, mert egyszerűen nem tartottam a 90-et biztonságosnak akkor amikor nagyjából 20-50 méterig látok előre. Maga, az hogy ködben vezetek nem volt újdonság, tavaly ősztől télig szerintem nagyjából minden nap köd volt, de ilyen utunk még nem volt. Nagyjából ilyen volt: nap - köd - köd - köd - nap (megvakulsz annyira durva, kijőve a ködből) - köd - köd  - köd - vakuljmegnap - köd - köd - Mecsek, itt konszolidáltan sütött a nap, mint Nagyvenyimen. Érdekes volt, hazafelé legalább nem volt köd, így már láthattuk, hogy milyen szép őszi a táj, odafelé az úton túl semmit nem láttunk.

De amiért amúgy a poszt született. Voltak nagyon bátor emberek, lámpa nélkül. Mármint, egyáltalán nem hiányzott neki, hogy felkapcsolja. Nem tudom átérezni. Nekem a rutinom az, hogy beülök a kocsiba, a motort elindítom, aztán becsatolom magam, ha kell hűtés-fűtést kapcsolgatok (és vagy átállítom, egyikről a másikra, mert reggel fűtök, délután meg van, hogy hűteni kell, bár mostanában annyira nem melegszik már át a kocsi), majd a lámpát felkapcsolom. Nem indulok sehova lámpa nélkül, már annyira benne van a rutinba, hogy azt is kapcsolni kell. 

 Voltak olyanok, akiknél ment a menetfény, de tompított nem, ami ugye szemből nem gáz, mert látlak, csak hátulról nem lát senki. Aztán volt 1-2 ember, aki megtalálta a ködlámpáját, nem hiszem, hogy van haszna, amikor előttem pár kocsival hátrafelé, mint valami vörös lézer világít, biztos tök  hasznos...csak kiégeti a mögötted lévő retináját. Hála az égnek a legtöbben megtalálták a lámpáikat, jó kombinációba. Tipikusan az az idő volt, hogy nem előzöl, ugyanis nem látod, ha jönnek veled szemben, azt se. Mármint...látod, de akkor már mindegy. De azért páran megugrották az előzést is. Többször eszméltem nem jó helyen lévő kocsira, aki az én sávomban van, bár ott kicsit nagyobb volt a látótávolság...de na. A legtöbben amúgy nem előztek és teljesen megértem, egyrészt, ha meg is előznéd azt aki előtted van, akkor se vagy vele kisegítve mert az út továbbra se belátható, annyi, hogy most már mögötted vannak és nem előtted. 

 De ennek az időszaknak van most itt az ideje. Hamar sötétetedik, főleg, ha ma még az órát is állítjuk, akkor már relatív mindegy lesz, hogy reggel vagy délutánra megyek dolgozni, akkor is sötétbe fogok haza érkezni. Megvan a varázsa....mondjuk varázslatosabb lenne, ha a gyalogosok, bicajosok nem feketébe tolnák. 


Vigyázzatok az utakon, mert mindenkit haza várnak. Ha köd van, fogadd el, alkalmazkodj. Sose menjen senki gyorsabban, mint amennyit biztonságosnak tart, mert ködben azért más a vezetés, máshogy látható a környezet amire figyelni kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Járjuk az országot - Gyöngyös (Mátraháza)

  Idén is folytattuk az országjárást! Mondván egy csomó helyen nem voltunk, akkor ideje felfedezni. Kicsit aggódtunk, hogy a Mátrában lévő ő...