Ismeretlen utakon - Hagyjuk el a Vármegyét...egypár vármegyét ;)

Kiindulási pont: Nagyvenyim

Érkezési pont: Kétbodony

És a közte lévő útvonal: Szalkszentmárton-Tass-Dömsöd-Kiskunlacháza - Bugyi - Ócsa - Üllő - Gyömrő - Pécel- Isaszeg - Gödöllő - Iklad - Galgamácsa -Galgagyörk - Galgaguta - Nógrádkövesd - Szécsénke 

Megközelítőleg megtett km: 200

Tehát, 2025.06.27-én útnak indultunk, hogy családi nyaralásunkat eltöltsük Kétbodonyban. Ehhez olyan útvonal kellett, ami friss jogosítványosnak is baráti, aki fenntartásokkal kezeli az autópályákat, és Budapestet egyelőre szeretné kihagyni. Tehát így az út kanyargósabb, hosszabb és tovább tart, ellenben elkerüli az egész autópályás-Bp-s dolgot. 

Jah igen, indulás előtt 20 perccel kb. még így nézett ki a kocsi. Hamarosan kicsit okosodni tervezzük, és ehhez kicsit szét kell kapni, és mást belerakni. Végül minden visszakerült a helyére, és várunk az adapterre. Bár tesóm felajánlotta, hogy anélkül is megy, csak időigényes és itt és ott ezt és azt csinál a vezetékkel és erre mondtam, hogy "Megvárom, az adaptert, az jobb" Sajnálom, én nem szeretem, ha vezetékeket babrálnak a kocsimba. Elhiszem, hogy nem lesz baja tőle, és a tesóm tudja mit csinál...de tudok várni. Amúgy az okosítás oka, hogy az ablakban lévő telefontartónál túlmelegszik a telefon...és én a Wazze-t szeretem ha megy, mert megmondja, ha gyorsan megyek meg az útvonalat is (kivéve amikor nem). Így kicsit okosabb lesz majd a kocsi, de még várunk rá ;) No meg bekerül elméletben egy tolató kamera is, ami biztos jó ha van, eddig nem hiányzott ^^"

Pécelen tartottuk az első számú pihenőnket, itt volt pisi szünet és itt vettük fel a tesómat az állomáson.  Addig az út amúgy aránylag eseménytelen volt. Voltak megállások, mert valahol feltorlódtunk, vagy felújítás volt az úton. Voltak kocsik akik megelőztek - sokan -. Igazándiból úgy rémlik, hogy odafele többször sikerült 5-be váltanom, mint amúgy hazafelé, pedig hazafelé is hasonló kaliberű volt az útvonal (csak Pécel nem volt benne már).

Nos életemben először parkoltam ilyen ferde beállású parkolóba...elnézve elég bénán amúgy. De vonalon belül voltam, és ez az egy hely volt közel és távol, és nem tudtunk már nagyon válogatni, hogy hol állunk meg. Ez a Péceli állomásnál a gazos parkoló. Megjegyezném innen kiállni is időigényes volt, mert ugye rá az úttestre, szerintem forgattam ezerrel a fejem jobbra-balra-jobbra-balra-jobbra-balra, mire kiálltunk, és nem jött senki.

A Pentele hídon amúgy még pont át tudtunk menni, mert most péntektől teljes ott a zár hétfőig azt hiszem, hála az égnek, mi akkor jöttünk-mentünk, amikor ez még nem volt igazán akadály. Az egyik településen valami nagy banzáj készült amikor áthaladtunk, és amikor hazafelé jöttünk szintén még tartott a hepaj, úgyhogy az is több napos lehetett.

Pécel után a következő megállónk, Gödöllő volt és itt meg is ebédeltünk, tehát kicsit nagyobb szünetet tartottunk, innen már csak egy órányi út volt Kétbodony és a szállás. 

Gödöllő: Megjegyezném, kis koromban jártam Gödöllőn, illetve pár éve jártam még amikor valahol voltunk a közelben és ugyanitt ettünk, ahol 27-én. De általában én hátul ülök, nézelődők és/vagy alszok, tehát nem ismerem Gödöllőt. Vagy mégis? Hidi Gábor videóit szoktam nézni... elég rendszeresen, és tök érdekes volt így Gödöllőn átmenni. Egyrészt megbámultam minden tanulóvezetőt (bocsi...amúgy ezt mindenhol csinálom :P), és egy csomó lámpánál, körforgónál tök random helynél mondtam, hogy Oh itt is szoktak járni a Hidi Gabiék :D....tehát tök olyan volt, mintha már ezerszer megjártam volna Gödöllő útjait. Ami amúgy tök jó érzés. Ezt muszáj volt megosztanom amúgy Hidi Gáborral is, mert hát, tudja csak, hogy mekkora segítség ismeretlen helyen, ha már szinten minden főbb útját bejártam "virtuálisan", más tanulóvezetők által.

Kétbodonynál aránylag gyorsan megtaláltuk a szállást, bár aranyos volt a gps program, mert azt mondta, haladj enyhén jobbra....na az minden volt, csak nem enyhén, hanem egy durva jobbkanyar, de azért meglett. Első nap még emelkedőre feltolatott a tesóm a kocsival, hogy könnyebb legyen kipakolni. A többi nap már lenn parkoltam, és inkább fordulgattam mindig indulás előtt. Belefért az időbe, meg legalább gyakoroltam a megfordulást.

Az út amúgy szép volt, én élveztem. Péceltől a sógornőm ült hátul. Őt kérdeztem, amikor odaértünk, hogy hogy érezte magát. Azt mondta teljes biztonságban. A többi nap már a unokaöcsém költözött mögénk, mondván, hogy "veletek akarok menni". Úgyhogy onnantól már hárman vagy volt időszak amikor négyen voltunk a kocsiban.

Maximálisan élveztem a vezetést, de tény hogy elfáradtam benne. Nem annyira mint annak idején a Nagyvenyim-Abaliget távnál, de azért így is elég sok volt. Érdekes, míg a volánnál vagyok nem tűnik fel, hogy Órák óta jövünk megyünk. A legnagyobb gondom, hogy pisilnem kell, így néha meg kell állni. De amúgy hála az égnek ennyi megállóval pont jó volt. Mert megmozgattuk magunkat, kicsit felfrissültünk és kicsit pihentünk, mielőtt újra útra keltünk volna.

Néha elgondolkodtam amúgy, hogy nézem-e eleget a tükröt. Mert amúgy szerintem igen, de nem emlékszem arra, hogy olyan marha sokat nézegetném. Pedig amúgy feltehetően nézem, csak nem olyan izgalmas információ, hogy minden egyes tükörbe pillantást feljegyezzem az agyam, hogy megtörtént, ellenben random tükörbe nézést igen. Ezen a hosszú távon amúgy amikor emlékszem pontosan, hogy belenéztem az kb. 15 alkalom. És ennek bizton mondom, hogy sokszorosára nem emlékszem, annak ellenére, hogy biztos, hogy belenéztem. Csak közben beszélgettünk, és hasonlók és így ez egy másodlagos információ csak. (és feltehetően semmi izgit nem láttam a tükrökbe, amik miatt emlékezetes lett volna, hogy belenéztem ;))