Parkolás - Te hogyan parkolsz? Javítasz, vagy jól van az úgy?

Ez a téma úgy jutott eszembe, hogy a héten megkaptam azt a mondatot, hogy "Álljon inkább máshová". Én nem mondtam semmit erre, tovább korrigáltam a parkolásomat, a kolléganőm meg kedvesen kifejtette, hogy mi márpedig ide fogunk állni, mert ide akarunk. Amúgy volt egy csomó más hely, de  én nem értem amúgy kinek mi köze hozzá, hogy az ember hova parkol egy parkolóba.

 Tudni kell, hogy nem tartom magam amúgy maximalistának, viszont a parkolásaimat igenis korrigálom. És igenis, ha ezt négyszer-ötször kell megtennem, akkor megteszem, és nem zavar, de én szeretem, ha a kocsi középen van és nagyjából egyenes.

 Anyukám szokta mondani, hogy "jó az úgy", na ilyenkor szoktam kiszállni megnézni, majd visszaülni és kitolatatni, újra beállni, csak hogy legalább hasonlítson az egyenesre és senkinek ne legyen útba. Ugyebár a Toyota Yaris nem a legnagyobb kocsi a világon, tehát ahhoz, hogy pl. mind a két vonalon kívül legyél, és úgy parkolj, ahhoz NAGYON balfsznak kell lenned, vagy bunkónak.

Tehát, mivel nekem célom, hogy megtanuljak parkolni rendesen, így én korrigálok. És ha véletlen elsőre sikerül a parkolás, akkor öröm és boldogság van ^^ - oké, ez egyelőre ritka...de előfordult már.

Amúgy a parkolások közül a legjobb, amit előnybe részesítek, az a jobbra hátra merőleges. Míg tanultam ezt utáltam második legjobban...amióta vezetek, a parkolásaim 85%-át ez teszi ki. Amúgy  a legutálatosabb parkolásnak a jobbra előre merőlegest tartom, és ez volt 4 vizsgából 3-szor...az ég ezt szánta nekem. Azt hiszem...egyszer parkoltam már így jogsival, talán. Párhuzamosan alig parkolok, pedig (most mindenki kitér a hitéből), jobban szerettem párhuzamosan parkolni, mint merőlegesen...de a melóhelyemnél erre nem igazán van lehetőség. Orral nagyon ritkán állok be, talán az Aldinál, csak mert pakolni könnyebb ilyenkor, ellenben ha egyedül megyek vásárolni akkor tolatok ott is.

 

Ismeretlen utakon - Nyaralunk 4. nap - Visszatérés Fejér vármegyébe ;)

2025.07.01

Megtett km:  kb. 200

Az útvonal nagyjából az volt, mint odafele. Kivéve a Péceli állomás, ellenben cserében valahol tankoltunk. Nem tudom pontosan hol, de mivel ugye nem tudtam teli tankolni az előző tankolási kísérletemkor, így tudtuk, hogy hazafelé szintén megállunk valahol. MOL kút volt szintén, úgyhogy a motorhiba lámpám azóta se ég ;)

Hazafelé is hármasban jöttünk, Anyukám, az unokaöcsém és én. Egy ideig követtük a tesómékat, de eleve induláskor úgy egyeztünk meg, hogy arra mennek amerre akarnak, ne várjanak meg minket, mert mi a magunk kis tempójába, és útvonalába megyünk, tehát menjenek csak. Így nagyjából amúgy fél-egy órával hamarabb értek haza mint mi. 

 Még az út elején láttunk két mezei nyulat. De olyan roppant nagy fajtát a naaaaagy fülükkel kandikáltak ki a fűből. Hála az égnek nem gondoltak arra, hogy "de jó lenne átmenni az úton", úgyhogy csak ott szépen elvoltak. 

Volt útépítési szakasz, több is. Ilyen cuki lámpás megoldással. Na most, elfelejtettem elsztorizni, hogy amikor odafelé mentünk, akkor az egyik ilyen cuki lámpát nem láttam. Mert előtte állt egy kocsi, aminek egyetlen egy lámpája sem égett, és én a kis agyamba elkönyveltem, hogy balfasz helyen parkoló kocsi, és elég magas volt (olyan útépítős platós), hogy az úgy csak áll, úgyhogy szabályosan irányjelző, körbenézés, kikerültem és mentem...és kiderült, hogy feltehetően nekünk piros volt, úgyhogy szemből jöttek, én meg húzódtam le szépen. Amúgy még csak para sem volt túlzottan, hisz a random ott lakó emberke is elindulhat, a szembe jövők se ijedtek túlzottan meg. Remekül megoldottuk, aztán ugye találkoztam ezzel a lámpával, és innentől betartottuk amit mond. Ő meg a kb. 5 tesója. Amikor hazafelé jöttünk, már kicsit mókásabb volt a helyzet, kevesebb ilyen lámpa volt, és jobban szétbarmolt út, ahol volt egy pillanat, amikor nem igazán értettem miért oda rakták a lámpát ahova. Ugyanis, te megállsz, mert lámpa..melletted meg fel van törve az út, de úgy durván, nem kicsit. Namost...akkor akik a másik irányból jönnek, hogy kerülnek ki? Megsúgom, nagyon lassan és anyázva... Már én éreztem magam szarul, hogy szar helyen állok, de igazándiból én jó helyen álltam, egy másik kocsi mögött és egy másik kocsi előtt, tehát ott kellett állnunk. Lehúzódtunk mi amennyire lehetett, de így is szar volt a szembejövőnek.

 Több útépítés is volt, a legtöbb lámpás megoldással, úgyhogy véletlen sem volt olyan része az útnak, amikor repeszthettem volna 90-el vagy ha igen akkor ezt mondjuk 5 percnél több ideig tehettem volna. Mert vagy az út volt szar és kátyús, vagy település jött, vagy kanyar.

Izgalom a vezetés alatt hazafelé. Egyszer előttünk furán közlekedett egy kocsi...úgyhogy a kelleténél nagyobb követési távolsággal haladtunk mögötte, amit a mögöttem lévő teherautó nem igazán értett, és ő meg túl közel jött hozzám...nem éreztem azt a negyed órát túl kellemesnek, míg az előttünk lévő elment a mögöttünk lévő is más irányba ment...

Gödöllőn volt, egy út, ahol emlékszem, hogy senki nem volt, stop tábla volt, megálltam, azt mentem balra...és amint kikanyarodtam tudtam, hogy irányjelzőt nem használtam. Fú, idegesít ám! Senki nem volt közel távol, de elveim vannak, hogy betartok mindent és ilyenkor ez tökre lelkiismeretfurdalást okoz ;(

Aztán volt egy szakasz amikor tankok voltak mellettünk a réten...csak fél szemmel láttam őket, de tökre menő volt, meg poros. Aztán volt sok körforgó, egyszer lefulladtam....a körforgónál, aztán nagyobb lendülettel kapcsolódtam oda be, mint szerettem volna. De amúgy jó volt, csak olyan lendületes, ennél én megfontoltabban szoktam menni ;)

Aztán jött a híd, és máris a Dunaújvárosi Aldinál voltunk, ott gyorsan vettünk ebédnek valót, és jöttünk is haza. Hát nem mondom, hogy nem fáradtam el. De érdekes mód, amikor vezetek tényleg nem tűnik olyan hosszú időnek a vezetés, mint amennyi volt.

Összességében vezetés szempontjából (is), nagyon élveztem  a nyaralást. Kikapcsolódás volt ezerrel és lehetett gyakorolni a vezetést. Ilyenkor amúgy megfigyelem, hogy minden hosszabb út után kicsit nő a vezetési önbizalmam, nem parázok annyit azon, hogy béna vagyok. Jó esetben ez csak javul.

A nyaralás alatt megtett km, körülbelül:

 Oda: 200

1. nap: 60

2. nap: 57.1

3. nap: 53

Vissza: 200

Összesen, nagyjából: 570 km

Esik esőőőőőőőőő - Ilyenkor az utakon?

Persze van aki ilyenkor is az utakon van. Vezettem én már esőben is bőven, bár általában napsütésben vezetek. De amúgy hóviharban is vezettem 1 hetes jogsival (nem szerettem).

Ez a videó a mai esőről, vagy hívjuk szimplán felhőszakadásról készült. Nem vezettem ebben az időben. Egyrészt, mert még dolgoztam, másrészt, ha így esett volna amikor végzek a melóval, akkor várok, míg jobb lesz a helyzet. Mert ebben az ítélet időben nem éreztem volna olyan marha biztonságosnak a vezetést. Nem feltétlen azért, mert 4 hónapos csak a jogsim, szimplán rohadtul semmit nem lehetett látni.

 Amit én láttam: Csak az ment az utakon, akiknek muszáj volt, és azok a kocsik se voltak boldogok, hogy  tengelyig  kapják a vizet. Amúgy amikor elállt is még hömpölygött lefelé a víz, így meggondolás tárgya volt számomra, hogy azon az útvonalon közlekedjek-e vagy inkább menjek a belváros felé.

 Végül maradtam a kertváros felé vezető útvonalamnál. Kétszer éreztem, hogy nagy vízbe forognak a kerekeim. Volt, ahol nem tartottam a jobbra tartást, mert az a sáv konkrétan vízbe állt (más se sorolt be jobbra, csak amikor már kanyarodnia kellett, én eleve balra mentem idővel, úgyhogy így csak "előbb soroltam a sávomba"). A piros lámpánál figyeltem, ahogy a szemben lévő kocsik egy tavat kerülgetnek konkrétan. Szerintem sokan átgondolták, hogy ér e a Meki annyit, hogy elsüllyedjen a kocsi abba a tóba. A városban mutatott sebességem nagyjából 35-45 között mozgott, mert ez volt a biztonságosnak ítélt, városon kívül se mentem 65-nél többel. Amúgy az én útvonalamba maximum 70-el mehetnék, azt nem éreztem annyira mókásnak már. Igenis sokat számít az az 5 km/óra +-. De ahogy tapasztaltam, ezzel körülbelül mindenki így volt. Szépen alkalmazkodtunk a dolgokhoz. Csúnya fekete felhők voltak a láthatáron, úgyhogy bíztam benne, hogyha megint le óhajt szakadni az ég, az már akkor lesz amikor haza érek, vagy még akkor amikor az Aldinál haladok el, mert akkor félreállok és megvárom, hogy kiesse magát. 

Most meg érkezik ez a hülye szél...öröm boldogság. Amúgy szélbe vezetni szintén egy "élmény" ami nélkül meglenne az ember. A Toyota Yaris nem a legnehezebb kocsik egyike, úgyhogy ha nem rakok köveket hátulra akkor egész jól megszokott ráncigálni a szél, úgyhogy úgy érzem, holnap sem a gyorsaság lesz előtérben, hanem a "maradjunk a sávunkba, ne fújjon minket el a szél" program teljesítése ;D
 

Ismeretlen utakon - Nyaralunk 3. nap

 

2025.06.30.

Útvonal: Kétbodony - Romhány - Bánk - Rétság - Szendehely - Katalinpusztai kiránduló központ (és vissza)

Megtett km: 53

Vezetés szempontjából a Rétságig ugyanaz volt az út, mint előtte nap, így az már "ismerősnek" számított, és az egyik "enyhén balra" kanyarnál tudtuk, hogy nem enyhe, és hogy hol számíthatunk rá. Szegény elütött macska eddigre már egészen beépült az útba. Egy ideig a tesómékat követtem, majd ők leszakadoztak, mert a másik tesómat felrakták a buszra, de nagyjából egy időbe értünk a Kiránduló központhoz. Ami szintén amúgy egy hirtelen balkanyarral vehető be. Egy jó kis kanyargós út után amúgy.

 Mi nagyon szabálykövetőek voltunk, és a fizetős parkolóba mentünk. Mivel a nem fizetős részre kivolt írva a behajtás csak az erdészet dolgozói számára...és minden vagyok csak erdészeti dolgozó nem. De mint kiderült hétfőn amúgy kb. mindenki behajthat ott, mert minden roppant mód zárva van ;D

 Értelemszerűen a tanösvény nincs zárva, tehát az erdőbe mászkálhat az ember, de minden egyéb, tehát bolt, és mosdó az zárva van. Én amúgy nem tartom olyan jó ötletnek, hogy ha már kiépítettél mosdót, azt zárjad, amikor a tanösvényre tényleg bárki jöhet. És igen, tudom ott az erdő, megoldhatja ott is az ember, de na...

 Amúgy a Látogató központ vagy, kiránduló központ is zárva volt, ezt papírra ráírták, ellenben tárva nyitva volt minden ajtó, hogy ha véletlen eltévednél, és ne adj isten betévednél, akkor totálisan bejárhatod minden zugát, míg nem találkozol, a nem túl kedves munkatárssal, aki azt hiszi, hogy az előző random odaérkező iskolás csoport tagja vagy, akinek már elmondta, hogy "Hétfőn zárva vagyunk, de ezt már elmondtam maguknak."...nos amúgy nekem nem, úgyhogy nem használtam végül a mosdót, amiért bementem, mert olyan "kedves" volt a hölgy.

A kis tanösvényes részt, ami párszáz méter volt bejártuk közösen, majd a 2.5 km-res (azt hiszem), szakaszra, már csak tesómék vállalkoztak. Kezdésnek amúgy azt hittük, hogy ahol megyünk az-az útvonal, de kiderült, hogy nem. És a kettő együtt már a melegben nem volt túl vállalható. Végül mi anyukámmal elüldögéltünk egyik helyről a másikra. Feltöltöttük a kulacsainkat vízzel az ívókútnál. Az legalább nem volt zárva. Amikor már visszaértünk  a parkolóba és konstatáltam, hogy senki se jött azóta sem, fogtam magam és átálltam arra a helyre ami buszoknak van, és árnyékos. Így mire ténylegesen elindultunk, kellő mód lehűlt a kocsi is.

Amikor a túrából megérkeztek tesómék is, akkor kocsiba szálltunk és mentünk is vissza a szállásra. Most kivételesen a szállás kapuján átmenve, megálltam és bezártam a kaput, mert előtte lévő nap random emberek jöttek be kocsival azon a kapun, hogy "megnézzék a szállást" és nem akartuk, hogy véletlen úgy érezze bárki, hogy csak úgy bejöhetnek.

A szállás amúgy jó volt. Sokan kérdezték, hogy milyen volt. Ha röviden jellemeznem kellene. Jó helyen lévő, három tök cuki ház, a 1960-2020-as évek közötti bútorhalmazzal, nagyjából 60% több bútor volt egy-egy házba, mint az egészséges lett volna, és a fele funkciójában nem értelmezhető. Dekor tárgyból, nagyjából 80% volt több, mint aminek értelme van :D...de amúgy tényleg jó helyen volt, szinte fáztunk. És ha eltekintünk attól, hogy a bojler szökő árama kellemetlen élményeket okozott nekem (értsd ez alatt, hogy második nap zuhanyzás közepétől nem tudtam megfogni a zuhanyrózsás cuccot, mert konkrétan fájdalmat okozott, úgyhogy anyukámnak kellett engem leöblítenie, azt kövi nap már másik házba fürödtünk....).

Ismeretlen utakon - Nyaralunk 2. nap

 

2025.06.29.

Útvonal: Kétbodony - Romhány - Bánk - Rétság - Tolmács - Diósjenő Erdei Szabadidő park (és vissza)

Megtett Km: 57.1

Jó kis táv volt vezetés ügyileg is a 2. nap (az oda utat nem számoltam napnak...pedig az volt, de most már így marad). Tehát voltak emelkedők és voltak települések is út közben. Ellenben az úton csak egy kilapított macskával találkoztunk :( Sajnálom őket, de tény, hogy a legtöbb elgázolt állat amit látok amióta vezetek az macska. Feltehetően sokan vannak és sokat kóborolnak az utakon ide-oda.

 A nap egyik fontos momentuma az volt, hogy tankoljunk. Bár félig volt még a tank, de ahogy a kilométer órámban, úgy a benzint mutató jelzőmben sem szoktam annyira bízni. Tehát ha már csak 1-2 kis bigyóka van, akkor elmegyek tankolni. Kivételesen MOL kútnál, ez volt éppen útban. Amúgy OMV-nél szoktam tankolni, mert Dunaújvárosban meg az van közel az útvonalamhoz. Maga a tankolás valami rejtélyes oknál fogva eléggé nyögvenyelősen ment, folyamatosan kikattant a cucc, így időigényes volt, és 10.000-nél feladtuk a dolgot. Megjegyzés...tudok tankolni, ilyet nem szokott csinálni, vagy a meleg, vagy én, vagy a kocsi, vagy a benzinkút hisztije volt. Az első meglepetés nagyjából tankolás után 5 perccel ért, amikor...elaludt a motorhiba probléma lámpám.

 Tudni illik, a 2008-as Toyota yarisok egyik kedvelt hisztije a bizonyos motorhiba probléma lámpa, amivel idegzsábát idéznek elő a tulajba, főleg, ha friss kocsi, friss jogsi "nem értek a kocsikhoz" pánik van eleve. Ezzel a cuki lámpával 5-ször voltam szervízvbe...mindig tankolás után. Mindig kiütötték. Első körben vettem valami adalékanyagot, hogy jó legyen a katalizátornak. Második-harmadik-negyedik-ötödik alkalommal csak kiütöttük, és mondta a szervízes ember, hogy "próbáljam semmibe venni azt a lámpát", mert igazándiból nincs baja a kocsinak, csak öreg, nyűgös és szereti azt a lámpát égetni, a katalizátornak MAJD baja lesz, 5 év múlva kb. ne foglalkozzak azzal a lámpával, amíg nem világít más vagy esetleg pirosan bármi addig pont engedjem el a történetet. Na most, én megszoktam azt a lámpát...most tökre hiányzik, hogy nem ég :D (nem-nem, nem kell égnie, megszokom, hogy csak a fényszóró visszajelző ég, ha megyek valahova, meg az irányjelző szükség esetén, megvagyok nélküle, de mire megszoktam, hogy ott van, most nincs ott :D)

 Tehát tankoltunk, aztán irány a Diósjenő Erdei Szabadidő park. Míg ezt elértük volt egy gps által tökre későn szólt jobb kanyar. Ennek hála életem legrondább jobb kanyarja volt. Egyrészt rendesen nem tudtam lelassítani, de azért nagyjából okék voltunk, és lendületből vettük be, minek hála minimálisan átlógtunk a záróvonalon és hála az égnek a nyüvek se járt arra. Minden esetre jó tanulság volt, hogy akkor inkább Álljak meg, és úgy kanyarodjak, vagy jobban nyomjam a féket, mert ez így nem túl kedves kanyarbevétel volt. De az ilyenekből (is) tanul az ember. Diósjenő mókás hely, nagyjából 30-as és 20-as táblákkal teleszórva, legalábbis érzésre ez volt, a Szabadidő parkhoz a lejárat meg egy elég keskeny út volt. Hála az égnek sem lefelé, sem hazafelé (tehát felfelé), se találkoztunk szembe jövő forgalommal. Gyanúsan amúgy azt csak úgy oldhattuk volna meg, ha valaki visszamegy az út számára elejére és elengedi a másikat. De hála az égnek nem kellett ilyet csinálnunk. Bár gyakorlásnak az se lett volna rossz amúgy ;)

Voltak ebben a parkban cuki állatok, szép növények, árnyas túra útvonalak. Hidak, kötél pálya (ehhez már öreg, magas és nehéz vagyok :P), és mindenféle jó dolog. Szépen körbe sétáltunk mindent, volt elég pad ahol leüldögélhettünk út közben, és amúgy kellemes volt a klíma. Itt nem éreztük azt, hogy megöl minket a nap. Igen...elég sokat számít, ha az ember az erdőben van. Amikor végeztünk a körbejárással, akkor még vettünk egy-egy jégkrémet és azt majszolva pihentünk. Megjegyezném, sok féle jégkrém volt, és 2 egész olyan ami velem is kompatibilis volt. Ami amúgy kihívás ám ;) Mert legyen laktóz, glutén mentes, ne legyen benne édesítő, tehát cukor legyen benne ha már édesítesz. Ne legyen benne citrus, málna, eper, mogyoró és társai...igen....élmény ilyet találni. Amúgy nagyon finom volt, ez egy kókuszos jégkrém volt, kókusztejjel és nádcukorral úgyhogy minden kritériumnak megfelelt. És nem lett tőle bajom. Bocs, semmibe sem bízok :D

Miután elmajszoltunk mindent és mindenki kimosdott a jégkrémből, indultunk is vissza a szállásra. A visszafelé út amúgy eseménytelenebb volt. Itt kb. 2-szer éreztem, hogy utálják, hogy nem száguldozom, számomra ismeretlen úton, a mögöttem lévők (mind a 2-szer azért éreztem, mert záróvonal volt, és én átérzem, hogy mennyire utálhatja a másikat az ember, ha ő repesztene 90-el, és az előtte lévő kemény 75 ig hajlandó csak gyorsítani, mert aztán random elé ugrik egy 60-as tábla, és ő ehhez alkalmazkodni akar, vagy egy kanyar, ami egy rutinosnak biztos sitty-sutty, de egy alig 4 hónapos jogsisnak még megfontolás tárgya ;). Tehát átérzem az utáló embereket mögöttem amint nem volt záróvonal próbáltam a lehető legjobbrábra húzódni, hogy menjenek...és a vicc, nem mentek :P

 Ebből amúgy mindig arra következtetek, hogy sokkal jobban utálom ÉN magamat, mert lassabban megyek, mint ténylegesen a mögöttem lévő. Meg kellene tanulnom, hogy egyrészt ne ostorozzam magam feleslegesen. Másrészt ne akarjak gondolatolvasó lenni. Ne töltsön el aggodalommal, ha jó messze követnek engem (legalább megvan a követési távolság), és az se zavarjon, ha dudálnak, és nincs rá okuk (mert vannak a poénból dudálók, meg az elmebetegek, és vannak a normálisok akik okkal nyomják - ez utóbbit még nem láttam, de tudom, hogy létezik ;))

 A szálláson pihentünk, grilleztünk, pancsiztunk, lepucoltam a kocsi összes ablakát...és olvastunk. Jó kis nap volt, egyre melegebb kezdett lenni. Úgyhogy egyre kevésbé volt kedvünk messzebb merészkedni napon sétálós dolgot csinálni. Ennek ellenére következő nap még elmentünk túrázni.

KRESZ az életben - Busz a faluban

 

Bennem megvan az a kíváncsiság, hogy szeretek elgondolkodni dolgokon, elemezni őket, amikor már pl. vége van. Ilyen a mai eset is.

Adott egy busz, amiről messziről nem feltétlen látja az ember, hogy milyen busz. Jelez balra, hogy becsatlakozna a forgalomba, a buszmegállóból. Na most, ilyenkor, településen belül, nekem reflex szerűen jött, a lassítok, megállok dolog. Nem, nem néztem milyen busz. Csak, hogy busz formája van és buszmegállóból óhajt kijönni. Végül kicsit hezitált, hogy tényleg megálltam-e, és amikor rájött ki is jött, és ment tovább a következő buszmegállóba. Ilyenkor persze már láttam a T-betűt a hátulján, de addig, míg meg nem álltam igazándiból bármilyen busz lehetett volna.

Na most megkérdeztem a Mesterséges Intelligenciát, mert  ő okos, hogy na most kit is kell elengednem a faluban. És ő jött azzal, hogy helyi járatú buszokat kell csak elengedni, tehát a Volán buszokat nem. Sántított a dolog, úgyhogy fogtam az 1983-as Kresz könyvet (ez volt éppen kéznél), és szó sincs helyijáratról. Menetrend szerinti buszokra él a fáma:

Lakott területen belül a járművek vezetői kötelesek az elindulási szándékot jelző, menetrend szerint közlekedő autóbusznak, trolibusznak, az iskolabusznak és a gyermekeket szállító autóbusznak a megállóhelyről való elindulását – ha ez hirtelen fékezés nélkül megtehető – lassítással, szükség esetén megállással is lehetővé tenni. Az autóbusz, az iskolabusz, a gyermekeket szállító autóbusz, valamint a trolibusz vezetője azonban ilyen esetben is csak akkor indulhat el, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről.

Tehát, minden MENETREND SZERINTI buszt el kel engedni, ha ezt megteheted hirtelen fékezés nélkül. Megfigyelve amúgy...nem szokták elengedni. Én eddig kb. az ugye 4 hónapos jogsimmal, 3 buszt engedtem el. Egyet a városban, és kettőt a faluban, illetve ma a tanuló buszt, akit nem kellett volna ugyan elengednem, de mögöttem úgyse voltak, és busz-busz elv miatt elengedtem (nálunk a faluban nem szokott nem menetrend szerinti busz közlekedni....úgyhogy jogosan hittem azt, hogy ez is menetrend szerinti. Ilyen formájú a Sárbogárdi busz amúgy ;)).

 Ebből a 3 busz elengedésből arra jöttem rá, hogy a busz sofőrök meglepődnek. A városban nem, így feltételezem ott többször segítik az elindulásukat, viszont itt Nagyvenyimen igen.  Az itt lévő két busz elengedésem, mind emelkedős (miért is ne), feltételezem, nem szeretnek megállni a kocsik emelkedőn, csak mert a busz indulna. És feltételezem nem szeretnek busz mögött "tötyörögni". Így általában, megállással kellett elengednem őket, mert a lassításban nem bíztak annyira. Megálltam, és fél perc azért eltelt, míg konstatálta a sofőr, hogy "ő elenged" és ténylegesen kimert kanyarodni, és neki indulni. Ami amúgy tök gáz...mennyi időt veszt az ember, ha betartja ezt a szabályt? 30 másodpercet, húúú ne adj isten egy percet? Hát...én ráérősen szoktam vezetni, hogy be tudjak ilyeneket tartani ;)

Ismeretlen utakon - Nyaralunk 1. nap

 

Tehát 2025.06.28. szombat.

Útvonal: Kétbodony - Szécsénke -Becske -  Szanda - Szandaváralja - Terény (és vissza)

A táv, ha nem tévedtünk volna sose el: 55,3 km körülbelül - kerekítsünk eltévedésekkel tévutakkal 60-ra ;)

Reggel indultunk, hogy a környéket bejárjuk, és a fellelhető izgalmas részeket megtekintsünk. A testvérem kocsija mögött haladtam, amúgy az útvonal nagy részében. Ebben az útvonalban volt, az őzike találkozás is és a kígyó is, amiről írtam már, egy külön posztot. Hála az égnek az Őzike elkerült minket, időben fékeztünk, hogy áthaladhasson az úton szépen a tesómék kocsija előtt. A kígyónak elméletben sajnos ekkora szerencséje nem volt. Bár én láttam, hogy lekígyózik az útról, úgyhogy én hiszek abban, hogy nem vette zokon annyira, hogy áthajtottak rajta :D

Első megállónk nem olyan messze Terényen volt, ez volt az arra a napra tervezett út legtávolabbi útvonala. Itt voltak szobrok, harangláb, nagy Magyarországos faragott kerítés, és amúgy egy csomó látnivaló. Csak egy képet rakok fel, mert amúgy készült egy csomó. Innen mentünk immár visszafelé Szanda felé, ahol a tervek szerint egy várromot néztünk volna meg. De azaz igazság, hogy A csapat fele az út felénél a 35 fokban megunta, hogy felkeresse ezt a bizonyos várromot. A csapat másik fele természetesen teljesítette a távot ;) Úgyhogy igazándiból 7-ből nagyjából 3-an megnézték, a fotókból ítélve amúgy, egy teljesen várromos várrom, és töredelmesen bevallom, hogy nekem nyáron a hőmérséklet emelkedésével együtt zuhan a "szabadban sétálgatni szeretek" mércém... 

Amúgy induláskor már hozzám csapódott az unokaöcsém, és Szandánál már a tesóm is át ült a kocsiba. Gondoltunk rá, hogy bevárjuk a család másik felét, de ehhez túl meleg volt, így mi elindultunk Becske-re, mert ott van egy Sztupa és gondoltuk, hogy megnézzük.

 A képen is látható a sztupa...olyan kicsibe ott fenn. Na ennél közelebb nem igazán mentünk, mert az út nem tűnt kocsi kompatibilisnek, gyalog meg, már a várromhoz se mentünk fel, ez sem tűnt sokkal kecsegtetőbbnek. Viszont van ott egy nagyon szép kialakított meditációs hely, mosdók (amik zárva vannak...pedig szerintem ide csak direkt tévednek emberek, azoknak kellemetlen, hogy zárva a mosdó). Itt egy kicsit keveregtünk, mert elindultunk másik irányba, mint kellett volna, majd a következő domb másik oldalánál a Cooopnál - ami éppen bezárt -  jött rá a gps, hogy...amúgy nem vagyunk jó helyen, menjünk vissza Becske-re, és onnan Szécsénke felé, most már akkor útba állva ;)

Vezetés szempontjából:

Nehézségek: 

Emelkedők, amiket már tábla is emelkedőnek jelzett. Nem tudom pontosan, hány százalékos, akkor tudtam, amikor a táblára néztem. Na most a kocsi adottságaiból adódóan ez tipikusan az a terep volt, ahol visszaváltogat az ember, mert nem akar lefulladni, nem akar visszacsúszni, se kézifékes elindulást prezentálni a domb közepétől. Büszke vagyok magamra, hogy amúgy nem fulladtunk le, nem volt gáz a visszaváltásokkor sem, nagyjából éreztem, mikor kell visszább kapcsolni, és minden emelkedőn felértünk.

Kanyarok: Sok volt, szerintem egész úton talán egyszer sikerült amúgy 5-be kapcsolni....kb 5 percre, mert azt megint kanyar, vagy emelkedő jött, és lassíthattunk ezerrel. Nem volt gond sehol, nem volt gázos szitu sem. Az út minősége miatt néha erősen megfontoltan kellett haladni. Az őzike meg cuki volt, amióta vezetek az első őz volt akivel találkoztam. És megjegyezném, ennél közelebbről nem is szeretnék velük találkozni, tök aranyosak...féktávon túl.

Pozitívum:

Semmi problémával vettük az első helyi viszonyokban eltöltött utunkat. Érdekes és fura volt, hogy az unokaöcsém mögöttem ült, aztán már a tesóm is. Ilyen sokan nem ültünk még ebben a kocsiban. Fura volt, figyelni mindenre és közben válaszolni a feltett kérdésekre. De összességében egy élmény vezetésnek vettem és így igazándiból tök jó volt. Büszke voltam magamra, hogy mindenhol beparkoltam, mentem, fordultam, tettem amit kellett ;) 

Ismeretlen utakon - Hagyjuk el a Vármegyét...egypár vármegyét ;)

Kiindulási pont: Nagyvenyim

Érkezési pont: Kétbodony

És a közte lévő útvonal: Szalkszentmárton-Tass-Dömsöd-Kiskunlacháza - Bugyi - Ócsa - Üllő - Gyömrő - Pécel- Isaszeg - Gödöllő - Iklad - Galgamácsa -Galgagyörk - Galgaguta - Nógrádkövesd - Szécsénke 

Megközelítőleg megtett km: 200

Tehát, 2025.06.27-én útnak indultunk, hogy családi nyaralásunkat eltöltsük Kétbodonyban. Ehhez olyan útvonal kellett, ami friss jogosítványosnak is baráti, aki fenntartásokkal kezeli az autópályákat, és Budapestet egyelőre szeretné kihagyni. Tehát így az út kanyargósabb, hosszabb és tovább tart, ellenben elkerüli az egész autópályás-Bp-s dolgot. 

Jah igen, indulás előtt 20 perccel kb. még így nézett ki a kocsi. Hamarosan kicsit okosodni tervezzük, és ehhez kicsit szét kell kapni, és mást belerakni. Végül minden visszakerült a helyére, és várunk az adapterre. Bár tesóm felajánlotta, hogy anélkül is megy, csak időigényes és itt és ott ezt és azt csinál a vezetékkel és erre mondtam, hogy "Megvárom, az adaptert, az jobb" Sajnálom, én nem szeretem, ha vezetékeket babrálnak a kocsimba. Elhiszem, hogy nem lesz baja tőle, és a tesóm tudja mit csinál...de tudok várni. Amúgy az okosítás oka, hogy az ablakban lévő telefontartónál túlmelegszik a telefon...és én a Wazze-t szeretem ha megy, mert megmondja, ha gyorsan megyek meg az útvonalat is (kivéve amikor nem). Így kicsit okosabb lesz majd a kocsi, de még várunk rá ;) No meg bekerül elméletben egy tolató kamera is, ami biztos jó ha van, eddig nem hiányzott ^^"

Pécelen tartottuk az első számú pihenőnket, itt volt pisi szünet és itt vettük fel a tesómat az állomáson.  Addig az út amúgy aránylag eseménytelen volt. Voltak megállások, mert valahol feltorlódtunk, vagy felújítás volt az úton. Voltak kocsik akik megelőztek - sokan -. Igazándiból úgy rémlik, hogy odafele többször sikerült 5-be váltanom, mint amúgy hazafelé, pedig hazafelé is hasonló kaliberű volt az útvonal (csak Pécel nem volt benne már).

Nos életemben először parkoltam ilyen ferde beállású parkolóba...elnézve elég bénán amúgy. De vonalon belül voltam, és ez az egy hely volt közel és távol, és nem tudtunk már nagyon válogatni, hogy hol állunk meg. Ez a Péceli állomásnál a gazos parkoló. Megjegyezném innen kiállni is időigényes volt, mert ugye rá az úttestre, szerintem forgattam ezerrel a fejem jobbra-balra-jobbra-balra-jobbra-balra, mire kiálltunk, és nem jött senki.

A Pentele hídon amúgy még pont át tudtunk menni, mert most péntektől teljes ott a zár hétfőig azt hiszem, hála az égnek, mi akkor jöttünk-mentünk, amikor ez még nem volt igazán akadály. Az egyik településen valami nagy banzáj készült amikor áthaladtunk, és amikor hazafelé jöttünk szintén még tartott a hepaj, úgyhogy az is több napos lehetett.

Pécel után a következő megállónk, Gödöllő volt és itt meg is ebédeltünk, tehát kicsit nagyobb szünetet tartottunk, innen már csak egy órányi út volt Kétbodony és a szállás. 

Gödöllő: Megjegyezném, kis koromban jártam Gödöllőn, illetve pár éve jártam még amikor valahol voltunk a közelben és ugyanitt ettünk, ahol 27-én. De általában én hátul ülök, nézelődők és/vagy alszok, tehát nem ismerem Gödöllőt. Vagy mégis? Hidi Gábor videóit szoktam nézni... elég rendszeresen, és tök érdekes volt így Gödöllőn átmenni. Egyrészt megbámultam minden tanulóvezetőt (bocsi...amúgy ezt mindenhol csinálom :P), és egy csomó lámpánál, körforgónál tök random helynél mondtam, hogy Oh itt is szoktak járni a Hidi Gabiék :D....tehát tök olyan volt, mintha már ezerszer megjártam volna Gödöllő útjait. Ami amúgy tök jó érzés. Ezt muszáj volt megosztanom amúgy Hidi Gáborral is, mert hát, tudja csak, hogy mekkora segítség ismeretlen helyen, ha már szinten minden főbb útját bejártam "virtuálisan", más tanulóvezetők által.

Kétbodonynál aránylag gyorsan megtaláltuk a szállást, bár aranyos volt a gps program, mert azt mondta, haladj enyhén jobbra....na az minden volt, csak nem enyhén, hanem egy durva jobbkanyar, de azért meglett. Első nap még emelkedőre feltolatott a tesóm a kocsival, hogy könnyebb legyen kipakolni. A többi nap már lenn parkoltam, és inkább fordulgattam mindig indulás előtt. Belefért az időbe, meg legalább gyakoroltam a megfordulást.

Az út amúgy szép volt, én élveztem. Péceltől a sógornőm ült hátul. Őt kérdeztem, amikor odaértünk, hogy hogy érezte magát. Azt mondta teljes biztonságban. A többi nap már a unokaöcsém költözött mögénk, mondván, hogy "veletek akarok menni". Úgyhogy onnantól már hárman vagy volt időszak amikor négyen voltunk a kocsiban.

Maximálisan élveztem a vezetést, de tény hogy elfáradtam benne. Nem annyira mint annak idején a Nagyvenyim-Abaliget távnál, de azért így is elég sok volt. Érdekes, míg a volánnál vagyok nem tűnik fel, hogy Órák óta jövünk megyünk. A legnagyobb gondom, hogy pisilnem kell, így néha meg kell állni. De amúgy hála az égnek ennyi megállóval pont jó volt. Mert megmozgattuk magunkat, kicsit felfrissültünk és kicsit pihentünk, mielőtt újra útra keltünk volna.

Néha elgondolkodtam amúgy, hogy nézem-e eleget a tükröt. Mert amúgy szerintem igen, de nem emlékszem arra, hogy olyan marha sokat nézegetném. Pedig amúgy feltehetően nézem, csak nem olyan izgalmas információ, hogy minden egyes tükörbe pillantást feljegyezzem az agyam, hogy megtörtént, ellenben random tükörbe nézést igen. Ezen a hosszú távon amúgy amikor emlékszem pontosan, hogy belenéztem az kb. 15 alkalom. És ennek bizton mondom, hogy sokszorosára nem emlékszem, annak ellenére, hogy biztos, hogy belenéztem. Csak közben beszélgettünk, és hasonlók és így ez egy másodlagos információ csak. (és feltehetően semmi izgit nem láttam a tükrökbe, amik miatt emlékezetes lett volna, hogy belenéztem ;))

Ismeretlen utakon - Állatok úton-útfélen

A szerencse hozó teknősöm, és a kocsi,
amit találtam :D

 Hamarosan lesz élmény beszámoló a nyaralásom vezetési oldaláról, mert volt egy csomó megtett kilométer, és ért egy csomó élmény, és mind ezekről szeretnék majd részletesen írni. Feltehetően napi bontásba.

 Viszont úgy gondoltam, hogy külön poszt születik arról, hogy mifélékkel találkoztam az utakon. Olyanokkal, akik nem emberek és nem kellene ott lenniük, saját épségük érdekében főleg.

 Teli vannak a hírek, őzzel találkozó motorosokkal és autósokkal is (csak az elmúlt két napban 2 ilyen jött velem szembe). Feltehetően, a cikkek szerint az aratás megkezdése miatt, a nagy munkagépek hangja miatt nagyobb a valószínűsége, hogy összetalálkozunk őzekkel vagy hasonló kaliberű állatokkal. A legtöbb helyen tábla is jelzi, hogy van esélyed vele találkozni, de tény az ember már megszokásból ignorálja ezeket a táblákat, mert annyi van belőle. Én mint friss jogosítványos nem ignorálom, sőt szoktam hangosan és vagy halkan magamban mondani milyen táblát látok éppen.

 De ahogy a cím is mutatja Állatok Úton-útfélen, tehát találkoztam velük...konkrétan 2 nagyobbal és 2 kisebbel és sok bogárral, és pár elcsapott macskával, de őket már nem számolom.

Kétbodony környékén cikáztunk június 27 - július 02 között. Én általában követtem a testvérem kocsiját, de nálunk is be volt állítva az útiterv, tehát ha véletlen elhagytam volna a nagy követésben, akkor se lett volna gond. A követés amúgy egy jópofa dolog, mert gyakorolhatja az ember az egészséges követési távolság tartását. Tudni kell, hogy megkaptam, hogy "nem vagyok elég gyors", úgyhogy hazafelé már nem követtük egymást, hanem ők jöttek mi is jöttünk a saját tempónkba. De amíg ott voltunk, általában a követés ment. 

 A terep adottságai arra voltak jók, hogy pár dolgot gyakoroljak:

• kanyarok, az sok volt
• kátyú kerülgetés, mert az is sok volt
• vissza váltások, mert sok volt az emelkedő. Fú azért egyszer féltem, hogy későn váltok vissza lefulladunk és visszagurulunk :D . . .  nem, ilyen nem történt, anyukám szerint nagyon szépen kezeltem a helyzeteket
• követési távolság betartása
• tolatás, és fordulások

És, hogy milyen állatokkal találkoztunk:

• Volt egy őz, még fiatal volt. A tesómék kocsija előtt szaladt el, én már csak akkor láttam amikor ott ugrált előttük el az erdő felé. Tesóm már akkor, amikor közelített a tisztásról, feltehetően, ha én vagyok elől én is láttam volna már akkor. Érdekes volt. És fontos momentum, hogy az észlelés és megállás között aránylag kevés idő volt, mégis finoman álltunk meg. Ők is, mi is. És egész távol egymástól, így mondhatni jól megválasztott követési távot tartottunk.
• Ugyanezen a napon 10 perccel később, nem tudtuk miért állunk meg az emelkedő közepén, majd a tesóm elindult, akkor láttam meg a siklót az úton, aki ott tekergett szépen lefelé az útról. Hát, elméletben azért el lett ütve...mert azt hitték már átért, de nem. De én megnyugtattam a tesóm, hogy amúgy...utána az a kígyó még eltekergett, tehát lehet túlélte...
• Nyuszik. Velük már hazafelé úton találkoztunk, ott rohangáltak az út mellett. De olyan nagyon nagy vad nyuszik/ mezei nyulak 
• Emellett legalább 2 elütött macskával találkoztam. Egy macskával közöltem, hogy takarodjon az útról, mert nem szeretném elcsapni (elment), és egy madár repült el a látóterembe valamikor, de nem elemeztem milyen madár :D
• +Anyukám megjegyezte, hogy nincs is annyi bogár a szélvédőnkön, régen amikor apukám vezetett, sokkal többre emlékszik. Na miután ez a mondat elhangzott...már lettek bogarak a szélvédőnkön a kocsi orráról is vakartam le egy csomót itthon amikor lemostam :D