Ismeretlen utakon - Nyaralunk 3. nap

 

2025.06.30.

Útvonal: Kétbodony - Romhány - Bánk - Rétság - Szendehely - Katalinpusztai kiránduló központ (és vissza)

Megtett km: 53

Vezetés szempontjából a Rétságig ugyanaz volt az út, mint előtte nap, így az már "ismerősnek" számított, és az egyik "enyhén balra" kanyarnál tudtuk, hogy nem enyhe, és hogy hol számíthatunk rá. Szegény elütött macska eddigre már egészen beépült az útba. Egy ideig a tesómékat követtem, majd ők leszakadoztak, mert a másik tesómat felrakták a buszra, de nagyjából egy időbe értünk a Kiránduló központhoz. Ami szintén amúgy egy hirtelen balkanyarral vehető be. Egy jó kis kanyargós út után amúgy.

 Mi nagyon szabálykövetőek voltunk, és a fizetős parkolóba mentünk. Mivel a nem fizetős részre kivolt írva a behajtás csak az erdészet dolgozói számára...és minden vagyok csak erdészeti dolgozó nem. De mint kiderült hétfőn amúgy kb. mindenki behajthat ott, mert minden roppant mód zárva van ;D

 Értelemszerűen a tanösvény nincs zárva, tehát az erdőbe mászkálhat az ember, de minden egyéb, tehát bolt, és mosdó az zárva van. Én amúgy nem tartom olyan jó ötletnek, hogy ha már kiépítettél mosdót, azt zárjad, amikor a tanösvényre tényleg bárki jöhet. És igen, tudom ott az erdő, megoldhatja ott is az ember, de na...

 Amúgy a Látogató központ vagy, kiránduló központ is zárva volt, ezt papírra ráírták, ellenben tárva nyitva volt minden ajtó, hogy ha véletlen eltévednél, és ne adj isten betévednél, akkor totálisan bejárhatod minden zugát, míg nem találkozol, a nem túl kedves munkatárssal, aki azt hiszi, hogy az előző random odaérkező iskolás csoport tagja vagy, akinek már elmondta, hogy "Hétfőn zárva vagyunk, de ezt már elmondtam maguknak."...nos amúgy nekem nem, úgyhogy nem használtam végül a mosdót, amiért bementem, mert olyan "kedves" volt a hölgy.

A kis tanösvényes részt, ami párszáz méter volt bejártuk közösen, majd a 2.5 km-res (azt hiszem), szakaszra, már csak tesómék vállalkoztak. Kezdésnek amúgy azt hittük, hogy ahol megyünk az-az útvonal, de kiderült, hogy nem. És a kettő együtt már a melegben nem volt túl vállalható. Végül mi anyukámmal elüldögéltünk egyik helyről a másikra. Feltöltöttük a kulacsainkat vízzel az ívókútnál. Az legalább nem volt zárva. Amikor már visszaértünk  a parkolóba és konstatáltam, hogy senki se jött azóta sem, fogtam magam és átálltam arra a helyre ami buszoknak van, és árnyékos. Így mire ténylegesen elindultunk, kellő mód lehűlt a kocsi is.

Amikor a túrából megérkeztek tesómék is, akkor kocsiba szálltunk és mentünk is vissza a szállásra. Most kivételesen a szállás kapuján átmenve, megálltam és bezártam a kaput, mert előtte lévő nap random emberek jöttek be kocsival azon a kapun, hogy "megnézzék a szállást" és nem akartuk, hogy véletlen úgy érezze bárki, hogy csak úgy bejöhetnek.

A szállás amúgy jó volt. Sokan kérdezték, hogy milyen volt. Ha röviden jellemeznem kellene. Jó helyen lévő, három tök cuki ház, a 1960-2020-as évek közötti bútorhalmazzal, nagyjából 60% több bútor volt egy-egy házba, mint az egészséges lett volna, és a fele funkciójában nem értelmezhető. Dekor tárgyból, nagyjából 80% volt több, mint aminek értelme van :D...de amúgy tényleg jó helyen volt, szinte fáztunk. És ha eltekintünk attól, hogy a bojler szökő árama kellemetlen élményeket okozott nekem (értsd ez alatt, hogy második nap zuhanyzás közepétől nem tudtam megfogni a zuhanyrózsás cuccot, mert konkrétan fájdalmat okozott, úgyhogy anyukámnak kellett engem leöblítenie, azt kövi nap már másik házba fürödtünk....).