Vezetés sötétben - illetve lenyugvó nap sugaraiban

 Hát, eljött a pillanat, amit az emberek egy része nem szeret, hamar sötétedik. Amúgy én sem szeretem, mert ezer dolga lenne az embernek, és így igazándiból fél hétkor már...tök sötét van, ilyenkor mégis mit csinálhat az ember? Bármit, ami nem kinn van, de a kinti dolgok így máskorra halasztódnak.

 Vezetésnél amúgy van nálam egy 5-ös lista amikor nem vagyok annyira boldog a volánnál, sem annyira magabiztos.

• Felkelő napba, arra vezetni, ahol felkel, tehát totálba az arcodba süt (van napszemüvegem, vezetéshez dedikáltan csináltatva lett, mert a sötétedő napszemüvegem, a szélvédő UV védelme miatt elfelejtett sötétedni...de napszemüvegbe is szar szembe a nappal menni XD)
• Lemenő napba, arra vezetni, amerre lemegy, tehát totál az arcodba süt
• Nagy szélben vezetni, mert nem elég nehéz a kocsim, tehát azért na,...megérzem, amikor úgy kicsit arrébb sodor az úton, és nem poén.
• Esős időben, havas időben + extrának választható ez estével vagy szikrázó napsütéssel kombinált változata
• A se nem este se nem nappal közötti idő. Amikor nem süt a nap már annyira, de annyira még pont, hogy amúgy kellemetlen legyen, és nem azért mert az arcodba vág  a nap, hanem mert elmosódnak a kontúrok. És bár sötétedik, de még mindenki az úton van, mert amúgy még rohadtul nincs este :D

Merthogy, amúgy este nem sokan vannak az utakon, viszont 6-kor amikor végzem, és mondjuk negyed órával később, amikor elindulok haza, akkor még mindenki az úton van. Igen, rájöttem, hogy a visszapillantót (belső), ilyenkor állítsam át azzal a pöcökkel (nem tudom mi a neve :D), hogy ne égjen ki a retinám a mögöttem lévő kocsik miatt, de ettől még pont nem komfortos. És igen megtanultam, hogy ne nézzek a szembe jövő sávban lévő reflektorokba, mert kiég a retinám, de néha azért sikerül így is.

 Nem mondom, hogy száguldozom ebben az időszakba, próbálom a sávomat és a sebességemet is stabilan tartani. Gyakorlás kérdése, meglesz. Tudni kell, hogy pont ahol járok haza, olyan telibe keskeny a sáv, hogy azért olyan nagyon nem kényelme a dolog, pláne este, mert közel van a jobb szél és könnyen le lehet sodródni. Úgyhogy azért próbálok középen maradni a sávomba, nem akadályozni senkit, és szemmel tartani mindent (nem a reflektorokat), mert azért itt is eléd jöhet bármi (állat). A városi szakaszban meg a legtöbb zebra amit keresztezek, az lámpa nélküli, úgyhogy ott extra ráfigyelés kell most már, mert hát mindenki sötétben van, sötét ruhával... jah, ne is mondjátok. Sosem gondolkodtam gyalogosként azon, hogy relatíve ez ilyen öngyilkos hajlam lehet a sötét kabát-ruha kombó. (amúgy fehér kabátom volt, messziről világítottam mindig XD).

 És várom, hogy amikor hazafelé megyek, tök sötét legyen. Komolyan ez a szürkület dolog teljesen komforttalan dolog. Akkor legyen rendes sötét. Amikor meglett a jogsi még "tél" volt, úgyhogy az első pár hetembe teljes sötétbe mentem haza, komolyan sokkal komfortosabb, mint a szürkület.

 Viszont rájöttünk, hogy a kocsibeállónak kellene valami fény forrás, mert tolatva beállva a nagy büdös sötét udvarba, kiszállni a nagy sötétbe, annyira nem kellemes. Úgyhogy majd szerválunk valami fényforrást, hogy abba a kb. 5 percbe, míg megérkezem, addig ne legyen tök sötét.

 És igen az 5-ös listámból, a legjobban a jelenlegi időszakot nem szeretem. A napsütés, bár zavaró, de már elég sokat vezettem nappal szembe/oldalba és jól kezeltem. A lemenő nappal sincs akkora gondom, de azért nem a kedvencem, bár felénk ilyenkor gyönyörű felhők vannak. Eső-hó - az eső részt már megszoktam, nem szeretek esőbe (ilyen rád ömlik a fél Duna típusú esőbe) vezetni, de kisebb zivatarokkal nincs gondom. Megtanultam, ilyenkor lassabb legyek, ügyeljek mindenre, hagyjak nagyobb követési távolságot. Hó .  . . hát friss jogsisan vezettem hóban...de az se volt túl nagy, majd meglátjuk. Ónos esős időszakban meg nem vezetek. (ezt eldöntöttem, még jogsi előtt, hogy nem. Nem hiányzik a csúszkálás, és hasonlók, ha nem muszáj akkor nem fogok olyankor vezetni.)

Tehát, jelenleg szokom ezt a szürkületi dolgot, elképzelem, hogy mögöttem mit tapasztal aki jön, hogy kicsit kilengek, de sávban maradok. Sokszor gondolkodom amúgy, mit gondolhatnak a többiek, de feltehetően a legtöbb ember mögöttem pont leszarja mit csinálok, csak menjek és ne legyen gond.

 Tök nem a témához, de mai kedvencem: Két körforgó közt 30-as tábla, záróvonal, és BÉLA,  fekete autójával konkrétan szerintem fél méterre tőlem ment és nézelődött, hogy megelőz. Ezzel rákényszerítve engem, hogy amúgy 35-40-el menjek itt, mert van az a "nem vagy komfortos a közelségeddel" érzés, amikor na...és amúgy nem-nem előzött meg utána ott se a körforgó után, amikor megtehette volna, úgyhogy nem tudom ott mi baja volt -.-"

Vezessetek óvatosan, időjárásnak megfelelően. Mert mindenkit haza várnak!!

Járjuk az országot - Abaliget

 

Tovább folytatódik a "járjuk be az országot" programjaim. Avagy oda-vissza a távot levezetni egy nap, gyakorlás ;)

Útvonalterv: Nagyvenyim - Cece - Dombóvár  - Abaliget - Nagyvenyim

Megtett km: hozzávetőleg 265

A cél az volt, hogy tesómékhoz eljussunk, vigyünk mindenféle virágot (levendulát), lássuk őket, kicsit együtt legyünk aztán irány haza, mielőtt besötétedik.

 Kilométer ügyileg amúgy, nagyjából  hasonló volt az út, mint egy héttel előtte Kozármisleny, viszont sokkal kanyargósabb, legalábbis érzésre, több volt a "nem egyenes" útszakasz benne, mint a másikban. Rá kellett arra is jönnünk, főleg odafelé, hogy elkezdődött az őszi "szántunk-vetünk-aratunk" szentháromság, ebből adódóan egyetlen egy hátránya van agrár területek mellett elhaladni, az, hogy oda a gépeknek is el kell jutnia, és azok a bizonyos gépek hétvégén is dolgoznak. Hisz ebben a szakmában, ebben az időszakban a "hétvége" feltehetően egy mitikus idő csak. Nos, azt hiszem 4  magokat szállító lassú járművel találkoztam szemből, és 3-al a saját sávomba. 2 megelőzése nem volt annyira gáz, jókor voltak jó helyen, a kevés egyenes szakasz egyikéhez közel, tehát nem kellett sok idő, és tádám megelőzted. De aztán volt egy, ami nehéz szülés volt. Tudni kell, az 1.0-ás kis Toyotám nem arról híres, hogy ő olyan kis "vadállat", és hipp-hopp megelőz bárkit, és tudni kell, 7 hónapos jogsival én se előzgetek mindenkit csak úgy brahiból. Na most a magokat szállító cucc ment előttünk. Ugye, ha én egy lassú jármű mögött vagyok, nem túl egyenes úton, akkor már azért komoly akadály vagyunk. Egymagában nem, de egy kocsival maga mögött halmozottan hátrányt jelent. Így tiszta sor volt, nem maradok mögötte...aha. Folyton jöttek szemből, jött kanyar, nem belátható, nem indulsz el. Egyszer kijebb jöttem nézelődni, de no, jöttek szembe. Meglehetősen közelről láttam a megelőzendő cuccmák kerekét (igen...követési távolság...az ott nem volt túl ideális). Két-három kitekintés és kb, érzésre 10-15 perc kellett, hogy végre annyi utat belássak amennyi szerintem kell, és az nem emelkedő, és ne jöjjenek szembe. De meglett. Anyum ott mondta mellettem, hogy nyoooooooooooooooomd a gázt ;D És igen, vissza kapcsoltam, hogy nagyobb gyorsulásunk legyen, de na....nem erre találtak ki minket a kocsival. De semmi gond nem volt.

 Dombóváron elmentünk csapot venni, aztán keveregtünk kicsit, hogy kijussunk Dombóvárról, félre informálásból megnéztünk egy parkolót. Ez a kanyarodj balra...az volt az első no ;) De amúgy minden egyéb zökkenő nélkül vettük az oda utat. Ott átpakoltunk a kocsikból, kipakoltuk amit hoztunk. Én vigyáztam a gyerekekre és ügyeltem a kenyér-ebéd főzést, míg anyumék bementek Pécsre stb. Unokahúgomnak vittem két könyvtári könyvet...hát a várakozásba ki is olvasta, hozhattam is vissza :D Mondom, már megérte elhozni ;) Imádom, hogy ennyire szeret olvasni. Ebéd után még ejtőztünk kicsit, megnéztük mennyit változott tesómék udvara, meg a ház, aztán indultunk haza. A haza út vicces volt. Voltak amúgy haza tartó lassú járművek, de kevés. Világos volt még, szerintem, amíg tudtak maradtak a földeken. Kétszer-háromszor jegyeztem meg anyukámnak, hogy "neki nem ég a lámpája"...nem mindenkinek ég, meg van akinek csak az egyik, ilyet is láttunk. Aztán félre állítottak minket és életemben először végre igazoltattak ;) Tudom-tudom ennek nem mindenki örül látványosan, de én igen ;). Aztán két településsel odébb félre állítottak, mert szüreti felvonulás volt és azt hiszem utána már semmi izgi nem történt. Végül leszavaztuk a tankolást, átraktuk hétfőre, amikor úgyis ismét ide-oda csavarogtunk a környéken, mert már nagyon haza akartunk érni :D

 Kicsit fárasztóbbnak éreztem, mint a Kozármislenyi kiruccanást, de nem volt gond. Néha cserélgetni kellett út közben a szemüveget, mert hol kisütött a nap, hol meg sötét lett. Hála az égnek állatokkal nem találkoztunk az úton, de amúgy erre extrán figyeltem, mert hát ki tudja, bárhonnan előbukkanhatnak ;)

Ha a rendőr megállít

 

Há! Ma végre igazoltattak!

Meg lehet rökönyödni, de én az a típus vagyok, aki próbál mindent szabályosan csinálni, ebből adódóan, ha leint a rendőr, akkor nem érzem ezt frusztrációnak, vagy bármi másnak.

Egy hölgy és két úr volt, nagyon kedvesek voltak. Megkérdezték, hogy rendelkezem-e digitális állampolgár app-pal, anyumtól is megkérdezték. Mondtuk, hogy igen. Nekem, ahhoz, hogy ezt bemutassam ki kellett szállni, mert sokakkal ellentétben a telefonom, az úgy...a kocsiban van, a jogsimmal együtt a táskámba, a hátsó ülésen. Amúgy a műszerfalban lévő tárolóba szoktam rakni, de kivettem, mert tűzte volna a nap, és elfelejtettem visszarakni, amikor indultunk.

 Aranyosan megmutatták, mit mutassunk, azt leolvasták, és megbizonyosodtak róla, hogy én én vagyok, anyukám meg anyukám :D

 Vicces volt, mert mondtam nekik, hogy már tök rég vártam, hogy végre megállítson valaki, mert így kb. 7 hónapos jogsival, még az igazoltatás kimaradt az életemből, pedig szerettem volna. Amúgy azon is meglepődtek, hogy mi ilyen kis cukik vagyunk, és konkrétan Örülünk, hogy igazoltatva vagyunk. Amúgy komolyan, amikor megkaptam, és mindig láttam, hogy igazoltatnak és engem nem, tökre csalódott voltam :D Mert senkit se érdekelt, hogy végre tökre jogosan, legálisan vezethetek, senki se akarta megnézni a cuki bugyirózsaszín kártyámat. Na most, azt most se nézték meg, de DÁP-ba minden benne van ;)

A slussz poén amúgy az volt, hogy 2 településsel odébb, megint le lettem intve, itt ugyan nem igazoltatás miatt. Itt szüreti felvonulás volt, lezárták az utat, megkellett várni, hogy végig vonuljanak az úton és utána mehettünk. De a leintés pillanatába, azért elgondolkodtam, hogy vajon gyorsan mentem? :D Wazze amúgy nyűgött egy fantom 30-as jelzés miatt, mert sehol se láttunk 30-as táblát és épp azon gondolkodtunk, hogy akkor az a laza 42 amivel mentem, az sok lehetett-e a fantom 30-as és az igazi 40-es táblának, de amúgy a 40-es tábla után szerintem már 38-al mentem... mindegy, kiderült semmi ilyenről nincs szó, csak meg kell állni, míg a felvonulók, az élő zenés cucc és hasonlók a főútvonalon lévő útszakaszukat megsétálják. Szerintem kb. 15 percet állhattunk, lehet még annyit sem.

 Úgyhogy ma ilyen rendőrös napom volt. Majd írok, merre jártam, csak elfáradtam :D Úgyhogy majd holnap, de az igazoltatás annyira feldobott, hogy azt muszáj volt leírnom. 

Ha a Mentő érkezik

 Gondoltam írok erről is, mert akarva akaratlan az ember találkozik mentővel.

 Amíg én gyalogos voltam legfőképpen, az egyetlen szabály, amit tudtam, hogyha mentőt hallok, hiába zöld a lámpám, ne lépjek le, ne legyek útjában. Ezt nekem úgy rémlik otthon megtanították. Láttam olyanokat, akiknek ez a tanítás hiányzott az életéből. Láttam hirtelen fékező roham mentőt, aki előtt szerencsétlenkedett a gyalogos, mert megijedt, elejtette a cuccait...és még nekiállt felszedni. Igen, egy szírénázó mentő állt miatta...

 Na most, míg tartott a forgalmi oktatásom 2-szer találkoztam mentővel. Egyszer szemből jött-ment, nem volt semmi dolgom vele. Konstatáltam, hogy ott van és ennyi. Aztán második alkalommal éppen körforgó előtt álltam, és hallottam a mentőt. Megálltam, és hamarosan meg is jelent, én meg álltam, megvártam merre megy, és utána hajtottam csak be a körforgóba. Meg lettem amúgy dicsérve az oktatóm által ;)

 Na de, nem mindenki találkozik mentővel forgalmi oktatás alatt. De megtanultuk a kreszben ugyebár, és a józan paraszti ész is ezt diktálja: Ne akadályozd, ne legyél az útjába, segítsd abba, hogy haladni tudjon.

 Meglett a jogosítványom, és most így 8 hónappal később, összesen 5 mentővel találkoztam (az majdnem havi egy...amúgy az első hónapban 3-mal találkoztam, mostanában, csak hallom őket). Az első mentő körforgóból jött és le kellett húzódnom, hogy tudjon menni, amennyire tudtam megtettem. A második szintén, csak mögülem (az első szemből, de állt a forgalom...), ott volt egy parkoló befordultam oda amíg elmegy. Aztán egy volt az Aldinál, ott körforgó előtt, ott amennyire tudtam jobbra húzódtam, ő meg a forgalomtól elzárt terület érintésével simán tudott haladni. Aztán volt egy aki körforgóból szemből jött. Itt egyszerűen azt csináltam, amit oktatáskor, maradtam a helyemen, megvárva, hogy elhaladjon amerre akar. Ma csak először hallottam a hangját. Tudjátok az érzés, amikor "nem tudom hol van". Na ugye, míg az ember nem tudja hol van, addig nem tudja mit csináljon. Így ment az irányjelzőm, hogy majd, ha zöld lesz megyek balra, de amúgy nem mozdultam, mert piros volt, meg mert vagy előlem, vagy mögülem de fel fog tűnni. Mint valami szurikáta bámultam minden tükröt, szélvédőt, hogy hol van. Aztán feltűnt szemből, hang és fény jelzéseit is használva. És nekem zöld lett. Mondom, fszom, nem megyek. Ő meg lassítani kezdett. És rájöttem, hogy Ő nem tudja, hogy ÉN nem fogok elé menni, mert megy az irányjelzőm. Olyan gyorsan csaptam ki az irányjelzőt, ahogy lehetett, hogy tudja Látom, és NEM fogok elé kanyarodni, mert nem vagyok bunkó. Azonnal gázra léptek, amikor elhaladtak csaptam vissza az irányjelzőt és mentem át, még zöld volt.

 Jó tanulság, hogy ilyenkor roppant mód figyelni kell, mit üzen a kocsi a másik sofőrnek. Még szerencse, hogy rájöttem, mi a baja. Hisz a kocsi azt üzeni, hogy Balra megyek. És a mentős nem tudhatja, hogy én a normális vagyok, aki amúgy NEM megy elé, vagy a hülye, aki leszarja/nem hallja/akármi, és ugyanúgy kikanyarodik elé.

 És az is eszembe jutott, hogy a nagy modern kocsikba, már tök jó a hangszigetelés...ŐK mikor észlelik a mentőt? Mert én, bár hallgatok zenét, hallkan. Most meg még kicsit le is volt húzva az ablak, tehát jóval előbb tudtam, hogy jön, minthogy láttam volna...de nem mindenki, nem mindig. o.O Hát nem irigylem amúgy őket, de komolyan.

 Amúgy nem tudom, ki hogy tapasztalta, de pl. nekem amióta megvan a jogosítványom, sokkal több mentőt hallok, mint előtte. Vagy eddig nem figyeltem extrán rájuk, vagy az elmúlt 8 hónapban többször kellett menniük a környékemen, mint eddig. Azért örülök, hogy 90%-ban amikor mentőt, tűzoltót, rendőrt hallok épp nem vagyok az utakon, és nem is találkozom így velük.

Vigyázzatok az utakon! Biztonságos vezetést! Mert mindenkit haza várnak!

Életemben először - Parkoltam szarul - és néztek rám csúnyán

 

Oké, kamu, sokszor parkolok szarul, csak nem hagyom úgy ott a kocsit. De most csak a Tescoba szaladtam be lottóért nagyjából 5 percig voltam távol. És anyukámat  a kocsiba hagytam, hogyha véletlenül megjönne a mellettem lévő ember aki balf*szul parkolt és miatta én is, és így viszont ő esélytelen, hogy be tud szállni, akkor magyarázzon ki, hogy mindjárt jövök.

 Na most "Bélával" (minden férfi sofőr Béla..., a nőieknek majd kitalálok valami egyezményest), velem együtt érkezett meg a kocsijához. De, ha ti éltetek olyan...mélabús "anyádat, hogy szállok be" fejet...na durva volt. Amúgy nem mondott semmit, én biztosítottam, hogy már itt se vagyok, beszállhat. Nem, nem kezdtem el magyarázni neki, hogyha Ő jól parkolt volna, akkor nem lennénk centizve :P

 Úgyhogy nem tudom, szegény csak alapból ilyen a feje, vagy tényleg azt gondolta, hogy várnia kell ítéletnapig, míg elmegyek, és végre elmehet. De igazándiból nem kellett várnia, mert egyszerre értünk oda, én bepattantam, és már csak becsatoltam az övet és indultam is.

 Másik, hogy az emberek gyönyörűen kacsáznak a bevásárló kosárral random ott, ahol a kocsi menne. És tudom, nincs járda a parkolóban, de azért, ha látod, hogy jön egy kocsi, akkor nem az a minimum, hogy elmész előle, hogy ne csapjon el. Megnyugtatásképpen, senkit se csaptam el, csak nem értettem, hogy miért mennek ide-oda a bevásárlókocsival, miért nem választanak egy irányt...tudooooooom, sokat akarok ^^

 Úgyhogy ma volt először, hogy csak úgy ott hagytam a kocsit kicsit béndzsán és hagyva, hogy akadályozódjon a mellettem lévő sofőr, de tényleg alig 5 percig voltam távol. Amúgy feltehetően, ha egyedül vagyok, akkor messzebb állok meg, és ráérősen megyek, most tényleg siettem, mert az időjárás ijesztgetett, hogy zuhogni fog :D (azt nem zuhogott -.-)

Járjuk az országot - Kozármisleny

 

Útvonal: Nagyvenyim - Kozármisleny - Dunaújváros - Nagyvenyim

Megtett km, nagyjából:  267

Életem legelső leghosszabb útja, nagyjából ennek a fele volt (+Abaligetre még átmentem), még valamikor március végén. Anyukám megkérdezte, hogy benne lennék-e abba, hogy csak lemegyünk, kicsit ott vagyunk, aztán visszajövünk. Gondolkodtam egy kicsit rajta, majd jeleztem, hogy miattam mehetünk.

 Nem igazán volt még hosszabb utam úgy, hogy oda-vissza is egy nap jöttem, így  benne volt a pakliban, hogy kellő mód elfáradok, és, hogy az nem lesz annyira jó. De azaz igazság, így levezetve a dolgot, ott pihentem, olvastam, relaxáltam, és nem éreztem, hogy hazafelé gond lett volna, vagy fáradtabb lettem volna sokkal. Arra rájöttünk, hogyha megyünk valahova, vegyek kólát, mert nekem az olyan, mint másnak a kávé, tehát kevésbé álmosodom el, kevésbé érzem a fáradtságot. Így azért néha ásítoztam hazafelé :D (megjegyezném, ugyanúgy figyeltem, csak néha muszáj volt ásítanom). De Dunaföldváron tankoltunk, mosdó szünetet tartottunk és vettünk kólát, és aztán Dunaújvárosba még bementünk a Müllerbe, de ott is sokan voltak, úgyhogy a kutya táp vásárlás már majd máskor lesz....pedig tervben volt.

Az útról:

• Azt hittük szombaton nem nagyon mozognak a népek...tévedtünk. Tehát többen voltunk az úton, mint gondoltuk, de ez nem volt gond.
• Sokak passziót csinálnak abból, hogy nem egy kocsit, hanem kocsisort előznek. Nem mondom, hogy nem nyugtalanított, amikor a visszapillantóba azt látom, hogy 3-al mögülem indul a kocsi nagy slunggal.
• Sokak nem tartanak megfelelő követési távolságot. Sokan rosszul mérik fel az előzéshez adott helyet és időt. Kétszer kellett fékeznem, hogy szemből ne jöjjenek belém, mert ő "előz".
• Előztem....2-szer is. Csaltam, mert az egyik eleve két sávunk volt, nem akkora menőség ott előzni. Továbbra se szeretem. Továbbra is úgy gondolom, hogy ÉN ráérek busz mögött menni. Oké...lassú járművet (traktor, kombájn, franceszitudjamicsoda), azokat már simán, de hát ők LASSUAK :D
• Kivételesen sikerült mindig időbe kimennem a kapaszkodó sávra, és megválasztani azt a fokozatot, amibe még a drágám feltud menni a hegyen. Egyszer volt csak, hogy "fel fogunk érni, csak tarts ki XD" mantrám volt, nem szenvedett, de azért lassultunk rendesen.
• Nem igazán értettem, hogy amikor ÉN 90-el megyek...akkor miért előznek? Meg minek? Komolyan betartottam a sebesség határokat az út időtartamának 86%-ban :D A fennmaradóban vagy busz mögött séta kocsikáztam, vagy anyum rám szólt, hogy 94-el megyünk....
• Egyszer eltévedtünk, és zsákutca, ami egy behajtani tilosba torkolt, bemutathattam, milyen szépen tudok tolatni, majd kiválasztottam a legszarabb helyet y megfordulásra...de sikerült. Mondjuk nehezítés, hogy hátul bokor volt, elől parkoló kocsi...ne, ne kérdezzétek miért nem tolattam tovább...megtehettem volna...csak azt hittem elférek XD
• Baleset volt Bonyhádnál, úgyhogy volt egy kis "ismerd meg Bonyhádot" kalandtúra, picike utcákon, majd amikor már végre visszajutottunk volna  a 6-ra, ...lefulladtam vagy 4-szer :D Mire rájöttem, hogy rohadtul 2-ben óhajtanék elindulni. Na az aki mögöttem volt, és végig nézte a szenvedéseimet, a lehető leggyorsabban ott is hagyott utána. Amúgy a lezárás után értünk ki a 6-ra, STOP tábla. Én biztonsági játékos vagyok. Tudom, hogy nem kaphat senki oldalba (hisz le van zárva az út), de megálltam. Mondom, nem fogok a rendőr képe előtt áthajtani csak úgy lazán a STOP táblánál.
• Visszafelé volt egy körforgó ahol egy tranzit méretű kocsi jött mögöttem, és elkezdett fekete füstöt okádni. Nem tudom, nála ez feltehetően normális, de én biztonsági okokból nagyon ráléptem a gázra, mondván " ha felrobban ne legyek ott", amúgy Dunaföldvár környékén ért utol minket, mint kiderült, az emelkedőket füstölve veszi be....mert azt elmúlt, azt ha erőlködik akkor fekete füst jön belőle...cseppeeeeet seeeeeeeee aggasztóóóó o.O
• Sajnos elég sok elcsapott macska-róka-nemtudommit láttunk :(

Azt hiszem összességében ennyi. Fárasztó volt, de nem teljesíthetetlen. Jövő szombaton, hasonló paramétereket futunk, mert megyünk-jövünk Abaliget a célállomás. Cecén közben megállunk, mert ott dolgunk lesz (így időre indulunk). Remélem jó időnk lesz. Tegnap olyan szép napsütés volt. Nem mondom, hogy annyira élveztem, hogy mindig arra mentem, amerre  a nap az arcomba süt...de hála az égnek elég sokat segít a napszemüveg ;) Amúgy kezd őszülni a táj ^^ 

Szeptemberi zárás

 Az első hónap, hogy a vezetési naplómat tök szépen sikerült vezetnem ;)

Összes megtett km, kerekítve: 745

Mondanám, hogy mindennap vezettem, de nem. Volt egy hét betegállomány, ahol értelemszerűen nem vezettem, csak a hét vége felé, amikor már nem akartam megpusztulni a jó kis hasmenős vírusomtól. Senkinek se kívánom, nem volt kellemes, és az ember száz probiotikummal sem boldog, ha ilyenkor mennie kell valahova.

 Hosszú út az Visegrád volt, az azért valamelyest kompenzálta a munkába járás hiányát, amit a betegség okozott. Az október előre láthatóan sokkal több kilométert hoz majd mert Kozármisleny és Abaliget is tervben van, két külön hétvégén és csak oda-vissza úttal, tehát nem tervezünk ott aludni. Lehet nagyon elfáradok a végére, de hát gyakorolni kell a hosszabb utakat is.

 A hónapban vezettem nagy esőben, nem szerettem igazán. Annyiból volt jó, hogy láthatóan minél cudarabb az idő, annál valószínűbb, hogy mindenki más se akar száguldozni az utakon, így kevésbé veszélyes. 

 A hónapban jártam a városban erre-arra, amerre amúgy nem szokásom, és utáltam a piacra menni, mert tömeg volt, és araszolva centizve, hogy "ne húzd meg a kocsikat", annyira nem mókás a dolog, mint úgy amúgy.

A hónapban voltam Csirkékért is, vittem könyveket iskolába, Mezőfalvára. Úgyhogy igazándiból, az, hogy egy hétig nem vezettem máshol kompenzálva volt ;)

Jah és Visegrádon láttam nagyon aranyos kocsikat...és érezte a kicsi kocsim magát kicsit kicsinek a többi mellett ;D

Igen, tökre kicsi volt a többi kocsi mellett...