Akkor, amikor meglett a jogosítványom, akkor csináltam egy táblát a szobámba, a vezetős terveimmel. Meg a jövendő terveimmel, annak anyagi vonzatával és hasonló dolgokkal. A blog még nem érett meg rá, hogy leírjam a terveim, de egy nap majd itt lesznek. Viszont a vezetős terveim több tételt is tartalmaztak. Fontos volt, hogy legyenek, elképzeléseim merre megyek, mert nem vagyok az a típus, aki csak úgy elindul a vakvilágba semmi nélkül. Tehát a tervek felkerültek, ilyen volt Kétbodony, Abaliget, Százhalombatta, és így jött random mellé persze Velence, Pusztaszabolcs, amikor épp megkívánta az élet, hogy változtassak és tűzzek ki új célokat. Tápiószecső…szerintem úgy május környékén került fel rá. Jogos a kérdés, miért Tápiószecső? Mi van Tápiószecsőn? A kérdés rossz, nem mi, KI van ott?
Az én forgalmi oktatásom úgy volt, hogy volt egy oktatóm 20 percig (nem volt jó a kocsi, nem érte el a lábam a kuplungot, ahol elérte, ott már nem kormányozható mert a hasamba van a kormány), aztán volt még egy oktatóm, aki leöregezett, kifejtette, hogy rossz a motivációm, vezettünk 2 órát, és utána nem tudta megmondani, hogy mikor találkozunk újra. Ezt kb. 2-3 hét várakozás után untam meg, és „unatkozó oktató” jeligével kértem opciókat a sulitól. Kaptam négy nevet, választottam, megbeszéltünk mindent. Imádtam vezetni járni (erről is lesz poszt), de úgy éreztem, hogy az, hogy hetente kétszer elmegyek vezetni nem elég. Úgyhogy jött az, hogy kerestem könyveket, Youtube csatornákat a forgalmi oktatás mellé, hogy kicsit gyorsabb legyek, kicsit hatékonyabb. Itt is megjegyezném, nagyon jó oktatóm volt, de ő sem tud mindenre figyelni. Youtubeon a Kreszprofesszor után valahogy feldobta a rendszer Hidi Gábor oktató videóit, és ott ragadtam. Este mindig megnéztem egy videót, figyeltem, hogy fejlődnek a diákjai. Voltak, akikért tök izgultam Bogiért pl., tehát figyeltem, más diákok hogy tanulnak, az ország másik felében, egy oktatótól. Figyeltem az oktató, hogy oktat az ország másik felében, és közben tanultam. Szerintem nagyon sokat sikerült így tanulnom. Olyan volt mindig, mintha én hátul ülnék és figyelném, mit csinál a másik diák. Nekem „élőben” ilyen nem volt. Egyszer volt utasom, őt Tass-ra hazavittük, de amúgy sose ült senki mögöttem, csak vizsgán. Pedig szerintem tök jó dolog, mert így más hibáiból tanulhatsz, és figyelheted hogy vezet, elleshetsz tőle jó dolgokat, és hasonló.
Tehát Tápiószecsőn Hidi Gábor van! Akkor, amikor levizsgáztam 4. alkalommal sikeresen, és megköszöntem az oktatómnak a munkáját, ő volt az akinek összeszedve minden bátorságomat, írtam, hogy köszönöm, a munkásságát, mert nagyon sokat segített, és, hogy „virtuális oktatómnak” tartom. A sztori amúgy itt véget is érhetett volna (kár lett volna érte, ha itt ér véget). Mert válaszolt, meglepően gyorsan amúgy és roppant aranyos volt. Aztán eltelt pár hónap, és a vezetős terveimbe jött egy ötlet, hogy mi lenne, ha elmennék Tápiószecsőre vennék tőle 1-2 órát. Ez nekem tök evidens és jó ötletnek tűnt! Komolyan, átgondolt cselekedet volt, hogy írtam neki, hogy szokott-e ilyen elvetemült embereket fogadni, vagy felejtős a dolog. Azt mondta, teljesen oké, miért ne…úgyhogy innentől felkerült a táblára Tápiószecső. Szép lassan került hozzá időpont is. Majd az időpont előtt nagyjából egy héttel…az időpont megszűnt létezni, mert kiderült, hogy aznap éppen Ürgés fesztivál lesz a településen, és Hidi Gábor ott ügyességi versenyt szervez. Nem mondom, hogy nem voltam csalódott…nagyjából 5 percig, míg meghallgattam az üzenetet, ide-oda raktam az információt magamba, majd megvontam a vállamat, kijelentve „Ürgés fesztiválon még sosem voltam, jó buli lesz”. Jeleztem neki is, hogy ha valaki hülyén bámulja az ÉN leszek ne kapjon szívrohamot, ártalmatlan vagyok. Bolond, de ártalmatlan ;)
Így hát a terveink annyiban módosultak, hogy nem vezetni megyünk, hanem ügyességi versenyre. Oké, az eredeti tervben nem volt szó arról, hogy ÉN is ügyesség versenyzem, csak, hogy megkeressük a Gabit, köszönünk neki és ennyi. Kár lett volna.
Oda én vezettem, élveztem minden percét, bár elméletben mehettem volna sokszor gyorsabban, de amúgy nem aggattam senkit, és így szép volt a táj, és sehova se siettünk. Meg is érkeztünk Szecsőre, úgyhogy megálltunk, fotózkodtam a Tápiószecső táblával. Az a gyanúm, hogy az elhaladó autósok nem értették ez miért poén. Nekünk az volt ;) Elmentünk a közeli cukrászdába mosdó szünetet tartani, rákeresni hol van a banzáj, keresni egy parkolót a közelben. Amikor megvolt ez, akkor a valóságban is megcsináltuk. A sulinál az utolsó árnyékos helyet elfoglalva hagytuk ott a kocsit, majd indultunk „fesztiválozni” (megjegyzés: ez egy falunap, csak a fesztivál szóval szerintem szerették volna valami nagyobb szintre emelni… :D). Körbementünk, amennyire minket az ilyen érdekel (értsd. a saját falum falunapjára se megyek ki, pedig az utca végén van) végigmentünk, megnéztünk MINDENT, ez nagyjából 15 percet vett igénybe, majd megkerestük az ügyességi versenyt. Itt még a kipakolás zajlott, úgyhogy tisztes távolságból néztük őket egy ideig. Majd mély levegő és közelebb merészkedtünk. Közöltük (megjegyzés. AniTiger végig mellettem volt, így vagy ő vagy én beszéltünk, ezért a többes szám), hogy kik vagyunk, és ki miatt autóztunk ide. Amivel szerintem zavarba hoztuk…de túllendült a dolgon. És jött a „gyertek ügyességi versenyre”…
Tudni kell, nulla önbizalmam van, nem versenyzem, mert nem az a típus vagyok. De akkor úgy tűnt, hogy ők periférián vannak, és alig van jelentkező, hát gáz lett volna, mi meg ráértünk, semmi dolgunk nem volt, és egyszer élünk. Úgyhogy megnéztük a fesztivál fennmaradó részét és kezdésre visszamentünk kocsival. Aztán átálltam a tűző napra, mert csak ott nem volt útban a kocsi a versenyhez. Kellett Kresz tesztet kitölteni…hagyjuk. 5 hibám lett, megnéztem mind olyan…amiről életemben nem hallottam…amúgy csoda, hogy egy csomó olyanra jól válaszoltam, amiről szintén a büdös életben nem hallottam, de logika alapján jött (ez a miből van a trabant, meg milyen kocsi van a képen). Aztán próbáltunk rájönni, hogy mit kell a pályán csinálni. Volt egy srác (nem tudom a nevét), az első, na amikor ő ment próbakört, majd élesbe, mi ki is jelentettük, hogy „hát ez buktuk”, imádtam…imádom, hogy emberek így tudnak vezetni. Amúgy, mindenki nagyon jól vezetett. Mi ott álltunk és néztük ahogy emberek a mi kocsinknál nagyobb monstrumokkal letolják a dolgot. Aztán volt valaki, aki mellé beült a Gabi és itt jött az ötlet, hogy hát megkérem, hogy ha már nem vezetünk együtt, legalább üljön mellettem míg leversenyzem magam. És belement, úgyhogy boldogság volt ezerrel.
A versenyről annyit, hogy a kocsim utána úgy nézett ki, mintha valami poros úton mentem volna pár kört. Egyszer fulladtam le, és a teniszlabdákat kihasználva, hogy ott a Gabi a kezébe nyomtam, hogy fogja ő (ez lehet csalás volt… ). De amúgy 2 perc 53 másodperc alatt és 1 hibavonallal teljesítettem. AniTiger azt hiszem, fele ennyi idő alatt …de neki régebb óta van jogsija, nekem csak 5 hónapja.
Tehát, a délutánunkat ott töltöttük, és mindenki nagyon kedves volt velünk. Ehhez nem feltétlen vagyok hozzászokva. De a Hidi Gábor is nagyon aranyos volt, ha tízszer nem küldött el minket pogácsát enni (és mondtam el tízszer, hogy még mindig Glutén és latkotózos vagyok XD), akkor egyszer sem, a felesége is nagyon aranyos volt. Érzésre amúgy ott lenni egy délutánt olyan volt, mintha barátok közt lettünk volna, pedig most találkoztunk először. De kedvesek voltak, elbeszélgettek velünk, nem néztek furán ránk, hogy itt vagyunk. Ismeretlenek kisgyerekeivel is bandáztunk, mert aranyosak voltak (és a szülők nyertek – és nekik drukkoltunk :D)
Végül maradtunk az eredményhirdetésig, beszélgettünk a Gabival, a feleségével is, nagyon kedvesek és jó volt ott lenni. Eredmény hirdetés után elloptuk egy fotóra a Gabit, mert hát az kell ;) Bár úgy érzem, így is nagyon sokáig mindenkit ezzel fogok traktálni, hogy de milyen jó élmény volt ott lenni, száguldó ügyes sofőröket látni, és izgulni, hogy senki se döntse fel a bolyákat.
Megérte-e elmenni? Maximálisan. Feltöltődve jöttünk el, egy csomó pozitív élménnyel. Elméletben tudok vezetni (állítja a Gabi, hogy nem vezetek rosszul ;)). Szerintem maximálisan kihasználtuk a napot, és minden percét élveztük. Találkoztam az egyik példaképemmel, remélem még fogunk is. Mondtuk, hogy jövőre szóljon és megyünk egy nappal hamarabb, és segítünk pályát festeni, mert amúgy tök buli az egész. És hozzá tenném, hogy mi introvertáltak vagyunk (én nagyon), nem szeretek túl sok emberrel egy helyen lenni egyszerre, a falunapokat (fesztiválokat), se szeretem. De innen feltöltődve és vigyorogva jöttem el.
Én azt mondom, ha bárkinek van olyan terve-álma amit nem nehéz teljesíteni, vágjon bele. Nekem nagy álmom volt, hogy találkozzam Hidi Gáborral, hogy legyek Tápiószecsőn, hogy egy kocsiba legyek Hidi Gáborral (ezt legközelebb oktató kocsival is ;)), és igazándiból teljesült. Nem úgy ahogy eredendőleg terveztük, de megvalósult, és tök jó volt. Remélem sok – sok –sok videót rak még fel és még sokáig csinálja amit csinál, mert szerintem rengeteg embernek segít vele. Meg inspirálja őket ;)
Ezek meg mi vagyunk ;) Mert kép az kell!!
(megnyugtatásra, rólam sincs sose jó kép, de nem kell ezzel foglalkozni :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése