E-Titán, avagy a Kresz tanulás jövője! (?)

 

Gondoltam írok a KRESZ tanulási folyamatáról is, mert az is megér egy misét.

Sokat olvasom alapjáraton, mert könyvtáros vagyok, munkaköri "ártalom". Ebből adódóan úgy gondoltam mindig, hogy a szövegértési dolgokkal nincs gondom. Így amikor felvetette az autós iskola, hogy lehet online tanulni (azt nem vetette fel, hogy nem online is lehetne), akkor mondtam, hogy hú ez remek. Munka mellett én osztom be, hogy mikor tanulok, mikor és mennyit tudok vele foglalkozni, ez tök jó.

Aha, egy francokat. Amúgy tényleg jó ez a része, hogy akkor foglalkozol vele amikor akarsz, ha ügyes vagy akkor letolod ezt egy hét alatt is. Meló mellett korántsem volt annyi lelkesedésem, hogy én ezt így roham tempóban megcsináljam. Elejével fogtam egy füzetet és jegyzeteltem a modulokat....bocs, így tanulok, nekem nem elég elolvasnom. Aztán rájöttem, nem sok értelme van jegyzetelni, úgyhogy onnantól elég gyorsan haladtam, mert hát azért valamennyit megjegyez az ember, az egyszer olvasottból is. De mivel nem tudtam, hogy pontosan mennyi az annyi, amit meg kell tanulni, hát csak haladtam előre. Az oldal alján lévő "kérdés-válasz" részt is mindig elolvastam. Oké, a jogszabályi részt annyira nem, azt nem éreztem annyira fontosnak első blikkre. Majd pótolom.

 A modulzárókat általában 95%-al végeztem el, talán 1-2 volt, ahol elsőre nem mentem át, általában akkor, amikor egy modult nem egyhuzamban olvastam, hanem napok teltek el a modul kezdése és befejezése közt. És igen, ez remekül mutatja, hogy körülbelül mennyi marad meg az ember fejében...konkrétan az enyémben.

 Elolvastam minden modult, megcsináltam minden tesztet. Megcsináltam a nagy próbavizsgás mókát a végén, és le is jelentkeztetett az iskola vizsgára. Míg a vizsga időpontja nem jött el, addig naponta kb. 10-15 tesztet csináltam. Általában mindegyiken átmentem, elenyésző mennyiségben buktam meg. Kb. 2-3 naponta 1-szer. A bukás általában egy ponton, hogy éppen, hogy nem sikerült, tehát nem olyan, hogy "oh semmit nem tudok" állapotból adódott. 

Eljött a valódi vizsga időpontja. Vizsga helyszín Székesfehérvár. Szerencsém van, hogy van ott rokonom, úgyhogy én busszal be Dunaújvárosba, Onnan vonattal Pusztaszabolcsig, majd onnan vonattal Székesfehérvárra (és vissza ugyanígy), ott felvett kocsival, elvitt a vizsgaidőpontig ott üldögéltem és vártam a vizsgát. Vittem a bizonyítványt, mert kérték, be lett mutatva, minden meglett ellenőrizve mindenkinél. Majd közölték, hogy hát a program nem működik, de a régi igen, azt indítják. És így találkoztam egy csomó olyan kérdéssel, amivel életemben még nem. Ami amúgy ha egy stabil kresz tudásom van, akkor nem számított volna, de nem volt annyira stabil. Egy ponton buktam el, kb. 25 percig voltam benn a vizsgán. A következő vonatot el is értük. Majd kb. két héttel később mentünk is a következő vizsgára. Itt is hasonlóan jutottam le, most működött a rendszer és, azt hiszem, talán egy pontot vesztettem összesen, nagyjából 30 percet voltam benn, és elértem a vonat fordultát is simán.

Már rég forgalmi vezetésen voltam, amikor rátaláltam a KRESZ professzorra, meg a tantermi oktatásának felvételére. És igen, itt volt az, hogy egy csomó mindent megértettem, amit olvastam már rég.

Persze párhuzamosan olvastam KRESZ könyvet is, és a forgalmi oktatóm is rengeteg mindent felhozott újra, hogy pontosítsuk. Pláne, hogy beültem mellé, és közöltem, hogy megvan a vizsgám, de erre ne alapozzunk, mert lehet nem tudom jól, nem jól értelmeztem, vagy nem hagyott olyan mély nyomot.

 Ma, hogy már vezetek, tartom, hogy ismerem a kreszt, de biztos vagyok benne, hogy szinten kell tartanom majd a dolgot, mert amivel nem találkozik az ember, azt képes elfelejteni, és abból csúnya dolgok következhetnek.

 Nem használtam fel a rendelkezésre álló 75 órát amúgy a tanulásra, mert annyira nem tartottam jónak a modulos megoldást, hogy újra elölről elolvasgassam. Teszteket amíg nem dobott ki a rendszer csinálgattam, de igazándiból, a tesztek az utakon szerintem pont nem érnek semmit.

 Tegyük hozzá, hogy én az a tanuló vagyok, aki utána olvas, mellette olvas, mellette értelmez, mellette néz mindent. Videókat és mindenfélét. Mint kiderült...nem az átlag diák vagyok....

 A tantermi KRESZ oktatást feltehetően részben utáltam volna, mert hozzá kellett volna igazítanom a munkarendemet, részben viszont szerettem volna. Ugyanis az a típus vagyok, aki úgy  élete túl  az egész iskolai tanulmányait, hogy csak a könyvtárosi OKJ-sen ült le tanulni, amúgy mindent hallás után és órán lévő figyeléssel megjegyzett. Na nekem ebből adódóan rohadtul hiányzott, hogy halljam, elmondva a szabályokat, mutogatva a táblánál :D 

 És feltehetően minden olyan embernek is hiányzik a tantermi oktatás, akinek nem olyan jó a szövegértése mondjuk. Vagy diszlexiás, vagy bármi. Egyre többször látom amúgy, hogy megint vannak tantermi oktatások, és ez tök jó, mert amúgy le lehet vizsgázni úgy is, hogy nem érted mit csinálsz, csak nyomkodsz. Ha minden kérdéssel találkoztál, simán kilehet totozni...és akkor te leszel az első aki tök szabálytalanul vezet és meglepődik, ha jobbról oldalba kapja egy kocsi egy jobbkezes utcánál. Vagy helyeken áthajtasz ahol nem lehet, vagy nem tudod ki mehet először ki nem. 

 Tehát jó az E-Titán...de nem elég. Tehát, csak abból tanulni khm...nem. Youtube-on vannak fenn jó videók, azokat érdemes letolni. Oh, hát hogy 8 órás? Istenem, vezetni tanulunk, beülünk egy kocsiba, ami nagy és veszélyes, ha olyan vezeti, aki nem tudja mit csinálhat az utakon és mit nem. (bár elnézve a sofőrök egy részét, bármit lehet :P). Tehát senki se sajnálja rá az időt az életéből, hogy felfrissítse a tudását, hogy karbantartsa a tudását, és hogy valahogy megjegyezze és menjen első gondolatra, hogy hú ott nincs elsőbbségadástábla, akkor lassítunk, mert lehet jönnek. (tudom, tudom, van bizalmi elv is, erről mindig az jut eszembe, hogy az oktatóm azt mondta "Menj bátran, védett úton vagyunk!", és az volt az első kérdésem, hogy " A Többiek is tudják?"....elméletben tudják, de azért mindenki fenntartásokkal kezeljen mindent (is).)

 Én olvastam Kresz könyveket, az alábbiakat:

Pető Attila: Bírságmegelőzési ​kézikönyv  : ez tök jó, meg is kellene vennem, bár lassan frissíthetik lehet ;)

Kotra Károly: Interaktív KRESZ könyv személygépkocsi-vezetők részére: Ezt már forgalmi vezetés alatt olvastam, egész jó volt. Féltem, hogy mond valami újat, hú...nem mondott, úgyhogy megnyugodtam. A fékezés és parkolás egész korrekt benne. Az izzó cserét és kerék cserét, meg tüntetőleg átlapoztam.

Sefcsik Judit: Jogosítványt minden nőnek!: Ez meg egy szar :D Bocsánat, semmi hasznos nem volt benne, kivéve a végén lévő kreszes dolgok, de maga a sztori, valami borzalom....booorzaaaalom :D

Ismeretlen utakon - Városon belül (1.)

 

Néha van az úgy, hogy ki kell szakadni a rutinból, és olyan utakon menni, amerre nem jártunk még. Ma a Pentelei Molnár János utcába mentünk. Igazándiból ez nem igazán része az oktatásnak, pedig komolyan megfontolandó. (mert emelkedő, mert nehéz, és mert lehet gyakoroltatni a kézifékes elindulást)

 Van az a pillanat, amikor tudod, hogy le fogsz fulladni az emelkedőn, és ha ez megtörténik, akkor vissza is csúszol azzal a laza mozdulattal. Na Dunaújvárosban a Pentelei Molnár János utca pont ezt tudja. Ha életedben először jársz itt, akkor még nem tudod, hogy kapcsolj vissza és nyomd a gázt. Én se tudtam. Le is fulladtam, mint a fene. Persze nem csúsztunk vissza ellenőrizetlenül, mert azzal a laza mozdulattal léptem a fékre, kapcsoltam rükvercbe és szép lassan visszacsorogtunk, míg az ismerősünk, akihez érkeztünk nézte, hogy mit csinálunk. Amúgy ide nem ebből az irányból is lehetett volna érkezni, az kevésbé szivatós :D. No de leértünk a domb....mondjuk, hogy az aljára, de volt még lejjebb, de az problémás lett volna, úgyhogy, kikapcsoltam a klímát, behúztam a kéziféket, mély levegőt vettem, majd egyes, kuplung emelés, gáz adagolás, kioldása a kéziféknek, és felzúgtunk szépen a dombra, a meredek dombra. Megjegyzem, tanuló időm alatt nem voltam ennyire meredek úton, pedig lehet mókás lett volna ;)

Mindegy is, feljutottunk, majd betolattunk a kis keskeny, ferde részre...ferdén. Ennyire telet, mint amit a képen láttok. Kicsit hátrébb, már mélyedés van, előrébb meg nincs egy kocsinyi szélességű hely, úgyhogy el kellett fogadnom, hogy nem vagyok az úttal párhuzamos rendesen és kicsit balfasznak tűnik a beállás, de ebből ennyit lehetett kihozni.

 Hazafelé is ismeretlen környéken jártunk egy ideig, utána a belváros, már ismerős volt. Az állomásra is bementünk, mert a mosdó, az kell, és hát így legalább megtudtam, hogy kedden, ahelyett, hogy eddig az állomásig jövök, mehetek Pusztaszabolcsig, ha Bp-re akarok jutni vonattal, mert Dunaújváros és Pusztaszabolcs között Július közepéig nem fognak járni. Úgyhogy kedden is ismeretlenebb utakra tévedek majd (egyedül), legalább felfedezek még egy kis szakaszt a környékből ;) Amúgy a piacon kezdtünk, ott zökkenőmentes volt most minden és az Aldinál is arányaiban jól sikerült parkolnom. A parkolásaim ma körülbelül így festettek:

Piac: balra előre * 2 javítással már egyenes

Pentelei Molnár János út, hát,...ez ilyen balfasz párhuzamos parkolás

Vasútállomás, balra előre, itt elsőre egyenes lett

Aldi: Balra előre.... ezt is sikerült nagyjából elsőre egyenesre, de azért igazítottam rajta, hogy tényleg egyenes legyen. Jaj ma nem is parkoltam tolatva :O, franc ^^

Egy jó vezetés margójára

 Ma kifejezetten jó nap volt, vezetés szempontjából. Gondoltam, megörökítem a blogon is, remélhetőleg nem azért, mert nem lesz már ilyen, hanem azért, mert remélem mostantól sok ilyen vezetés lesz. A vezetés volt jó, nem a parkolás, ez a tipikus  - Parkolj balfaszul - beállása a kocsimnak. Mindenki megnyugtatására, ezt még korrigáltam, csak mostanában fotózom a parkolásaimat, hogy majd visszanézhessem, hogy mikor volt az a pont, amikor elsőre sikerült. (volt ilyen, azt elmúlt)

 De visszatérve a vezetésre. Reggel zökkenőmentesen sikerült beérnem a városba. Fél hét révén, igazándiból nem voltak túlzottan sokan. És hála annak, hogy reggel lemostam még indulás előtt a kocsit, és az ablakokat megpucoltam, kifejezetten jól láttam. Valami miatt folyamatosan koszosak az ablakok és a szikrázó napsütésben roppant szar tud lenni. Viszont így, hogy kb. 2 naponta pucolok ablakot a kocsin, kicsit kattantnak érzem magam, mert szerintem a többiek nem csinálják...

Khm...visszatérve a vezetésre, befelé egy ember előzött meg, mert nem tudta, hogy a kocsi, körforgó után nem tud hirtelen 70-el menni. Képtelenség számára, meghalna benne. De utána a többiek már rájöttek, hogy amúgy fogok 70-el menni, csak nekem kell kb. másfél perc, hogy ezt elérjem a 30 után. Tehát a sok körforgó után Kertváros felé jöttem, se előttem, se utánam senki se ;) se gyalogos, se senki igazándiból. Aztán a parkolóba kanyarodásnál is elég volt, csak lassítani, és visszaváltani, nem kellett megállni, mert csak egy ember jött, az is szintén a parkolóba ment. Parkolni persze balfaszul sikerült, de hát majd legközelebb. Sokak hagyták volna amúgy ebben az állapotban, hogy "vonalon belül van", de 1. gyakorolnom kell a parkolást, 2. nem egyenes és ez zavarja a kis lelkemet. Úgyhogy korrigálva lett azért.

 Délután, háromkor MÉG nem voltak olyan sokan a városban. Szintén kertváros felé mentem. Mentem egy kört a parkolóban, mert ilyen kedvem volt. Majd le a Meki felé. Voltak, de nem sokan, a légkondit is sikerült elsőre eltalálnom mikor kapcsoljam ki, ha nem akarok telibe lefulladni. A pirosnál sem kellett sokat várni, és lehetett is menni.  Az Interspar felé volt egy gyalogos. Miatta azért erősebben lassítani, majd megállni kellett. Füle bedugva, és fogalmam sincs merre járt lélekben, de elég lazán ment át a zebrán. De ő volt az egyetlen zökkenő. Utána körforgó, körforgó, körforgó, kivételesen szépen bevett körforgók, le se fulladtam, és nem is éreztem azt, hogy "mindjárt felborulunk :D" - ha gyorsan megyek van egy ilyen érzésem... úgyhogy a körforgók is megfigyelés alatt vannak, hogy pontosan mennyi az ideális berongyolás és forgolódás benne, hogy se lassú ne legyek, se gyors, és valami normális íve legyen a dolognak. Aztán körforgó és go haza, előttem senki, és mögöttem sem. Szembejövő forgalom volt, de ott se sok. Se motoros, se bicajos se semmi. Illetve egy félreállt kocsi volt, de ő beállt a mezőre vezető útra, úgyhogy nem aggatta a forgalmat. Sikerült a 60-as táblára tényleg lelassítani, és mire elértem a falut elértem az 50-et is, és míg az utcánkat, csak egyszer közölte be 52-nél a wazze, hogy "gyorsan mész, lassíts". És bár most is jöttek szembe az utcánknál, valahogy olyan "sűrűséggel", hogy bár visszakellett váltani, de meg teljesen nem kellett állnom, és a bicajos bácsi is már áthaladt az úton amire ráfordultam. Nagyon szoktam figyelni, mert az még egy külön figyelendő, hogy a nagy kanyarodásba, ne kapjak se gyalogost, se bicajost oldalba, az utca elején lévő bicajos-gyalogos úton ;) 

És elsőre normálisan sikerült beállnom a hídon, bárki bármit mond, nem olyan könnyű ám eltalálni, hogy hol tekerd már a kormányt. Bár már megfigyeléseim alapján elég jól eltalálom ;)
Tehát ma jót vezettem, és kellemes érzéssel szálltam ki, és tök imádtam. Remélhetőleg ez most már egyre többször lesz így.

Meleg van! Szétszórtabbak az emberek az utakon melegben?

 Ma 2025.06.19-én, nagyjából 33-34 fok volt kinn. Érzésre mondjuk nagyjából 39, de feltételezzük, hogy a hőmérő nem hazudott és 33-34 a reális fok.

Ez a parkolóban hagyott kocsiban, nagyjából az ajtó kinyitásától számított pillanattól 45-nek is érződik. Nekem az volt az első, amikor beparkoltam, hogy felraktam az árnyékoló bigyót a szélvédőre. Ilyen belülről visszaverős cuccom van, általában egész jól szokott működni. Ma annyira nem. Feltehetően azért, mert tűző napon álltam, és nem ezt szokta meg. Mert vagy reggel szoktam árnyékba lenni, vagy délutántól szoktam árnyékba lenni, ma sikerült azt a helyet megtalálnom, ahol a nap a legjobban süt. Egyetlen egy pozitívuma ennek csak és kizárólag az volt, hogy mellőlem viszont mindenki elállt a nap folyamán, úgyhogy ha bénáztam volna a tolatva kiállás közben akkor is ment volna, mert borzalmasan nagy helyem volt ;)

Ellenben az árnyékoló ellenére is meleg lett minden, tehát ODA soha többé nem parkolok. Mivel, kedves-aranyos-cuki ember vagyok (kivéve amikor nem), felajánlottam a kolléganőmnek, hogy nekem nem nagy kerülő hazadobom őt és a fiát a Kertvárosba. Éltek is a lehetőséggel, úgyhogy kicsit más útvonalon mentem ma is haza, mint amúgy. Én előre mentem, leszedtem az árnyékolót és elindítottam a klímát, így mire ők is kiértek a parkolóba, már aránylag tűrhető volt a kocsi, bár megjegyezném, a kormány így is meleg volt.

 Elindultunk, de már a parkolóból ki se érve ott állt be valaki rögtön a parkoló első parkolójába, de láthatóan a jobbra előre merőleges parkolás alapjait nem ismerte, így kisebb hely volt rákanyarodni, mint amennyi kellett volna, így lezárta a parkolóba bejövők elől az utat, nekünk meg a kifelé menőt. Hát pár percig néztem, ahogy próbálta menteni a menthetőt, aztán átcsaptam az irányjelzőt balra, és inkább mentünk egy kört a parkolóba, hogy kimenjünk a másik kijáraton.

 A Meki felé kanyarodva, jobbra tartás megvolt. Amíg nem volt muszáj nem soroltam át a balra kanyarodós sávba. Érdekes volt, hogy mi oda váltottunk, az előttünk lévő meg jobbra-jobbra. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve visszarántotta két sávon át elénk a kocsit. Oké. Messze voltunk, és amúgy is fékezés közben, de ilyet nem csinálunk. Mármint ÉN nem csinálok ilyet. A pirosnál egy tanulóvezető volt mellettünk, nagyon koncentrált :)

Leraktam a kolléganőméket, majd megfordultam. Kedvesen megvárta a szűrke kocsis, hogy teljesen megforduljak. Tényleg kedvesen :), majd irány a megszokott útra vissza. Körforgó...lefulladás...ráfogom, hogy a klíma miatt kezdtem megint lefulladni...remélem... aztán három körforgóval később megint lefulladtam, de amúgy hála az égnek senki sem dudált, vagy elégedettlenkedett, minden simán ment. Az Aldi utáni körforgónál félreállt előlem a fákat szállító utánfutós ember, pedig amúgy örültem, hogy ő van előttem, mert akkor nem kell gyorsan menni, de feltehetően valami gondja volt. A dupla körforgós résznél, sikerült kicsit gyorsabban bevennem a körforgót, mint amit én szeretek, ilyenkor érzem, hogy a kocsi se boldog, majd haladtunk tovább, és a következő körforgó egészen érdekes volt. Három kocsi futott egymásba konkrétan, mellettük még elfértek a kocsik (gondolom egész addig, míg nem jönnek a rendőrök, mert akkor gyanús, hogy már nem fér el senki ott.  
Innentől amúgy nem volt gondom az úttal, míg nem kellett bekanyarodni az utcába. Jöttek szemből, úgyhogy megállás, és egyes, és várás, majd jelzett az egyik szemből, hogy menjek, lefulladás...lefulladás, jelzett megint, hogy menjek, mentem. :D

De facebookon szembejött velem egy baleset ami a városban volt, és mindenki keresi, hogy hát ez hogy történhetett. A cikket itt olvashatjátok. Tehát, gyanús, hogy a meleg miatt most mindenki egy kicsit szétszórt lett.

Köztük persze én is. Nem tagadom, hogy nehezebben  fókuszálok, és boldog vagyok, hogy megy a klíma és hogy amúgy nem egy túl nagy távot kell megtennem míg hazaérek és végre pihenhetek. Mert egész nap melegbe vagyok, amíg vezetek is melegbe vagyok, míg a klíma nem éri el az utazási hőmérsékletet (feltöltve, már egész gyorsan :D), de ettől még tompább az érzékelésem nekem is. Vigyázzatok magatokra, mert tudom-tudom, tök sablonos. De mindenkit haza várnak! 

És még a meleg csak most fog bedurranni, még annyira az elején vagyunk ennek az egész nyárnak. Oké, tudom már június közepe van, de azért a nyár még így is masszív kettő és fél hónap. Úgyhogy kitartást, és türelmet, figyelmet, és biztonságot az utakra. Legyetek óvatosak!

A Nap Amikor Lekerült A T-betű!

 Írtam, hogy sztorizok majd arról, hogy mi volt 2025.06.05-én. Tehát pontosan 3 hónappal azután, hogy a jogosítványt kézhez vettem.

Nos hol is kezdjem? Úgy volt, hogy elhittem, hogy tudok vezetni. Igen, tisztában vagyok vele, hogy ennek ellenére minden egyes nap, minden egyes vezetésem továbbra is a tanulásom része, hogy talán majd, egyszer, valamikor képes legyek nagyon-nagyon jól vezetni. Tehát, 3 hónap volt az, hogy már nem voltak gikszerek, már nem voltak lefulladások, és a nap is kezdte ráégetni a ragasztót a kocsira, hát úgy döntöttem, hogy leveszem. Majd elhasználtam egy csomó ragasztó eltávolítót, hogy a nyoma is eltűnjön, és ne égesse a ragasztó maradékát rá a nap a kocsira. Lemostam a kocsit, hogy csilli-villi legyen, és vártam, hogy majd a következő nap nekivághassak az amúgy ismert útvonalnak, de immár T-nélkül.

 2025.06.06.-án, reggel bementünk az Aldiba, mivel nem romlandó dolgokat akartunk venni, ezt vettük előre, és utána a piacot. Bevásároltunk, kiparkoltam, indulás, majd körbenézés, mert tudom, hogy nem nekem van elsőbbségem. Elnéztem jobbra-balra-jobbra-balra, majd elindultam, majd fékeztem, mert odatermett egy kocsi jobb oldalra. Ő is fékezett, dudált. Megálltunk, semmi nem történt, én biccentettem, hogy "bocsi", majd mindenki ment a maga útján tovább. Már felgyulladt a motorhiba probléma lámpa, amit pedig varázslatosan már egy hónapja nem láttam - és nem is hiányzott annyira - , pedig csak most terveztünk tankolni. Általában tankolás után nyűg ezzel. Ilyenkor idővel megunom, hogy ég, és elmegyek a szervízbe, leolvassák, közlik, hogy katalizátor, de ne foglalkozzam vele, és kiütik, csak hogy a következő tankolásnál újra világítson. Elkönyvelte a szerviz és én is, hogy Reni (a kocsi), nem fiatal és ez a nyűgje, fogadjam el, barátkozzam meg azzal, hogy az a kis ikon nekem ott világít.

 Tankoltunk, irány a piac. Pont valaki elment, úgyhogy parkolóhelyünk volt! Míg anyukám a húsbolt előtt állt sorba, én vettem ki pénzt. És az alábbi párbeszéd (párordíbálás), hangzott el mögöttem.

-A K----- anyádat, nem ismered a jobb kezed? Jobbról jöttem, te barom, nem látsz?

És én  áldom a hálát, hogy mi ezt ordibálás nélkül letoltuk az Aldinál, pedig sejtésem szerint, hasonló lehetett a szituáció. Megvettünk mindent (is), ami csak kellett, majd emelkedős-tolatós kiállás a parkolóból. Cukik voltak mind a két oldalról, mert villogtak, hogy mehetek megvárják (aztán hogy melyikük parkolhatott a helyemre már az ő gondjuk volt). Tehát emelkedő...lefulladás, meg még egyszer, és nem, nem jutott eszembe kézifékes elindulás, pedig csináltam is már civilbe is, nem csak tanulás alatt. Mindegy kb. két-három lefulladás után kijutottunk, irányba álltunk, majd beálltunk a kifelé araszolók sorában. MI nem tudtuk, hogy ez az a Péntek amikor Pünkösd lesz, és az éhenhalás miatt minden ember boltba és piacra jár...nem, ezt nem figyeltük...Mindegy, jó sokan voltunk, előttünk haladt a sor, majd a kettővel előttünk lévő kocsi állt (lehet régóta), az előttünk lévő meg gondolta kikerüli. Használta az indexet ez dícséretes, minden más amit csinált kevésbé. Ugyanis adott egy kiálló kocsi az utadba, aki tolat, és amúgy arra akar jönni, amerre te vagy. Te kiállsz elé, hogy nehezebb dolga legyen. Amikor konstatálta, hogy rohadtul nem volt jó ötlet ez a kikerülős móka elkezdett tolatni, szerencséje, hogy mindenki ráhagyással volt, úgyhogy tolattunk, hogy vissza tudjon jönni, mert az lett volna  a logikus...de nem. Nem, ő csak félig jött vissza, hogy mindenkinek útba legyen. Úgyhogy az a gyanúm, hogy aki kitolatott és elment (rohadt nehezen, mert így centizve tudott csak kikászálódni, nagyon szidta ennek a kocsisnak az anyukáját), no de nagy nehezen elment, aki kitolatott, ez meg rögtön ráfordult a helyre, és beparkolt. Én is tudok hülyén parkolni...khm, de na. És ahelyett, hogy hagyta volna, hogy jobbról-balról elmenjen a sor és utána kényelmesen megigazítsa a kocsit, ő vehemensen tolatott, majd újra próbálta. Tudni kell, hogy közben én és a szemben lévők is elindultunk, úgyhogy annyira nem voltunk boldogok. Mindegy, senkinek se ment neki. Utána gyalogosok jöttek random át, de nagy nehezen kijutottunk a piacról. Balra kanyar, balra kanyar, balra kanyar és indulás haza. 

 Nem tudom, hány emberrel történt már meg. Velem az nap először és azóta még hála az égnek soha. Konkrétan nekem akart futni egy nő ilyen jó magas-tömör talpú cipőbe, és fekete ruhába. Nem zebrán, csak úgy. Na most...piros a kocsim, eléggé feltűnő szín. És olyan szinten csörtetett át az úton, hogy kezdtem szabályosan félni o.O, hogy nekünk rohan. De azt megállt, bár addigra már én is lassítottam, hátha mégis nekünk akarna. Innentől nem volt gond a haza úttal. De ugye ezek után mentem még csak dolgozni.

 Kb. 1-1,5 órát voltam itthon majd indulás vissza a városba, dolgozni. A kolléganőmet az utca végén vettem fel, ott épp kezdett kiállni egy teherautó, de olyan vehemenciával, hogy úgy döntöttem, hogy "szerintem nem lát minket", és tolatásra kapcsolva, hátra mentem vagy 5 métert, és hagytam, hogy nyugiba kitolasson és biztos ami tuti, azt is megvártam, hogy el is hagyja az utcát. Utána megálltam az utca elején a stop táblánál. A legtöbbek nem szoktak, mert nem tudom...nem dívik. Én betartom a kreszt, megálltam, körbe néztem. Jöttek, úgyhogy vártam. Feltehetően a mögöttem lévő szürke szuzukis bátrabb ember, gondolta, ez itt előttem úgy hülye ahogy van, mellém sorolt, ugyanúgy jobbra indexel. Azon gondolkodtunk, hogy mi a gondolata? Mi a terv? Ő se jutott hamarabb ki, mert meglepő mód...jöttek. Aztán mire én kifordultam, és menetbe álltam ő eltűnt, úgyhogy nem tudom végül merre ment. Jövünk a város felé, és előttünk a kis teherautó hátsó része elkezdett füstölni. Kolléganőm jelezte, én meg mondtam, hogy sajnos ezzel az információval nem tudok mit kezdeni :D, de látom én is.

 Azóta amúgy nem merem kivenni a T-betűt hátulról. Mert annyi minden összejött másnap, hogy konkrétan féltem, hogy valami történne, ha kiveszem :D Másnap, mármint szombaton meg bicajosok járkáltak az úton a lehető legrosszabb helyen...

Komolyan elgondolkodtam amúgy, azon a pénteken, hogy lehet vissza kellene ragasztanom, mert olyasmik történnek itt körülöttem, amik nem szoktak. Végül nem raktam vissza, de a hátsó ülés hátuljára lett ragasztva, elfér ott, nem látszik, de engem megnyugtat.

Feltehetően akkor front volt, hogy mindenki megőrült. Vagy tényleg csak minden utamon volt legalább egy olyan dolog, ami már rééégóta nem volt :D

Napi extra vezetés - gyűjtsük a kilométereket ;)

 Nem tudom, hogy amúgy más is így van-e vele, vagy csak én, hogy ha azt mondják, hogy menjünk valahova, akkor az első gondolat az, hogy "juppi, gyakorolhatom a vezetést". Nekem ez, így amikor anyukám a munkaidőm körülbelül közepén bedobta, a "ma mehetünk meggyért, elmegyünk?" írtam, hogy persze. Háromkor végzem, amúgy is nagyon gyorsan el akarom hagyni a várost, mert valami rendvédelmi felvonulás kezdődik fél négykor - és nem akarnám az útvonalamban - úgyhogy miért ne?

 A mai vezetésem amúgy így  telt:
Nagyvenyim - Dunaújváros, egy kitérővel a megszokottól (8 km)

Dunaújváros - Nagyvenyim (direkt a Meki felé jöttem, hogy ne mindig ugyanarra menjek amerre "megszoktam" + ismerkedjek a város útjaival. (8 km)

Mind a két út igazándiból zökkenőmentes volt. Fél hétkor, az ember lánya a legtöbb hülyét még elkerüli. És háromkor az első adag haza menőket már lekéste a négykor indulok előtt meg bőven megvan a táv. + 1 lefulladás, mert nem lehet ugye körforgónál jelezni, hogy kijön az ember.... :P

Volt busz elengedés a falun belül, volt előző kocsi miatti fékezés, hogy ne jöjjön frontálisan belém, csak mert, azt hitte a bicajost kitudja kerülni.  - Ez esetben roppant hálás vagyok, hogy mögöttem tartják a  követési távolságot.

Hazaértem, kipakoltunk, bepakoltunk, elmentem pisilni, ittam egy jót, aztán wazze megkapta az új úti célt, a Velence melletti  gyümölcsöst.

Nagyvenyim - Velencei gyümölcsös (42 km)

Odafelé szinte nem volt forgalom. Nagyjából mindenki arra ment, amerről jöttünk, úgyhogy igazándiból nem nagyon aggattam a forgalmat. Párszor szólt a wazze, hogy gyorsan megyek...de amúgy próbáltam a 90, 60,50,40-es táblákhoz igazodni, bár néha morogtam, hogy "most komolyan", a randomnak tűnő 60-as tábláknál főleg. Itt általában utált minden ember aki mögöttem volt. Mivel amúgy nem a legjobb utakon haladtunk, így volt, hogy a megengedettnél lassabban mentünk, olyan megfontolásból, hogy  szar az út. De biztonsággal odaértünk, megvettük a bontott meggynek valót, meg egy kis padlizsánt, meg egy kis diót, aztán fordultunk is meg.

Velencei gyümölcsös - Nagyvenyim (42 km)

Kiemelném az aranyos anyukát és kifiát Adonyba talán, akik a zebránál álltak. Megálltam (továbbra is ez úgy éreztem csoda számba megy -.-), cukin intett az anyuka, elmagyarázta a kisfiúnak, hogy akkor most átmennek. Az írtó aranyosan integetett nekünk, míg átmentek a zebrán :) Édespofák voltak.

Kiemelném a haza útból a szűrke furgont, aki nem érti a követés távolság mértékét, vagy nem tudom, szeret a seggembe lenni. Nem előzött meg, amit nem értettem, hisz lett volna rá lehetőség. Tény, hogy 88-90 között mentem mert ez a megengedett, nem fogok neki 100-al menni, csak mert menne. Előzőn meg, ha ennyire menne. Minden esetre pechére a 90-60-90-60 sávos autóút szakaszt sikeresen abszolválta mögöttem. És igen aggódtam, hogy ő nem fékez eléggé amikor én igen a 60-as tábla miatt ....

Tehát kicsit megdobta az út a kilométeremet ma a kis kiruccanás, de legalább megvolt a gyakorlás, és az ismeretlenbe közlekedés. És hála a tegnapi klíma töltésnek, ma néha le kellett kapcsolni olyan hideg volt :D (1-sen...régen 4-sen se volt ennyire hideg :D), viszont rá kell szoknom, hogy most, ha megállok és pakolgatok kifelé, addig kapcsoljam le a klímát mert majd bele gebedt, a szintre hozásba nyitott ajtókkal. Tisztában vagyok azzal, hogy vannak akik ennyit napi szinten vezetnek, egyelőre én nem. Nekem az ilyen kiruccanások még mind jó gyakorlások, de nem a rutinom részei. ÉN büszke vagyok a ma megtett távra ;)

Mai napi km: 100 km ;)

Mindenkinek balesetmentes közlekedést!! :)

Mi van, ha nem hűt a légkondi a kocsiban?

 

Akkor bizony gondolkodj el rajta, hogy mikor volt utoljára feltöltve a legkondis cucc benne, meg mikor tisztították ki. Ha nem emlékszel rá mikor volt, akkor régen.

 Esetemben a kocsit tavaly ősszel vettem, használtan, mert első kocsinak amúgy is jobb egy olyan amit nem sajnálsz annyira (én ezt is nagyon tudom sajnálni ;)). Viszont ősz volt, nem vezettem, nem hiányzott belőle a légkondi. Télen és tavasszal se hiányzott, mert szintén nem ültem benne. Illetve a barátnőm vezette egyszer az Aldiig meg vissza, hogy megjárassuk, nehogy áltába halálra unja magát, de amúgy maximum az udvarban mentem előre-hátra vele.

 No de meglett márciusban a jogsi, bepattanás a kocsiba, és nem volt olyan meleg, hogy menetni kelljen a légkondit. Aztán...lett olyan meleg, és nem lett olyan hideg, mint én azt szerettem volna. De húztuk még egy kicsit, hátha csak a tipikus "balfaszok vagyunk és nem tudjuk beállítani, hogy kell, hogy hűtsön" a probléma. Megsúgom, nem az volt ;)

Ma amikor jöttünk haza Budapestről. Vonattal, bocs, három hónapos jogsival még nem vagyok Budapest kompatibilis, bár sírtam már az oktatómnak, hogy jöjjön velem egy kört, hogy bátrabb legyek, de az majd ősszel talán....kivéve ha addigra elég bátor leszek és megyek szimpla vezetni tudó kísérővel ;)

 Tehát vonattal jöttünk haza a kocsi egész nap ott állt a parkolóban, nagyjából leárnyékolva. Kb. 8-9 km-re lakom az államostól és úgy egészében a várostól. Ennyi idő alatt úgy gondoltuk, hogy azért legalább kicsit hűthetne...nem. Ő nem gondolta úgy. Úgyhogy még haza se értünk, már bekanyarodtam az autóklímás emberhez. Megkérdeztem, hogy ez így mennyi, mikor lehetne jönni? Mondta, hogy minden nap 9-16 között és 30 a töltés 5 a tisztítás. Végül amúgy csak töltve lett. Hazavittem anyum, felszedtem a lóvét rá, és irány vissza, és ilyen szexin beálltam a kocsival, a klímáshoz. Lejelentettem anyukámnak, hogy itt vagyok ;)

Aztán vázoltam a klímás embernek is, hogy 3 hónapos a jogsim, úgyhogy azért kifelé is mondja az utat, mert most már viszont tudom, hogy le lehet esni!

De a lényeg, körülbelül fél óra alatt feltöltötte a klímát, menettük kicsit, hogy kipróbáljuk, majd amikor mindennel megvoltunk, instrukciókkal és irányítással kiálltam és fordultam meg a kocsival az udvarban.

Megkérdeztem tőle, hogy "nagyon ki volt fogyva?", és azt a választ kaptam, hogy igen, már alig volt benne valami, úgyhogy legközelebb azért ne várjam meg, hogy semmi haszna ne legyen a klímámnak ;) Tehát, ha jön a nyár, bekapcsolod, és rohadtul nem azt érzed, hogy jó neked...akkor menj és töltesd fel. Főleg, ha nem tudod megmondani, hogy, mikor volt utoljára töltve. Mivel én x. tulaj vagyok, erről nem írt az eladó, így nem is tudtam...mondjuk sejthettem volna ^^"

T-betű a kocsidon. Kell-e? Jó-e, ha ott van?

 

Amikor elkezdtem tanulni, úgy döntöttem, hogyha meglesz a jogosítvány, akkor felkerül  a T-betű a kocsimra. Mert engem, személy szerint megnyugtat a jelenléte, és a tény, hogy MINDENKI tudja, hogy még jelenleg friss jogosítványos vagyok, tartson kellő távolságot.

 Amikor a sikeres vizsgámat letettem, jeleztem is, hogy fel fog kerülni a kocsira a T-betű. Azt mondta a vizsgabiztosom és az oktatóm is, hogy "Utálni fogják/fognak érte". És erre mondtam én, hogy a T-betű nélkül is utálnak, ha lassú vagyok, ellenben a T-betűvel jelzem, hogy miért vagyok lassú, még tanulási fázisba, még ismerkedem a kocsival, nem úgy közlekedem, mint a 20 éve jogosítványt szerzett, minden nap vezető ember.

1 nap: nagyjából 10-szer fulladtam le. Dízelről álltam át amúgy benzinesre, de feltehetően a dízelt is ennyiszer kinyírtam volna, az első nap. Érdekes mód, nem a lefulladás miatt dudáltak rám. A dudálás oka, azt hiszem kétszer dudáltak rám. Hogy nem elég gyorsan megyek be a körforgóba. Ezt az első esetben jutalmaztam egy lefulladással, mert a frászt hozta rám, hogy rám dudál egy random ember, úgy, hogy amúgy egy busz van a körforgóba aki elé a f*sz fog kivágódni, pláne hogy életembe 5. alkalommal ülök kb. ebbe a kocsiba, és először jövök vele egyedül a városba. A másik szintén körforgónál volt, sajnálom - nem sajnálom, nem szoktam berongyolni lendületből. (illetve mostanában igen, néha meg is bánom és el is gondolkodom, hogy nem kellene ennyire vehemensen menni :D)

1 hét: Dudáltak eleget, a lefulladásaim már csökkentek. Általálban a piros lámpánál :D...meg körforgóknál...mert amúgy az emberek nem ismerik azt a tetves indexet, és fáj jelezni, hogy kijönnének..

1-2 hét: haszna annak, hogy kinn volt a T-betű. Nem utáltak, amikor olyan szinten lefulladtam a körforgó előtt, hogy az istenért nem indult el a kocsi. Bekopogtak, rám néztek, felajánlották, hogy kitolnak a körforgó első kijáratán. T-betű nélkül is felajánlották volna feltehetően, csak akkor kaptam volna az ívet is, így elkönyvelték, hogy ez nem alapból hülye, csak még béna.

Amit amúgy észrevettem, talán nagyobb követési távolságot hagytak mögöttem, de amúgy nem mindenki. Voltak emberek, akik utáltak, mert T-betű és megelőztek. Független, hogy jól-e vagy rosszul közlekedtem. Voltak akiket kifejezetten aggatott az a T-betű és random dudálgattak. Általában elemzem az utazásaimat, hogy hol lehettem volna jobb, hol figyeljek legközelebb jobban stb. És ilyenkor elemzem azt is, hogy csóri miért dudálhatott rám, már ha rám dudált, és nem csak valakinek köszönt így. 

A T-betűt 3 hónappal a jogosítvány megszerzése után, és nagyjából 2.500 km levezetése után ejtettem meg. Ennek oka az volt, hogy nyár jön és konkrétan a ragasztó kezdett ráégni a kocsira, és ennél én jobban sajnálom a kocsit. És, az első hetek katasztrofális közlekedéséhez képest, úgy éreztem,...hogy tudok vezetni....mármint jobban, mint kezdésnek. Borzalmasan sok mindent kell még megtanulnom.

Nem lett utána  semmi más, talán nem dudálnak rám. Ellenben továbbra is van aki megelőz, mert nem tetszem neki (jah durva 70-es táblánál 70-nel menni, tudom, amatőr vagyok... :P), tehát vannak random emberek akik megelőznek, és látom, hogy utálnak, de nem nagyon érdekelnek. Eleve annak a híve vagyok, hogy mindenki legyen előttem, menjen ha siet. Én haza szeretnék érni, és az, hogy most 2-5 perccel hamarabb vagy később érek haza az, engem nem szokott aggatni :D

De amúgy vannak jó tapasztalataim is, múltkor egy motoros megköszönte, hogy cukin lehúzódtam, hogy menjen. Meg a gyalogosok, mindig rám csodálkoznak, hogy megállok a zebránál - ez mondjuk szomorú...ez lenne az alap... - 

Tehát én a T-betű híve vagyok, a nagyon kezdeti időszakban mindenképpen. Ha már elhiszed, hogy tudsz egész tűrhetően, a forgalom ritmusában vezetni, akkor leveheted. Majd írok posztot arról a napról,  amikor levettem...azóta nem merem kivenni a kocsiból, tuti talizmán volt ;) De elhiszem azt is, hogy egy csomóan akkora önbizalommal ülnek a volán mögé a jogosítvány megszerzése után, hogy nem érzik azt, hogy nekik az kell, vagy cikinek érzik. Szívük joga nem kell kirakni. Amúgy ha nem láttam volna, hogy a ragasztó ráég a kocsira, feltehetően úgy számoltam volna, hogy egy évig kinn marad, és leveszem. De a negyed évben biztos voltam. És durva, hogy már eltelt negyed év a jogsi megszerzése óta o.O

Az, hogy miként reagál a többi vezető a T-betűre, az annyira egyén függő, mint hogy a friss jogsis ki akarja-e rakni. Van aki utálni fog érte (szard le), van aki elnézőbb lesz veled (értékeld, hogy ilyen), valaki pont leszarja, hogy kinn van-e a T úgyis látja, hogy hogy vezetsz és aszerint értékel. Van aki direkt szívatja a T-betűs kocsikat. Amúgy oktató kocsikat is, pont múltkor láttam... A vezetésnek hála, megtanultam nagyon cifrán káromkodni...én ennyi embert mint az elmúlt negyed évben...egész életemben nem küldtem a büdös ******-ba :D (mindenki megnyugtatására - hangosan szoktam, de csak én meg maximum az utasom hallja. Nem állok le vitatkozni, nem megyek bele érdekes helyzetekbe, ha nem muszáj. De igen, elküldöm őket a *****-ba, mert annyi bunkó paraszt van az utakon.).

Mindenkinek balesetmentes közlekedést kívánok!

Hogyan válassz oktatót?

 Mint azt, a bemutatkozásban is olvashattátok, 3 oktatót is sikerült megismernem a forgalmi tanulás alatt. Így én annak a híve lettem, hogyha az ember elkezd egy ilyen drága dolgot tanulni. Mint, ami a jogosítvány. Ami alsó hangon is nagyjából 500.000 körül van, és akkor ügyes aki tanulja. Nos, az a minimum, hogy olyan oktató mellé üljön be az ember lánya/fia, aki mellett nem esik még nagyobb depresszióba, és aki mondjuk úgy, nem ordibál vele.

 Benne vagyok facebookon egy Sikeres Forgalmi vizsga csoportba, és én ott borzalmasan meredek dolgokat olvasok. És boldog vagyok, hogy nekem a forgalmi oktatás alatt minden egyes vezetés óra egy élmény volt. De amúgy ismerős is mesélte már,  hogy hát őt sosem dicséri az oktatója. Nekem ez fura, mert oké, nem voltam rommá dicsérbe, de azért elhangzott elég sokszor, hogy "ez most jó volt, akkor váltsunk 3-ba" és társai. 

 Elmondom, hogy nálam, hogyan történt minden.

A Kresz letétele után (másodszorra sikerült, az elsőt 1 ponton buktam...), írtam egy emailt az autósiskolának, ahol tanultam. Melyben jeleztem, amit amúgy is tudtak, hogy sikeres kresz vizsgát tettem, szeretnék oktatót, kit ajánlanak. Felvetettem, mert akkor még egy Opel Meriva örököse voltam, hogy mivel az nagy, így nagy kocsis oktató kellene, mindenképpen manuális váltós. Mondták, hogy egyetlen egy ilyen oktatójuk van, ő egy Suzuki Vitarával oktat, ez itt a név, ez itt a telefonszám, hívjam fel és beszéljük meg. Nem szeretek telefonálni, és néha elég gátlásosnak érzem magam, ha telefonálni kell (majd kinővöm), de mély levegőt vettem, és pár órával később felhívtam. Mondtam, hogy az iskolától kaptam meg a számát, és szeretnék forgalmi oktatásban részt venni, mikor találkozzunk és hol? Szerencsém volt, másnap már találkoztunk is. Bemutatkoztunk, beültem mellé, elmentünk a parkolóba, átültem a bal oldalra. és nem érte el a lábam a kuplungot. Nem volt amúgy bajom az oktatóval, de beülve mellé, nem azt éreztem, hogy "én most itt akarok lenni", nem tudom, olyan belső érzés, hogy "imádkozom, hogy valami ne stimmeljen", pedig amúgy cuki volt. Megpróbáltuk állítani az autó ülését-kormányát, mindent...nem. Úgyhogy visszaültünk a helyünkre (lefertőtlenített mindent...megvárhatta volna, hogy kiszálljak, de ez csak figyelmesség része :D Nem voltam beteg, csak allergiás). Visszamentünk a bázisra, a kartonomat leadta, adott egy másik elérhetőséget, kisebb kocsihoz.

Még az nap felhívtam a 2. számú oktatomat, hogy hát az első nem jött össze, vele mikor tudnék találkozni? Meglett az időpont másnapra (megsúgom, csoda volt, hogy ilyen gyorsan pattoghattam oktatók között, általában ennyire nem érnek rá, de augusztus végén úgy látszik volt egy üresjárat). Találkoztunk, kimentünk ugyanabba a parkolóba.  Egy óra alatt elmondta nekem, hogy mi a vizsga menete, mit nézzek (amúgy tök jól, mert relatíve megmaradt minden, amit mondott), átültem, beállítottunk mindent, elérte a lábam a kuplungot!! :D

Mentünk pár kört a parkolóban, egyszer fék helyett gázra léptem kanyarnál, és egyszer böcölészett előttünk egy nem túl szomjas bácsi, akire rádudált az oktatóm. De nem öltünk embert, nem rongáltunk meg kocsikat. Tehát annyira szar nem voltam. Elmondta, hogy általában 10 óra amit a parkolóban tölt egy diákkal, és utána fogunk majd talán kimenni forgalomba. Visszafelé ő vezetett, elmondta, hogy hát "úgy vezet, mint aki még sosem ült bal egybe", mondtam neki, hogy akkor jó, mert sosem ültem ott. Végül abba egyeztünk meg, hogy majd ad időpontot messengeren. Én úgy mentem haza, hogy megkérdezte anyukám, milyen volt...mondtam, hogy hát "vezetgettünk". Aztán három hétig csend volt, én közben néha ráírtam, hogy lesz-e időpont? Semmi válasz, majd egyszer írt, hogy másnap reggel. Írtam neki, hogy én  11-re járok dolgozni, ha délutános vagyok, nekem, ha 10 kor kezdünk már nem jó, de elintézhetem a dolgokat, de akkor mondjon egy rákövetkező időpontot is, mert a három hetente egy óra, nem az, ami nekem optimális. Hát ő nem tudja mikor lesz utána... itt jött el a pont, hogy akkor jeleztem felé, hogy hagyjuk.

 Majd még az nap hazafelé a vonaton írtam az iskolának, hogy "unatkozó oktatót keresek, a kocsi mindegy, csak manuális váltós legyen". Kaptam 4 nevet, 4 telefonszámot, válasszak és ha megvan jelezzem feléjük. Mindenkinek megnéztem a képét, meg hogy milyen kocsival oktatnak és választottam egy szimpatikusat. Felhívtam, hogy az iskolától kaptam meg a számát, oktatót keresek, aki nem három hetente oktat egyszer. Azt mondta nála az e bevett szokás, hogy heti kétszer két óra, az egy jó ütem. Mondtam, hogy nekem tökéletes, de két műszakban dolgozom, hol reggel érek rá, hol délután. Azt mondta nem gond, megoldja. Azt hiszem két-három napra rá találkoztunk, a munkahelyemnél vett fel a diákja vezetett még. Elmentünk az amúgy találka pontra, kiszállt a diák, ő át ült a vezető ülésbe, én az anyósülésre és lementünk a betonkockákhoz. Épp apadt az áradó Duna ;D, úgyhogy többen voltak ott mint szerettük volna. Helycsere, mindent beállítottunk, elérte a lábam a kuplungot, mentünk pár kört, majd közölte, hogy akkor balra, és ki az útra. Na most...én megvoltam előtte nyugtatva, hogy az első 10 órában nem ölök embert, annak alap feltétele, hogy nem találkozom velük :D...mindegy, kimentünk az alsó Dunapartra és 20-al száguldoztunk, mentünk ott fel és alá, aztán amikor eljött a közös időnk vége, mondta, hogy hát akkor irány az uszoda. És mondtam neki, hogy "átülsz"? És rám nézett, hogy nem, az is út, menjek csak nyugodtan :D ... Én akkor tiszta parába voltam még, visszagondolva tök feleslegesen, hát ellenőrzött körülmény volt, van neki is fékje, meg minden. Mindegy is, uszinál megbeszéltük mikor találkozunk legközelebb. És akkor majd kartont is aláírunk, mert valahogy a kartonom még az előző oktatónál maradt. Kiszálltam a kocsiból, és majdnem elestem, annyira elzsibbadt a lábam, ő meg nézett aggódva rám, hogy megvagyok-e még :D Hazaérve anyum kérdezte, hogy na milyen volt a vezetés? Én szerintem legalább egy órán át ecseteltem, hogy hát száguldottunk vagy 20-al :D Voltak futók, más tanuló vezetők, és erre és arra és amarra mentünk :D

Ennyit jelent egy jó oktató, akivel megtalálod a hangot, és relatíve élménnyé válik a tanulás.

3 oktatóból, csak az első oktatóm nem ajánlotta fel, hogy menjek automata váltós kocsira, mert annyi ideig nem ültem a kocsijába, hogy ez felmerüljön benne. A második oktatóm kifejtette, hogy szerinte jobb lenne...a harmadik oktatóm jelezte, hogy "lehet" jobb lenne, de amikor mondtam, hogy nem szeretném, azt mondta, hogy szól, ha mégis úgy látja, hogy jobb lenne. Végül sosem szólt.

3 oktatóból, az első kettő nyíltan közölte velem, hogy öreg vagyok. (38 éves), akik amúgy szerintem nagyjából velem egykorúak voltak, vagy minimálisabban öregebbek nálam. A 3. oktatómnak jeleztem, hogy ne mondja, hogy öreg vagyok, mert már megkaptam ezt mástól. Mondta, hogy ő nem akarta mondani, annyit mondott, hogy a "korom miatt", feltehetően több órára lesz szükség, de még ez se biztos, meglátjuk hogy tudok vezetni. Aztán az E-titánba megnéztem, hány éves (kiderült meglehet ilyet nézni ott :D)...kiderült ő 28 úgyhogy mondtam neki, hogy TE leöregezhetsz, nem akart, de amúgy a fél év alatt párszor azért burkoltan sikerült ;), de azok tényleg magas labdák voltak, kár lett volna ha kihagyja ;D

De, hogy a témához visszatérjünk, ami fontos, ha oktatót választasz:

• Amikor mellette ülsz, érezd magad biztonságban
• Türelmes legyen és megértő: olyan szempontból, hogy ne ordibáljon veled, mert az pl. nem normális. Az, ha valami extra veszélyes helyzetben felemeli a hangját még hagyján. De pl. az én oktatóm ott is, csak annyit mondott, hogy "juj, ez csúnya volt".
• Amikor beülsz mellé ne legyen gyomorideged, mert az nem normális.
• Amikor vége a vezetés órának akkor azt érezd, hogy ma is tanultál valamit, előrébb vagy, és egy relatíve jó érzéssel szállj ki a kocsiból.
• Az én esetemben borzalmasan jó hallgatóság volt, én mint kiderül, ha stresszelek akkor beszélek, és végig dumáltam a vezetés órákat :D Szegény kibírta, sose szólt, hogy hallgassak, csak annyit mondott, hogy majd vizsgán csöndbe kell ám lenni :D (fú de rossz is volt a csendes vizsgák)
• Amit amúgy sokan nem tudnak (én se tudtam), én pl. ha stresszes állapotban vagyok, is mosdóba kell mennem, és a kétszer 50 perc az mégiscsak hosszú, úgyhogy nagyon hamar megtanulta az oktatóm, mert jeleztem neki, hogy fél távnál menjünk pisilni, mert így koncentrálni nem lehet. Tehát bátran jelezzétek az oktató felé ezt. Kevesen tudják amúgy. Tény a "te idődből megy", de legalább utána megint fókuszált vagy ;)
• Fizetsz az órákért, így tudd, hogy bármikor válthatsz.

Mikor érdemes váltani:

• Órától független, ha nagyon nem passzoltok egymáshoz és ez kiütközik. Én beszéltem a harmadik oktatómmal, hogy mennyire szokták magukra venni a váltó diákokat. Azt mondta, hogy egyszerűen vannak, akik között nincs meg a kémia, ő a sajátjainál ajánlja is mindig, hogyha nem érzik magukat jól, akkor váltsanak, mert ezt frusztráltan és rettegve nem lehet megtanulni. Biztos meglehet, de sokáig tart, és egy életre traumatizálódsz...és ugye nem ez lenne a cél.
• A forgalmis csoportba olvasottak alapján, ha az 50 perces vezetés 25 perc, az se normális.
• Ha te viszed ügyet intézni, se normális. Erről is beszélgettem az oktatómmal, azt mondta hallott ő is ilyet már, de el se tudja képzelni. Nekem tanulás idő alatt egyszer volt, hogy egy embert aki mögöttem ült elvittünk haza, ezzel kipipáltuk az országúti vezetésünket is akkor már. De maga, hogy valakit viszel, ez 3 perc volt a tanulás megakadásába, az a 3 perc, míg kiszállt a célállomáson. Soha máskor nem intéztünk ügyet.
• Ha folyton késik és ez a te idődből megy. Az én oktatóm sem a pontoság híve volt. Viszont akkor az óra akkor kezdődött amikor megjött és onnan pörgött a 2*50 perc. Mint kiderült az egyik legtürelmesebb tanulója voltam, mert sose hívtam fel, hogy "hol a ***** vagy", öt perccel azután, hogy találkozni kellett volna. Én akár fél-egy órát is vártam rá, ha kellett (de talán egyszer késett sokat, annak oka volt, bocsánatot is kért. A többi késése, hát akkor kezdtük). Ellenben a többiek már 2 perccel később telefonáltak, hogy hol van o.O
• Ha ordibál, lekezel és azt erősíti benned, hogy szar vagy. Akkor nagyon gyorsan!
• Kis surlódások lehetnek oktató és diák közt, nem kell mindenben egyetértened vele. Beszélgetni sem, de ha nagyon-nagyon nem passzoltok, és meg se tudjátok beszélni. Ha félsz az oktatótól, ha frusztrál a jelenléte, ha beülve gyomorideged van, akkor válts. Mert ennek nem így kell történnie.
• Hallottam mendemondát nagyon szexista oktatókról is, én nem találkoztam ilyennel. Na az se normális :D

Őszintén, nem kell, hogy a tanulás rossz élmény legyen. Az első alkalom amikor oktatóhoz mentem, láttam, hogy hogyan ülnek be az emberek a tanuló kocsikba és bíztam benne, hogy egyszer eljön a pillanat, hogy én is így fogok. A harmadik oktatómnál elértem ezt, hogy előre vártam, mikor mehetek vezetni, amikor ott voltam, sokkal feldobottabban szálltam ki a kocsiból, mint ahogy beültem. És napokig meséltem mindenkinek (akár érdekelte őket, akár nem), hogy én vezetni voltam, és mit csináltunk és száguldottunk vagy 30-al :D, és fú erre és arra voltunk, és y-t csináltunk, és váááá, hát húúú. Tehát igen, ha nem is ilyen sztorizos legyen mindenki órája, de azért legalább ne úgy szállj ki, hogy "ez is megvolt, jaj jönni kell megint majd".

Balesetmentes közlekedést mindenkinek!

Bemutatkozás

Egy csomó mindent írhatnék ide magamról, de nem hiszem, hogy a blog szempontjából releváns lenne :)

Úgyhogy próbálok csak azokra fókuszálni, ami a blogban visszaköszön majd idővel. Vagy úgy érzem, hogy fontos, hogy tudja aki rátalál a blogra.

Maga a blog azért jött létre, mert  jelenleg 3 hónapos a jogosítványom, és annyi baromságot látok az utakon, hogy kikívánkozik belőlem néha. És mivel a barátnőim jól szórakoznak rajta, gondoltam én, hogy más is okulhat belőle. És nem mellékesen pár év távlatából biztos vicces lesz visszaolvasni, hogy mik voltak a problémáim, vagy hogy éppenséggel mit tapasztaltam út közben.

Tehát a blog felé releváns információk:

Fejér vármegyében szereztem jogosítványt 2025.03.05.-én

Összesen 3 oktatóm volt ez idő alatt, és összesen 67 órát vettem. Ebből igazándiból 64 volt olyan, aminek értelme is volt. 956 km-t vezettem le az előírt 580 helyett. 4 alkalommal voltam vizsgán.

Az oktató váltásaim okai a következők voltak:

1. Nem érte el a lábam a kuplungot. Nem röhög, próbáltuk mindenhogy, komolyan, le a kalappal az oktató előtt. Suzuki Vitara lett volna a kocsi, akkor még rendelkeztem egy Opel Merivával, így volt ötlet, hogy NAAGY kocsin kell megtanulni vezetni. Nem érte el, sehogysem...úgyhogy kitöltöttük a kartont, megnéztük, hogy nem. Konstatáltuk, hogy rohadtul nem, visszamentünk a bázisra, a kartonom leadásra került, kaptam másik számot, másik oktatóhoz. Akivel másnap találkoztam is.

2. Számú oktatóm, megkérdezte tőlem, hogy mi a motivációm. Elmondtam, hogy anyukám nehezen mozog, apukám meghalt, aki eddig vezetett, és hát ez. Ez neki amúgy rossz motiváció, nekem meg épp elég. Elmentünk a parkolóba, elmondta, hogy mi lesz a vizsgán. Amit amúgy tök jól elmondta, fél év után is emlékeztem rá. Majd beültem elérte a lábam a kuplungot :D, öröm boldogság, mentünk pár kört a parkolóba, és vége is lett az órának. Megkaptam, hogy úgy vezetek, mintha sosem ültem volna bal egyben...megnyugtattam, hogy valóban nem ültem ott, úgyhogy akkor igazándiból tökre jó. Aztán eltelt...3 hét nagyjából és nem kaptam új időpontot. Többször ráírtam, hogy mikor, de nem. Aztán írt, hogy másnap reggel. Ami nem volt nekem jó, de megkérdeztem, hoogyha én elintézem, hogy jó legyen, akkor utána? Nem tudja.... Ez volt az a pont ahol Jeleztem az iskolának, hogy "unatkozó oktatót" keresek.

3. Kaptam kb. 4 számot, 4 nevet (hogy mennyire utálok telefonálni). Kiválasztottam egy szimpatikusnak tűnő nevet a listából, felhívtam. Mondta, hogy hát ő heti 2*2 óra híve. Amire mondtam, hogy az nekem tökéletes, mikor kezdhetünk? Elég hamar. Elérte a lábam a kuplungot ;) Róla még fogok mesélni, röviden annyit, hogy életem legjobb döntése volt váltani, egy borzalmasan jó fél év volt, míg tanultam, és nála türelmesebb embert se nagyon ismerek. Néha csak pislogtam, hogy "miért vagy ilyen nyugodt?" :D

Tehát három oktatóval zártam a jogosítványos utamat. Ebből 2 (az első kettő), közölte velem, hogy öreg vagyok. Khm...38 évesen az ember lánya ezt így nem szereti az arcába kapni amúgy. Pláne, hogy nem érzem magam öregnek. A harmadik oktatómnak már mondtam, hogy ne mondja, tudom, öreg vagyok. Ő amúgy nem akart leöregezni, de a fél év alatt azért néha burkoltan sikerült :D, de azok magas labdák voltak :D

És nagyon para, az első oktatóm is emlékezett rám fél év távlatából! De komolyan, meglátott a volánnál, felhívta az oktatómat, hogy "leváltottam a *--*-t is" ? :D Nagyon emlékezetes lehetek...(remélem nem rossz értelembe :D)

A vizsga bukási okaim, de amúgy majd lesz mindegyikről poszt feltehetően:

1. oktatói beavatkozás, körforgónál

2. jobbra tartás hiánya, ipari területen belül - eltévedtem mint a szar, és bepánikoltam - életem legviccesebb vizsgája volt...nem abban a pillanatban, hanem amint a jobb oldalra ülhettem, már vicces volt :D

3. Elsőbbség adás táblánál nem néztem el jobbra. Amúgy elnéztem, de nem jelentőségteljesen és a következőnél meg nagyon elnéztem, és így a konklúzió az volt, hogy nem néztem el. De amúgy én saját magamat az előtte kb. 10 perccel megtörténő parkolásnál már megbuktattam volna :D Komolyan...éltetek szar parkolást...az az volt ;)

Jelenleg egy 2008-as Toyota Yarissal járok, piros. 3 hónapig kinn volt a T-betű a hátulján, de a  nyár kezdte ráégetni, én kezdtem azt hinni, hogy tudok vezetni....és levettem. Arról a napról is írok, katasztrófa volt...azóta nem merem kivenni a kocsiból azt a T-betűt...

 A hét legalább 5 napján vezetek, általában az Otthon-Munkahely távon. Néha messzebbre megyek, néha az ország másik felébe. Wazze-t használok, mert a kilométerórám hazudik, mint a dög, és ha ahhoz igazítom a szabálykövető sebességem, akkor mindenki utál. (kb. 7-8 km-t csal...) Oh igen, a sikeres vizsgámon csak annyit mondott a vizsgabiztos, hogy "ez a kocsi tud-e 42-nél többel menni". Jelentem, 3 hónap alatt megtanultam gyorsan menni..., kevésbé utálom már a dolgot, de tény már egész gyors vagyok ;)

Röviden ennyi, írok majd a vizsgákról, a tanulásról, és a napi élményeimről. 

Mindenkinek Balesetmentes közlekedést ;)